A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 14. szám - Az ügyvédi kar részvétele az ezredéves ünnepély alkalmából rendezendő országos kiállitás történeti csoportjában
110 A JOG Vájjon a büntető törvénykönyv büntetési rendszere megfelelő elveket emel-e érvényre a visszaesőkkel szemben ? Minő büntetési rendszer volna alkalmazandó a visszaesőkkel, a szokásos bűntettesekkel szemben ? Törvényünk fogyatkozásai minő törvényhozási vagy kormányzati rendelkezésekkel volnának orvosolhatók. Véleményadásra fölkéretnek: Dr. Heil Fausztin kir. Ítélőtáblai biró, Tóth Mór szolnoki kir. ügyész, dr. Baumgarten Izidor, Eördögh András, Vargha Ferenc budapesti — és Bodor László kolozsvári kir. törvényszéki birák, dr. Bleuer Samu budapesti ügyvéd, Kovács József, az illavai fegyház igazgatója, Balkay István, a váci fegyház igazgatója, Kisfaludv László budapesti kir. fogházfelügyelő. III. A törvényszéki orvostan és az elmekórtan köréből: 7. A szabadságvesztés-büntetés befolyása a foglyok szellemi és ideg- létére. Véleményadásra fölkéretnek: Dr. Laufenauer Károly budapesti egyetemi tanár, dr. Moravcsik Emil Ernő egyetemi tanár, dr. Salgó Jakab egyetemi m. tanár, tébolydai főorvos, dr. Szikszay Sándor kir. törvényszéki orvos, dr. Rákosy Béla főv. államrendőrségi orvos. IV. A rabsegélyezés kérdései köréből: 8. A rabsegélyezés ügyének országos szervezése létesithető-e és mily alapelvek és módok mellett ? Véleményadásra felkéretnek : Dr. Székely Ferenc kir. curiai bitó, Kiss Gyula igazságügyministeri tanácsos, dr. Bulyovszky József nagyváradi kir. ügyész. Bodor László kolozsvári kir. törvényszéki biró, dr. Sánta Elem r budapesti kir. alügvész. A kitűzött kérdésekre adandó véleményeket a bizottság kéri dr. Sánta Elemér kir. alügyész, bizottsági jegyző cimére (Budapest, V.. Alkotmány-utca 22. sz « Törvénykezési palotás vagy IX., Pipa-utca 2/B. sz.) mielőbb beküldeni. A bizottság a véleményadásra fölkért tago kon kivül más szakférfiaktól is köszönettel fogad a kitűzött kérdéseket, valamint a börtönügy és büntetési rendszer kérdéseit tárgyazó egyéb dolgozatokat. A budapesti ügyvédi kamira 1894. évi jelentéséből a következőket emeljük ki: A budapesti ügyvédi kamara tagjainak száma 189H-ban lépte tul az ezerét, a gyarapodás ekkor 35 volt, százalékokban: 3*60/o, 1894-ben a kamarában bejegyzett ügyvédek száma 18-al, vagyis 1'75%-al növekedett, a mely körülmény, tekintettel arra, hogy a létszám-emelkedés 1892-ben még 5-5°/n-ot tett ki, a mellett látszik tanúskodni, hogy a létszámemelkedés maximumát immáron megközclitettük, s hogy e módon a természetes fejlődés fogja meghozni a maga numerus claususát. Az ügyvédjelöltek számára 509-ről 544-re emelkedett, vagyis 35-el szaporodott. Az 1893-ik évben fegyelmi eljárás 26 esetben rendeltetett el, a mely szám l'>94-ben megkétszereződött, azaz 50-re emelkedett. Ugyanezt mondhatjuk a vádhatározatokról, melyek száma az 1893. évi 14- darabbal szemben 37-re emelkedett. Végtárgyalás 24 tartatott, mig 1893-ban csak 16. Vétkesség 13 esetben állapíttatott meg, mi az 1893-ik évinek szintén kétszeresét képezi. A 18 Ítélettel befejezett ügy közül 11 volt olyan, mely megindításától kezdve egy és két év közt fejeztetett be, kettő két éven tul tartott, 3 három éven tul, egy 4 év és 5 hóig húzódott, mig egy nagyobb terjedelmű és többféle hünvádi eljárással komplikált ügy csak 6 év és 4 hó alatt volt befejezhető. Azon tizenhárom eset közül, melyben vétkesség kimondatott, csak két esetben alkalmaztatott feddés (T89H-ban 7 eset közül 