A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - A bányatörvényjavaslat. Birálat és ismertetés. Folytatás 5. [r.]

116 A J kívánható, ami nélkül sokszor el lehet a bányász, mégis kiszámithatlan kárt és veszélyt okozhat. Mindebben semmi túlzás sincs, hisz a javaslat a bányakárokról szólva világosan kijelenti : hogy a bányatulajdonos — ha a kár épületekben történt, — csak akkor nem felelős, ha ez épületek oly időben állíttattak a bányatér fölé, mikor már az üzem javában foly ; ellenben az üzem megkezdése előtt felállított épületekben okozott károkat, ha azok a bányaművelés következményei, (hibás-e ? vagy nem ?) megtéríteni tartozik. Tehát azok alatt szabad bányászkodni, csak területátengedést nem lehet követelni. (98—100. §§-ok.) Hogy e szakaszokat nem csak én értelmezem igy, az a jegyzőkönyvi tárgyalásokból is kitűnik, hol kiemeltetett az, hogy a kutatás alól kivett birtokok alatt is űzhető bányászat, miért is — nehogy ez fontos bányavállalatot akadályozzon — meg kellene engedni, hogy ily esetekben a bányász a területet kisajátíthassa; ití a minek fontossága elismertetett ugyan, a nélkül, hogy a javaslatban annak valami nyoma volna. Megvédhetők a felsorolt és kivett helyek talán, névszerint: az ásvány- és gyógyforrások a vízjogi törvény értelmében biztositható védterületek, az épületek és kerített helyek pedig talán azon jogelv segélyével : hogy a kinek a kevesebb tiltva van, annak a több sem szabad, de a javaslat szakaszaival nem. Elég volna a 88. §-ból ennyi: A földbirtokos a bányászati célokra szükséges földterületet teljes kártalanítás mellett átengedni tartozik; a kártalanítás megállapításánál azonban a bányaipari telepedésből eredő értékgyarapodás figyelembe nem vehető. A többi részt a bányakároknál tartva felsorolandónak, minthogy a jelek stb. felállítása nem tekinthető területátengedésnek. A 89. §. szövege világosabban igy hangzanék: A kutatás alól kivett helyeken bányaművelés rendszerint nem s kivételesen csak oly feltétel mellett űzhető, a mennyiben ily feltétel mellett kutatni szabad (7. §., 3. p.). A kisajátítási eljárást szabályozó szakaszok (92—96. §§.) körülbelül megfelelnek a mostani gyakorlatnak s hogy a kisajátítási törvény (1881: XLI.) mellőzésével oldják meg a kérdést, azzal indokolható, hogy az ügymenet egyszerűbb, olcsóbb és hogy a kisajátítandó terület helyiségének és terjedelmének kérdését csak az ezen ügyekben szakértő bányahatóságok intézhetik el kielégítően. Egyedül a bányavasutak kisajátításának esetét veszi ki a javaslat úgy az eljárás, mint az illetékesség tekintetében a bányatörvény és hatóságok alól; nézetem szerint hibásan s erre nézve csak a segédhajtásoknál előadott indokaimra, a külföldi törvényekre, a tervezet eredeti szerkezetére és az értekezlet megállapodásaira utalok, mely világosan kijelenti, hogy «elvi megállapodásaiból következik, hogy az 1881 : XLI. t.-cikk 87. §-ában elősorolt esetekben is a bányahatóság lesz hivatván eljárni.47 Ez okból a 92. §. közbevetett ezen mondatát: «az 1841. évi XLI. t.-c. 87. ij-ában elősorolt esetek kivételével)) kihagyandónak vélem ; és miután a bányászat és közlekedési eszközök közötti viszonyok szabályozását (VI. f. 102—106. §§.) már fentebb is érintettem, csupán a kölcsönös segélynyújtás kötelező természetére van észrevételem. Ez ugyan meg van állapítva (107. de nem elég világosan ; a (ibányavállalkozó)) nem mindig értesül a szerencsétlenségről, mert távol van vagy nem ott lakik, azért a szavakkal nincs mit fukarkodni és kétséget kizáró módon ki kellene fejezni, hogy : A bányavállalkozó, igazgató, művezető vagy kezelő, mihelyt valamely közel fekvő bányában stb VI. A bányaszolgalmak (111—117. §§.), önálló jogintézmény alakjában s azon terjedelemben, a mint a javaslat tartalmazza, a régi német bányajogok némelyikében és az osztrák törvényben fordulnak elő. A porosz törvény ellenben a tulajdon terhére csupán azon kötelező szolgalmat állapítja meg, hogy a bányatulajdonos tartozzék tűrni a viz- vagy légvezető segédhajtásoknak bányatelkén át leendő vezetését, azonban a többi, a rajna jobbparti vidékeken gyakorolt használati szolgalmakat kiküszöböli, mint a bányatulajdont túlságosan terhelő megszorításokat s az egész kérdéssel röviden (a segédhajtásoknál) végez.48 48 L. az eredeti szerkezet 123. §-át és a jegyzőkönyv 227 — 228. lapjait. *' Jkv 236. 1. 