A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

öö A JOG Indokok: Sz. Mór kecskeméti lakos azt panaszolja, hogy az 1893. évi jun. hó 23-án nála egy ember megjelent, azt adván elő, hogy ö K. Istvánnak «Mihály* nevü fia s akkor neki 150 mmázsa saját termésű rozsot, mmázsánként 6 írttal számítva eladott, 50 frt előleget és a rozs szállithatására 50 drb zsákot s madzagot át-, illetve felvett s az ügyletről kötlevelet állított ki, midőn azonban a gabona szállítási ideje elérkezett és eladó neki nem szállított, gyanúperrel élt, hogy nem-e rászedetett, e végből a rendőrségnél feljelentést tett s az ennek következtében megejtett nyomozás kiderítette, hogy panaszos Sz. Mihály teljesen vagyontalan és ingatlanokkal nem bíró kecskeméti lakos által rászedetett a végből, hogy csak pénzhez jusson, akkor, midőn K. Mihály neve alatt károssal üzletet kötött. A végtárgyalás során panaszos tett vallomását oda egészíti ki, hogy K. Istvánt hirből ismerte mint vagyonos polgárt és e végből is kötött üzletet eladóval s hogy az 50 frt foglalót és zsákokat vádlottnak akkor adta át, midőn ez a kötlevelet aláirta. Vádlott Sz. Mihály a vádbeli cselekményt eleinte tagadásba vette, utóbbi vallomásában azonban azt egész terjedelmében beismerte, ügy azt is, hogy az 50 frt foglalót ellumpolta; beismeri vádlott még a végtárgyalás során, hogy azért adta ki magát K. István fiának, mert K. gazdag ember és mert a. korcsmában poharazás közben szó volt arról, hogy ilyetén módon még a zsidót is belehetett csapni; a kötlevelet a foglaló felvétele előtt aláirta. Ezen tényállásból kifolyólag tekintettel arra, hogy vádlott az 50 frtot és 50 drb zsákot a fentebbi módon ravasz fondorlat utján jogtalan vagyoni haszonszerzése céljából vette kezéhez, tekintettel arra, hogy ezen csalást már bevégezte akkor, midőn a feljelentéshez csatolt kötlevelet K. Mihály nevében aláirta, tekintettel arra, hogy ezek szerint az okirathamisitás a csalás befejezése után hajtatott végre s az ennek eszközéül nem szolgálhat s így a cselekmény a másikba t. i. súlyosabbikba nem olvadhat be, tekintettel arra, hogy vádlott az 50 frtnak és 50 drb zsáknak átvételével 50 frtnál nagyobb kárt okozott s tekintettel arra, hogy a hamis okiratban feltüntetett kötelezettség értéke 50 frtnál nagyobb, mert K. Mihályt 150 mmázsa rozs szállítására kötelezi s 50 frt készpénz felvételét is nyugtatja, ennélfogva vádlott Sz. Mihály ellen a fent körülirt csalás és magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka helyreállítva lévén, abban bűnösnek kimondandó s figyelemmel egyrészt a bűnhalmazatra, mint súlyosító, másrészt ama enyhítő körülményekre, hogy vádlott fiatal korú és jó előéletű, hogy a kár nem nagy s részben az is megkerült és hogy a vádlott fiatal koránál fogva remény is mutatkozik arra, hogy a kár még megkerült, azért az ítéletben kimért szabadságvesztés és mellékbüntetésre ítélendő s elitéltetése törvényes folyományaként az abban meghatározott kár és költségek megfizetésére kötelezendő stb. A vizsgálati fogság aránylag nem hosszú időt vett igénybe, de mivel arra vádlott adott okot, azt vádlott büntetésébe a btkv 94. £-ának rendelkezésénél fogva, beszámítani nem lehetett stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11894. év március hó 20-án 11,314. sz. a.) A kir. ítélő tábla az első fokú bíróság neheztelt ítéletét részben megváltoztatja