5-ben), 8 esetben pénzbírság (1893-ban 2 esetben), 2 esetben felfüggesztés és egy esetben elmozdítás. A fegyelmi Ítéletekben tehát az alkalmazott szigor általános színvonala is jelentékenyen emelkedett, a mi az előfordult fegyelmi esetek súlyosabb voltában is leli magyarázatát. Felemlitendőnck tartjuk még, hogy a lefolyt 1894-ik évben a kamara fegyelmi bírósága 15 esetben alkalmazott az ürts. 73. §-án alapuló megintést és rendreutasitást, mig ugyanez az előző 1893-ik évben csak 10 esetben fordult elő; A m. kir. Curia, mint a kamara fegyelmi bíróságának felebbezési fóruma, a felebbezett Ítéleteket mind helyben hagyta. Egyéb 45 felebbezett fegyelmi eljárást elrendelő, megszüntető és vádhatározat közül a kir. Curia H-at változtatott meg és egyét oldott fel, 105 felebbezhető fegyelmi bírósági határozat közül az érdekelt felek 40-et felebbeztek meg, vagyis 37ö/o-ában a felebbezhető határozatoknak éltek jogorvoslattal. i>Az ügyvédi kar részvétele az ezredé vas ünnepély alkalmából rendezendő országos kiállítás történeti csoportjában. A részvétel tervezetét 1893-ik évről szóló jelentésünkben részletesen előterjesztettük. Az elmúlt 1894-ik évi működésünket ezen programm megválasztására és kivitelére összpontositottuk. A kiviteli módozat helyes megválasztását abban véltük feltalálhatni, hogy e célra az ország egész ügyvédi karát egyesítsük, nemcsak az anyagi hozzájárulásban, hanem a szellemi munkálkodásban is. Az e tárgyban tett részletes lépések a következők voltak: A kiállításban való részvétel legfontosabb részét képezi a magyar ügyvédség történetének eredeti kutforrások alapján való megírása. E célból a választmány hazai első rangú történészekkel lépett érintkezésbe, kik azt ajánlották, hogy a mű megírására ne pályázat hirdettessék, hanem meghatározott díjazás mellett egy jogi szakíró bizassék meg, kinek szakértelme és írói hírneve kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a mü minden tekintetben a tudomány színvonalán álljon. A választmány ennek folytan leghelyesebben vélt cselekedni, midőn a történet megírására dr. Sík Sándor budapesti ügyvéd urat kérte fel, ki e nehéz feladatra az ügyvédi kar iránti lelkesedésből szives készséggel vállalkozott s a történeti anyag gyűjtésének fárasztó munkájahoz azonnal hozzálátott. S e feladat nehézségei annál inkább méltánylandok, mert tudvalevőleg a magyar jogtörténet művelése eddigelé _ meglehetősen elhanyagolt területet képezett. Történeti kutforrásaink megfelelő kutatás és még kevésbé rendezés tárgyául eddig alig szolgáltak; s igy a magyar ügyvédség történetének ^ megírásánál mindenütt az eredeti forrásra kell visszamenni, levéltárakat, óriási anyagot kell keresztül kutatni, mig egy-egy oly adat birtokába jut a jogtörténész, mely ezen speciális anyagra némi világot vet. Valóságos úttörő munkára van szükség s épen ezért csak elismeréssel adózhatunk jeles kartársunknak, ki időben és fáradságban a karnak e nagy áldozatot meghozta. A kamara kötelességének tartotta a megbízott iró munkáját lehetőleg megkönnyíteni, a mely célból átiratokat intézett az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóságaihoz, a m. kir. Curia, a budapesti kir. itélő Tábla elnökségeihez, Budapest székes főváros tanácsához, felkérvén őket, hogy könyvtáraikat, kézirat-gyűjteményeiket és levéltáraikat nyissák meg megbízott kartársunk előtt és elvben járuljanak hozzá azon kérelmünkhöz, miszerint az ügyvédség fejlődésével kapcsolatban levő történeti okmányokat és emlékeket a történeti kiállítás ügyvédi szakcsoportja