A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - A közjegyző utján teljesíthető fizetésekről

V A JOG 109 szerint a «jegyzőkönyvet pótolja, a 105. §. azon rendelkezésével szemben, hogy az ott megállapított szabályok szerint felvett és kiállított tanúsítványok — s ezek közé tartoznak az értesitvények is — közokirat erejével birnak, tehát közokiratot képeznek, kétségbe vonni még dr. /. ö 1 d Sándor urnák som szabad, a ki a közjegyzői törvényt csakis a «szigoru szószerinti* értelmezésben ismeri el érvényesnek. A pénzintézet levélbeni értesitvénye és a közjegyző által erről felveendő jegyzőkönyv lesz azon közjegyzői okirat, a melynek a felvétele alkalmával a készpénz, ugyanezen levél kíséretében, a közjegyzőnek ideiglenes őrizet végett postán megküldetik. Arra a mit dr. /. ö 1 d Sándor ur felhoz, hogy a pénzintézet nem bizta meg a közjegyzőt azzal, miszerint a készpénzt ddeiglenes őrizetébe* vegye, az a válaszom, hogy a 108. §. értelmében ily különösen kifejezett kívánságra az átadó vagy beküldő fél részéről nincsen semmi szükség, mert a törvény «szavai* szerint a közjegyző készpénzt úgyis «csak ideiglenesen vehet őrizet alá,* a félnek tehát nincs is joga másként rendelkezni, és minden készpénz, a mi a közjegyzőknek átadatik, illetve postán beküldetik az ide nem foglalható birói pénzeknek a kivételével csakis ideglenes őrizet tárgyát képezheti, akár szól erről a fél az átadásnál, illetve beküldésnél, akár nem. Hogy pedig a pénzintézetnek az előzők kifizetésére való ajánlkozása s az ennek folytán foganatosítandó tényeknek — mint dr. Zöld Sándor ur mondja — «nem az a célja, hogy azok valamely jogi következményt vonjanak maguk után, mert ha a hitelezők közül egy is a pénz felvételét megtagadja, ugy a közjegyző a többi hitelezőket ki nem fizetheti, hanem a megkereső pénzintézetnek az összes beküldött pénzt visszaküldi*, épen nem áll. Mert, mint első cikkemben emlitém, ha a hitelező a pénz felvételét jogtalanul tagadja meg, a neki járó pénz a 109. §. értelmében birói letétbe lesz szállítható és ennek a hátrányait akkor a jogtalanul vonakodó hitelező togja viselni, tehát az ajánlkozó pénzintézetre nézve a közjegyzői tanúsítvány ily esetben kétségkívül fontos okmányt képezend és nagyon lényeges jogi következményeket von maga után. De szüksége lehet a pénzintézetnek s igy reá nézve jogi következményekkel járhat az értesitvényről kiadott tanúsítvány akkor is, ha a hitelezők a felajánlt pénzt vonakodás nélkül elfogadják. Még pedig szüksége lehet erre a saját adósával szemben, ha ez a hitelező kifizetését tagadásba venni avagy annak miként eszközölt módját kifogásolni akarná, dr. Zöld Sándor urnák azon ellenvetése pedig, hogy7 a tanúsítványra a félnek nincsen mindig szüksége, semmit sem mond, mert p. o. lakfelmondásoknál ha a lakó a felmondást elfogadja, s a felmondott lakást ellentállás nélkül kiüríti, tehát ezen esetek legtöbbjében sincs szüksége az értesítő félnek tanúsítványra. Mégis alig hiszem, hogy ezen eshetőségre való tekintettel dr. Zöld Sándor ur a lakfelmondásra vonatkozó értesitvények a felvételét, mint közjegyző, megtagadni magát jogosítva érezné. Ezekkel az -ellenvetésekkel* dr. Zöld Sándor ur kimerítette az ő «jogi érveinek* gazdag tárházát. És azzal áttér a «méltányossági > indokokra, a melyek az ő nézete szerint «kizárják» az általam ajánlott eljárás alkalmazását. Méltányossági indokai pedig abból állanak, hogy ha a kifizetés körüli eljárást a közjegyző, mint ilyen, hivatalosan végezi, akkor ennek az eljárásnak a költségei «oly magasak és sérelmesek, hogy egyáltalán nem csodálná, ha indíttatva érezné magát az 1886: VII. t.-c. 42. §. 