A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A végrehajtási árverés felfüggesztése - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

12 A JOG gépek mellett s alig egy évre reá már ipja 600 írttal lett neki adós, e szerint lett elfogadható az az alperesi állítás, hogy neki 105 frt öröksége, körülbelül 500 frtot kellett alperesnek keresnie egy év alatt, hogy 1884-ben K. Jánosnak 600 frtot adhasson kölcsön, ez pedig alperes társadalmi viszonyainál fogva képtelenség. Minthogy tehát ezek szerint nyilvánvaló, hogy az A) alatti kötelezvény koholt, hogy az a valódi és jóhiszemű hitelező kijátszására állíttatott ki, minthogy ily kötelezvény harmadik személyek jogait nem sértheti: mindezek következtében azt érvénytelennek nyilvánítani, alperest a kötelezvényen alapuló követelésével elutasítani és őt a bekebelezett zálogjog törlésének tűrésére kötelezni kellett, stb. A szegedi kir. ítélőtábla 11893. évi február hó 22-é n 8,625. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Annak előre bocsájtásával, hogy felperes keresete nem a telekkönyvi bejegyzés törlésére, hanem az alperes követelésének az 1881: LX. t.-c. alapján a sorrendből való kihagyására irányzottnak vehető, felperes a saját követelése előtti rangsorban az alperes javára bekebelezett zálogjoggal biztosított követelés érvényességét, figyelemmel a telekkönyvi rts. 148. §-ára és 1881: LX. t.-c. 197. §. utolsó bekezdésére csak az alapon támadhatja meg, ha kimutatja, hogy alperes akkor, a mikor felperesnek K. János ellen már fennálló követelése volt, avval összejátszva valótlan követeléssel terhelte K. János ingatlanát. Azonban felperes, kit a bizonyítás kötelezettsége terhel, alperes tagadásával és a prdts 167. és 168. ij-ainak megfelelő adóslevéllel szemben a per során semmivel sem bizonyította azt a kereseti állítását, hogy neki a megtámadott adóslevél kiállításakor K. János ellen követelése volt, hogy az A) alatti adóslevél nem annak kelte napján, hanem később lett kiállítva és antedatálva, hogy az adóslevél felperes kijátszására koholt álkövetelésről szól s hogy alperes annak összegét K. Jánosnak kölcsön nem adta, sőt azt sem sikerült kimutatnia, hogy alperes a kötelezvényben foglalt értékkel nem birt. Ezekhez képest az első bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani stb. kellett, stb. A m. kir. Curia (1894. évi ápril hó 17-én 4,654. sz. a.) A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes keresetében nem fejtette ki ugyan, hogy csak mint jelzálogos hitelező, vagy egyszersmind úgyis mint a K. János ellen vezetett végrehajtási ügyben alperes követelésének a kielégítési sorrendből való kihagyása tekintetében perre utasított érdekelt lépett-e fel keresetével, mely a vonatkozó telekjegyzőkönyvi kivonat s esetleg a perre utasító végzés csatolásának elmulasztása miatt különben is hiányosan van felszerelve. A per adataiból azonban s különösen felperes által a keresetben felhozottakból megállapítható, hogy felperes alperesnek a keresetben emiitett 600 frt követelésével szemben csak mint a K. János cservenkai 859-ik számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanaira későbbi rangsorozattal zálogjogot szerzett jelzálogos hitelező van érdekelve. Minthogy pedig felperes mint harmadik személy a K. János és alperes között az A) alatti okirat szerint létesült kölcsönügyletnek a szerződő felek jogviszonyára kiterjedő hatálylyal való érvénytelenítését nem követelheti, minthogy tovább a telek. rend. 148-ik i?_a értelmében valamely telekkönyvi bejegyzésnek érvénytelenség okából való kitörlését csak az az által nyilvánkönyvi jogaiban sértett fél jogosult kereset utján kérni, de az 1881. évi LX. t.-c. 197-ik §-ának utolsó bekezdése szerint is valamely jelzálogilag biztosított követelésnek a kielégítési sorrendből kihagyását a telekkönyvi bejegyzés érvénytelensége alapján csak az kérheti, illetve ily alapon az ellen a sorrendi tárgyalás folyamán csak az tehet kifogást, ki jogosítva van a telekkönyvi bejegyzést a telek. rend. értelmében megtámadni, felperes pedig mint később bejegyzett jelzálogos hitelező, alperesnek mint korábban zálogjogot nyert ily hitelezőnek, a keresetben emiitett követelésre vonatkozó zálogjog bekebelezése által, akkor nem is létezett jogaiban ily minőségben sérelmet nem szenvedhetett; felperes az A) alatti okirat érvénytelennek kimondása s az annak alapján bekebelezett zálogjog törlése tekintetében keresettel fellépni nem jogosult. Amennyiben pedig a kereset alperesnek 600 frt követelésével való elutasítására is irányul, az erre vonatkozó kérelemnek hely nem adható, mert egyrészről ama követelés érvénytelenítése jelen pernek tárgyát nem képezi, másrészről pedig a mennyiben ez által a követelés alaptalansága vagy megszűnte, tehát fenn nem állása miatt annak a kielégítési sorrendből kihagyatása céloztatnék, ennek a keresetben kifejezés nem adatott, de a követelés fenn nem állása a másodfokú bíróság ítéletében felsorolt s e helyen is elfogadott indokok szerint különben sem bizonyittatott. A másodfokú bíróság Ítélete tehát felperest keresetével elutasító részében ezeknél az okoknál fogva, stb. helybenhagyatott. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a biztosító társaság főügynökének adott általános meghatalmazásában ezt feljogosítja mindent elkövetni, mit ö az üzlet előmozdítására belátása szerint szükségesnek tart, akkor a főügynök által a biztosító feleknek adott részletfizetési kedvezmény a társaságra nézve kötelező. Ha a biztosított a kötelezett havi részletfizetést teljesíteni elmulasztja, a biztosítási szerződés a keresk. törv. 505. i?-ának 3. pontja szerint hatályát veszti s a biztosított nem köteles az egész évi biztosítási dijat lefizetni. A pécsi kir. járásbíróság (1894 októbor hó 22-én 4,730/p. szám alatt) a cs. kir. szab. Adria biztositó-társaság felperesnek F. V. alperes ellen 51 frt 86 kr. tőke és járulékai iránt folyamatba tett sommás perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 15 frt 20 kr. perköltséget 8 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni. Felperesi ügyvéd munkadija beleszámítva a 14,512/p. sz. felebbezés költségeit is, 22 frt 70 krban, alperesé 15 frt 20 krban állapittatik meg fele ellenében. Indokok: Alperes életbiztosítási ügyletet kötött felperessel. Felperes az első évre járó biztosítási dijnak még alperes által le nem fizetett 51 frt 86 krnyi részét követeli. Alperes azzal védekezik, hogy felperesnek az első évre járó díjra 35 frt 91 krt fizetett s így nem 51 frt 86 kr., hanem csak 41 frt 86 kr. állna fenn. De ezen hátralékos összeg megfizetésére sem tartja magát kötelesnek, mert a dijnak havi 10 frtos részletekben való fizetését engedte meg felperes — korlátlan meghatalmazottja, — F. Gy. pécsi főügynöke által s így a díjrészlet fizetésének elmulasztása a keresk. törvény 505. §-ának 3. pontja által meghatározott következményt vonja maga után. Felperes tagadja, hogy alperesnek az évi díj lefizetésére havi részletekben való fizetési kedvezményt adott volna s a mennyiben F. Gy. főügynöke ezt tette volna, ez a felperes biztosító-társaságra nézve nem kötelező. Hogy felperesi cég főügynöke alperesnek havi részletfizetési kedvezményt adott, az a 2. alatt eredetben csatolt levéllel bizonyítva van. A B) alatt (15,705/p. 90. sz. jkvnél) hitelesített másolatban csatolt meghatalmazásból kitűnik, hogy F. Gy. pécsi főügynök jogosítva volt mindent elkövetni, mit ő belátása szerint szükségesnek tart. Jogosítva volt tehát a felek részére fizetési halasztásokat adni, a mint ezt a 2. alatti levél szerint meg is tette. Felperes maga állítja, hogy alperes s biztosítási bárcát megkapta, alperes pedig felperes emez állítását kétségbe nem vonta, miért is felperes emez állítása való. Már pedig a keresk. törv. 473. §-a értelmében a kötvénynek a díj lefizetése előtti kiadása a díjfizetés elhalasztásául tekintendő. A dij fizetésére engedett halasztás e szerint kétségtelen lévén, s a havonként fizetendő dij lejárat után 30 nap alatt nem fizettetvén le: a biztosítási szerződés a keresk. törv. 505. i;-ának 3. pontja értelmében hatályát vesztette. A 26. polg. döntvény értelmében a biztosított, — ha neki az évi dij fizetésére havi részletfizetési kedvezmény adatott, — a részletfizetések elmulasztása esetén nem köteles az egész évi dijat lefizetni, miután a biztosítási szerződést már havi részletfizetés elmulasztása is hatályon kivül helyezte. A biztosítási szerződés tehát megszűnvén, felperes a biztosítási első évi dij még be nem fizetett részletét nem követelheti, miért is felperest keresetével elutasítani s mint pervesztest a prts 251. §-a alapján a felmerült költségekben marasztalni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi január hó 16-án 7,005/p. 1894. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A vételárnak utánvétele iránti megállapodás hiányában az eladó nincsen jogosítva vevőt az áru előzetes megtekintésének lehetőségétől megfosztani; eladó az utánvétet fel nem oldván, vevő a keresk. tv. 353. és 354. §§-ainak értelmében az ügylettől elállhat. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1893 január 17. 1,526. sz. a.) Geréb János ügyvéd által képviselt Sch. Miksa felperesnek dr. Frenkel Lipót ügyvéd által képviselt Zirner testvérek cég alperes ellen, 100 frt tőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A peres felek az általuk 1891. évi december 7-én megkötött ügylettől az által, hogy felperes a megvett óra helyett más órának elfogadására késznek nyilatkozott és alperes órának szállítására kötelezettséget vállalt, elállván, — az ezen ügyletre vonatkozó bizonyítási mód mellőzésével, felperes keresetével feltétlenül el volt utasítandó. A döntő kérdés itt az, hogy alperes megfelelt-e az óra szállítása iránti kötelezettségének vagy nem r Minthogy alperes a 2. alatti alapján feltétlenül jogosítva volt 100 frtnál magasabb áru árút küldeni és alperes felperesnek beismerése szerint nagyobb értékű és áru árúnak elküldése által szerződési kötelezettségének eleget tett, felperes nem volt jogosítva az árúnak átvételét megtekintés nélkül megtagadni, hanem kötelességében állott azt átvenni és csak a mennyiben az óra a 110 frtnyi vételárnak meg nem felelt, megtekintés után lett volna jogosítva azt alperesnek visszaküldeni vagy rendelkezésére bocsátani. Azon felperesi kifogás, hogy alperes utánvétel mellett nem volt jogosítva az órát elküldeni, figyelembe nem jöhet, mert a 2. alatti feltétlenül feljogosította alperest a szerződés tárgyát képező árunak készpénz melletti elküldésére. Miért is felperes az ügylettőli egyoldalú elállásra feljogosítottnak nem tekinthető és ezért őt a 100 frt vételár visszafizetése iránti keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb.