A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A mult év nov. 1-én életbe lépett uj törvények kihatásairól - A meghatalmazott által elkövetett csalás. (Folytatás)

82 OG — nem teszi semmissé a jogügyletet; ellenkezőleg, a jogügyletnek jogi hatálya beáll; de bizonyos körülmények között a motívumban való tévedés ezen most emiitett joghatály mellett előálló másik joghatály bekövetkezésének tényálladéki elemévé válik». ; E második joghatály — mint Zittelmann egyenesen megjelöli — «a megtámadási jog Anfechtungsrecht a condictio indebiti, doli etc.» A felhozott külföldi példa gyakorlati érvényében tüntette elénk az akarat nyilvánításának elhatározó erejét szemben a n e m-n yivánitott, belső' akarattal - a szerződésnek jogérvényes létrejöttét, valóságos consensus hiányában. A kérdés nagy és fontos; az uj eszme áttöri a jogdogmatika átszármazott, a jogtudatba átment egyik legradicalisabb tételét. Nagyon természetes tehát, hogy a jogászat elsőrendű jelesei foglalkoznak vele, s minden oldalról való megvilágítása, elemei mindegyikének béltartalma szerinti széttagolása és vonatkozásai, a különféle és különbözőképen elhatárolt megoldásoknak — az iró álláspontja szerinti változása és ezek indokai: felette tanulságos tárgyát képezik a tudomány mélyébe behatolni törekvő jogász foglalkozásának. Átalában — s egyes árnyalati különbségektől eltekintve azt lehet mondani: hogy a communis opinio a főkérdésre létrejöttnek tekinthető. A közhitel, az emberek egymással való érintkezésének biztossága, az élet egyik legfőbb szükségévé vált forgalomnak lehetősége parancsolólag állítják az előtérbe a követelést, hogy azon egyén, a ki egy másikkal valamely jogügyletre vonatkozólag érintkezésbe lép, jogi érvénynyel bírónak fogadhassa el azt, a mit a közöttük fenforgó ügyletet illetőleg a másik fél, a komoly akaratnyilvánítás kétségtelen jeleivel ő vele közöl. Mi lenne a mi viszonyaink között a forgalomból, ha az ekként létrejött jogviszony később semmisnek és értéktelennek lenne nyilvánítható, csupán azért, mert azon fél, a ki azt megkötötte, midőn eziránt beegyező akaratát kinyilatkoztatta, bensejének más által láthatatlan és ellenőrizhetetlen sejtjében — az adott nyilatkozatával ellenkező akaratot táplált. Ezen eshetőségek veszélyei elől nem zárkózhatott el a jogtudomány, s ezek felismeréséből származott az akarat nyilvánításának, mint a jogot létrehozó elemnek mindinkább átalánosabbá váló elismerése. De nem csupán a Reichsgericht büntető osztálya, hanem már régebben a polgári legfelsőbb bíróságok is elfogadták ezen tant, és ennek következményeit. Egyet azok közül, melyek az uj eszmét, az uj szükséget elfogadják, s a melyik a legtüzetesebben formulázza az uj fordulat jogi alapját: szabadjon szíves engedelmiikkel felolvasnom. A berlini 1 e g f e 1 s ő b b b i r ó s á g (O. A. G.) 1873-ik évi október 30-án hozott polgárjogi ítéletében a következő jogelveket állította fel és mondotta ki: «Im Rechtsverkehr kann der in ne re W i 11 e nur Bedeutung gewinnen durch die Zeichen, mit denen er sich zu erkennen gibt, und es beruht alle Rechtsordnung gerade auf der Zuverlássigkeit der Zeichen, wodurch Menschen alléin in lebendige Wechselwirkung treten können. Daher kann dieNichtübereinstimmung des inneren Willens miteiner klaren und unzweideutigen Willenserklárnng, nur dann störend auf das Zustandekommen eines Rechtsgescháftes einvvirken, wenn sie dem, mit welchem contrahirt wird, erkennbar geworden i s t. Es würde auch jede Sicherheit des Verkehrs, und