A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 14. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben
A JOG 111 Ausztria és külföld. Nemet birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben.* Az utólagos házasság általi törvényesitésérc vonatkozó szabályok (1,579—1,582) nagyrészt elfogadtattak, különösen azon irányelv (1,580), miszerint a legitimatió nem függ az apaság elismerésétől, hanem az, tekintet nélkül arra, hogy a férj a gyermeket magáénak elismerte-e vagy sem, mindig előáll, ha a fent kijelölt fogamzási idő folyamán anyjával közösült; a bizottság azon hozzáadással, miszerint dacára az elhálásnak, a gyermek apjául nem tekintetik, ha nyilván lehetetlenség, hogy a nő azt tőle foganhatta volna; és hogy ha a férj közokiratban elismerte az apaságot, az vélelmezendő, hogy azon idő alatt közösült az anyjával. A házassági nyilatkozat általi törvényesitésre nézve (1,583—1,600) helyeseltetett a tervezet azon elve, hogy az kegyelmi ténynek tekintessék, s az államhatalom intézkedése által eszközöltessék, azon elvi hatálylyal, hogy a gyermek azon nyilatkozattól kezdve apja törvényes gyermekének jogszerű állását foglalja el. — A tervezet ellenében, mely szerint a nyilatkozat csak az apa javaslatára s az ő életében birhat hatálylyal (1,595), a bizottság azt állapította meg, hogy a házassági nyilatkozatot nem érvényteleníti, ha az apa az indítvány tétele után halt meg s arra elégséges, ha ajánlatának bírói vagy közjegyzői okiratolása után, a bíróságot vagy közjegyzőt annak benyújtásával megbízta; és pedig akkép, hogy ha a nyilatkozat az apa halála után történik, annak hatálya mint halála előtt történtnek áll elő. A tervezet 1,587. §-ától eltérőleg megállapittatott, hogy míg a gyermek 25-ik évét be nem tölté, a házassági nyilatkozathoz az anya beleegyezése szükséges, a mi megtagadtatván, a gyermek kérelmére a gyámbiróság által pótolható, ha a megtagadás a gyermekre nagy hátránynyal járna. — Az 1,587. i;. 2. kik. azzal helyettesittetett, hogy a gyermek anyjának, vagy az apa nejének beegyezése nem szükségeltetik, ha azok arra állandóan képtelenek vagy hollétük ismeretlen. — Az 1,588. §. 2. kik. szabálya, mely szerint a gyermek törvényes képviselője is megadhatja a beegyezést a nyilatkozatba annak 14. életévéig, kiterjesztetett a gyermek üzletképessége hiányára is. Az 1,595. §., mely szerint a házassági nyilatkozat hatálytalan, ha a gyermek előbb elhalt; továbbá az 1,596. §. annak hatályáról a gyermek utódaira s házastársára, másrészt az apa feleségére és rokonaira s befolyásáról a gyermek rokonságából kifolyó jogok és kötelességekre, a tervezet értelmében helyeseitettek. — Az 1,597. §. ellenében az határoztatott, hogy az anyának joga és kötelessége gondoskodni a gyermek személyéről, ismét felújul, ha az apa szülői hatalma megszűnik, vagy a haszonélvezetre szorittatik s az anyának kell azt ellátnia. Az adoptióról rendelkező 1,601—1,631. §§. nagy része fentartatott, igy annak jogi hatályáról, feltételeiről (1,602—1,611), annak kizárásáról, ha törvényes leszármazó létezik (1,602), házastársak közt csak a másiknak beleegyezéséveli megengedhetőségérő'l (1,6091. Az 1,611. §. 