A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. (Folytatás)

A JOG 83 megbízást adni, a megbízott pedig úgy viseli magát, hogy magaviselete által a megbízóban azt a hitet gerjeszti fel, hogy a megbízást komolyan veszi» — a mint az esetet Tóth Gerö tagtársunk formulázta — minden összevág annak megerősítésére, hogy a ravaszság, a csalás ne érvényesülhessen és a jog saját uralma alá hajlítsa a fondorlatot. Egy lényeges állítást azonban nem mellőzhetek; erre — mely több tisztelt tagtársunk által felhozatott s mely az egész kriminalis judikatura területére kiterjedő voltánál fogva felette fontos — ki kell terjeszkednem. A mint ezen — meglehetősen komplikált kérdéseket átfoglaló előadásom egész fonalán észlelni méltóztattak: az én argumentatióm mindenütt a polgári jog körébén mozgott; az elveket a polgári jogban és a polgári jogtudományban kerestem és találtam; az elv viszonylatát, vonatkozásait, elhatárolását, a controversiákat a civilis jogtudomány szolgáltatta. Önök igen jól tudják, hogy e célból hasztalan fordultam volna a büntetőjoghoz, annak e kérdésre oly kevéssé van megoldása, mint azon sok pszychologiai kérdésekre, melyek helyes megállapításától mindazonáltal a büntető-törvény alkalmazása vagy helyes alkalmazása igen számos esetben feltételezve van. (Vége köv.) A bányatörvényjavaslat.* V Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. V (Folytatás). Még pedig úgy, hogy a kör félsugárral leirt közepe, mint feltétlen védterület, fentartott tér gyanánt a kör külső, azon kivül eső része pedig feltételes védterület gyanánt illetné meg a vállalkozót, ki ez esetben — a megelőzést kivéve — egyidejű felkérés alkalmával, tehát elsőbbség hiányában előjoggal birna. így közelebb jönnénk a siktelkekkel a felkérvény eszméjéhez ; mert az különös reform, a porosz jogot követni és az osztrák joghoz ragaszkodni. Amannak ismérvei: a felkérvény, a felkért és egész a telekmaximumig terjedhető terület kizárólagossága és a siktelkek rendszere;31 emezt a kutatási kör. abban a minimális védelmet nyújtó fentartott terület és a telekegységek rendszere jellemzi. Ha az elsőnek szabadabb irányát követjük, — nem szabad az osztrák jog — bár szabatos összhangban kidolgozott, de kicsinyes korlátai között mozognunk. Ily felfogás mellett az albizottság által javasolt 20 hektáros telekminimum behozatala sem volna lehetetlen. A sugár hossza pl. 550 méterre nyújtatván (a kerek szám nem épen szükséges), a fentartott terület jóformán azonos volna a legkisebb telekkel; azonfelül közgazdasági szempontból is előnyös lenne, mert van már nálunk elég különböző formájú apró telek, nincs ok reá, hogy azok számát s azzal a bányaproletáriatust a korlátolás elejtése által szaporítsuk. Végül ekkor jelentőséget nyerne a javaslat azon rendelkezése is, hogy az adományozás alkalmával «szabadon maradó terület körül ne zároltassék,» mert ilyenkor határközök keletkezhetnének. A kültelkek felületénél az egyenes vonalak általi határolást szükségtelennek vélem (45. ; a mostani bányatörvény is a vállalkozásra bizza (77. §.) a telek formáját. III. A bányatulajdon szerzésének a javaslat szerint második cime az engedélyezés, tárgyai: a segédhajtások, mindkét tekintetben azonos az osztrák bányatörvénynyel, csak az elnevezések magyarosabbak s a rendelkezések nem annyira részletesek, a mi különben csak előny. Az osztrák törvény — a francia jogot követve — nem csak a törvényben tartalmaz részletes intézkedéseket, hanem gyámkodó beavatkozást meg egy novellának beillő toldalékkal is (a «Vollzugsvorschrift»ban) úgy kibővíti, mintha a vállalkozók és a megszorult bányabirtokosok közös érdeke nem is léteznék.32 A javaslat rövidebbre fogja a kérdést, de azért, hogy a casuistikába nem bocsátkozik, rendelkezései világosak és szabadjára hagyják a vállalkozók megegyezését ; miért is arról, a mi abban foglaltatik csak néhány megjegyzésben emlékezem meg. Az 50. az önálló segédhajtásra vonatkozó engedélyt kiadandónak mondja, még ha az érdekelt bányabirtokosok * Előző cikkek a «Jog» 3., 5., 7. és 9. sz. 31 Porosz b.-törvény 17. 1!). §§-ai. Hogy ezzel az egész, 80 hektárt meghaladó kutatási tér, habár nagyobb részben feltételesen, de mégis a kutató számára köttetnék le, az ne ijesszen vissza; még mindig messze vagyunk a porosz jog által 200 hektár erejéig feltétlenül s a felkérvény által biztositható telekmaximumtól. L. a 17. §-t. v. ö. 27. §-t. 82 L. erre a találó megjegyzést, a mit Klostermann művének 171. 1. 158. j.