allén guten Glauben untergraben, wenn die zum Zweck der Eingehung eines Vertrages in bündigster Form abgegebene Willenserklárung, einfach mit dem Nachweis beseitigt werden könnte, dass sie nicht mit dem vvirklichen Willen in Uebereinstimmung gestanden». Az itt kidomborított elméletet a nevezett legfelsőbb bíróság — polgári ügyekben, több izben alkalmazta; s a Reichsgericht büntető tanácsának fentebb közlött határozata is kétségtelenül ezen alapon és ezen előzmények forrásából származott. Mindazonáltal, tisztelt értekezlet, nem mondanék valót, ha azt állítanám, hogy e kérdésben a teljes és végleges egyetértés a jogtudósok között el lenne érve s hogy az ellenvélemény capitulált volna. Maga W i n d s c h e i d is, a ki W i 11 e und Willenserklárung című külön kiadásban megjelent, mélytudományú dolgozatában lényegesen közeledik az új kor felfogásához, s nevezetesen az esetben, ha a szerződő fél belső akarata ennek külső nyilvánításától a saját lata culpája miatt eltér: a szerződést fenállónak és hatályosnak elismeri; — ezen nagynevű iró is — aggódva és erős elzárkózások mellett, a többi irótól eltérő jogalapot keresve, s csak is részben fogadja el a jogfejlődés ez ujabbkori követelményét. Csodálkozni lehet azonban azon, hogy a lángelméjü Unger az elvvel a maga egészében — egyetlen eset kivételével — a leghatározottabban ellenkező állást foglal el és az ausztriai polg. törvénykönyvnek ide vonatkozó rendelkezéseit (871—877. §§), melyeknek helyessége ép most jut a jogtudomány általános felismerésére, s különösen annak 875. és 876. §-ait 4heoreticai szempontból oly kevéssé igazolhatóknak, mint törvényhozási szempontból nem helyeselhet Sknek. nyilvánítja. De bármint álljon is e kérdés általánosságban és felállításának vagy kiágazásainak egyes controversiái tekintetében, egy mindenesetre bizonyos és vitátlan, erte vonatkozólag úgy Unger és Windscheid, valamint Kohlér, Hölder^ és Thon is egyetértenek és ez a kérdésnek épen azon kiágazása, mely minket ez alkalommal közvetlenül foglalkoztat, a melyre nézve tisztelt barátaim, Illés Károly és Tóth Gerő urak egymással ellenkező véleményt nyilvánítottak. Ez az úgynevezett mentalis reservatio kérdése. A jogtudomány mentalis reservatiónak nevezi, midőn valaki a vele jogügyletre lépni akarónak tévedésbe ejtése céljából azt mondja akaratának, a mit nem akar. A mentalis reservatióról mondja Windscheid is: hogy jogilag hatálytalan; ebben rejlik: hogy a mentalis reservatio mellett külön szerződés tehát, — az akarathiány folytán — nem semmis, hanem érvényes kötés. A jogi alapra vonatkozólag mindazonáltal, a melyből a mentalis reservatio hatálytalanságát származtatja, Windscheid eltér többi — egyébként vele azonos alapon állók véleményétől. A többiek között idézi K o h 1 e r megállapítását, a ki azt mondja: »Die Willenserklárung ist Willensaction; es ist unmöglich, dass eine Willensaction zugleich sei, und nicht sei; dass der Wille zugleich agire und nicht agire, ist ebenso unmöglich als es ist, dass der Mörder cinen Streich führt oder nicht führt. Vagyis, ha azt mondom: akarok, akkor cselekszem; a cselekedetet nem cselekedetté tenni nem lehet. Ezt mondja Windscheid hogy: »semmi sem lehet helyesebb, mint ez: de a kérdés épen az, hogy a mentalis reservatio: az akarat cselekménye-e azon irányban, hogy létrehozza a nyilvánításban kifejezett jogi eredményeket. A mi a mentalis reservatióban kétségtelenül létrejön, ez az akarati cselekmény arra vonatkozólag, hogy uj nyilatkozat (tehát nem az