1. kikezdése, hogy egy harmadiknak az 1,606., 1,609. és 1,610. §§-ban kivánt beleegyezése nem szükséges, ha az elhalt vagy holttá nyilváníttatott, akkép módosíttatott: hogy az szükségtelen, ha a harmadik arra állandóan képtelenné vált, vagy tartózkodása végleg ismeretlen. Nem fogadtatott el sem azon indítvány, hogy az 1,612. §. szabálya, miszerint a 14. életévét be nem töltött gyermek törvényes képviselője által helyettesíthető, az ügyleti képtelenség esetére is alkalmazható; sem az, hogy ügyleti képességben korlátolt egyén örökbe ne fogadhasson. Az 1,618. §. szerint az örökbefogadás nem érvényes, ha a szerződés megerősítése előtt a gyermek vagy örökbefogadó meghal. Ez a gyermekre nézve nem kifogásoltatott, az örökbefogadóra vonatkozólag azonban a tervezet akként módosíttatott, hogy az által a joghatály nincs kizárva, ha az a megerősítésre ajánlatot már tett és pedig ha annak benyújtásával halála előtt csak megbízta is a közjegyzőt vagy birót. Az 1,620—1,627. §§. az örökbefogadás joghatályáról rendelkeznek s ezek közül az 1,622. §. akkép módosíttatott, hogy előbbi családnevének melléklése kötelességévé a gyermeknek ne tétessék, hanem az csak megengedtessék s ez is csak akkor, ha a szerződésben más nem köttetett ki. Az 1,626. §. szerint az örökbefogadás megszünteti a szülő1 hatalmat s a szülők azt vissza nem nyerik az örökbefogadás megszűntével sem. Ennek megváltoztatására irányult indítvány nem fogadtatott el, de a §. kiegészíttetett azzal, hogy az örökbefogadás megszűnvén, vagy az örökbefogadó nem lévén képes a gyermek gondozására, ez a szüleit illesse a törvényes képviselő kizárásával. Nem fogadtatott el azon indítvány sem (az 1,630. §-hoz), hogy az örökbefogadó jogosult legyen keresetet indítani a jogviszony megszüntetésére, ha a gyermek a köteles rész elvesztését maga után vonó cselekményt követett el. — Kiegészíttetett (1,611) azzal is, hogy az örökbefogadás megszűntével azok, a kikre annak joghatálya kiterjed, elvesztik a jogot az örökbefogadó családnevét viselhetni, kivévén a házastársak elhalálozása eseteit (1,621. §.). ### * Előző cikkek a «Jog» 8., 9. és 11. számaiban. Következett a családjog 3. szakasza a «Gyámságról>. — (1,633—1,725. §§.) kiskorúakat illetőleg. Azon irányelv, hogy gyámság csak a gyámbiróság intézkedésére keletkezhet (1,631) nem talált ellenmondásra. Nézeteltérés állt elő arra nézve, hogy az apa és anya intézkedései ellenkezők levén, kié legyen irányadó ? a többség az apának adta az elsőbbséget a tervezet értelmében (1,635). Inditványoztatott, hogy a gyám kiválasztásánál a vallásra is kell tekintettel lenni, de a többség ezt nem helyeselvén, elégségesnek találta az 1,638. §. szabályát, hogy a gyámsági bíróság által gyámnak oly személy választandó, a ki személyi viszonyainál s a körülményeknél fogva alkalmas a gyámság vezetésére. Elfogadtattak az 1,641—1,642. §§. is, melyek szerint a nő csak férje beegyezésével s a hivatalnok felsőbbségi engedély mellett nevezhető gyámnak. A visszautasithatásra nézve az 1,643. §. szerint, ha nem ugyanazon járásban van, a bizottság azt fogadta el, hogy az csak akkor jogosult, ha a távolság oly nagy, hogy különösb terheltetés nélkül nem lenne a gyámság kezelhető. Az 1,647. §., mely szerint bizonyos esetekben ellengyám is nevezhető, nem kifogásoltatott; úgy az 1,648—1,663. §§. sem a gyámság vezetéséről, különösen a személyi és vagyoni gondozásról, az ellengyám hatáskörére nézve azon kiegészítéssel, hogy az jogosult a gyámtól felvilágosítást kérni a gyámság vezetéséről s e célból arra vonatkozó iratokat betekinthetni. A kiskorú pénzeinek elhelyezéséről az 