A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 13. szám - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 165. §-a 1. pontjának értelmezése - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. (Folytatás)

A JOG Hogy az eldarabolt bányatelek terhei egyetemes jelzálogokká minősíttessenek, az ellen in thesi kifogás nem tehető ; de ha a darabrészek más bányavagyonnal egyesittetnek, akkor kifejezendőnek tartom azt: 1. hogy e jelzálogos terhek azon bányaműre i s átszállanak és ha már azon jelzálogi terhek volnának, — 2. a jelzálogos hitelezőknek a rangsorozatot is megállapító beleegyezése szükséges. A felszíni alkatrészekről (05—70. §§.) már fentebb nyilatkoztam, csupán azon esetre van még megjegyzésem, midőn az ily felszíni alkatrészek bányamű céljaira való rendeltetésük megszűnik ; mert az átvitel előtti telekkönyvi állapot helyreállítása nincs kimerítően szabályozva (71. §.). Ki állapítja meg azt, hogy a felszíni alkatrészeknek a bányaműre vak) rendeltetésük megszűnt ? mily módon kell az átvitel előtti telekkönyvi állapot helyreállítását foganatba venni ? Kétségtelen, — ha mindjárt a tulajdonos kívánságára és jelentése folytán — hogy csak a bányahatóság állapithatja meg hivatalosan azt, hogy a felszíni alkatrészek (pl. egy raktárhelyiség a telekkel együtt) többé a bányamű üzemi céljaira nem szolgálnak s így tényleg az ingatlan bányavagyon jogi jellegét elvesztették ; de akkor aztán az ő feladata az is, hogy az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítását kezdeményezze. Miért is: Ha a bányahatóság meggyőződik arról, hogy a bányamű felszíni alkatrészének ebbeli rendeltetése megszűnt, erről az illetékes bányabiróságot hivatalból értesiti; a bányabiióság az ingatlant a bányatelekkönyvből lejegyzi, s a bányatelekkönyvi betét másolatának megküldése mellett az illetékes polgári telekkönyvi hatóságot a bányatulajdon alkatrészének törlése végett megkeresi. A 7") ij-ban bizonyos ásványok következetesen «a földbirtok tartozékát» képezik. A 7t>. >j. a bányavizek kérdésével elég röviden végez, de nem épen szerencsésen. Azok mostani jogrendezését a vízjogi törvény sem érintette,11 épségben hagyott külön jogállapotuk pedig kedvezőbb a bányamű tulajdono-ára, mint a minőt a javaslat tervez. Az is, a mi benne van, az is a mi hiányzik belőle, egyformán kifogásolható. Helyes egyedül az első bekezdés, mely kijelenti, hogy a bányavizek levezetését a földbirtokos kellő kártalanítás mellett tűrni tartozik, de az nem áll, hogy a bányavíz csak ((folyóvízbe ömlik», mert az tóba is folyhat s ezért jobb a kifejezés, a mit az osztrák b. törvénykönyv használ («állandó külvizeka 128. §.). A bányatulajdonos használati jogát azonban a javaslat nem eléggé biztosítja; bányászati céljaira ugyan tetszés szerint használhatja, de ha «a bányahatóság felszólítása után sem használja», más bányavállalkozónak ideiglenesen (legfeljebb 5 évre) használatra átengedhetők. Pedig a bányász kívánja ugyan használni a vizerőt, de üzemi körülményei folytán csak pár év múlva, a javaslat szerint azonban ha a felszólítás után azonnal nem használja, az másnak engedélyezhető. Az osztrák törvény — eltekintve attól, hogy a felhívási eljárást részletesen meghatározza — öt évi időt állapit meg, s ha ezen fentartott idő alatt jogával nem él a bányász, akkor a vizek használata másnak is engedélyezhető (12y. §.). De nem ingyen. Ha a vállalkozó a telektulajdonosnak egyszer mindenkorra fizetett bizonyos összeget, akkor a használati időn át annak törvényes kamatait, ha pedig évi összeget szolgáltatott, akkor annak megtérítését követelheti attól, ki az általa fakasztott viznek használatát kívánja. Ez egészen igazságos megtérítés, a miről a javaslat mit sem szól; abban csak az van, hogy a másnak megengedett használat tartama legfeljebb 5 év, de hogy ezért fizetni kell, az sehol sincs megemlítve. Lehet, hogy máskép van gondolva, de a megtérítési kötelezettség a szövegből nem olvasható ki; ezt csak ilyenforma szöveg fejezné ki: A bányavizek levezetését kellő kártalanítás mellett a földbirtokos tűrni tartozik; e bányavizek használatára azon pontig, hol azok más külvizekbe ömlenek, az előjog a bányász számára van biztosítva. A bányavizek használata másnak is engedélyezhető, ha a bányabirtokos a hatóság felszólítására: kivánja-e a bányavizet használni ? tagadólag vagy épen nem válaszol, avagy fentartott jogával 5 év alatt nem él. Ily engedélyezés esetén a használatra jogosított a bányabirtokosnak megtérítéssel tartozik; ha a felek máskép nem