akarat kijelentése) jöjjön létre». Windscheid e szerint más alapot keres a mentalis reservatio hatálytalanságának igazolására s ezen alapot következőleg formulázza: »Der Grund der Unwirksamkeit der Mentalreservation liegt alsó weder darin, dass das behauptete Nichtwollen unbeweisbar, noch darin, das es unmöglich ist. Sondern er liegt darin, das die Mentalreservation eine Lüge enthált und Niemand sich zu seiner Vertheidigung darauf berufen darf, dass er gelogen habe. A szerződés nem semmis; a hazugság nem menti fel kötelezettsége alól a hazugot; a bűn, a csalás, a rászedés nem teszi kedvezőbbé annak helyzetét, a ki azt elkövette. Ez Windscheidnak kétségtelenül helyes jogi elven alapuló álláspontja. Ez egyébiránt Zittelmannak s ő szerinte a communis opinionak is az álláspontja, melynek eltérését a Hölder-féle fogalommeghatározásról ekképen fejezi ki: «Diese Ansicht (Hölder) trifft juristisch mit der herrschenden Theorie überall zusammen, der einzige Unterschied zwischen beiden ist der, dass die erstere die Unwirksamkeit der Mentalreservation durch ihr Prinzip umfasst, wáhrend wir dieselbe aus dem Eingreifen besonderer Grundsátze (die Grundsátze über turpitudo) erkláren*. A turpitudo lévén e szerint a jogi alap: ezen szó a jogtudomány műszavával általánosan jelöli meg azon eszmét, melyet Windsheid - a .hazugságnak*- mint a turpitudo egyik esetének felemlitésével kifejez. Meg kell még különösen említenem, hogy a kérdés ezen ágára vonatkozólag Unger is a kiemelt álláspontot tartja helyesnek s egyenesen kimondja: «eine solche Mentalreservation hat juristisch gar keinen Effect*. Tehát a kérdést, a mint fel van állítva, általánosságban és elvileg eldöntöttnek tekinthetem. Hasztalan minden mesterkélés, hiába a fondorkodás, a ravaszság; ha valaki mentalis reservatióval élt, ha ezzel meg akarta csalni a vele szerződő felet — a megbízót: ez által ő nem nyer semmit. A szerződés jétrejött és jogilag hatályos. Igaza van tehát Tóth Gerő tisztelt tagtársunknak, a ki az érdemet illetőleg, igy döntötte el a kérdést. És itt befejezhetném hosszúra nyúlt előadásomat; de nem mulaszthatom el Önök nagybecsű figyelmét egy — a legújabb időben megjelent s a jogfejlődésre okvetlenül a leglényegesebb befolyás gyakorlására hivatott jogi alkotásra: a német Polgári Törvénykönyv tervezetére s ennek ezt az esetet elintéző rendelkezésére felhívni. A kérdéses intézkedés igy szól: «Ist der Urheber einer Willenserklárung, bei welcher der wirkliche Wille mit dem erklárten Willen nicht übereinstimmt, des Mangels der Uebereinstimmung sich bewust, so ist die Willenserklárung gültig, sofern der Urheber den Mangel verhehlt hat. Die Willenserklárung ist jedoch nichtig, wenn der Empfánger derselben den Mangel gekannt hat«. Magyarra fordítva igy szól: Ha az akaratnyilvánításnál a valódi akarat nem egyez meg a kinyilatkoztatott akarattal, s a kinyilatkoztató az egyezés hiányát tudja, de azt eltitkolja: az akaratnyilvánítás érvényes; ha azonban az elfogadó azon hiányt tudja: az akaratnyilvánítás semmis. íme tisztelt értekezlet, minden összevág annak igazolására, hogy az esetben, «midőn a csaló magát felhatalmazottul felajánlja' de ezt nem azért teszi, hogy valóban meghatalmazottja legyen a meghatalmazónak, s hogy a szinleg elvállalt ügyletet keresztülvigye, henem csak azért, hogy ezzel a megbízótól előleg vagy provisio cimén bizonyos pénzösszegeket csaljon ki» a mint az Illés barátom által felhozott eset szól; valamint az esetben is, «ha a megbízó komolyan akarja a