A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 11. szám - A mult év nov. 1-én életbe lépett uj törvények kihatásairól - A meghatalmazott által elkövetett csalás. (Folytatás)

Tizennegyedik évfolyam. 11. szám. Budapest, 1895 március 17. Szerkesztőség: \ .. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss/a nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt .">0 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « ... 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A mult év november 1-én életbe lépett új törvények. Irta. Lengyel Imre, szoboszlói kir. járásbiró. — Meghatalmazott által elkövetett csalás. Irta : C s e m e g i Károly, ny. curiai tanácselnök Budapest.— A bányatörvényjavaslat. Irta: dr. Sipos Árpád, kir. jogakad. tanár Nagyváradon. — A végrehajtási árverés felfüggesztése. Irta: dr. Hexner Gyula, ügyvéd Liptó-Sz.-Miklóson. — Ausztria és külföld (Német birod. magánjogi codificatió 18í)í-ben. Irta : dr. S z o k o 1 a y István, budapesti ügyyéd.) — Nyilt kérdések és feleletek (Örökösödési jogeset [Felelet]. Irta: I. dr. Gráber Károly, bpesti ügyvéd. II. Bölöni László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Az új bélyegtörvény köréből [Felelet]. Irta : L a s i t z Pál, p. ü. ministeri titkár). — Irodalom (Az államgazdaságtan kézikönyve. Irta: dr. Mariska Vilmos, bpesti egyet, tanár. — A magyar egyházpolitikai törvények kiadása. Kiadta : dr. Márkus Dezső, tszéki biró Budapest). — Vegyesek. — Szerkesztőségi üzenetek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A mult év nov. 1-én életbe lépett uj törvények kihatásairól. Irta : LENGYEL IMRE, szoboszlói kir. járásbiró. Az 1893: XVIII., XIX. és 1894: XXVI. törvénycikkek kihatásairól, két hónapi tapasztalat alapján, én is egynehány rövid pontban összefoglalom észleleteimet. A szoboszlói kir. járásbíróságnál a perek száma erősen szaporodik, úgy hogy ha a mult év két utolsó hónapjáról kiállított kimutatás adatait veszem alapul, az itteni sommás perek száma 4 — 5 akkora lesz 1895-ben, mint 1894-ben volt. Az 1893: XVIII. t.-c. i. $-ának 2. és 3. pontjaiban emiitett perek itt annyira nem fordultak elő, hogy a 2. pontban elsorolt perek közül csak egy eset volt, a 3. pont alatti örökösödési per pedig egyetlenegy sem, a minek nem az az oka, mintha ilyen ügyekre vonatkozó vitás kérdések nem léteznének, hanem hogy az új törvény ezen intézkedése még nem ment át a nép ismeretkörébe. A törvény 64., 95. és 96. §§-aiban megállapított új intézmények — ha odaadó lelkiismeretességgel alkalmaztatnak — úgy látom, üdvös hatásúak lesznek és a felebbezésekre apasztólag hatnak. A törvény 20. §-ában körülirt idézés nélküli megjelenés itt egyetlenegy sem fordult elő és nem nagy bátorsággal ki lehetne mondani, hogy ilyen eset a jövőben sem fog előfordulni. A törvénynap (21. §.) megállapítása tehát értéktelen — nálunk. Az 1893: XIX. t. cikket itt alig-alig veszik igénybe, a minek nemcsak azt tekintem okának, hogy a fizetési meghagyás ismerete még nem általános, hanem és főleg mert ügyvédeink perútra visznek olyan ügyeket (nem megrovás képen mondom), melyek egyezségi kísérletre vagy fizetési meghagyásra valók, és pedig azért viszik perútra, mert a fizetési meghagyásról szóló törvény 22. íjában megállapított költséget keveslik és bizony méltán keveslik! Az 189 4 : XXVI. t.-cikkben megszabott bélyegek és illetékek magassága ellen általános a panasz. Magam pedig, mint biró, ennek a törvénynek azt az új intézkedését (30. §.), mely a birót pénzügyőrré teszi, ildomtalannak, túlszigorúnak és a birói állás méltóságával meg nem egyezőnek tartom, sőt talán az annyiszor emlegetett és olyan féltékenyen őrzött birói függetlenségen is ejt egy kis csorbát. Különben még rendkívül kevés az idő az elsorolt törvények kihatásainak megállapitására; de annyit bátran állithatni, még pedig teljes bizonyossággal, hogy az igazságszolgáltatás jobb, de felette sokkal drágább és lassúbb lesz, holott nemcsak