egyeznek, a megtérítési összeg: a bányabirtokos részéről a földbirtokosnak egyszer mindenkorra fizetett kártalanítási összeg évi törvényes kamatjában, évenkinti fizetés esetén pedig, annak visszatérítésében állapítandó meg. A bányabirtokos a bányavíznek menynyiségében előforduló változásokért csak akkor felel, ha azokat mesterségesen elvezeti. A folytonos üzemben tartás kötelessége azon rendszer, mely a bányamű szakadatlan munkálását szabályszerű kötelességgé teszi, mely alól üzemi akadályok (pl. vizömlés, gyuladás) vagy pedig üzleti pangás (alacsony árak) miatt lehet felmentésnek helye; ez esetben az üzemhaladékot a bányahatóság megadja. Ez nem bízik a vállalkozó erélyében, nem hiszi, hogy érdeke lázas tevékenységre ösztönözheti, hanem erre kényszereszközzel szorítja, a jogosítvány elvonásával fenyegetvén ; ez alapon állanak a régi német partikuláris jogok, az osztrák törvény (179. s köv. §§.) és a javaslat (80., 81. £S ). A másik rendszer azon föltevésből indul ki, hogy a vállalkozó önérdeke a leghathatósabb ösztön a lefejtésre; beavatkozásra vagy gyámkodásra nincs ok, ezt csak közérdekek igazolhatják. E rendszert követik a francia és porosz jogok,15 sok felesleges munkától mentvén meg ez által a bányahatóságot; a gyakorlatban is bevált ezen — a franciáknál már kipróbált — rendszer, mert a porosz bányatörvény hatályba lépte után, 20 év alatt egyetlen eset sem volt arra. hogy a főbányahatóság az üzemkényszert alkalmazta volna és a porosz bányaipar nem vallotta ennek semmi kárát A javaslat által elfogadott rendszer mellett — viszonyaink között — felhozható ugyan, hogy a bányabirtokosok gyakran anyagi erejükön felül vállalkoznak, s a munkát nem üzemi akadályok vagy üzleti pangás, hanem pénz hiánya miatt nem folytatják; a termelés érdekében tehát a bányatért az ily emberek kezéből a jogosítvány elvonása által ki kell szabadítani, ehhez pedig csak a kötelező üzemben tartás által lehet eljutni. Ha van is ebben némi igazság, a helyzetet a szabad kutatók hegyzárlati szédelgésével még sem lehet azonosítani és azonos kényszereszközök alkalmazása talán túlszigorra vezetne; még oly makacs gondolkozás mellett is annak belátására kényszeritik a bányászt: a felügyeleti illetékek, adók, a leírásokért való utánjárás, a vájások rendbentartásának költségei (79. §.), hogy ő egy erejét meghaladó vállalatba fogott, miből csak terhei vannak, jövedelme pedig semmi s így bányáján vagy túlad, vagy pedig társulat alakításához fog. Elég volna annak elrendelése, hogy : A bányabirtokos köteles a bányaüzemet megkezdeni, ha a bányahatóság határozatilag kimondja, hogy az üzem meg nem kezdése vagy felfüggesztése közgazdasági érdekbe ütközik.17 A bányahatóság utasítja a bányatulajdonost, hogy a folytonos üzi-met (pl. három hó alatt) kezdje meg s erről az üzem megkezdése előtt egy hóval az üzemterv bemutatása mellett a bányahatóságnak jelentést tegyen. A bányahatóság az üzemtervet vizsgálja felül, s ha 15 nap alatt az ellen kifogásait nem közli, a bányász az üzemterv szerint járhat el, ha pedig az üzemterv helyesbittetik, akkor az üzem az előirt módon folytatandó. A kötelezett munkáltatás alól beigazolt üzemi akadályok címén haladékot engedélyezhet a bányahatóság, de különben az elrendelt üzem elmulasztása miatt az adományozást elvonhatja. E statisztikai adatokat mily időközökben köteles a bányabirtokos a hatóságnak beszolgáltatni (83. §.)? évenkint vagy rövidebb időközökben ? avagy csak esetről esetre a hatóság felhívása folytán? szabatosan meghatározandó. A 84. §-ban kiemelendőnek tartom, hogy ((haszonbér esetét kivéve» felelős csak a bányatulajdonos a törvények megtartásáért. A bányahaszonbérletet szabályozó szakasz ellen kifogás nem emelhető; a bányatársulatok haszonbérletét nem zárja ki, a miről alább lesz megjegyzésem. (Folyt, köv.) 45 «Code des mines art. 40. «Allgemeines Berggesetz > tíö. s köv. §§-ai. I 46 Egy pár eredménytelen kísérlet történt ugyan, pl. egy horganyolvasztó-társaság az üzemkényszer elrendelését kérte egy szomszédos, szünetelő szénbányavállalat ellen, hogy a szállítási költségek megkímélése által olcsóbban juthasson tüzelőhöz; de azt a főbányahatóság magánérdeknek minősítve, elutasította (Brassert «Zeitschrift für Bergrecht» VIII. köt. 126. 1.). Közérdekből ez idő alatt üzemkényszer egyszer sem rendeltetett el. 47 Ez előfordulhat pl. széntelkeknél, ha a földtulajdonos jogfenntartás mellett a felfedező igényeit akarná kijátszani ; ha t. i. a szénkérdés esetleg ily értelemben nyerne megoldást. 44 18SJ 2?,. t-c.