akkép, hogy a vádlottat a magánokirathamisitás büntette vádja alól felmenti s a terhére rótt fenmaradt csalás büntette miatt, mellőzve a btkv. 96. és 402. §-ait, valamint az egyik rendbeli 10 frt pénzbüntetést s az esetleg azt helyettesítendő egynapi börtönbüntetést is, a btkv. 383. §-a alapján, a vádlottat az ítélet foganatba vételétől számított (6) hat hónapi börtönre itéli. Ezzel a változtatással, egyebekben s így a mellékbüntetések tekintetében is, a kir. ítélő tábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Eltekintve ezúttal attól is, hogy a jogerőre emelkedett vádhatározatban a vádlott ellen a magánokirathamisitás büntette cimén az eljárás megszüntetve lett s igy a vádlott csakis csalás büntette miatt helyeztetvén vád alá, csakis eme váddal terhelve jelent meg a végtárgyaláson s mert a tényállás változást nem szenvedett, magánokirathamisitás miatt törvényszerűen vádolható sem volt, fel kellett menteni a vádlottat az okirathamisitás vádja alól azért, mert magát a csalás tényét csak úgy volt képes keresztül vinni vádlott, hogy a bemondott álnevet az eleibe helyezett kötlevélre is aláírnia kellett és csak eme aláírás megtétele után kapta kezeihez az 50 frtot és a zsákokat, nyilvánvaló tehát, hogy az álnév aláírása csak eszköz volt a csalás bűntettének véghez vitelére. Külön büntetendő cselekménynek tehát az felismerhető nem lévén, ennek a vádnak a terhe alól a vádlottat felmenteni kellett. Ellenben a csalás bűntettét a kir. ítélőtábla is felismerte a vádlott cselekményében s a ravasz fondorlatot és tévedésbe ejtést különösen abban találta, hogy vádlott kölcsön kért kocsival járt a magánvádló boltja elé, ki látva azt, megtévesztetett a vádlott határozott fellépése által s legkisebb kételyt sem táplált az iránt, hogy a boltjában ily módon megjelenő ifjú ember csakugyan fia az általa is ismert gazdag jómódú polgárnak. A vádlott büntetését az elsőfokú bíróság ítéletében felhozott enyhitő körülmények figyelembe vételével a btkv 91. §-ára tekintettel szabta ki a kir. itélő tábla. Egyéb, itt nem érintett részeiben is elfogadtattak az elsőfokú bíróság ítéletének vonatkozó indokai stb. A m. kir. Curia (1895. év február hó 14-én 5,579 s z. a. A kir. ítélőtábla ítélete akképpen kiegészített indokainál fogva hagyatik helyben, hogy vádlott ellen a magánokirathamisitás büntette azért nem állapitható meg, mert a kötlevél K. Mihály, vagyis nem létező egyén nevére állíttatott ki és ez okból amaz irat az ellen, kit jogviszonyban állónak tüntetett fel, bizonyítékul nem szolgálván, csakis mint a csalás eszköze jöhet tekintetbe, stb. A m. kir. minisztériumok elvi jelentőségű határozatai. A közút rosszasága és a kényszerhelyzet bizonyos esetekben enyhitö körülmény. A fórvény egyes szakaszaiba ütköző utrendöri kihágások halmazat eseteiben külön-külön büntetendők. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 87.917. sz. határozata.) Utrendöri kihágásnál az uj perfelvétel kizárva nincsen_ (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 65,993. sz. határozata.) Mérgek elárusitására csak oly bejegyzett cégű kereskedők nyerhetnek engedélyt, kik teljes megbízhatóságukat erkölcsi bizonyitvá nynyal igazolják. (A m. kir. belügyminiszter 1895. évi 9,960. sz. határozata.) A közigazgatási bizottság által utügyekben hozott határozatokat a főispán szintén jogosítva van a kereskedelemügyi