A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 12. szám - A törvénytelen gyermek tartásdija iránti igény birói úton érvényesítéséről,ha az anya kiskorú - A végrehajtási törvény 42. §-a

A JOG 93 ha pedig biztosítás nem adatik, úgy legalább egy kérvénynyel kevesebbet kell beadnia. Kn részemről határozottan azon véleményben vagyok: h a a 42. §. értelmében beadott biztosítás nyújtás iránti kérvény mellett a végrehajtási összeg birói letétbehelyeztetik, ugya végreh a jtásieljárásfelfüggesztése megtagadandó; s nem hiszem, hogy lenne az országban bíróság, a mely valamikor másként határozott volna. Természetes az, hogy az egész végrehajtási eljárás alatt elő lehet terjeszteni a 42. § értelmébeni kérelmet, de az árverésre is csak az esetben bir felfüggesztő hatálylyal, ha a végrehajtási összeg letétbe helyeztetik. Meg akarom még jegyezni Bölöni úr fejtegetéseire, hogy ha valaki saját maga igazolja szegénységét, azt minden biró elég bizonyítéknak fogja venni annak kimutatására, hogy az ítélet megváltoztatása, feloldása, megsemmisítése, vagy hatályon kivül helyezése esetére a végrehajtási igény veszélyeztetve van, de csak úgy, ha a marasztalt fél ez iránt előterjesztést tesz, mert ez nem hivatalból figyelembe veendő körülmény s ennek dacára a végrehajtás elrendelhető s foganatosítható; hiszen furcsa volna, ha minden .szegényjogos végrehajtás esetében a bírónak meg kellene vizsgálni, hogy nincs-e semmiségi kereset, perújítás vagy semmiségi panasz beadva. Nyilt kérdések és feleletek* Örökösödési jogeset. (Felelet.) I. A *Jog» 9. számában Caro álnév alatt felvetett «Örökösödési jogeset» cimü 1-érdesre a következőkben foglalom a feleletet: Szerintem a kérdésben foglalt jogeset egyáltalában nem sorozható a vitás esetek közé, sőt a kérdésből azt is lehet sejteni, hogy a felvető Caro maga is ily meggyőződésben van, mert a 30,000 frt töke, mint fődolognak öröklése iránt a kérdés teljesen hallgat. Annál különösebb tehát, hogy vitás esetről tétetik szó a mellékdolgot, a kamatot illetőleg. Az ideiglenes törvénykezési szabályok (országbírói értekezlet) 10. ij-ában nyíltan is kifejezésre juttatott hazai állandó joggyakorlatunk szerint végrendelet és lemenők hiányában az apa és anya hivatvák az öröklésre, mindegyik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól háramlott az örökhagyóra. Az ági vagyon tehát visszaszáll az ágra. A jelen esetben az öröklött vagyont képviselő 30,000 frt tőke az apai ágtól ered; következőleg mivel a kiskorúságában elhalt örökhagyó után sem végrendelet, sem leszármazó nem maradt, ezen tőke, mint az ági vagyont helyettesítő hagyaték az apai ágra fog visszaszállani, a közelebbi természetesen kizárván a távolabbit, vagyis első sorban örökösödnek az apa testvérei s illetve az ezektől leszármazók és csak ezek hiányában következnek a nagyapától leszármazók, a törvényes öröklési rend szabályai szerint. Ha az apai ágon — visszamenve a közös törzsfőig, honnan a vagyon eredetileg származott — törvényes örökös nincs, akkor a vagyon átmegy az anyai ágra; az anyai ág tehát ezen esetben a fiscust megelőzi. Az anyai ágban ugyanazon törvényes öröklési szabályok fognak helyt. A felvetett esetben tehát az apai ág kihaltával a kiskorú örökhagyó anyja volna hivatva a fiscus kizárása végett az öröklésre, természetesen még mindig az ági vagyon