A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A végrehajtási árverés felfüggesztése - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 11. számához. Köztörvényi ügyekben. Az ki az út használatát lehetetlenné tevő épitménynek megkezdését, folytatását és befejezését vélt jogának tudatában hallgatagon türi s a jóhiszemben építkezőt a nagyobb költekezéssel járó munkálat véghez vitelében meg nem gátolja, lemondottnak tekintendő arról a jogáról, hogy több évi birtoklás alapján, sommás uton visszahelyezést kérhessen. A tapolczai kir. járásbíróság (1893. év aug. hó 10-én 4,619. sz. a.idr. Kovács Vilmos ügyvéd által képviselt M. Istvánné felperesnek személyesen védekezett H. Imre alperes ellen út használatába való visszahelyezés iránti sommás perében következően itélt: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz •/• mellékelt vázrajzon a., />., c, í/-vel bezárt területre nézve az előbbi birtoklási állapot visszaállíttatik s felperes annak békés birtoklásába visszahelyeztetik s alperes köteleztetik arra, hogy az általa említett területbe épített tekepályát aj alatti vázrajzon W-vel jelzett vonalig a saját költségén 8 nap alatt végrehajtás mellett lebontsa és eltávolítsa, stb. Indokok: A teljesített helyszíni szemle által megállapított körülményt képez az, hogy a) alatti térrajzon felperesi A és alperesi B szöllőterületek közt az u, l\ c, d>vél bezárt terület az A és B szőllőket elválasztó szélűt s hogy az ezen szélútba alperes az e, //-val jelzett tekepályát építtetett. Felperes keresetében azt adta elő, hogy alperes őt a kérdéses szőllőszélút használatában a tekepálya felépítése által megháborította, jóllehet azt évtizedek óta háboritlanul használta. Alperes tagadta azt, hogy felperes a kérdéses szélutat használta volna, tagadta, hogy azon utat megelőzőleg békésen birtokolta volna, miután a folyó év tavaszán felperes egy munkását a szélűt kapálásától eltiltotta s a mennyiben azt felperes még is használta volna, azt ő tudta és beleegyezése nélkül tette. Felperes a kérdéses szélűt használata és birtoklása igazolásául R. Ferenc és T. Dávid tanúkra hivatkozott, a kik hit alatt egybehangzólag azt vallották, hogy felperes a kérdéses szélútat 10—11, G. Dávid tanú szerint 18 év óta kapáltatta, azon ő és család tagjai jártak-keltek s a folyó év tavaszán is látták, hogy felperes azon úton ment s azon utat kapáltatta. Minthogy tehát a nevezett tanúk vallomásai által igazolva van, hogy felperes a kérdésben forgó szőllő szélutat használta, birtokolta és pedig a tekepálya felépítése előtt több mint 10 évvel, kétségtelen, hogy felperes a háboritást megelőzőleg egy évi békés birtoklást igazolt, minthogy a felperes által beismert azon körülmény óta, hogy a folyó év tavaszán alperes egy munkását a szélűt kapálásától eltiltotta, egy év még el nem telt a kereset beadásáig s ezt megelőzőleg is felperes az egy évi békés birtoklást a tanúk vallomásai által igazolta, azért ezen kereset hatálya eme háboritást illetőleg is kiterjedettnek tekintendő, minthogy a helyszíni szemle által megállapított tényt képez az, hogy a, b, c, d terület a felperes és alperes szőllőjét elválasztó szélútat képez, melyet a dolog természeténél fogva mindkét szőllőtulajdonos használhat annyiszor, amennyiszer a szőllők gazdasági kezelése azt szükségessé teszi, éppen azért nem jöhet azon alperesi kifogás sem figyelembe, hogy a birtoklást felperes az ő tudta és beleegyezése nélkül folytatta, még ha a birtok jó- vagy rosszhiszeműsége ezen kérdésben döntő szempontot képezne is. Mindezeknél fogva az előbbi birtoklási állapot visszaállítandó, felperes a kérdéses út birtoklásába visszahelyezendő, minek folytán alperes kötelezendő volt arra, hogy a kérdéses tekepályát az emiitett szélűt szélességében saját költségén lebontsa és eltávolítsa, stb. A győri kir. ítélőtábla (1893. évi december hó 7-én 6,837. sz. a.j A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes az ő és alperes szőllője közt fekvő út használatára nézve panaszolt háborító tény gyanánt azt hozza fel keresetében, hogy alperes egy 10 öl hosszú, ÍV2 láb széles és D/s öl magas kőből épült tetővel ellátott tekepályát állíttatott fel az ut vonalában. Minthogy alperes maga beismerte a tárgyalás folyamán, hogy a tekepálya építése ellen annak befejezése előtt soha sem tiltakozott, már pedig akkor, a mikor a kőből épült, tehát hosszas és állandó használatra szánt s így nyilvánvalólag az út használhatását lehetetlenné tevő épitménynek megkezdését, folytatását és befejezését vélt jogának tudatában hallgatagon tűrte s a jóhiszemben cselekvő alperest a nagyobb költekezéssel járó munkálat véghez vitelében meg nem gátolta, habár a több évi használatot bizonyította volna is, lemondottnak tekintendő arról a jogáról, hogy Budapest, 1895 március hó 17-én. több évi békés birtoklás alapján sommás