A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - A sommás eljárás 222-ik §-hoz - A telekkönyvi bejegyzések hatályosságának és rangsorozatának kérdéséhez

A J 123 Sajnosán esik constatálnunk, hogy ez az eljárás annyira rendszerré fejlődött, hogy az ellenkezője csak ritka kivételképen jelentkezik. Mindamellett egy pillanatig se habozunk kijelenteni, hogy az ily eljárás a telekkönyvi rendtartásnak alapvető intézkedéseibe ütközik, nevezetesen a prioritás elvének flagráns megsértése és a tkvi rendelet 61. és 162. $-ainak világos és határozott rendelkezéseivel homlokegyenest ellenkezésben állván, mint ilyen merőben szabálytalan és törvényellenes s igy abususnál egyébnek nem tekinthető, minélfogva annak megszüntetésére és kiküszöbölésére minden erőnkkel törekednünk kell. A telekkönyvi rendeletnek fentebb szószerint idézett 61. §-a minden kétséget kizárólag kimondja, hogy a telekkönyvi bejegyzések hatályossága attól az időponttól kezdődik, a melyben az azok teljesitéseérti szabályszerüleg felszerelt kérvény a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába beérkezett, nem pedig attól az időponttól, a mikor a nyilvánkönyvi bejegyzés megrendeltetett, vagy a mikor a hitelezők meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába beérkezett; a mit jogi műnyelven ügy szokás kifejezni, hogy a telekkönyvi bejegyzés jogi hatálya nem ex nunc, hanem ex tunc, azaz a kérvény beérkezési időpontjával kezdődik. Ez oly annyira fontos, oly rendkívüli horderővel biró alapvető intézkedése a tkvi rendtartásnak, mely annak összes rendszerén döntő jelentőséggel végighúzódik. Csak ennek az alapvető intézkedésnek szoros figyelemben tartásával birnak helyes értelemmel a tkvi rendtartásnak 71—75. §-ai. Innen van, hogy minden telekkönyvi beadvány már beérkezése pillanatában jogilag olyannak tekintendő, a mely a telekkönyvi állást beérkeztének pillanatában megváltoztatta vagy annak megváltoztatására semmi befolyással nincsen, ennek okszerű ogi következménye, hogy a kérvényt beadó a kérvény beadásának pillanatában nyilvánkönyvi előzővé válik (tkvi rdtts 71. §-a), a ki ellen a következő pillanatban, sőt egyidejülegesen is (tkvi rdtts 71, §-a) további bejegyzések kérhetők s a mennyiben a kérelmező effective telekkönyvi előzővé válik, ha csak ez utóbb érkezett beadvány nem olyan, a mely telekkönyvi bejegyzésre egyáltalában, vagy legalább az adott esetben belhiányainál fogva nem alkalmas, feltétlenül el is rendelhető, ellenkezőleg, ha a kérelmező kérelmével elutasittatván, tkvi előzővé nem válnék, az utóbb érkezett beadvány, ha még oly precis volna is, feltétlenül elutasítandó. Concrét eseteket véve szemügyre, ha valaki a martonfalvi 18. sz. tjkvben AI 2—12. sorszám alatt felvett jószágtestből, melyre a putnoki népbank javára C. 1. alatt 5,000 frt erejéig a zálogjog be van kebelezve, a 3—5. és 11. sorszám alatt felvett birtokrészleteknek lejegyzését, annak egy űj telekjegyzőkönyvbe átjegyzését s ott arra a tulajdonjognak javára leendő bejegyzését kérelmezi, ugyanabban a kérvényben kérheti azt is, hogy a le- és átjegyzendő és nevére irandó ingatlanokra a zálogjog a miskolci hitelintézet javára 1,000 frt kölcsöntőke erejéig bekebeleztessék (tkvi rdttás 71. §-a) de kétségtelenül s még inkább eljárhat akképen is, hogy kérvényét 1894. évi november 10-én 8,472. iktatói szám alatt beadván, november 17-én 9,272. szám alatt egy másik kérvényt nyújt be, melyben a zálogjogot a miskolci hitelintézet javára 1,000 frt kölcsöntőke erejéig a nevére átírandó ingatlanokra bekebeleztetni kéri, avagy ily tárgyú kérvény az emiitett részvénytársaság igazgatósága részéről nyujtatik be. Már most, ha a lejegyzési tárgyalás 1894. évi december 20-ra tüzetett ki és a putnoki népbank jelzálogos hitelező meghallgatása tárgyában felvett jegyzőkönyv 1894. évi december 20-án 12,475. sz. a. iktattatik