-ben tesz. «nem mindegyike» járul is az egyezséghez. Ez nagyon ruganyos kifejezés, de egyúttal majdnem egyhangú hozzájárulást tételezvén, az önálló segédhajtások engedélyezését nem egy esetben megakadályozná; helyesebbnek tartanám e kifejezést : ha az érdekelt bányatulajdonosok birtokarány szerint is tetemes része kivánja stb. Az 51. §-ban az utólagos illetéket a bányahatóság szabja meg azok terhére, kik az egyezséghez nem járultak, de később az előnyöket élvezik. Nem látom fentartva a törvény rendes útját annak, ki a kiszabott illeték fizetési kötelezettségével vagy az illeték nagyságával nincs megelégedve: pedig itt magánjogokról : a segédhajtás használatának tűréséről, ellenértékű szolgáltatásról, állandó teher megállapításáról, esetleg annak bányatelekkönyvbe való bekebelezéséről van szó, a mit végérvényesen közigazgatási határozattal eldönteni csak akkor lehet, ha a felek abban kölcsönösen megnyugosznak. De ha a bányatulajdonos a mellett erősködik, hogy reá nézve egyáltalán nem jogos az illeték fizetése, mert ő előnyöket nem élvez, vagy ha igen, azok nem állanak arányban a megszabott illeték nagyságával ? vagy a segédhajtás tulajdonosa elégedetlen a kiszabott illetékkel ? már ez esetekben a bányahatósági határozat nem döntheti el végérvényesen e magánjogi kérdéseket, mik a felek között bányajogi szolgalmi viszonyt képeznek, (habár a javaslat nem is sorozza oda). A bányahatósági határozattal elégedetlen fél csak a bíróság jogerős ítéletében tartozik megnyugodni és tartoznék keresetét 30 nap alatt benyújtani; ez idő az illeték megszabásáról szóló hatósági határozat kézbesítésétől számíttatnék. Az 54. §-ban még kisért a «Stollenhieb.» Amennyiben ez még nem adományozott területen vezetett segédtárna hajtása közben kinyert ásványokra vonatkozik, az ellen nem tehető kifogás, hogy a segédhajtás tulajdonosának jussanak ; de már más bányatelkén átvezetett segédhajtás közben kinyert ásványokért a bányatér tulajdonosától — az esetleges illetéken felül — bármit követelni jogtalanság. Azok a telektulajdononosnak engedendők át, még pedig ingyen. Mert a segédhajtás vállalkozója köteles a művet a tervrajz szerint elkészíteni ; ezért — meddő rétegeken vagg értékes ásványtéreken haladjon át — ő az egyezményileg megállapított illetéken felül mit sem követelhet; ő csak kötelességét teljesiti s ha valami értékest lefejt is, ez nem jogcim azon ásványok tulajdonjogára, mik már a telektulajdonos részére adományoztattak s egy segédmű engedélyezése által tőle el nem vehetők. Már pedig ha a lefejtési és szállítási költségek jó magasan felszámithatók s a bányatulajdonos azokat nem fizetheti, ásványai a segédhajtás tulajdonosánál maradnak. Ugyan az 54. §. szövegéből ezen közbevett mondatot «a lefejtési és szállítási költségek megtérítése mellett* kihagyandónak vélem.33 Egyéb mondandóm arról, ami az u. n. segédművek engedélyezéséről a javaslatban foglaltatik, nincs, további megjegyzéseim arra vonatkoznak, ami abból kimaradt. A javaslat ugyanis a segédhajtásokon felül nem ismer segédműveket; pedig tőkeszegény bányaiparososztályunk másforma segélyre is rászorul. Hogy a meddő kőzettel kevert és egymással vegyi összeköttetésben kinyert ásványokból olyan nyers anyagárut állítson elé, mely a nagyobb szállítási díjtételeket is megbírja, feldolgozási művekre és vasutakra lehet szüksége, mihez a szükséges földterületeket ki is lehessen sajátitánia. A javaslat az adomány folytán e jogokkal fel is ruházza a bányavállalkozót (77. í; 3. 5. p. V. ö. az V. fejezetet) ; de csak is a bányászt, ámde ha ennek erre pénze nincs, akkor terményét kénytelen volna olyan bányabirtokosnál beváltani, ki ily műveket létesített, (csak hogy ez csupán a saját termését dolgoztathatja fel), vagy pedig oly vállalkozókhoz fordulni, a ki az ipartörvény értelmében egy ilyen feldolgozási műre szerez iparjogositványt. Az ily iparos vállalkozónak azonban kisajátításra nincs igénye s e miatt művét gyakran nagyobb távolságban kell felállítani, a hová rosz hegyi utakon, nyomorult igás fogatokon kell szállítani a meddő anyagokkal kevert, tehát csekély értékű ásványokat. Képzelhető-e ily körülmények között a bányavállalat hasznothajtó üzeme ? A bányatörvény előnyeit, a kisajátítási jogot élvező feldolgozási művekre és vasutakra, miket a szegény, szorult bányák érdekében idegen vállalkozó létesít, épen olyan szüksége van ércbányászatunknak, mint a sajátképi segédművekre (a segédhajtásokra). Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy az annak idején meghallgatott bányatulajdonosok csaknem egyértelműleg kiván33 A porosz törvény is arra jogosítja a telek tulajdonosát, hogy a segédhaitás vállalkozójától a hajtás közben kinyert ásványokat ellenszolgáltatás nélkül követelhesse. 63. §. 2. alinea.