részére engedjék át. Ugyan e tárgyban felterjesztést intéztünk az igazságügyi kormányhoz is, hogy részünkre az igazságügyi csoportban megfelelő helyet biztosítson. Ezen átiratainkat és felterjesztésünket a legkedvezőbb eredmény követte, a mennyiben a felszólított hatóságok könyv- és levéltáraikat kész örömmel nyitották meg előttünk s Ígéretüket birjuk, hogy az ügyvédségre vonatkozó történeti okmányaikat és emlékeiket kiállítási csoportunk részére átengedik. Ezen kivül köriratot intéztünk az ország összes ügyvédikamaráihoz is, hogy maguk kebeléből egyes, a történeti szaktanulmányokkal szívesen foglalkozó tagokat küldjenek ki, kiknek feladatát fogja képezni a kamara területén feltalálható történeti anyag, törvényhatósági, városi statútumok s az ügyvédségre vonatkozással biró emlékek, a vidéken a múltban működött nevezetesebb ügyvédek életrajzi adatainak gyűjtése. Kettős célt akartunk ezáltal elérni, először azt, hogy minél gazdagabb történeti anyagot gyüjthessünk össze, és másodszor, hogy ezen az egész ország ügyvédségét érdeklő műnél a kar egészét egy szellemi munka körül egy egységes cél elérésében mint munkatársakat egyesítve*és tömörítve lássuk s a kar összetartozandóságának érzetét ez által is gyarapitsuk. E felszólításunkat szép siker követte, a mennyiben a kamarák, csekély kivétellel, közreműködésüket nem csak megígérték, hanem kebelükből a történeti anyag kutatására megbízottakat is rendeltek ki. A mi a kiállítási ügy anyagi oldalát illeti, a következőket jelenthetjük: Eddigelé a következő kamarák küldték be járulékaikat: 1. Arad 233 frt 34 kr. 2. Balassa-Gyarmat 70 frt. 3. Beszterczebánya 50 frt. 4. Eger 200 fi t. 5. Eperjes 100 frt. 6. Győr 50 frt. 7. Kassa 200 frt. 8. Kecskemét 100 frt. 9. MáramarosSziget 50 frt. 10. Miskolc 100 frt. 11. Nagyszeben 200 frt. 12. Nagyvárad 200 frt. 13. Pécs 10U frt. 14. Pozsony 200 frt. 15. Sopron 200 frt. 16. Szatmár-Németi 200 frt. 17. Szeged 200 frt. 18. Székesfehérvár 50 frt. 19. Szombathely 100 frt. 20. Temesvár 200 frt. 21. Zala-Egerszeg 200 frt. 22. Budapest 600 frt. Össesen tehát: 3,606 frt 34 kr., mely összeget kamaránk pénztárnoka által a külön kiállítási számlán kezelteti, s mely összeg gyümölcsözőleg takarékpénztári betéti-könyvecskére van elhelyezve. Járulékaikat az 1894-ik évre nem fizették még be: 1. A brassói 60 írttal. 2. A marosvásárhelyi ügyvédi kamarák 100 frttal, összesen tehát: 160 frttal vannak hátralékban. A debreceni és kolozsvári kamarák bejelentették ugyan készségüket, hogy a kiállításban részt vesznek és költségeihez hozzájárulnak, de eddigelé hozzájárulásuk összegét meg nem határozták és velük azt nem közölték. A szabadkai és gyulafehérvári kamaráktól még mindeddig nem kaptunk értesülést arra nézve, hogy kivánnak-e a kiállítás^ ban részt venni és költségeinek fedezéséhez valamely összeggel hozzájárulni. A fenti számadatokból megállapítható, hogy az ügyvédi-kar a kiállítás céljaira körülbelül 12,U00 forinttal fog rendelkezni, mely összeg előreláthatólag az összes kiadásokat fedezni fogja. A mi a kiadási tételeket illeti, eddigelé csak az ügyvédnőtörténetének megírásával megbízott iró tiszteletdija van °megálla&pitva, mely 2,500 forinttal vétetett fel, ezenkívül 500 forint a történeti anyag felkutatásának költségeire irányoztatott elő. A mű nyomdai kiállítását szintén a kiállitási-alap fedezi, a mely összeg azonban a mü elárusitásából előreláthatólag meg fog térülni A mű elárusitásából befolyó összeg többi része tiszteletdif cimén az Írónak fog kiszolgáltattatni.