A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 55 pálinka félék imiint silvorium, gyümölcspálinka stb.) 100 literen aluli mennyiséghon más beszedési körzetből ny ílt helyre csakis az 1888. évi XXXV t.-c. 17. Sj-ában megállapított italmérési adó előleges bevezetése mellett hozhatók be, — a gyógyszerészekre is kiterjed-e! A pécsi kir. ítélőtábla 1895. évi február hó 18-án 320. B. sz. a. hozott határozatában kimondotta és a határozattárba felveendőnek rendelte, hogy: gyógyszerészeknek az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdése értelmében égetett szeszes folyadékokat általában más beszedési körből nyilt helyre, nem kimérés végett italadómentesen behozniok szabad, reájuk nézve tehát ugyanazon törvényszakasz második bekezdésének amaz intézkedése, mely szerint: likőrök, puncs-eszenciák és más édesített égetett szeszes folyadékok, továbbá cognac, rum, arrak nemkülönben a különleges pálinkafélék (mint szilvórium, gyümölcs-pálinka stb.) 100 literen aluli mennyiségben más beszedési körzetből, nyilt helyre csakis az 1888. évi XXXV. t.-c. 17. §-ában megállapított italmérési adó előleges lefizetése mellett hozhatók be, ki nem terjed. Indokok: Az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében meghatározott és az égetett szeszes folyadékoknak akár 100 litert tevő, vagy azt meghaladó, akár pedig azon aluli mennyiségben való bevitelét tárgyazó általános tilalom a törvény határozott kijelentése szériát a gyógyszerészekre ki nem terjed, miből folyóan az emiitett általános tilalom alóli kivételeket megállapító, s az idézett §. második bekezdésében foglalt rendelkezés nem vonatkozhatik a gyógyszerészekre. Kelt Pécsett, 1895. évi február hó 18-án. Hitelesíttetett Pécsett, 1895. évi február hó 25-én. Valamely gyermeknek a törvény által meghatározott bizonyos vallásfelekezethez való tartozása ugyanannak egyszersmind családi állását is képezi, (btk. 254. i;-a). A debreceni kir. törvényszék 1 1893. évi június 23. 2,280. sz. a. i A. Jakab uzr.\ B. Anna Lenke (r. kath.), K. Jozefin (izr.) és K. Ernesztin 1 izr. 1 vádlottak a btk. §-ába ütköző családi állás ellen elkövetett bűntett, illetve annak kísérlete miatt ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A. Jakab debreceni lakos kávés B. Anna Lenkével már évek óta vadházasságban élvén, nevezettek az ezen együttélésből származott 1890. évi szept. 3-án született Dezsőnek nevezett fiúgyermeküket közös megegyezéssel, — a mint ezt önmaguk elismerik — annak dacára, hogy a közöttük levő valláskülönbségről és arról, hogy ők törvényesen és érvényesen egybe nem kelhetnek, tudomással birtak^az izraelita vallású .hitfelekezetbe akarták felvétetni és neveltetni. Nevezett terheltek szándékuk végrehajtása céljából özv. K. Józsefné szülésznő közvetítése mellett a gyermek körülmetéltetésére engedélyt is szereztek és ennek alapján 1890. évi szept. 11-én a gyermeknek a zsidó vallás rítusa szerinti körülmetéltetését eszközölték is, a gyermek anyakönyvezése azonban meg nem történhetett, mert a szülők a tőlük kivánt házasságlevelet felmutatni képesek nem voltak. Özv. K. Józsefné szülésznő elismeri azt, hogy az A. Jakab és B. Anna Lenke közötti viszonyról, valláskülönbségről és házaséletük törvénytelen voltáról tudomással birva, állította ki leánya K. Ernesztin által az 1. n. sz. a. szülészeti jegyet és annak alapján a gyermek körülmetéltetésénél a szülők kérésére közbenjárt. Nevezett terheltek ellen a vádhatóság az előadott tényállás alapján a btk. 254. §-ában körülirt családi állás ellen elkövetett bűntett kísérlete miatt emelt vádat, állítván, hogy a r. kath. anyától törvénytelen ágyból született fiúgyermeknek az izraelita hitközségbe való felvétetése által, tekintettel az 1868. évi LIII. t.-c. rendelkezésére, annak családi állása szenvedett volna változást; a törvényszék azonban vádlottak cselekményében a felhívott törvényszakaszban körülirt bűntett tényálladékát fenforogni nem látja és pedig még kísérlet alakjában sem, mert még ha sikerült volna is terhelteknek a kérdéses mózesvallásnak egyházi törvénye által érvényesnek elismert módon a mózeshitűek közé felvétetni, a mi a jelen esetben a kihallgatott K. Vilmos rabbi állítása szerint még teljesen meg nem történt, ezen tény által magában véve még a kérdéses és az apa által különben is elismert gyermek sem családi állásától meg nem fosztatott volna, miből folyólag elől nevezett három vádlottat a vád terhe alól fel kellett menteni annyival is inkább, mert fentebb körülirt cselékményük a büntető törvény más rendelkezésébe sem ütközik. K. Ernesztin azért helyeztetik vád alá, hogy ő állította ki a kérdéses gyermek születési jegyét és abba I. és II. r. vádlottakat mint törvényes házasokat, Begovits Lenkét mint Berger Lenkét és izraelita nőt, s a született törvénytelen gyermeket mint törvényest jegyezte be; miután közvádló a végtárgyalás során ezen vádlottat illetőleg a vádat elejtette s különben is az 1. n. sz. alatti kitöltése körül jóhiszemű eljárása ezen vádlottnak meg nem döntetett, a vád alól őt ez okból fel kellett menteni. A debreceni kir. ítélőtábla (1893. nov. 28. 3,710. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletének K. Ernesztre vonatkozó nem felebbezett része érintetlen marad; ugyanennek az ítéletnek egyéb felebbezett része megváltoztattatik és A. Jakab, B. Anna Lenke és özv. K. Józsefné a btk. 254. §-ába ütköző, de a btk. 92. §-ának alkalmazásával és a btk. 20. §-ának felhívásával a családi állás elleni vétségnek a btk. 75. §-a szerint való kísérletében a btk. 70. §-a alapján tettestársakként bűnösöknek nyilváníttatnak és a btk. 254., 66., 92. és 91. §-ai alapján 2—2 napi fogházra átváltoztatandó 10—10 frt pénzbüntetésre Ítéltetnek stb. Indokok: Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen megállapított tényállás szerint annak a jelensége merült ugyan fel, hogy' nevezett 3 vádlott megelőző egyetértéssel közreműködtek arra nézve, miként a B. Anna újszülött törvénytelen gyermeke az 1868: LIII. t.-cikk rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvétessék, tehát hogy a kbtk. 53. §-ában meghatározott vallás elleni kihágásban bűnsegédekként közreműködtek; minthogy azonban a kbtk. 53. §-ában idézett 1868: LIII. t.-c. kizárólag a keresztény vallásfelekezetekre terjed ki és eme törvény a keresztény anyától született gyermek zsidó vallásfelekezetekbe felvételéről nem rendelkezik: ennélfogva a vádlottak cselekményének megbirálásánál a kbtk. 53. és 26. §-ai alkalmazásra nem találhattak: minek folytán tekintve, hogy mind a három vádlott szándéka arra irányult, miként a 36. n. sz. végtárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt születési anyakönyvi kivonat szerint a r. kath. vallású B. Annának törvénytelen fiúgyermeke a zsidó vallásfelekezetbe vétessék fel és ez a figyermek attól a törvényben biztosított jogától, hogy anyja vallását kövesse, megfosztatni szándékoltatott; tekintve továbbá, hogy a vádlottaknak tőlük nem függő körülmények következtében nem sikerült ugyan az emiitett kisdedet a zsidó hitfelekezet anyakönyvébe felvétetni és ekként a B. Anna gyermekét családi állásától meg nem fosztották és annak családi állását meg nem változtatták; tekintve azonban, hogy e céljoknak megvalósítására mindazt megtették, a mit megtenni módjukban volt, sőt az emiitett kisdednek a zsidó vallás szertartása szerint Dezső nevet is adattak, eme gyermeknek a zsidó vallásfelekezet szabályaiban megkívánt körülmetéltetését is kieszközölték, minek folytán annak a közös egyetértéssel megállapított szándékuknak, hogy e gyermek az anyja vallásában való neveltetésétől, tehát családi állásától megfosztassék, véghezvitelét együtt és közösen elkövetett véghezviteli cselekedettel megkezdették, de -azt be nem végezték: a nevezett vádlottak mind a hárman tettestársakként a btk. 254. §-ában meghatározott bűncselekménynek kísérletében és pedig a btk. 254. §-ban meghatározott családi állás elleni bűntett kísérlete helyett a btk. 92. §-ának alkalmazásával a btk. 20. £-ának felhívásával a családi állás elleni vétség kísérletében voltak bűnösöknek nyilvánitandók azért, mert A. Jakab és B. Annára nézve igen nyomatékos enyhítő körülményekként vétettek figyelembe, hogy éveken át együtt élvén, kölcsönös megegyezésük szerint zsidó vallásban óhajtották neveltetni gyermekeiket, és hogy az eme céljuk eléréséhez szükséges házasságra lépésben a fennálló törvények szerint gátoltattak. Özv. K. Józsefné irányában pedig szintén nyomatékos enyhítő körülményként mérlegeltetett, alacsony fokon álló műveltsége s hogy eljárásában a gyermek szüleinek kölcsönös kívánsága vezette. Eme nyomatékos enyhítő körülményekhez járulván még a vádlottak büntetlen előélete is, cselekményük annyira enyhe beszámítás alá esőnek találtatott, hogy annak minősítésénél a btk. 92. §-a alkalmazandónak találtatott, s büntetésük a btkv. 66. §-a alapján a bűnösség fokával arányban álló pénzbüntetésben volt kiszabandó stb. A m. kir. Curia (1895. évi február hó 22-én 2,228. sz. a.) Tekintve, hogy valamely gyermeknek a törvény által meghatározott bizonyos vallásfelekezethez való tartozása, ugyanannak egyszersmind családi állását is képezi s ekként az elitélt vádlottnak az által, hogy a római katholikus vallású B. Annának törvénytelen gyermekét, kinek az 1868. évi LIII. t.-c. 16. §-a szerint anyja vallását kellett követnie, a «születési jegy* rovataiba irt hamis adatok által a B. családból az A. családba szándékoztak átvenni és e célból a debreceni autonóm orthodox izraelita hitközségbe akarták felvétetni, mely okból már a gyermek körülmetéltetését is eszközölték a btk. 254. §-ába ütköző büntetendő cselekmény kísérletének alkatelemeit megvalósították: a debreceni kir. ítélőtáblának Ítélete ezen és abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik stb Az okmány nem létező személy nevére állíttatván ki és ez okból amaz irat az ellen, kit jogviszonyban állónak tüntetett fel, bizonyítékul nem szolgálván, az okmány ilyetén kiállítása csakis mint a csalás eszköze jöhet tekintetbe. A kecskeméti kir. törvényszék (1893. év november hó 25-én 6013. sz. a.) csalás és magánokirathamisitás büntette miatt vádolt Sz. Mihály elleni bűnügyben következőleg itélt: Az 1893. év aug. hó 1-ső napjától aug. 26-ig vizsgálati fogságban volt, azóta azonban szabadlábon levő Sz. Mihály a btkv 379., 380., 401. és 402. §-aiban meghatározott csalás és magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a btkv 91., 96., 383., 388. és 402. §-ai alapján vizsgálati fogságának be nem számítása mellett az itélet foganatba vételétől számítandó (1) egy évi börtönre s az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő és a behajthatlanság esetére a btkv. 53. §-a értelmében a csalás után egynapi börtönre átváltoztatandó 10 frt s a magánokirathamisitás után szintén egy napi börtönnel helyettesítendő 10 frt pénzbüntetésre, mégis szabadságvesztés büntetésének kiállása napjától számítandó 3 (három) évi időtartamú hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik stb.