A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 13. szám - Széchenyi és a magyar magánjog

50 A JOG Indokok: Tekintve, hogy az alperes által a viszonválaszhoz 21. sz. alatt csatolt alapszabályok 4. és 32. §§-ai értelmében a «Harmónia* részv.-társaság képviseletében csakis egy három tagból álló igazgatóság jogosított eljárni, miért is az egyedül dr. H. Károly igazgató képviselete mellett indított kereset törvényszerűen indítottnak nem tekintethetvén, felperes keresetével kereshetó'ségi jog hiányában elutasítandó stb. volt stb. A budapesti kir. itélö tábla (1894. év október hó 9-én 8,967. sz. a.) A kir. itélö tábla az elsó'biróság ítéletét megváltoztatja, felperes kereshetó'ségi jogát megállapítja s ennek következtében utasítja a kir. törvényszéket, hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedtével a per érdemében határozzon. Indokok: A keresk. törv. 186. és az azzal kapcsolatos 193. §-a értelmében a részvénytársaságot harmadik személyekkel szemben az igazgatóság vagy annak meghatalmazottja képviseli. Minthogy pedig alperes nem vonta kétségbe, hogy dr. H. Károly a felperesi részvénytársaság igazgatója, ekként ugyan ő a társaság nevében és érdekében felperesként való fellépésre is jogosultnak tekintendő, miért is a nevezett társaság kereshetőségi jogát meg kellett állapítani, stb. A magyar királyi Curia (1895. év február 28-án 11,775. s z. a.) A kir. ítélőtábla ítélete indokai alapján helybenhagyatik stb. Alperes azon az alapon, hogy ügyvédje nem volt jogositva őt az általa aláirt kötlevélben a tözsdebiróságnak alávetni, nem tehet illetékességi kifogást, ha a tőzsdebiróságot egy, ezen kötlevél alapján már lefolyt perben illetékesnek ismerte el. (A budapesti kir. ítélőtábla 189i. október 17-én 4,359. sz. a.) A másodbiróság végzése ellen beadott felfolyamodást a tőzsdebiróság nincs jogositva hivatalból visszautasítani. (A budapesti kir. ítélőtábla 1894. október 23-án 4,230. sz. a.) A tőzsdebiróság az eljárás felfüggesztése iránt hozott végzése ellen beadott felfolyamodást nincs jogositva visszautasítani. (Bpesti kir. tábla; 3,006'93. sz, az 1,972/9:.;. sz. perben.) A külföldi törvényt nsmcsak akkor kell alkalmazni, mikor a hazai jog azt kifejezetten előírja, hanem minden oly esetben is, midőn oly jogviszonyok birálandók el, melyek külföldön keletkeztek, vagy ott válnak hatályossá. Ha tehát valamely szerződés külföldön köttetett és ott volt teljesítendő, az elévülés a külföldi törvény alapján bírálandó el. (A m. kir. Curia: 1894. nov. 13-án 704. sz.) Nem záros határidőre szóló ügyletnél az eladó jogosan kérhet az utólagos teljesítésre időt, ha az ügylet természete az utólagos teljesítést ki nem zárja. A ki meghatalmazással bír valamely megvett árú átvételére, annak jogköre a ker. trv- 43. §-a értelmében kiterjed mindama jogcselekményekre, melyeket az adásvevési ügyletből eredő átvétel rendszerint szükségessé tesz s igy a kellő időt meg nem haladó utólagos teljesítés megengedésére is. (A m. kir. Curia: 1894. december 7-én 7,802. sz.) Bűnügyekben. A budapesti kir. ítélőtábla 5. számú büntető döntvénye. Az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntethetőségének az 1883. évi XLIV. t.-c. 103. §-ában meghatározott elévülését a pénzügyi hatóság részéről a kihágás részese vagy elkövetője elleti intézett vizsgálati cselekmény is megszakitja-e vagy nem ? (A döntésre alkalmat szolgáltatott ügy száma: 7,67 t/b. 1894.) Határozat: Az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntethetőségének az 1883. évi XLIV. t.-c. 103. ij-ában meghatározott elévülését a pénzügyi hatóság részéről a kihágás elkövetője yagy részese ellen intézett vizsgálati cselekmény is megszakítja. Indokok: Az 1883. évi XLIV. t.-c. 103. §-a azt rendeli, hogy az a kihágás, a melyért az illető a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számított három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet, de nem határozza meg a törvény kifejezetten azt, hogy a «kérdőrevonást» mily természetű hivatalos cselekmény vagy mulasztás képezi? E körülmény kétséget látszik támasztani a tekintetben, vájjon a kihágás elkövetésének napjával megkezdődött elévülést már a pénzügyi hatóságnak a kihágás elkövetője ellen intézett bármely vizsgálati cselekménye is vagy csupán a vádkeresetnek a büntető bírósághoz történt benyújtása szakitja-e meg? Tekintve azonban, hogy az idézett törvénycikk 100. §-ának 5. bekezdése szerint a kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás ütján fenyitendők meg, az eljárásban felmerült teendőket pedig egyfelől a 100. §. utolsó bekezdése s a 102. §, másfelől a 106. §. a pénzügyi hatóság s a pénzügyi bíráskodás jogával felruházott bíróság között akkép osztja meg, hogy míg a bíróság csak ítélkezik, az államkincstár megrövidítésére irányzott szándék fennforgása tekintetében határoz, ehhez képest elitéi vagy felment, esetleg pótvizsgálatot rendel, addig a pénzügyi hatóság körébe tartozik a vizsgálat, esetleg pótvizsgálat teljesítése, a tényálladék felderítése és az elővizsgálat folyama alatt a biztosítási végrehajtás elrendelése és foganatosittatása; tekintve, hogy az adótörvények és szabályok elleni kihágási ügyekben követendő bűnvádi eljárás egységes eljárás és az eljárásnak a bíróság hatáskörébe utalt része csak folytatása az eljárás pénzügyi hatósági részének, a mit a 104. i<-nak az a kifejezése, hogy a pénzügyi hatóság «az ügyet további tárgyalás végett az" illető törvényszékhez átteszi» világosan is jelez; tekintve ennek kapcsán, hogy a pénzügyi hatóság akkor, mikor a jövedéki bűnvádi eljárásnak a törvény által reá ruházott részét: a bűnvádi vizsgálatot foganatosítja, mint vizsgáló hatóság, hivatalos, még pedig bírói természetű eljárást teljesít; tekintve másrészről, hogy az idézett törvénycikk 104. tj-ának ama rendelkezéséből, hogy a fél kérelmére bizonyos esetekben a vizsgáló vagy felsőbb pénzügyi hatóság a vizsgálat megszüntetésére is jogositva van, az következik, hogy az e körüli eljárás nem magánegyezkedés, hanem törvényes kiegészítő része lévén a jövedéki bűnvádi eljárásnak, az eljárás egyéb részeivel egy tekintet alá esik; minthogy tehát ezek szerint a pénzügyi hatóságnak, mint a bűnvádi eljárást teljesítő vizsgáló hatóságnak a jövedéki kihágás megtorlására irányuló intézkedése az idézett t.-c. 103. £-ában foglalt <kérdőrevonást» szükségképen megállapítja és képezi; minthogy végül a büntetőjogi elévülésnek a btk. 108, illetve a kbtk. 12. ij-ában meghatározott általános jogfogalma szerint az elkövetett büntetendő cselekmény miatt a tettes vagy részes ellen irányzott minden bírósági határozat vagy intézkedés az elévülést félbeszakítja; ennélfogva ki kellett mondani, hogy az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntethetőségének az 1893. évi XLIV. t.-c. 103. §-ában meghatározott elévülését a pénzügyi hatóság részéről a kihágás elkövetője, vagy részese ellen intézett vizsgálati cselekmény is megszakitja. Abban az esetben, midőn a btk. 109. §-ában jelzett előzetes kérdés a jövedéki kihágási ügy elintézése közben előfordul, ily előzetes kérdés jogerős elintézéséig az elévülés nyugszik. Kelt Budapesten, a budapesti kir. Ítélőtáblának 1895. évi január hó 28-án tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1895. évi február hó 21-én tartott büntető teljes ülésben. Bűnügyi beszámítás alá eső gondatlánság terheli azt, a ki a tettlegességet teljesen ok nélkül kezdeményezte s e közben töltött fegyverét ütésre használva, ezáltal okozója volt annak, hogy a más által jogos önvédelem céljából megragadott fegyver az a feletti huzalkodás közben elsült. A deési kir. törvényszék (1894. év február hó 20-án 4,736. sz. a.), Gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt vádolt R. Gyula elleni bűnügyben következően itélt: R. Gyulát a kudui illetőségű S. Elek sérelmére elkövetett s a btkv. '209. tj-ának fogalma alá eső és minősülő gondatlanságból okozott emberölés vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv. ugyanazon szakasza alapján, a btkv. 92. $-ának alkalmazásával 100 frt a deési kir. ügyészséghez lefizetendő s az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. i;-ában meghatározott célra fordítandó, behajthatlanság esetén a btkv. 53. t;-a alapján húsz (20j napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre itéli stb. S. Istvánt 500 frt kártérítési követelésével elutasítja. Indokok: A Kuduban 1893. évi március hó 7-én felvett boncvizsgálati jegyzőkönyv adatai szerint, néhai S. Elek halálát elvérzés okozta, mely úgy keletkezett, hogy egy ólomserét a mellkasba hatolván, a szív balgyomrocsát átlyukasztotta s az igy származott nyíláson keresztül nagymennyiségű vér ömlött ki, minek folytán az agyban vérhiány keletkezvén, ennek működése megszűnt. Megállapittatott a vizsgálat rendjén, hogy S. Elek egy feléje irányult lőfegyverbőli lövés következtében kapta a fennebb leirt sérülést s a töltés serétjei bal mellkasát a bimbó táján találták s ezek közül egy hatolt be a mellkasba, a többi csak felületes sérüléseket okozott. A vádlott beismerése, valamint S. István sosuki, N. János czili, J. János, B. András, P. Sándor, Sz. János és B. György tanuk vallomásai által kétségkívül igazolva van, hogy a boncvizsgálati jegyzőkönyvben leirt halálos ered ményü, fentebb jelzett sérülés, a vádlott seréttel töltött kétcsövű lőfegyvere által okoztatott. Vádlott beismeri ugyan, hogy a lőfegyver a lövés pillanatában az ő kezében volt; tagadta azonban, hogy ő néhai S. Eleket szándékosan lőtte volna meg, sőt tagadta azt is, hogy őt gondatlanság vagy vétkes mulasztás terhelné. A tényállást a végtárgyalás rendén úgy adta elő, hogy 1893. évi március hó 6-án d. e. 10 óra tájt béresei és 3 napszámosa kiséretében a Szamoshoz indult, hogy az idei ^ nagy vizzel a porondra kitett s ezelőtt körülbelül 2 évvel elfűrészelt fatönköt haza szállíttassa; ö előre ment, mig béresei és napszámosai szekéren jöttek utána. A fatönkhöz közeledve látta, hogy S. István azt már felhasította s akkor is tovább aprózta, a mikor őt kérdőre vonta, S. István azt felelte, hogy a