A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A végrehajtási árverés felfüggesztése - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 43 A budapesti kir. itélö tábla 11893 október 11. 764. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, alperest 100 frt tó'kének stb. felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: A feleknek e részben egybehangzó előadásából kitűnik, hogy a felek az 1891. évi dec. 7-én közös vétclügylettől kölcsönösen elálltak és felperes a 100 frton vett órát alperes beleegyezésével az utóbbinak visszaküldötte, de ugyancsak a felek előadásából és a becsatolt levelekből kitűnik az is, hogy a felek a korábbi ügylettől történt elállással egyidejűleg egy másik, egyedileg ugyan meg nem határozott, de az előbbivel hason, vagy valamivel nagyobb értékű óra vétele iránt állapodtak meg, mely óra vétetárába a felperes által 1891. évi dec. 7-én vett, de viszszaküldött órának már kifizetett 100 frtnyi vételára fog beszámíttatni, az ezt meghaladó netaláni vételári többlet pedig felperes által kifizettetni. A fenforgó esetben tehát csak az képez perdöntő kérdést, vájjon az eladó alperes az ügyletnek a maga részéről megállapodásszerüleg eleget tett-e vagy sem r A 2. alatti felperesi levélből kétségtelen, hogy alperes jogosítva volt felperesnek 100 frtnál drágább órát is küldeni, de egyúttal kétségtelen az is, hogy felperes fentartotta magának a jogot a többletet csak az esetre kifizetni, ha a küldendő árút maga is értékesebbnek fogja találni, midőn tehát alperes csak e levélre támaszkodva küldött felperesnek 100 frtnál 10 frttal drágább órát, nem volt joga 10 frt utánvétele által felperest megfosztani attól a lehetőségtől, hogy az óra nagyobb értékéről a többlet kifizetése előtt meggyőződjék. E tekintetben nem volt figyelembe vehető alperesnek felperes által tagadott az az előadása, hogy felperes a 2. alatti levele szerint már 100 frtnál drágább órát választott volna ki az alperesi árjegyzékből, mert alperes a 2. alattira válaszul irt B) alatti levelező lapon ezt nem említi, de ebben alperes különben is arról értesiti felperest, hogy rendelt rajzú óra nincs raktárában és hogy helyette mást fog küldeni. Annál inkább tartozott volna tehát felperesnek módot nyújtani arra, hogy felperes a többlet kifizetése előtt győződjék meg az óra állítólagos nagyobb értékéről. Minthogy a felhozottak szerint felperes az utánvéttel küldött árú átvételét annál jogosabban tagadhatta meg, mivel alperes nem is állítja, hogy a többlet utánvétele iránt a felek megállapodtak volna; minthogy továbbá alperes nem vonta kétségbe felperes ama kereseti állításának valóságát, miszerint az új óra átvételének megtagadása után értesítette alperest, hogy az utánvét mellett küldött órát át nem veszi s hogy az esetre, ha alperes az áru előzetes átvételére módot nem nyújt, vagyis az árút az utánvétel alatt fel nem oldja, a vételtől eláll, alperes azonban annak dacára sem más, az előbbivel hasonértékü órát nem küldött, sem az utánvételt fel nem oldotta, ennélfogva felperes a ker. trv. 353. és 354. értelmében jogosan állott el az ügylettől s jogosítva van e vételár visszafizetését követelni, miért is alperest a 100 frt vételárnak megfizetésére kötelezni kellett stb. Nem volt figyelembe vehető alperesnek az az előadása, hogy az ügyletet utólag csak az esetre teljesíthette volna, ha felperes az árjegyzékből más órát választ; mert felperes nem tiltakozván alperesnek a B) alattiban foglalt amaz ajánlata ellen, hogy az általa választott rajzú óra helyett más jó órát fog küldeni, alperes ennek alapján jogosítva volt az ügyletet felperes további választása nélkül megfelelő óra elküldésével utólag teljesíteni stb A m. kir. Curia 11895 febr. 8. 