s ha mint ezt a széltében használt abusus hozza magával, a kérelmező 1894. évi december 20-áról 12,475. sz. alatti telekkönyvi rangsorozattal jegyeztetik be tulajdonosul, miképen lehetne ellene az 189+. évi 9,272. sz. a., tehát látszólag előző rangsorozattal beérkezett kérvény alapján a zálogjog bejegyzését elrendelni ? Ez valóságos abszurdum lenne, minélfogva nincs és nem lehet más mód, mint kérelmezőt 1894. évi november 10-iki 8,472. sz. alatti rangsorozati elsőbbséggel bejegyezni, a mikor mindama képtelenségek, melyek a törvényellenes eljárással egybekötvék, önmaguktól elenyésznek és helyes megoldást nyernek. De megkíséreljük a kérdést más oldalról is megvilágítani. Senki sem fogja kétségbe vonni, már csak a lehetetlenség okából sem, hogy ha a tulajdonjogi átirás lejegyzés nélkül foganatosittatik, a telekjegyzőkönyv B. lapjának második rovatába mindenesetre az 1894. évi november 10-iki 8,472. sz. alatti rangsorozati elsőbbség fog kitétetni, mert hiszen más számot bejegyezni, mivel nincs, nem lehet. Hát kérdem, miért nyeri a tulajdonjogot 1891. évi november 10-iki 8,472. sz. a. rangsorozattal a tulajdonos, ha a tulajdonjog bejegyzése lejegyzés nélkül és miért 1894. évi december 20-iki 12,475. sz. alatti rangsorozattal, ha a tulajdonjog bejegyzése lejegyzéssel kapcsolatosan foganatosítandó? Hol, a telekkönyvi rendelet melyik szakaszában, vagy mely más törvényben van az megírva, hogy ha a tulajdonjog bejegyzése lejegyzéssel kapcsolatosan foganatosítandó, a rangsorozati elsőbbség nem a kérvény beadásának időpontjától, hanem a jelzálogos hitelezők meghallgatása tárgyában felvett jegyzőkönyv beérkeztének időpontjától számíttatik? Hol van kimondva, hogy a telekjegyzőkönyv B. és C. lapjának második rovatába ily esetben nem a kérvény beérkeztének, hanem annak a későbbi tkvi beadványnak a beérkezési ideje és iktató száma irandó, a melylyel a bejegyzés megrendeltetett? Feleljen ezekre a kérdésekre a ki tud, én ilyen szabályokat nem ismerek, az ellenkező szabályt azonban a tkvi rdtts 61. és 162. §-aiban irva találom. Ha már mindenáron módját akarjuk ejteni annak, hogy a telekkönyvi bejegyzésből magából a bejegyzést rendelő végzés száma is kitűnjék, ám foganatosítsuk a bejegyzést ilyképen: «Erk. 1894. évi november 10-én 8,472. sz. a. Az 1894. évi november 6-án kelt eredeti adásvevési szerződés alapján, a telekkönyvi hatóságnak 1894. évi 12,475. sz. a. kelt végzése következtében a tulajdonjog a martonfalvi 18. sz.tjkvből ide átjegyzett AI 1—4. sorszám alatti jószágtestre vétel jogcímén: 1. Nagy János javára bekebeleztetik». Ez a bejegyzési mód teljesen correct és a törvény rendelkezéseinek mindenben megfelel. Áttérve az árverési vevő tulajdonjoga bejegyzésének esetére, véleményünk az, hogy itt is ugyanazoknak az elveknek kell érvénycsülniök, melyek a perenkivüli eljárás során beadott kérvényekre nézve irányadók, mert a végrehajtási eljárásról intézkedő törvénynek az ingatlanokra vezetendő végrehajtási eljárást szabályozó része, mint ez annak indokolásában nvilt kifejezést nyert, a fennálló telekkönyvi rendelet intézkedésével való legszorosabb connexitás szerint alkottatott meg; mihezképest a tulajdonjog bejegyzése a tkvi rendelet 61-. és 162. §-aiban foglalt elvi meghatározásnak megfelelőleg, épűgy mint a perenkivüli eljárásban ez esetben is az első telekkönyvi ügydarab, a széljegyzés tárgyát képező árverési jegyzőkönyv presentatuma és iktatói száma alatt, ezeknek a telekjegyzőkönyv B. és C. lapjainak második rovatában kitételével foganatosítandó. Ennek a tételnek a helyessége bebizonyítható az árverési vevő tulajdonjoga jogi természetének meghatározása által is. A jogtudomány által ugyanis általánosan el van fogadva az a tétel, hogy az árverési vevő az általános jogelvek szerint a tulajdonjogot az árverés leütésének pillanatában nyeri