A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 14. szám - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat

106 A JOG s nem szabad oly szűkkeblű eljárást tanúsítania, mint a zólyomi vasúti tisztviselők fogyasztási szövetkezeténél tette, hogy kicsinyes, harmadrendű okokból, e virágzó szövetkezet létezését lehetetlenné tette. Hiszen úgy tudom, nem lehet közömbös az államra nézve az sem, hogy a szövetkezet tagjait képező vasúti alkalmazottak, tehát tisztviselők és munkások stb., kiknek rendkívül terhes és felelősségteljes működése a feltétlen éberséget és teljes lelki nyugalmat feltételezi, kiknek jó-rossz conditiójától az utazó közönség százainak testi épsége, élete függ, a szövetkezeten kivül élve, ittamott hitelt igénybe venni kénytelen levén, a helyett, hogy egész napra szóló szerfelett fontos teendőiket nyugodtan végeznék, a hitelező kufárok által zsaroltatnak, sokszor megcsalatnak, ebből kifolyólag pereltetnek, tehát a beidézés folytán a bíróság előtt megjelenni, ezzel időt vesztegetni, a zaklatásból eredőlcg saját és nem az utazókra kiterjedő gondokkal terhelve lenni kénytelenek. Ezer és egy ok szól tehát a mellett, hogy a szövetkezetek eszméje propagáltassék s hogy a szövetkezésben rejlő, külföldi államok által is sokszororosan üdvösnek beigazolt gazdasági forrás, minden célra vezető eszközzel megnyittassék és ezzel a szegény, magára hagyatott alsóbb néposztályok vagyoni léte, anyagi és erkölcsi ereje a közállamnak megtartassék és gyarapitassék. Áttérve már most dr. Nagy Ferenc törvénytervezetének rövid méltatására, elsősorban is igen helyesnek, a szövegen forgó nagy közgazdasági érdek szabályozása szempontjából valóban üdvösnek találom azt, hogy a tervezet nem a nálunk ódiumig megszokott novellában, hanem önálló egészet képező törvénybe kívánja foglalni mindazt, a mit a létező, vagy alakulandó szövetkezetektől államilag megkövetelni lehet. Igaz, hogy az egész tervezeten átvonul annak az általam is fentebb jelzett gyámoltalanságnak tudata. Igaz az is, hogy épen ennek következményeképen a szövetkezetek alakulásától kezdve, egész netaláni felszámolásukig (hogy egy közfrázissal éljek) «véres fonál»-ként áthúzódik a gyámság, a bíróságtól való erős függésnek érzete. De mert a szerző saját szavai szerint, «legtöbb figyelmet a hitel és fogyasztási szövetkezetek hatályosabb ellenőrzésére és a visszaélések meggátlására» fordította, nagyon természetes, hogy szeme előtt állandóan egy corrumpált oly szövetkezet lebegett, melyet az alakulástól kezdve a (szerző szerint) célba vett végelmerülésig állandóan féken tartani és birói karhatalommal megszabályozni kell. Nem gondolom, hogy lett légyen rá eset, hogy a kereskedelmi törvény büntető határozatainak az a szakasza, mely szerint «az igazgatósági tag, ha cselekménye vagy mulasztása a btő trv. súlya alá nem esik, 3 hónapig terjedő fogházzal sújtható», valamikor alkalmazást nyert volna. Hisz az az igazgatósági tag, aki már fogságbüntetésre elitélhető, rendszerint nem a kereskedelmi trv. 218. §-a, hanem a btő törvény alapján lett éretté arra, hogy elcsukassék. A szerző azonban ennél is tovább megy, ezt a büntetést is kevesli és ahhoz még 2,000 korouáig terjedhető pénzbírságot csatol és a szabadságvesztés büntetést, valamint a pénzbírságot minden különös procedúra nélkül az illetékes cégbíróság által kiszabandónak mondja ki. Ez a cégbíróság pedig a tervezet 103. £-a szerint a törvényszéki székhelyek kivételével nem más, mint a kir. járásbíróság. Nézetem szerint ez kissé tűi lő a célon, mert vagy szorítsuk szűkebbre azokat az eseteket, a melyekben az igazgatóság felelősségre vonható, vagy pedig ne adjuk meg ezt a valóban igen kényes jogot és kereskedelmi joggyakorlatot űgy,mint kereskedelmi üzleti jártasságot is feltételező hatalmat annak az egyes bírónak, ki eltekintve attól, hogy gyakorlati ösmeretköre szűkebb, egyszersmind épen a szövetkezet dolgaiba a törvény által részére biztosítani célzott ingerentiájánál fogva elfogult is lehet. Különben én megvagyok győződve, hogy feltevén, miként az igazgatóság tagjai a köztudomás és közvélemény ellenőrzése mellett a bizalom és tisztesség azt a mértékét, melyet utóvégre is minden társadalmi tagban feltételezni kell, megütik, a tervezet 63. §-ában helyesen contemplált szigorú vagyoni felelősség által is elannyira feszélyezve lesznek, hogy a cégbíróságnak szabadságvesztés és pénzbírság kiszabására alkalma sem leend s ha igen, úgy ebbeli jogait az arra illetékessé vált büntető törvényszékre szívesen átruházza. Nem szándékszom a tervezetnek valóban kimerítő és szabatos rendelkezéseiknek részletes megvitatásába bocsátkozni, mindazonáltal el nem hallgathatom aggályaimat arra vonatkozólag megtenni, hogy a szerző nézetem szerint a cégbíróságnak, tehát a kir. járásbíróság, mint egyes bíróságnak sok tekintetben kétes értékű, sok tekintetben pedig oly hatósági befolyást kíván törvényileg biztosítani, mely egyrészt egy mondjuk idegenből oda szakadt fiatal albirónak személyi és tárgyi ösmeretkörét meghaladhatja, másrészt pedig a szövetkezeteknek magánjogait ha nem is illusoriussá, de mindenesetre kockázatossá teszi. Én azt elfogadom, hogy tán a fővárosban, a sok mihaszna és minden téren kipróbált veszedelmes emberek gyülhelyén találkozhatnak oly, mondjuk: bankárok, a kiket «házi szövetkezeteid alapításánál jó szemmel tartani, de már a vidék tán még sem oly corrumpált, hogy egy község közbecsülést és bizalmat kiérdemelt birája vagy más jobbmódu polgárai erkölcsi és vagyoni bizonyítványát, mint az igazgatósági minőség előfeltételét a kir. járásbíróság egy ott tán ösmeretlen tagja állítsa ki. Vagy mit jelent a tervezet 11-ik §-ában foglalt eme homályos és majdnem a «spicliség»-re visszavezethető, tehát a birói eljárásra méltatlan körülírás ? «A cégjegyzék-bíróság kiküldöttje tartozik magának tájékozást szerezni mindenről, a mi a szövetkezet megalakítására vonatkozik, anélkül, hogy az alakuló közgyűlés vezetésébe közvetlenül befolyna. Tapasztalatait a cégbejegyzés elintézése alkalmával külön írásbeli jelentés nélkül közli a bírósággal.* Hisz ez egy detectiv szerep, melynek egyrészt gyanús erkölcsi belértéke van, másrészt az alakulást a felelőtlen biróság egy tagjának absolut hatalommal kényre-kedvre kiszolgáltatja. Érteném a dolgot, ha titkos társulatokról tiltott üzlet köröknek rendőri megfigyeléséről volna szó. De hát hála Istennek már csak mégsem vagyunk oly rettenetes rendőr-állam, hogy a midőn a közjó előmozdítására hivatott ily tisztességes, sőt áldásos szövetkezések megteremtéséről van szó, akkor a helyes és egyedül üdvös nyilvánosságnak kizárásával ily spicli - rendszerre visszatérjünk. Vagy mit gondol a szerző, hány szövetkezet fog legalább a vidék tisztességes és becsületes köreiben alakulni? ha tudomást vesz arról, hogy a cégjegyzék-biróság a cégbejegyzést és közzétételt csak az esetre foganatosítja, ha a jelen volt birói kiküldött előadásából meggyőződést szerzett arról (14. §.), hogy az előirt alapítási feltételek teljesítettek, az alapszabályok a közérdekbe ütköző intézkedéseket nem tartalmaznak s úgy az alapítók, mint