helyébe lépett 30,000 frtra nézve. Ezen előzmény után térjünk át a kérdésbeli kamatokra. A fő- és mellékdolog fogalmából következik, hogy a mellékdolog rendszerint (mert kivételek is vannak, ennek fejtegetése azonban a kérdés keretén kivül esik) a fődolog sorsát osztja. A mellékdolog több fajából minket e helyütt a jogi műnyelven úgynevezett polgári gyümölcsök (fructus civiles) érdekelnek, mert a tőkének szaporulata, haszna: a kamat, polgári gyümölcs. A gyümölcs növedéki természetéből folyományozik, hogy úgy a beszedett, mint a még be nem szedett gyümölcs, mint mellékdolog a fődolog tulajdonosát illeti, kinek igénye még a beszedhető, de beszedni elmulasztott gyümölcsökre is kiterjed. Ez általános szabály, mely alól kivétel csak akkor van, ha ennek nyíltan kifejezés adatott. A kamat pedig a legszorosabb értelemben vett polgári gyümölcs lévén, feltétlenül a fődolog sorsában osztozik. Ezzel a felvetett kérdés meg van fejtve. Ugyanis: a kérdésben kitett 30,000 frt tőke, mint fődolog, az apai ágat illetvén, ugyanez fogja örökölni a mellékdolgot (polgári gyümölcsöket, kamatokat), tehát a 30,000 frtnak úgy tőkésített (beszedett gyümölcseik), mint folyó (be nem szedett és beszedhető) kamatait is. Az anyának a hagyatékra semmi joga sincs; mert: özvegyi jogát elvesztette férjhezmenetele folytán, egyébkénti haszonélvezeti Előző feleletek a «Jog» 11. számában. joga pedig kikötve nincs; ekként tehát az apai ág a birtokbavételben sincs korlátolva. Az apai ág kihaltával pedig átmegy az öröklési jogosultság az anyára, a kiskorú örökhagyó anyjára, illetve anyai ágára, miként ez fentebb kifejtetett; ez esetben tehát az anya, illetve anyai ág a fiscust előzi meg az öröklésben. Dr. Plopu György, kir. törvényszéki biró, Gyulán. II. A «Jog» f. évi 9. számában felvettetett a kérdés, hogy egy kiskorú által apjától örökölt vagyon eladásából befolyt s árvatárilag gyümölcsözően kezelt tőkének felszaporodott tőkésített és folyó kamatai kit illetnek, miután a kiskorú nőtlenül, leszármazók nélkül elhalt ? Bármely örökjogi kérdés elbírálásánál mindenekelőtt megállapítandó a hagyaték mennyisége s azután a vagyon jogi természete, mert ez a felmenők öröklésénél lényeges különbséget tesz, illetve a kérdés elbírálásánál irányadó. Az adott esetben a kiskorú örökhagyó hagyatékát képezi az árvatárban kezelt 30,000 frt készpénz tőke és ennek az elhalálozás napjáig számított tőkésített és folyó kamatai az árvatár kimutatása szerint. Könnyebb áttekinthetés végett vegyünk fel ezen cimen kerek 10,000 frtot s így az összes hagyaték kitesz 40,000 frt készpénzt. Ezen összegből mindenekelőtt levonandók volnának a hagyatéki terhek, de mivel ilyenek a kérdésben emlitve nincsenek: ezen összeg adja egyszersmind a tiszta hagyatékot is, mely most már nem külön 3U.O0O frt tőke és 10,000 frt kamatnak, hanem egy összegben 40,000 frt készpénzből álló tiszta hagyatéknak veendő. A jogi vélelem a hagyatéki vagyon szerzeményi természete mellett szól s a ki az ellenkezőt állítja, az köteles bizonyítani. A jelen esetben bebizonyitottnak veendő, hogy a kiskorú apjától 30,000 frtot, illetve ennyiért eladott ingatlant örökölt: ezen összeg tehát mindenekelőtt különválasztandó a hagyatéki tömegből s erre nézve a feltett kérdés tárgyát sem képezi, hogy azt az apai ági rokonok öröklik. Ezen öröklött vagyon