meg. Igaz ugyan, hogy a jus tabuiarc szempontjából ez az elv annyiban módosulást szenved, hogy annak jogi hatálya nem ettől az időponttól, hanem az árverésről felvett jegyzőkönyvnek a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkeztétől kezdődik s rangsorozati elsőbbsége a nyert iktatói szám szerint igazodik; igaz az is, hogy az árverési vevőnek az árverésen szerzett tulajdonjoga merőben feltételes, a mennyiben alapárverés esetében annak érvényessége egyrészt attól függ, nem adatik-c be az árverés ellen előterjesztés vagy utóajánlat s nem semmisittetik-e meg, illetve nem helyeztetik-e hatályon kivül ennek következtében az árverés, másrészt pedig attól, vájjon eleget tesz-e az árverési vevő saját részéről az árverési feltételeknek; mindezek a körülmények azonban csak annyiban birnak befolyással az árverési vevőnek az árverésen szerzett tulajdonjoga érvényességére, a mennyiben az elől emiitett két jogorvoslati eszköz sikerrel érvényesíttetik, a legutóbb emiitett feltétel pedig be nem következik, a mennyiben azonban se előterjesztés be nem adatik, se utóajánlat nem tétetik vagy ezek a jogorvoslatok jogérvényesen elutasittatnak s a mennyiben az árverési vevő az árverési feltételeknek saját részéről eleget tesz, bizonyos, hogy az árverésen szerzett feltételes joga feltétlenné válik s szerzett tulajdonjoga az általános jogelvek szerint a leütés pillanatától, a jus tabulare elvei szerint az árverési jegyzőkönyvnek a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkezte pillanatától érvényessé s ettől az időponttól számítandó jogi hatálylyal biróvá lesz. Nyilvánvaló ez a jogtudománynak a feltételek tekintetében irányadó elveiből, melyek szerint a feltételhez kötött jog érvényessége és jogi hatálya nem a bontó feltétel elmaradásának és nem a felfüggesztő feltétel bekövetkeztének időpontjától, hanem mindkét esetben visszahatólag a feltételes jogszerzés időpontjától, vagyis nem ex nunc, hanem ex tunc kezdődik. A mi azt az eleintén vitás, utóbb a bírósági gyakorlat által eldöntött és megállapított kérdést illeti, hogy birói árverés esetén az árverési jegyzőkönyvnek beérkezése és széljegyzése után is, mindaddig, mig az árverési vevő tulajdonjoga a telekkönyvbe be nem jegyeztetett a végrehajtást szenvedett telekkönyvi tulajI donos vagy ennek telekkönyvileg bejegyzett jogutódai ellen, úgy a B. mint a C. lapra vonatkozólag további bejegyzéseknek van helye, erre nézve megjegyezni kívánjuk, hogy ez az elv az általunk az árverési vevő tulajdonjogának jogi természetére, annak érvévényessége és jogi hatálya tekinteteben felhozottakra nézve fentebb kifejtett elvekkel nemcsak hogy ellentétben nincsen, hanem azzal teljesen összefér, de sőt abból jogi szükségszerűséggel egyenesen következik. Ugyanis az árverési vevőnek tulajdonjoga merőben feltételes lévén s a bontó feltétel bekövetkezte és illetve a felfüggesztő feltétel be nem következése esetére érvénytelenné válhatván, helyesen meg kell engedni azt, hogy ily feltételes, tehát problematicus érvényű jog mellett azok a jogok, a melyek a feltétlen telekkönyvi joggal biró személyek elleni bejegyzést célozzák, az árverési vevő tulajdonjogának feltétlenné válta előtt telekkönyvileg is érvényesíthetők legyenek, mindazonáltal csakis az árverési vevő tulajdonjoga feltétlenné váltától függő érvénynyel és jogi hatálylyal. Ennek jogi következményét képezi, hogy ha az árverési vevő feltételes tulajdonjoga feltétlenné válik, az árverési jegyzőkönyv széljegyzését követő rangsorozattal bejegyzett személyek joga érvénytelenné lesz s mint ilyen nemcsak a C, hanem a B. lapról is törlendő, viszont ha az árverési vevő tulajdonjoga a bontó feltételek valamelyikének bekövetkezte, vagy a felfüggesztő feltétel be nem következte miatt érvényét veszíti, az árverési jegyzőkönyv széljegyzését követőleg bejegyzett személyek joga