jónak, de olcsónak és talán gyorsnak is kellene lenni. Ne nyerészkedjünk tehát a jogszolgáltatáson, hanem a hol kell, szaporítsuk a személyzetet és a megüresedett állásokat töltsük be haladéktalanul, az új bélyegtörvényen pedig enyhítsünk ! A meghatalmazott által elkövetett csalás. * Irta: CSEMEG1 KAROLY, ny. curiai tanácselnök Budapesten. X (Folytatás.) Az én mélyen tisztelt barátom, a kit most kiváló örömömre a tudományos gyülekezet elnöki székében tisztelhetni van szerencsém (szónok Kelemen elnökhöz fordul) s a ki én mellettem és én velem annyi éveken át oly sok nagy és nehéz kérdésnek közvetlen gyakorlati hatályú megoldásában nagy tudományával és fáradhatatlan buzgalommal, páratlan lelkiismeretességgel közreműködött, emlékezni fog, hogy néhány évvel ezelőtt tanácsunk valamennyi tagjának jelenlétében, — a kiknek mindegyikét a magasabb kiképezés iránti törekvés, a legszívélyesebb viszonyban egyesitett velem — Goldtammer Archiv-jának egyik füzetét olvastuk fel, a mely körülbelül a következő' esetet tartalmazta: Egy magánzó — nevezzük X. Y-nak, folyó számlái viszonyban állt egy bankkal, a melynél követelése — mondjuk, 1,500 márkát tett ki. Szüksége lévén pénzére, ir a banknak, hogy követelését folyósítsa, s a pénzt megszabott idő alatt tartózkodási helyére küldje. A bank hibásan számolván össze az aktívát és passzívát, a hitelező követelésének törlesztéséül 3,500 márkát küldött neki. X. Y. átveszi a törlesztésül küldött 3,500 márkát, s ámbár tudja, hogy többet vett át, mint a mennyi őt jogosan megilleti, az egész összeget magáévá teszi. Később a bank rájővén a tévedésre, visszaköveteli a 2,000 márkát; de X. Y. megtagadja a visszaadást. A bank ennek következtében sikkasztás miatt feljelentést tesz ellene s az államügyészség büntetendő cselekményt látván fenforogni, vádat emel, melynek folytán megindittatván a bűnvádi eljárás: az elsőfokú bíróság — nem látván a cselekményben büntetendő cselekmény tényálladékát, vádlottat felmentette. A Reichsgericht, a melyhez az ügy az államügyészség által — a törvény nem helyes alkalmazása miatt revisió céljából felebbeztetett: nem semmisítette meg az alsóbb fokú bíróság elutasító Ítéletét, indokul hozván fel: hogy a bank a 3,500 márkát mint vádlottnak járó összeget nyíltan ennek rendelkezésére és tulajdonul küldötte el; hogy vádlott azt, a bank kifejezett akarata szerint, mint tulajdont vette át. Az átadó és az átvevő kifejezett akarata tehát az egész ügyletre vonatkozólag összhangzásban volt. E szerint azon eset, hogy a vádlott tudva más ingó dolgát mint azon másnak tulajdonát vette legyen át, és sajátította légyen el, ki van zárva. Sikkasztásról tehát — a Reichsgericht megállapítása szerint szintén nem lehet szó. F u c h s megtámadta e határozatot — hivatkozván a tévedésre, mely a valódi akarat létezésének lehetőségét kizárja, — vagyis a benső akaratnak meg nem egyezésére azzal, a mit a bank külsőleg nyilvánított: szerinte e dissensus semmissé teszi a bank cselekményét; de minthogy X. Y. tudta a tévedést: a semmis átadás következtében foganatosított tulajdonná-tétel — F u c h s véleménye szerint — megállapítja a sikkasztást. A Reichsgericht mindazonáltal megmaradt továbbra is álláspontja mellett, s hasonló természetű kérdésekben a fentebbi elv szerint itél. Természetes, hogy itt csak a büntető hatásról van szó: a codictio indebiti ezzel nincs eldöntve. Nekem volt alkalmam egy izben, a budapesti királyi tábla néhai nagyérdemű elnökével, V a j k a y K á r o 1 y 1 y a 1 Az egység és többség» kérdésében folytatott vitánk közben hivatkozni Zittelmannak: Irrtum im Rechtgescháfte czimü nagybecsű munkájára. A Reichsgericht most kiemelt határozata teljesen megegyez azzal, a mit ezen iró munkája 345—346. lapjain leirt: «A tévedés a motivumban (azon hitben, hogy a bank tartozása 3,500 márkát tesz ki) — ezek Zittelmann szavai * Előző közlemény a «J o g» 10. számában. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed