A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - A bányatörvényjavaslat. Birálat és ismertetés. Folytatás 5. [r.]

A JOG 115 elég a panasz az 1894: XXVI. t.-cikkre, mely a birót úgyszólván pénzügyőrré teszi. Most meg ráadásul «p é n z1 á r-e 11 e n ő r r é» is tegyük ? Csak kissé tekintsünk körül. Mérlegeljük kissé a járásbirák helyzetét, kivált a vidéken s képzeljük éhez a javaslatban nekik szánt ujabb rémhatáskört: azonnal tisztában leszünk, hogy ezen eszme halvaszületett. A bányatörvényjavaslat.* Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. V (Folytatás). A területátengedés, illetőleg kisajátításról és a bányaüzem által okozott károk megtérítéséről szóló rész a bányavállalkozó és földbirtokos között létező jogkérdést szabályozza ; a minthogy ezt a cimet is viseli a fejezet, mely e kérdések megoldását tartalmazza. (88—lul. §§.) A bányavállalkozó törvényesen körülirt joga és a telektulajdonos korlátlan tulajdona között a súrlódás és összeütközés természetszerű, amit a jog úgy egyenlít ki, hogy a teleknek az ásványok kinyerése céljából szükséges használatát a bányásznak átengedi, de ha e határokon túl igénybe veszi a földterületet, teljes kárpótlással tartozik. Ez elv azonban a gyakorlati alkalmazásban különböző. Ha a bányász céljaira felszíni területeket is kíván s azokra nézve a földbirtokost tulajdonának használatából kizárja, akkor időleges vagy végleges területátengedés (kisajátítás) oldja meg a kérdést; ha azonban a vállalkozó csupán földalatti hajtásokat létesít, amire őt törvény szerint az adomány jogosítja (77. 1. p.), amidőn erre sem a hatóság külön engedélye, sem a földbirtokos beleegyezése nem szükséges, ott ő ezért csak a telek használatában, vagy a felépítményekben stb. okozott kár megtérítésére köteles. A két külön természetű megoldás gyakran ugyanazon bányaműnél is előfordul. Az elv ezen különböző alkalmazásának megfelelően szabályozza a porosz törvény a bányavállalatnak a földbirtokkal szemben fennálló viszonyát, — elsorolván mindazon műveket, amiknek létesítésére, ha idegen telket akar használni — amialatt az adományozott földalatti bányahatár nem érthető — akkor a földbirtokostól területátengedést, vagy épen kisajátítást kívánhat. i5 A bányaüzem (pl. feltárási pontok, határjelzők felállítása, földalatti hajtás) stb. által okozott károk megtérité* Előző cikkek a «J o g» 3., 5., 7., ít., 11. és 13. számaiban. " Porosz b. t. 135. sk. §§-ai. sem tiltható szerszámokat képeznek. Végre a brüsszeli török követség erélyes tiltakozása után Holzendorff müncheni professzorhoz fordult közbenjárásért, kinek sikerült kimutatnia, hogy belga bíróságok nem birnak joghatósággal a török kormány felett, s igy az ágyúk lefoglalása jogtalan. Korrektebb volt e részben a francia bíróságok felfogása, mint azt már 1847-ben bebizonyította, a mikor a szajnai departement egy úgynevezett Solonnak (bizonyára nem a hét görög bölcs közül való volt) Mehemed Ali egyiptomi alkirály elleni 100,'J00 frank töke és járulékai, mint egy szerződés be nem tartásából eredő kártérítés iránti keresetét azzal utasította vissza, hogy a francia törvényszékek nem illetékesek idegen kormányokkal szemben birói hatóságot gyakorolni. Igaz, hogy azért később, mégis eltértek az elvtől, mert már 1868-ban ugyanaz a törvényszék a washingtoni kormánynak Arman nevü francia liferans elleni pőrében nemcsak illetékesnek jelentette ki magát, de el is marasztalta a felperes Egyesült északamerikai államokat és Johnson elnököt jelentékeny költségben, miután igényeit alaptalanoknak nyilvánította. Még egy más esetben is helyet adott a biróság a hitelezők keresetének egy idegen uralkodó család tagja ellen. Károly braunschweigi herceg családi végzés folytán tékozlónak nyilvánítva, a cambridgei herceg gondnoksága alá adatott. A herceg azonban még mint gondnokság alatt álló egyén is, Párisban adósságokat adósságokra halmozott, melyeket gondnoka, mivel tudta és akarata nélkül történtek, nem volt hajlandó kifizetni. A hitelezők pereltek s a francia biróság elmarasztalta a herceget, s nem véve figyelembe a herceg kifogásait, bár ez esetben a szigorú jogászi felfogás alig találhatná indokoltnak a biróság álláspontját. Valóságos született alperes volt Izabella spanyol királynő. Ha közönséges halandónak születik, neve bizonyosan állandó réme lesz a végrehajtási hirdetmények fekete táblájának s a bagatell végzéseknek; igy azonban csak a pikáns jogesetek számát szaporítja s bizonyos tiszteletbeli helyet követel magának séről pedig külön fejezetben szól, minthogy itt kisajátítási igényről sem egyik, sem másik félnél nem lehet szó. A javaslat — pedig jórészt a porosz törvényt követi — feleslegesnek tartja a különbséget kidomborítani. Először is a művek elsorolása helyett, miknek érdekében a kisajátításig elmehetni, egy általános kifejezést használ («a bányászati célokra szükséges földterületek))) ami nem hiba, mert az a felsorolás inkább példaszerű; de már — hogy egy füst alatt — területátengedés cimén : a külső jelek, határkövek, cölöpök, kutatási póznák, oszlopok felállítására szánt területeket is idesorolja, az a földterület fogalmának nagyon is betűszerinti értelmezése. Bizonyára terület ez is, de néhány négyzetméternyi, vagy épen centiméternyi tér és a bányamű céljaira átengedendő, esetleg kisajátítandó és bányatelekkönyvbe átvihető felszíni ingatlan között mégis van különbség ; ezek csak a megtérítendő bányakárok rovatába tartoznak, mikről a javaslat 98 — 100. SS-ai intézkednek. A kifejtett fogalmi megkülömböztetések figyelmen kivűl hagyása a következő szakasz ezen kijelentésében nyilvánul: «Ahol a kutatási munkálat a 7. §. szerint meg van szorítva, területátengedés sem követelhető.)) (89. §.) Ez első olvasásra azon hiedelmet keltheti, hogy e kijelentéssel : a középületek, gyógyforrások, lakházak, kerített udvarok, kertek és pincék és mindennemű szilárd anyagból készült épületeket a bányakároktól megvéd a javaslat, — aminek pedig épen az ellenkezője áll. Lehet kisajátítás nélkül, területátengedés nélkül földalatti hajtással ezek alá, vagy közelébe férkőzni oly módon, hogy az épületek megrepedeznek, összeomlanak, a gyógyforrások vize eltűnik, mert ha a bányász csak ilyenekkel dolgozik s felszíni területeket ugyanott nem vesz igénybe, vagy tetületátengedésről, vagy épen kisajátításról nem lehet szó. A bányász csak törvényes jogával él, melyhez sem külön hatósági engedély, sem a földbirtokos beleegyezése nem szükséges. Azt lehet ellenvetni, hogy ily helyeken telket fektetni, adományozni nem szabad ; megengedem, de a javaslat szövegéből ez ugyan nem tűnik ki. Vaspályákhoz és csatornákhoz világos, hogy nem lehet tárnahajtással közelebb jönni 40 méternél, amely távlat: a pályatest töltésének alapjától, vagy a csatorna partjától szintesen mérve számíttatik (104. ij.) ; azokról igen jól van gondoskodva, de egyéb köz- és magánépületekről, gyógy- vagy ásványforrásokról nincs. A bányatulajdon szerzéséről szóló fejezetben (26—54. £$.) sehol sincs kimondva, hogy a kutatás alól kivett területekre adományozni vagy engedélyezni nem lehet, — annak elintézését a 89. >;-ra bízta, mely azt igy oldotta meg. Adományozni, telket fektetni, azokban földalatti hajtásokkal a kivett helyeket aláásni vagy veszélyesen, megközelíteni tehát lehet, csak területátengedés, kisajátítás nem a mindennapi adósok közt. A már fentebb emiitett eseten kívül érdekes az a kereset is, melyet 1870-ben a Cesilini-házaspár támasztott ellene Párisban s két évre rá ugyanott a Mellerio-testvérek ékszerész-cég bizonyos megrendelt brilliansok kifizetése végett. A szajnai törvényszék Ítélete igy hangzott: «miszerint tekintettel arra . . . .» stb. stb., hogy Izabella királynő az ékszereket a maga és leányai számára rendelte meg, hogy a spanyol állam, mint olyan, nem visel sem brilliántfüggőket, sem gyémánt karcsatokat, de különben is mikor e megrendelés történt, Izabella királynő már tényleg nem volt a spanyol trón birtokosa, «mindezeknél fogva ő felsége Izabella királynét a kereseti összeg és járulékai, valamint a felmerült és felmerülendő költségek megfizetéséhen elmarasztalni kellett». Ugyanígy ítélt a másodfokú biróság is s az első biróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A minden oroszok cárja szintén kevésbe mult, hogy idézést nem kapott egy izben törvényes elővezettetés terhe alatt valami kis francia clerctől. Massé nevü francia alattvaló panaszolta be 1870-ben, 500 ezer frank kártérítést követelve, a miért szentpétervári kereskedését az orosz rendőrség bezáratta. Szó sem volt ugyan arról, hogy tekintetes Romanov Sándor alperes urat komolyabb veszély fenyegette volna a párisi grájzler okvetetlenkedései által; de azt sem mondhatja ám el mindenki magáról, hogy az orosz cár felperese s egy ily cim busásan megéri a «jelen kérvény szerkesztéséért* járó költségeket. O felsége I. Ferenc József császárt és királyt is különben már két izben támadták meg polgári keresettel a mostani eseten kivül; egy izben mint a Thurn-Taxis hercegek gyámnokát, más alkalommal, 1872-ben a Miksa mexikói császár által rendelt rendjelek átszolgáltatása cimén Lemaitre párisi ékszerész által per utján követelt 51,479 frankért; de sem azon esetben a brüsszeli, sem ezen esetben a párisi törvényszék nem vette fel a pört, utóbbi esetben már csak azért sem, mert a Miksa császár által tett megrendelés oly kormányzati tény volt, mely mint magánszemélyt nem illette a mexikói császárt, annál kevésbé a detronizált fejedelem testvérét.