A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat

Tizennegyedik évfolyam. 15 szám. Budapest, Í8Ö5 április 14. Szerkesztőség: "X Előfizetési árak: A JOG JKisdóhlVaisl" (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. f. \ _)_ | l J ( Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt őO kr. v ,, , , ., BETILíl' AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDJEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR ŰGTfÉDI, BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJECYZÍI KAR EÖZLÖNTE. ^ * *"*"""" V., Kudolf-rakpart a. sz. Egész « ... 6 « — • Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkewztik és kiadják ... . , . . . , . Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR A, előfizetési nénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ü-yvédek etonzetesi penzeic Felelős szerkesztő": I>i STILLER MÓR, legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz mtézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Irta: S z e b erényi István apati'ii kir. közjegyző. A bányatörvényjavaslat. Irta: dr. S i p o s Árpád kir. jogakad. tanár Nagyváradon. — A törvénytelen gyermek törvényes öröklési joga. Irta : I n c z é d y János tszki aljegyző, Privigye. — A végreh. törv. 18!). § a) pontjához. Irta: Neumann Lajos, bpesti kir. tszéki joggyakornok. Belföld. (Plósz Sánder igazságügyministeri államtitkár akadémiai székfoglalója. — A törvénykezés terén tett tapasztalatok). Ausztria és külföld. — (Németbirodalmi magánjogi codific ítió lS!)(-ben. Irta: dr. S z o k o 1 a y István budapesti ügyvéd). — Nyilt kérdések és feleletek. (Az árverési feltételek kérdéséhez, (kérdés) Irta: ifj. Cigán János ügyvéd Jászberényben). — Irodalom: (Az illetéki jogkedve/.mény tárgvában. Irta: Szűcs János tanár Temesvárt. Tanulmány az állam polgárjogi illetékességéről más államokkal s azok politikai, diplomáciai vagy konzuláris képviselőivel szemben. Irta: De P a e p e. — Töröljük el a fegyházakat. Irta: Bruck F. F.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Koronás alperesek. Irta: Várna y Sándor, Budapest. MELLÉKLET: Jogesetek tára. - Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhivás! Április ho 1-töl uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése mult hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «J o g» kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolfrakpart 3. sz. alá küldendők. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Irta: SZEBERÉNYI ISTVÁN apatini kir. közjegyző. Az inkább humanitárius, mint kereskedelmi jelleggel biró egyesületek, melyeket szövetkezetek neve alatt ösmerünk, a mi sajátos hazai viszonyaink között s a keresk. törvénynek, mint nagyobbrészt idegen viszonyokra alkalmasb terméknek nem eléggé hatályos intézkedései folytán, súlyos visszaélések melegágyává lettek. A számos és folyton ismétlődő' panaszok; a nagy érdeklődés mellett letárgyalt számos bíínperek; más oldalról azonban a szövetkezet eszméjében foglalt emberbaráti nemes célzatok felköltötték a törvényhozás figyelmét s még az 1888: XXXVI. t.-c. 26. §-ában utasította az illető minisztereket, hogy «egy év leforgása alatt • terjeszszenek elő egy törvényjavaslatot, melyben benfoglaltassanak azon módozatok, «melyek mellett a községek a kártalanítási összegek erejéig nekik jutott kötvényeket hitelszövetkezetek alaptőkéjére fordíthatják*. Ezen kérdés tanulmányozása nem tartott éppen rövid ideig, mert, mint látjuk közel hat esztendő kellett ahhoz, míg Szilágyi igazságügyminiszter mult évben megbízást adott dr. Nagy Ferenc egyetemi tanárnak, miszerint a szövetkezetekről egy törvényjavaslatot szerkeszszen s különös figyelmet fordítson «a szövetkezetek hatályosabb ellenőrzésére és a visszaélések meggátlására, illetve megtorlására.* A megbízás eredménye előttünk fekszik egy törvényjavaslat s az ezt kísérő indokolás alakjában. Szilágyi miniszter tudvalevőleg nem volt szerencsés az ő törvényjavaslataival*. Nagyobbrészt az volt ellenük a panasz, hogy vagy fordítások, vagy compilatiók. Ezen kifogások egyike sem alkalmazható a szövetkezetek törvényjavaslatára. Nem pedig azon egyszerű okból, mezt ezen javaslat kétharmadrészben a. fennálló keresk. törvény megfelelő szakaszainak szószerinti másolata. Azt hiszem, ha egy törvényjavaslat 106 §-a közül 71 §. szószerinti másolata egy már érvényben levő törvénynek, akkor a szerző, legalább az indokolásban köteles annyi figyelmet tanúsitni * Nem mondhatni ezt oly általánosságban. A szerkesztőség. az olvasó iránt, hogy ezen körülményt határozottan megnevezze. A szerző azonban mindössze oly általános szólamokkal, hogy «ezen javaslat a keresk. tötvéhy keretében mozog* — elégszik meg. Annál inkább különösnek tűnik fel szerzőnek emez eljárása, mert az indokolásban lépten-nyomon hangoztatja szemrehányásait a keresk. törvény ilyen meg olyan hiányai ellen, ez azonban nem gátolja abban, hogy a kifogásolt szakaszokat szószerint le ne másolja. Annyira megy szerző ezen másolási buzgalmában, hogy a keresk. törvénynek még azon szavait sem találja szükségesnek kiküszöbölni, melyek a javaslat többi szövegével semmi összhangban nincsenek. Például a javaslat 79. Jfának 2-ik pontjában '(közigazgatási hatóság* megkeresésére is feloszlatandónak itéli a szövetkezetet. Pedig a javaslat szerint közigazgatási hatóságnak semmiféle felügyeleti joga többé nem lévén, ezen két szó csak a keresk. törvény 248, §-anak szószerinti lemásolása folytán tévedett ide. Kétségtelen, hogy ez a törvényszerkesztés legkényelmesebb módja. Nem kell sem fordítással, sem összeegyeztetéssel bajlódni, hanem itt-ott némi feloldozással ellátott kész törvény hó' indokolással felhígított szakaszaiból készen van a javaslat. Nem szándékozom a keresk. törvény bírálatával foglalkozni, s igy áttérek a javaslat eredeti szakaszainak méltatására. Azt a kérdést, hogy «miként tétessék a szövetkezetek ellenőrzése hatályosabbá az eddiginél és a visszaélések miként gátoltassanak illetve toroltassanak meg» szerencsétlenebbül alig lehetne megoldani, mint a hogy ezt szerző javasolja. Szerző előtt, midőn e kérdés megoldását fontolgatta, alighanem azon kedvenc eszme lebegett, hogy ha kir. táblákat, meg telekkönyveket decentralisálni lehet, akkor mért ne lehetne ezt a cégjegyzékekkel is elkövetni. Kedvenc áramlat ez néhány kapacitásnál, hogy a decentralisatiót hívják segítségül minden nehezebb igazságügyi kérdés megoldásánál. Ámde a mi a tábláknál és telekkönyveknél célszerűnek mutatkozott s a mit a gyakorlat még korántsem igazolt, az még távol áll attól, hogy a cégjegyzékhatóságokra előnyösen alkalmaztassák. Ne képzelje szerző, hogy mindenik járásbiró a fővárosban lakik, hanem képzelje el, hogy a felvidék egyik bérces járásának távoli falujában egy szövetkezet alakuló közgyűlést tart, melyen a járásbíróság kiküldöttjének jelen kell lennie, a távolság folytán három napra kell székhelyéről távoznia s ugyanakkor (jav. 76. ij.) sürgős pénztárvizsgálatot követel a tagok bizonyos száma a járás másik sarkában levő községben; végre hivatalos, sürgős más teendő is akad: miként véli szerző, hogy e kívánalmaknak az egy járásbíróból és albiróból álló kir. járásbíróság eleget tehessen? Szerző nem ösmer gyakorlati nehézségeket. Szabályozni akarja lehető szigorral a főfelügyeleti jogot s nem talál hamarjában más mentő eszmét, mint a decentralisatiót. Már pedig ennek az eszmének valósítását a szövetkezeti eszme nagyon kis mérvben köszönhetné meg, mert a legjobb akarat mellett is az a százféle teendővel ellátott járásbiró még felületesebben intézhetné a szövetkezetek felügyeletét, mint ezt eddig a kir. törvényszékek végezték. Az ellenőrzés kétféle alakja alkalmazandó a szövetkezetekkel szemben. Először: ellenőrzendő a szövetkezetek könyvvezetése és pénztári kezelése. Ez sokkal célszerűbben lenne bizható az illetékes törvényhatósági számvevőkre, kik feljogosittatnának minden évben legalább kétszer a szövetkezetek könyvvezetését és pénzkezelését váratlanul megvizsgálni. S bizony e feladatot sokkal célszerűbben oldanák meg, mint az ezen dolgokhoz legfölebb sejtelemmel rendelkező kir. járásbiró. A mi pedig az ellenőrzésnek második ágát vagyis azt illeti, vájjon a szövetkezetek nem-e müveinek törvény- és alapszabályellenes dolgokat, s vájjon határozataik alapszabályszerüek-e, ezt a feladatot a szövetkezeti biztos, ki az ügyvédek sorából az illetékes kir. törvényszéki elnök által neveztetnék ki s nem lehetne azonos az intézet ügyészével — ismét hatályosabban s nagyobb szakismerettel töltené be, mint az ily dolgokban többnyire járatlan kir. járásbiró. Szerzőt bizonynyal legjobb szándék vezette, midőn ezen törvényjavaslatra vonatkozó miniszteri utasításnak ily impractikus Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.