1,821. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A lopás a kapocscsal beakasztott s a kapocs egyszerű kiakasztása által könnyen felnyitható ajtónak, zár vagy a megőrzésre szolgáló egyéb készülék feltörése nélkül követtetvén el, ez a lopás nem minősithető a btk. 336. íjának 3. pontja alapján betöréses lopásnak. Lovakkal megétetni szándékolt kukorica nem vétethetik a btk. 126. í;-ának fogalma alá eső élelmi cikknek. A szegzárdi kir. törvényszék 11893. évi április hó 11-én 1,120/p. sz. a.) következő ítéletet hozott: P. József vádlott a btk, 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében vétkesnek kimondatik és ezért a btk. 339. és 341. §§-ai alapján, mégis a btk. 91. g-ának alkalmazása mellett 14 napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott úgy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás során a ténykörülményekkel egyezőleg beismerte, hogy L. Mihály neki egy forinttal tartozván, ez egy alkalommal azt mondotta neki, hogy bátyja L. Jánostól pénzt nem kap, miért is tartozása fejében kukoricát fog neki adni és igy összebeszéltek, hogy ezen tartozás kiegyenlítésére L. János kukoricájából lopni fognak. Ezen megállapodáshoz képest 1892. évi október 6-án 12 óra tájban a gyümölcsös felőli nyitott részen be is mentek L. János udvarába s a kapocscsal beakasztott pajta ajtaját kinyitották olykép, hogy P. József L. Mihályt felemelte, ez pedig az ajtó és az ajtó-szárfa közt levő nyíláson benyúlva, a belülről alkalmazott kapcsot egy bot segélyével kiakasztotta s ezután a pajtába bemenvén, két zsákot kukoricával megtöltöttek és azt édes apjának, P. Antalnak pajtájába vitték, hol a kukoricát a zsákokból kiöntötték és midőn az üres zsákokat ismét visszavinni akarták, L. János által észrevétettek és elszaladtak. A vádhatóság, tekintettel a cselekmény elkövetésének módjára, vádlott ellenében a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntette miatt emelt vádat; tekintve azonban, hogy úgy a káros, mint a vádlott egybehangzó állítása szerint a pajta ajtaja csak egyszerű kapocscsal volt beakasztva, tehát nem bezárva; s tekintve, hogy e szerint a pajta ajtaja a zár vagy a megőrzésre szolgáló egyéb készülék feltörése nélkül a kapocs egyszerű kiakasztása által könnyen felnyitható volt, jelen esetben a hasonló kérdésekben kifejlődött bírói gyakorlat értelmében is a kir. ügyészi indítványban foglalt minősítés megállapítható nem volt, miért is figyelemmel az ellopott dolog értékére, vádlott cselekménye a btk. 333. és 334. §§-aiba ütköző lopás vétségének volt minősitendő, stb. A pécsi kir. ítélőtábla 11893. évi augusztus hó 28-án 1,793'p. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a vádlott ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: Vádlott ugyan az elsőbirósági Ítéletben kifejezetten megnyugodott, de miután a kir. ügyész az ítéletet a minősítés tekintetében is felebbezte, ez a vádlott javára is felülbirálat tárgyává lévén teendő, minthogy az ellopott kukorica értékét a káros is csak 1 frt 20 krra becsülte; minthogy a kukorica élelmi cikket képez; s minthogy az elsőbirósági ítéletben egyébként helyesen ismertetett tényállás szerint a fenforgó körülmények sem olyanok, melyek a vádbeli lopást bűntetté minősítenék, a kir. Ítélőtábla a vádlott által elkövetett bűncselekményben a kihág. btk. 126. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás tényálladékát látta megállapítottnak; s ugyanazért tekintve, hogy a vádlottal a bűncselekmény elkövetésében közreműködő (tehát tettestárs) L. Mihály ellen a magánvádló vádját már előzőleg kifejezetten visszavonta, az eljárást a btk. 116. §-a határozott rendelete értelmében vádlott ellenében is meg kellett szüntetni. A m. kir. Curia (1894. évi október hó 30-án 1,278/p. sz. a.) következő ítéletet hozott: Tekintve, miszerint vádlott elismeri, hogy az eltulajdonított és 1 frt 20 krra értékesített kukorica jelen esetben a btk. 126. §-ának fogalma alá eső élelmi cikknek nem vétethetvén és minthogy ekkép magánvádra üldözendő cselekmény fenn nem forogván, a btk.-nek 116. §-a sem nyerhet alkalmazást, ugyanezért a pécsi kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával, indokainál fogva az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben. A Btkvnek a magáninditvány visszavonhatásáról intézkedő 116. igának rendelkezéseiből arra, miszerint a felhatalmazás alapján hivatalból üldözendő vétség tekintetében is hasonló joghatálylyal visszavonható lenne a felhatalmazás, következtetést vonni nem lehet, annál kevésbé, mert ilyen intézkedést a Btkv. nem tartalmaz, s mert meghatározott némely cselekményeknek magáninditványra való üldözhetősége és az indítványnak bizonyos cselekmények iránti eljárásban az ítélet meghozatala előtt lehető visszavonása kivételt képezvén, e kivételes intézkedés szorosan értelmezendő. A felhatalmazás alapján üldözhető vétségek tekintetében az indítványnak fentartása vagy visszavonása egyedül a köz vádló jogkörébe tartozik. A soproni kir. törvényszék 11894. június 1. 1,997. sz. a.) Tekintve, hogy W. Lajos a győri kir. ítélőtáblának 896. sz. a. kelt jogerős végzésével a tamási körjegyző ellen, ennek hivatali kötelessére vonatkozó és valódisága esetén bűnvádi eljárást maga után vonó ténynek állítása okából helyeztetett vád alá, mely cselekmény miatt pedig a btk. 270. § 2. pontja értelmében a bűnvádi eljárás megindításának hivatalból van helye; tekintve, hogy habár a 22. sz. Curia döntvény szerint a bűnvádi eljárás megindításának indítványozására egyedül hivatott közvádló is csak a sértett, illetőleg annak felettes hatósága által adott felhatalmazás alapján járhat el, mind a mellett a vád visszavonásának joga egyedül a közvádlót illeti meg; mert a btk. 116. §-ában a magánfél részére adott visszavonási jog nem terjeszthető ki a szintén csak a felhatalmazás alapján, de hivatalból üldözendő vétségekre; tekintve, hogy a Btk. nem is tartalmaz oly intézkedést, a mely szerint a felhatalmazásra ugyan hivatalból üldözendő vétség más, mint a közvádló által visszavonható volna; tekintve, hogy a mennyiben a közvádlón kivül más valakit illethetne is a visszavonási jog, ez esetben az eljárás már azért sem volna megszüntethető, mert a felhatalmazás a m. kir. igazságügyministerium által adatott, a visszavonó nyilatkozatot pedig a tamási elöljáróság és a csornai szolgabíró adhatja ki; tekintve, hogy ezek szerint a visszavonás hatálytalan s az indítvány előterjesztésére egyedül jogosított közvádló pedig a vádjához ragaszkodik: mindezeknél fogva a kir. törvényszék a vádlott részéről előterjesztett kérelmet elutasítja. A győri kir. Ítélőtábla (1894. évi július 3. 1,707. s z. a.i az eljáró kir. törvényszék végzését megváltoztatja és a vádlott ellen folyamatba tett eljárást megszünteti. Indokok: Habár vádlott Tamási község elöljáróiról hivatali kötelességükre vonatkozólag állított oly tényt, a mely valódisága esetében bűnvádi eljárást vonna maga után; s habár ebben az esetben a btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében a bűnvádi eljárás megindításának hivatalból van helve; minthogy azonban a hivatalból való eljárás a közvádló kir. ügyész által csak is nyert meghatalmazásánál fogva indítható;