levonása után marad még 10,000 frt készpénz-hagyaték, mely az adott esetben véletlenül megegyezik az öröklött vagyon kamataival, minthogy a hagyatékból semmiféle teher (temetési költség, gyógykezelés stb.) le nem vonatott. Az id. törv. szab. 10. §-ának 3-ik bekezdése szerint: «ha a hagyaték túlhaladná azon értéket, mely az örökhagyóra az apai és anyai ágról került: ezen szerzemény a hitvestársra száll, ennek nem létében pedig az apa és anya közt két egyenlő részre oszlik». Ebből is világos, hogy a hagyatéki vagyon azon része, a mely az öröklött vagyont túlhaladja, tekintet nélkül a szaporodás módjára: szerzeményi természetű s az, hogy az örökös kiskorú volt és készpénzből álló vagyonát az árvaszék kezelte, a kérdés elbírálásánál teljesen irrevelans. A kiskorúakat a törvényhozó csak azért vette különösen oltalmába, mert sem személyes ügyeik vezetésére, sem a vagyonkezelésre náluk elég érettséget nem feltételez. Nehogy tehát ez okból megkárosittassanak: reájuk nézve kivételes állapotot statuál és róluk külön törvényben intézkedik. Az erre vonatkozó 1877: XX. t.-c. 102. §-a a vagyonkezelésre nézve rendeli, hogy a vagyon átvétele alkalmával a gyám vagy gondnok a készpénzből csak annyit tarthat kezei között, a mennyi a nevelésre, gazdaság vagy üzlet folytatására és a netaláni adósságok törlesztésére szükséges, a fölösleg, valamint később a jövedelem-fölösleg a gyámhatóságnak levén átadandó. Ez tehát tisztán kezelési kérdés, és a felvett esetben az, hogy a 30,000 frt készpénzt az örökös mint kiskorú nem maga kezelte, hanem «árvatárilag gyümölcsöztetendő* volt, a kiskorú hagyatékában talált vagyon jogi természetére épen semmi befolyással sincsen. Az «árvatári gyümölcsöző» kezelés csak biztosítani kívánja a kiskorúak vagyonát s annak növekedését előmozdítani; tehát mintegy kötelezően előirt takarékpénztár a kiskorúak készpénzét illetőleg. A kiskorúak vagyonának jövedelme első sorban a folyó terhek fizetésére és a nevelési, tartási költségekre fordítandó. Az, hogy a jelen esetben az anya kiskorú gyermekét feltétlenül kötelezte gondozni: csak az anyának a gyermeke iránti szeretetét bizonyítja s azon szándékát, hogy ezen tettével gyermekének vagyonát kívánta szaporítani. Szerény nézetem szerint tehát kétségtelen, hogy a 30,000 frt öröklött vagyon levonása után maradt 10,000 frt készpénz, mely mint emlitém, csak véletlenül felel meg a 30,000 frt árvatári kezelése folytán, az örökhagyó halála napjáig kimutatott kamatok 10,000 frtban contemplált teljes összegének, — mint az örökhagyó hagyatékában talált és az öröklött vagyont túlhaladó érték szerzeményi vagyont képez s mint ilyen egyedül az anyát illetheti, mivel a szerzeményi vagyonban a távolabbi törzset az öröklés csak abban az esetben illeti, ha a közelebbi törzsből rokon nem maradt és az ilyen vagyon nem osztandó meg a felmenők másik ágában leszármazott, de távolabb fokú oldalrokonokkal. — Sőt tovább megyek. Az apai ági rokonok csak azon vagyonból zárhalnák ki az élő anyát, a mi az apának is öröklött java volt (tehát a 30,000 frtban), mert már az apa által szerzett vagyon is az anyára szállana hitvestársi öröklésnél fogva. Végül megjegyzem, hogy az anyát özvegysége tartamára illető kamatok — ha azokat a kiskorú életében nem is vette fel — az elévülési időn belül őt illetik s a hagyaték állagába fel sem