úton visszahelyezést kérhessen, keresetével tehát ez okból el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1894. é v i á p r i 1 i s hó 19-é n 2,254. sz. a. ) A másodbiróság ítélete helyben hagyatik indokolásánál fogva s azért: mert a jelen perben út használatában történt megháboritásról lévén szó, az a körülmény egymagában, hogy felperes a peres területen járt, illetve a jog birtokára mutató egyes cselekményeket gyakorolt, a sommás visszahelyezésre alapul nem szolgálhat, mert ezekből a jog birtokát harmadik személy ellenében még megállapítani nem lehet, azt pedig, hogy a peres terület válóbán közös utat képezett, hogy tehát a szóban forgó cselekmények a felperest megillető jognak tényleges gyakorlatát képezték, vagy hogy a mennyiben a peres terület alperes tulajdona lenne, felperes az azon való közlekedést szolgalomszerüen, tehát alperes tiltakozása ellenére gyakorolta volna, ki nem mutattatott stb. A telekkvi rts 148. §-a értelmében valamely telekkönyvi bejegyzésnek érvénytelenség okából való kitörlését csak az az által nyilvánkönyvi jogaiban sértett fél jogosult kereset útján kérni, igy tehát a később bejegyzett jelzálogos hitelező, a korábban zálogjogot nyert hitelező, zálogjogának törlését nem kérheti, miután a későbbi jelzálogos hitelező a korábbi bejegyzés által az akkor még nem is létezett jogaiban sérelmet nem szenvedhetett. A zombori kir. törvényszék (1892. évi augusztus hó 11-én 4,088. sz. a.) Diener János ügyvéd által képviselt «Cservenkai takarék- és segélyegylet* felperesnek dr. Thurovszky Zsigmond ügyvéd által képviselt P. Jakab alperes ellen egy 600 frtról kiállított okirat érvénytelenítése iránti rendes perében következőleg itélt: A Cservenkán 1884. évi december hó 15-én K. János által P. Jakab javára 600 frtról kiállított kötelezvény érvénytelennek nyilvánittatik, alperes a cservenkai 859. sz. tjkvben foglalt ingatlanra C 1. sorsz. a. bekebelezett rOO frt iránti követelésével elutasittatik és alperes köteles tűrni, hogy a cservenkai 859. sz. tjkvben C 1. sorsz. a. 600 frt erejéig bekebelezett zálogjog 15 nap eltelte után s végrehajtás utján kitörültessék, stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy K. János alperes ipa ennek részére, nehogy a felperes intézetnél K. Lajosért elvállalt 600 frtot ennek vagyontalansága következtében neki kelljen megfizetnie, ugyanily összegről állított ki alkötelezvényt és ezt érvényesítette is alperes, a mennyiben bekebeleztette ezen összeg erejéig zálogjogát újra K. János ingatlanára. Minthogy pedig alperesnek 600 frtja sohasem volt s igy ez összeget K. Jánosnak kölcsön sem adhatta, kétségtelen, hogy eme kötelezvény a valódi hitelezők kijátszására állíttatott ki, a miért is azt hatálytalannak nyilváníttatni s alperest, a zálogjog törlésének tűrésére kötelezni kén. Alperes tagadja a keresetben felhozott állitások valóságát. O K. Jánosnak, a 600 forintot több részletben adta részint örökségéből, részint szerzett vagyonából. Különben tanúk bizonyítják, hogy pénze volt s hogy K. János a 600 frt tartozást valódinak s fennállónak elismerte. Felpes tagadja, hogy alperes örökölt, vagy szerzett volna annyit, hogy családja s önmaga eltartása mellett még 600 frtot kölcsönözhetett volna K. Jánosnak annál is inkább, mert a C alatti kihallgatási jegyzőkönyv szerint maga alperes is több száz forint uzsorakölcsönnel volt adós. De ellenmondás is van az elleniratbeli előadás és a hivatkozott jegyzőkönyvben foglalt vallomás közt a kölcsönadottnak állított 600 frt mikénti beszerzését illetőleg. Alperes szerint a kötelezvény a prts 167. és 168. §-ainak megtelel, az ellene felhozott kifogást felperes tartozik bizonyítani. Különben is a kötvény fél évvel előbb lett kiállítva, hogysem K. János felperessel szemben kötelezettséget vállalt. A bűnügyben felvett C alatti jegyzőkönyv jelen polgári pernél figyelembe nem jöhet, másrészt ebből csak az tűnik ki, hogy ő is adós volt, de nem az, hogy a kölcsön vett pénzeket adta tovább K. Jánosnak kölcsön. A tanuk kihallgattatván, bizonyítják, hogy felperes 1883-tól minden évben dolgozott mint fűtő cséplőgép mellett és munkában volt Boszniában is; továbbá, hogy egy ízben pénze is volt s hogy a kötvény aláirásakor K. János beismerte, hogy alperesnek 600 írttal adósa, de hogy honnan, azt nem mondta. A kötvény felolvasását és megmagyarázását illetőleg tanuk vallomásai eltérők. Mindezek következtében a keresetnek helyt kellett adni, mert alperes bizonyítékot nem szolgáltatott az iránt, hogy neki a kötelezvény kiállítása idejében, vagy azt megelőző időben annyi pénze lett volna, hogy saját és családja szükségleteinek fedezése mellett újra K. Jánosnak is 600 frtot kölcsönözhetett volna. Valószínűvé sem tévén tehát azt, hogy a kölcsönt K. Jánosnak adhatta volna, mert V. tanú szerint alperes csak 1883-tól kezdve dolgozott cséplő-