a megválasztott igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok erkölcsi és vagyoni tekintetben kifogástalanok! Mert hát egyes bíróságokat szem előtt tartva, a kiküldött kinek referál? önönmagának! hozzá minden, az ő felelősségét megállapítható írásbeli adat nélkül, pusztán egyéni felfogás alapján és ugyan-e felfoggással mérlegeli azoknak az alapitóknak, igazgatósági és felügyelő bizottsági tagoknak azt az erkölcsi s vagyoni belértékét, a melyet a nálánál jobban tájékozott köztudat bizalomra méltatott. Azután pedig a szövetkezeteknek úgy mint minden gazdasági egyednek meg vannak a maga természetes, vagy ha úgy tetszik önkormányzati jogai, melyeket öncéljának megtévesztése nélkül fel nem adhat. Hová vezetne pl. ha a szövetkezet hitelt csak annak adhatna, a kit erre a biróság alkalmasnak talál s hová vezet pl. az is, mit a tervezet 24. §-a előír, hogy az üzletrészek csak a cégbíróság jóváhagyásával emelhetők vagy szállíthatók le!? Nézetem szerint ez oly jogosulatlan gyámság s a szövetkezet egyéni jellegének oly kivetkőzése, melyet tán egy szövetkezet sem tűrhet meg s nézetem szerint az ily beavatkozás oly felelősség átvállalás, mely a közhatóság ellenőrzési kötelességét meghaladja s az intézmény legvitalisabb magánjogait minden egyenérték, t. i. felelősség nélkül teljesen felforgatni képes. Az ellenőrzés intensivitását magam is helyeslem és szükségét belátom, mert hiszen a most érvényben levő törvény mellett a biróság valóban majdnem tűrni kénytelen a visszaéléseket vagy magánjogi vonatkozással bíró mulasztásokat azért, mert erre a törvény fel nem hatalmazza s csak a kereskedelmi judikatura volt az, mely a törvény szük szavain magát túltéve, a biróság mélyebb beleszólási jogát a törvénybe belemagyarázta, pl. oly közgyűlési határozatokra vonatkozólag is, a melyeket pedig formailag és a törvény szoros alkalmazása mellett megtámadni, pláne hivatalból észrevenni nem lehet. De ez ellenőrzés hatékonyságát nagyon is bőven biztosítva látom a tervezet 75. és 76. §§-nak abbeli rendelkezéseiben mely szerint: «a cégjegyzék-biróság köteles a kerületéhez tartozó szövetkezetek működését folytonos figyelemmel kisérni, a hozzá előterjesztett iratokat megvizsgálni, az előforduló panaszokat meg-' hallgatni s az eset körülményeihez képest a megfelelő intézkedéseket megtenni. Jogában áll bármikor, ha ezt a szövetkezet érdekében szükségesnek találja, a közgyűlést összehívni, az általa összehívott közgyűlésre képviselőt küldeni és annak megtartásáig az igazgatóságot és felügyelő bizottságot felfüggeszteni.* Továbbá: «az illetékes cégjegyzék - bíróságnak kötelességében all saját kebeléből kirendelt kiküldött vagy szakértő által a szövetkezet ügykezelését, könyveit, pénztárát évenként legalább egyszer vagy bármikor a szövetkezeti tagok egy tizedrészének írásban előterjesztett kérelme folytán, a szövetkezet költségére megvizsgálni, stb.* Hát nem elég ez? Hiszen ez oly drákói szigor, oly rettenetes hatalom egy e g y e s b i r ó kezében, hogy majdnem megdöbbentő^ akkor, ha feltehetjük, hogy az egyes biró kezdő, tájékozatlan es a mi fo, téveteg ember lehet! a ki hozzá a tervezet szerint egyem msp.ratiók alapján jogosult s nem megállapított tények, adatok alapján köteles eljárni. Magam részéről tehát az ellenőrzés szigorát helyeslem, de azt a szerzőnél óvatosabban s az egyén erkölcsi és vagyoni értékenek serelme, a társulás, hogy úgy mondjam vele született magánjogainak csorbítása s a biróság féltett tekintélyének kockáztatása nelkul alkalmaznám, abban a meggyőződésben, hogy a