2. c. pontja alapján az eljárt közjegyző ellen a fegyelmi eljárás folyamatba tételét kérelmezni, annyival is inkább, mert az 1886. VII. t.-c. 20. >;-ában a közjegyzőnek, mint hivatalos személynek hatásköre, részletesen elő van írva s abban ily hivatalos eljárás elősorolva nincsen-. A miként dr. Zöld Sándor ur az ő «jogi» érvényeivel nem volt szerencsés, ép oly kevéssé az, az ő «méltányossági» indokaival. Mert magát a kifizetés és értesitvény körüli ténykedést véve alapul és elfogadva a felhozott példát, hogy a pénzintézet 1,000 frtot küld a közjegyzőnek, hogy abból öt hitelezőt fizessen ki: a közjegyző díjjegyzéke a dijtörvény alapján nem lehet több, mint: 1. Az értesitvény felvétele és teljesítése (dijtrv. 11. §. m. pont) ... 3.— 2. Négy további hitelezőnek az értesítése (u. azon pont) á 50 kr. 2.— 3. Letétjegyzőkönyv felv. és hiv. elism. ('dijtrv. 11. §. r. pont... 1.— 4. Jegyzőkönyvi bélyeg ... ... _ ... ... __ —.50 5. Órzésdij ídijrv. 8. 1,000 frt után ._. ... ... ... ... ... 2.50 6. Öt hitelezőnek pénzkiszolgáltatásáért (11. §. r. pont) á 1 frt.... 5.— vagyis összesen... 14.— tehát sokkal kevesebb mint a dr. Z ö 1 d Sándor ur által számításba vett 24 frt 80 kr., avagy pláne 30 frt. Minthogy pedig az a bizonyos - magánember* sem fogná ingyen teljesíteni a kifizetéseket, hanem az öt hitelezőnek a kifizetéseért, a levelezésekért, az elszámolásért mindössze nem sokkal kevesebbet fog felszámítani, a nélkül, hogy ezzel szemben a félnek egy közhitelű tanúsítványt s ebben egy fontos bizonyítékot bocsáthatna a rendelkezésére: legalább is nagyon fölösleges dr. Zöld Sándor úrtól a fegyelmi panasz ördögét a falra festeni; mert lesznek, a kik az ő ijeszgetéseit rosszakaratú haranguirozásnak vehetik a közjegyzői intézmény népszerűsége ellen, a mi inkább érthető annak az ellensége, mint egyik jövendőbeli tagjának a részéről. Ha pedig dr. Zöld Sándor ur a 24 frt 80 kr. és illetőleg 30 frtba a törlési nyugtáknak a költségeit is betudja: ugy ne feledje, hogy ezeknek a költségei, közjegyzői kifizetés nélkül is, terhelik az adós felet, de hogy ezen okiratok nem is szükségkép a közjegyző által veendők föl, a mennyiben azokat a hitelező készen adhatja át a közjegyzőnek, ugy, hogy ennek ily esetben azokért dij nem is jár. De akár ő veszi fel az okiratokat, akár nem, ezeknek a dijai nem tartoznak az értesitvény és kifizetési eljárásnak a keretébe, és igy ennek a terhére föl sem róhatók. A «méltányossági indokokból* felhozott «fegyelmi eljárássalvaló fenyegetést pedig, — bár az alig találhatna helyet egy jogi kérdés «tárgyilagos* megvitatásánál és az általam ajánlott eljárásra már csak azért sem alkalmazható, mert a «tanúsítványok kiállítása*, a melyek közé a fenti értesitvény is tartozik, nagyon is benfoglaltatik a dr. Zöld Sándor ur által ellenem idézett 1886: VII. t.-c. 20. §-ában, viszont az ugyancsak ellenem idézett 42. §. 2. c. pontja meg egészen másra, t. i. «a felek részére alaptalan vagy nyilván céltéveszlett beadványok készítésére* vonatkozik, s így az én esetem absolute semmi összefüggésben nincsen — indokoltabbnak találnám az ő általa ajánlott eljárással szemben, a mely a közjegyzőt «magánemberi» működésében majd mint «zugirászt». majd mint «alkuszt», majd mint «ügynököt» szerepelteti és a mely nem a közjegyzői törvény világos rendelkezéseinek a közjegyzői intézmény és a felek érdekében kívánatos betartására, hanem inkább annak a «magánemberi» álarc alá rejtett kijátszására és e mellett a közjegyzői állásnak a dehonest á 1 á s á r a serkent. Kérdezze meg dr. Zöld Sándor ur az általa annyira negligált «szellemét* a közjegyzői törvénynek, vájjon milyen választ fog az adni neki az általa javasolt eljárásra. Biztosíthatom dr. Zöld Sándor urat, hogy ezzel sem a