48 Porosz b. t. C0. s köv. §§-ok. OG Ám a kölcsönösség elve sehol sem követel annyira érvényt, mint a bányajogélet terén ; a mi az egyiknek jó ma, az holnap a másiknak is jó lehet, ez itt valódi igazság, mert a mily előnyt nyújt jelenleg a szolgalommal terhelt bánya másnak, ugyanolyat vehet igénybe talán kis idő múlva. A bányaszolgalmi intézmény ezen terjedelmében való fentartása kívánatos; sőt a javaslat ellen inkább az a megjegyzésem, hogy a bányaszolgalmak jogi természetét nem kellően fejlesztvén ki, azoknak nem megfelelő kiterjedést, a részletekben pedig nem elég világos szabályozást juttatott. A bányaszolgalmak különböznek némileg a magánjogi szolgalmaktól ; más a használatnak a tárgya, tartama s aztán a civiljog csak kivételesen állapit meg a fél akarata ellenére kötelező szolgalmat,49 míg — ha a szolgalom segélyre 'szorult bányamű javára szükséges — az egyezség sikertelensége esetén a szolgalom tűrésére a szolgalmi dolog tulajdonosát a bányahatóság kötelezi. Sajátja továbbá az, hogy bányaszolgalom csak bányamű javára és bányatelken képzelhető. Ezen eltérések mellett a bányajogi szolgalmak ismérve ugyanaz, a mi a civiljogban a telki szolgalmaké ; amazokban is megvan az uralgó telek a segélyezett bányaműben s a szolgalmi telek a bányatelek használt műveiben ; meg van az előbbi javára a használat, mit a szolgalmi dolog tulajdonosa mint terhet tűrni tartozik. A hol a használat és annak tűrése, mint az affirmativ telki szolgalmak ismérve fenn forog, mindenütt keletkezhet szolgalmi viszony s annak — szükség esetén — kötelező természet e azon feladatot szabja a bányatörvény elé, hogy azon, egymással okozati összefüggésben álló két kérdésre adjon határozott választ : kik és milyen használatot tartoznak tűrni ? Az első kérdésre : kik kötelesek a felsorolt szolgalmakat tűrni? a javaslat ekkép felel: «a bányavállalkozók)). Ezen nagyon általános kifejezés, mely alatt a kutatótól kezdve, az adományoson és engedélyesen át a kültelkek tulajdonosáig mindenki érthető, nem ad kielégítő felvilágosítást; az indokolás talán nyújtana tájékozást, ilyennek hiányában az eredeti tervezethez, a tárgyalási jegyzőkönyv adataihoz és feltevésekhez vagyok kénytelen folyamodni. Az eredeti szöveg (170. §.) szerint e bányavállalkozók az 52., 53., 54. és 55. í?§-ok szerint adományozott bányatelkek birtokosai; a hivatott szakaszok pedig szólanak a felső-magyarországi hosszú, az abrudbányai köb, az erdélyi aranykerületben és a felsőbányai középhegyben a lebegő vonalig (schwebende Markstatt) adományozható kis telkekről. Ez a szöveg minden változás nélkül elfogadtatott ;50 ezek volnának azon bányavállalkozók, kik telkeiken a bányaszolgalmakat tűrni tartoznak ? ezt kell hinnünk, az eredeti, változatlanul elfogadott tervezet szerint, miután a javaslat a bányavállalkozó fogalmát nem határozza meg. Ezek közé azonban a legnagyobb számot tevő siktelektulajdonosokat nem szabad számitanunk, mert azok az 51. iJ-ban vannak meghatározva? ha csak tollhiba nem játszik közbe. Alig hiszem; legalább az osztrák törvény, melyből e kifejezés átvétetett, akár magyarázatát, akár praxisát tekintve, mást bizonyít. A szabadkutatót ugy hiszem nem lehet itt a szolgalom tűrésére kötelezett bányavállalkozók fogalma alá vonni (bár Granzenstein ellenkező nézetben van61), nem azért, mintha a kutatási körön át nem lehetne pl. egy segédhajlást vezetni, mert az ép ugy lehetséges, mint egy adományozott telek fektetése, hanem mert a kutató a körre nézve még nem szerzett tulajdonjogot, sőt még a fentartott területre sem s igy nem lévén tulajdonos, a szolgalmi viszonynak — telek hiányában - nincs alapja. Ellenben ide sorozható minden adományozott telek tulajdonosa, tehát az is, a ki siktelekre nyer adományt; sőt a szolgalom tűrésére az engedélyezett segédhajtások tulajdonosai is kötelezvék, hiszen maga a segédhajtás és a segélyezett bányák közötti jogviszony szükségkép szolgalmi jogviszony ; annak minden lényeges ismérve feltalálható ebben csak úgy, mint ott, hol ez két adományozott telek között keletkezik. A segédhajtás átvezetésének tűrése viszont a bányaműre nézve szolgalmi teher, ha nem annak segélyezése erdekében létesül, mert ellen esetben a segédmű szolgálván a bánya javára, ismét a segédhajtás lesz a használat tárgya, tehát szolgalmi dolog. A szolgalmak civiljogi természeténél fogva mihelyt a tűrni kötelezett használat valamely terület javára előáll, a szol*'J Például az osztrák ptkv a 480. §-ban " Jkv 170., 52.. 53., 54., 55. §§. 275.. 277. 1. v. ö. a 165. s köv 1, 61 Granzenstein, «Das alig. öst JJerggesetz» 301. 1,