miniszterhez megfelcbbezni, illetőleg azok ellen felterjesztéssel élni. (A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 105.693. sz. átirata.) Az engedély kérelmezése egyeseknek nem kötelezettségét, hanem jogát képezi s igy e?igedélyezés kérelmezésére büntetés terhe alatt senki sem szorítható. Már fennálló vízi müveknél a büntető eljárás megindításának kilátásba lielyezése — ha engedély nem kéretnék — szintén nem helyes, minthogy azok káros hatása esetén a hatóságnak a káros hatás megszüntetése módjában s jogában áll. (Ily kijelentéseket tartalmaz a földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák m. évi 34.276. sz. a. Z. vármegye alispánjához intézett Ítélete.) Kihágást képező mulasztás helyrehozására vonatkozó jogerős határozat azon alapon, mert a kihágás büntetése iránt emiitett határozattal intézkedés nem fórtént, meg nem semmisithető, hanem a büntető eljárás külön teendő folyamatba. (Ily kijelentést tartalmaz a földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák m. é. 48.516. sz. a. N. vármegye alispánjához intézett Ítélete.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Stern Jakab e., a n.-kikindai tszék, bej. máj. 17., félsz. jun. 1., csb. dr. Schulek Kálmán, tmg. Hlaváts Adolf. — Hauberl István e., a budapesti tszék, bej. ápr. 30., félsz. máj. 31., csb. Hajdú Imre. tmg. Mőrőcz Ferencz. — Heiszler Adolf e., a zombori tszék, bej. ápr. 30., félsz. máj. 27., csb. Fogler Béla, tmg. dr. Molnár Gyula.— Lörincz M. A. e., a budapesti ker. és vtszék, bej. ápr. 29., félsz. máj. 28., csb. dr. Ráth Ferenc, tmg. Baracs Marcell. — Weisz Adolf e., a bpesti tszék, bej. ápr. 27., félsz. máj. 22., csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Székely György. — Stern Jónás e., a szatmár-németii tszék, bej. máj. 4., félsz, máj. 18., csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. dr. Korányi Zsigmond. — Szűcs Imre e., a debreceni tszék, bej. máj. 10., félsz. máj. 15., csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Reichhard Manó. — Kohn Miksa e., a b.-gyarmati tszék. bej. máj. 6.. félsz. máj. 13., csb. Jakobovits József, tmg. Frank Dezső. - Biró Ignác e., a beregszászi tszék, bej. ápr. 25.. félsz. máj. 10., csb. Tolvay Gyula, tmg. Ékkel György. — Weisz Záli e., a debreceni tvszék, bej. máj. 20., félsz. máj. 27., csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Weisz Bernát. — Weinberger Juda e., a szatmárnémetii tvszék, bej: máj. 8., félsz. máj. 28., csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. Koronkay Károly. Pályazatok: A temesvári jbiróságnál aljegyzői állás ápr. 14-ig. — A zalaegerszegi tvszéknél jegyzői állás ápr. 14-ig. — A soproni tvszéknél jegyzői állás ápr. 14-ig. — A budapesti ügyészségnél a 1 ü g y é s z i állás ápr. 14-ig. — Az orsovai jbiróságnál aljegyzői állás ápr. 11-ig. — Fogaras várm. központjában egy közigazgatási joggyakornoki állás ápr. 25-ig. — A sz.-gotthárdi jbiróságnál aljegyzői állás ápr. 14-ig. — A nyíregyházai tszéknél jegyzői állás ápr. 14-ig. — A temestvári tszéknél bírói állás ápr. M-ig. — A fel irtemplomi jbiróságnál aljegyzői állás ápr. 16-ig. — A nezsideri jbiróságnál jegyzői állás ápr. 17-ig. — A kulai jbiróságnál jegyzői állás ápr. 17-ig. — A segesvári jbiróságnál albirói állás ápr. 19-ig. — A tordai tszéknél jegyzői állás ápril 19-ig. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.