közjegyzői intézménynek, sem a feleknek, de még annak a bizonyos «magánembernek* sem tett jó szolgálatot. A közjegyzői intézménynek nem; mert hitelét és hatáskörét igaztalanul támadta meg. A feleknek nem, mert egy közhitelű bizalmi személytől s egy közhitelű bizonyítéktól akarta őket megfosztani. S annak a bizonyos «magánembernek* nem, mert feltéve, hogy lelkiismerete van, azt egy «zugirász», egy «alkusz», egy «ügynök» alacsony színvonalára sülyesztvén le, a belé bujtatott közjegyzőt ennek a «magánembernek* a megvetésére és igy ezt az «amphybiumot» valóságos belső meghasonlásra kényszeritette. Szánja meg ezt a szegény «magánemberbe* bujtatott közjegyző — amphybiumot, dr. Zöld Sándor ur, és térjen jobb meggyőződésre! Belföld. A Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottsága a következő kérdéseket tűzte ki megvitatásra : I. A gyermekvédelem köréből és az ifjú bűntettesekre vonatkozólag: 1. Szükséges volna-e hazánkban a gyermekvédelemről és kapcsolatban az elzüllésnek indult gyermekek kényszernevelése tárgyában törvényhozási uton gondoskodni ? Ha igen, úgy az ezt tárgyazó törvénytervezete a hazai társadalmi, culturális és közgazdasági viszonyok figyelembe vételével minő alapelvekre fektetendő ? E kérdés megoldásával fejtessék ki, hogy : a) az állami kényszernevelés függővé teendő-e valamely büntetendő cselekmény elkövetésétől ? — igenlő esetben mely deliktumok határozanclók meg olyanokul, melyek a kényszernevelést vonják maguk után ? b) a tételes magán- és büntetőjognak minő intézkedései volnának az emiitett külön törvény folytán revisió tárgyává teendők ? Adassék elő ezeknek terjedelme s megoldása. A fenti kérdéseknél kívánatos a büntető-törvénykönyv novellájának kritikai méltatása. A kérdésre nézve véleményezésre fölkéretnek : Fabiny Gyula igazságügyministeri tanácsos, dr. Fekete Gyula budapesti kir. törvényszéki biró, dr. Esterházy Sándor kassai kir. jogakadémiai tanár. dr. Horovitz Simon eperjesi jogakadémiai tanár, dr. Doleschall Alfréd budapesti kir. albiró. 2. Az elhagyott gyermekek megmentésére és az erkölcsi romlásnak indult ifjak javítására irányuló törvényhozási és kormányzati intézkedéseknél, úgy a táradalmi tevékenységnél az osztályozás elve minő alapokra fektetve érvényesítendő ? Nem volna-e szükséges ezt az eddiginél nagyobb mértékben érvényre juttatni, és ha igen, minő keretben és mely módozatok mellett ? Véleményadásra fölkéretnek : Dr. Balogh Jenő igazságügyministeri titkár, dr. Fekete Gyula budapesti kir. törvényszéki biró, Laczkovszky Lajos, az aszódi javító intézet igazgatója, Krajtsik Soma, a székesfehérvári javító intézet igazgatója. 3. Melyik azon minimalis korhatár, melytől kezdve a fiatal bűnösök büntetőjogi üldözhetése helyt foghat ? Ezekkel szemben a bűnvádi eljárás minő elvek szerint szabályozandó és ellenükben miféle büntetési rendszer alkalmazandó ? Véleményadásra felkéretnek: Tóth Gerő a kir. Curiához beosztott kir. Ítélőtáblai biró, dr. Baumgarten Izidor budapesti kir. törvényszéki biró, Vargha Ferenc budapesti kir. törvényszéki biró, dr. Gruber Lajos budapesti kir. alügyész, Laczkovszky Lajos, az aszódi javító intézet igazgatója. 4. Szükségesnek mutatkozik-e a 16 éves korhatár emelése ? Véleményező : Dr. Fayer László egyetemi rk. tanár. II. A büntetési rendszer köréből: 5. A föltételes elitélés és a magyar büntető-törvénykönyv novellája (Kritikai tanulmány). Véleményadásra fölkéretnek: Dr. Baumgarten Izidor budapesti kir. törvényszéki biró, dr. Lukács Adolf kolozsvári egyetemi tanár, dr. Sánta Elemér budapesti kir. alügyész, dr. Gruber Lajos budapesti kir. alügyész, dr. Reichard Zsigmond budapesti kir. albiró. 6. A magyar büntető törvénykönyv és a visszaesők.