1,664. §. rendeli, hogy az csak az itt kijelölt módon történhetik és pedig belföldi ingatlanokra vonatkozó jelzálogokba, a mi a bizottság által kiterjesztetett ily ingatlanok járadékkölcsöneire is. Az az indítvány, hogy az elhelyezésre nézve a községi testületekkel s hitelintézeteikkel a nyilvános földhitelintézetek egyenlőkké tétessenek, nem fogadtatott el, ily általánosságban való kiterjesztés aggályosnak találtatván. A takarékpénztárakra nézve a tervezet oda módosíttatott, hogy csak azon belföldiekbe helyezhetők el ily pénzek, a melyek arra a hatóság által alkalmasaknak találtatnak. Megegyezés volt arra nézve, hogy necsak a birlálóra, hanem a névre szóló papírokba is elhelyezhetők és pedig a többség nézete szerint, elégségesek a közönséges adóslevelek is. Hosszas vita folyt aziránt, hogy mily jelzálog tekinthető biztosnak. A tervezet (1,664. §. 3) különbséget tett a mezei és más birtokok közt és meghatározta az ingatlan értékének azon tisztán álló részét — 2/3 vagy V2 — melyre lehet elhelyezni. Ennek ellenében több rendbeli indítvány tétetett, nevezetesen az is, hogy ezen határok ne birodalmi törvény által határoztassanak meg, de ennek védői közt sem volt összhangzás; egy részük a jelzálog biztosságát szabályoz'') alapelvek meghatározására az országos tőrvényhozásokat kötelezni, mások csak felhatalmaztatni kívánták. A többség utóbbiakhoz csatlakozott oly értelemben, hogy országos szabályozás hiányában a gyám lesz hivatott a jelzálog biztosságát megvizsgálni. Az 1,666. §. szabályozza az ellengyám közreműködését a kiskorú pénze elhelyezésénél, mi a bizottság által kiterjesztetett azzal, hogy ily gyám hiányában a gyámbiróság helybenhagyása szükséges. Ez különös okokból a pénzeknek a törvényben előirottnál más módon való elhelyezését is megengedheti (1,667). Az 1,669. §. is lényegileg helybenhagyatott, a mely szerint — eltekintve némely kivételektől, a gyámnak a kiskorú értékpapírjai s követelései feletti intézkedései az ellengyám helybenhagyásához köttetnek, ennek hiányában pedig a gyámbiróságéhoz. (Folyt, köv.) Dr. Szokolay ísfi'án, budapesti ügyved. Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés.) A végrehajtási jog köréből. Tisztelettel kérem, miszerint az alább elmondott jogesetet a Nyilt kérdések közt közölni szíveskedjenek. Egy 600 frt értékű házra egyenlő részben közös tulajdonosok Kecskés Ádám és Kalotaszegi Béni. Utóbbi hányadrésze tehermentes, ellenben Kecskés hányadára az apjának holtigtartó haszonélvezeti joga van bekebelezve és a házat Kalotaszegi és az apa közösen használják. Kecskécs ellen annak hányadára X, hitelező, az apa haszonélvezeti zálogjogát követő rangsorozatban készpénzkövetelés erejéig végrehajtási zálogjogot nyervén: a vh. törv. 156. és 163. §-ai alapján árverés rendeltetett el, tehát az egész házra és a haszonélvezeti jog fenntartása mellett. A szabályszerint megtartott árverésen az egész házat Kalotaszegi társtulajdonos vette meg 600 írtért, ki is a sorrendi tárgyalásnál azt kérte, hogy a vételárból 415 frt számittassék az ő tehermentes hányadrésze fejében az ő javára, míg 185 frt Kecskés Ádám terhelt birtok hányadára, mert az általa becsatolt szerződés szerint a tehermentes fele részt ő 415 frtért vette két éven belől. A sorrendi tárgyaláson Kecskés Ádám és haszonélvező apa nem jelentek meg, mig valamennyi hitelező megjelent és nem kifogásolták Kalotaszegi kérelmét.