A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 10. szám - A végszükségről. (Btk. 8o. §)

A J dij nem az árveréskérési, hanem az árverésfoganatositási költségekhez számítandó. Ezt különben a birói gyakorlat is igazolja, a mennyiben e szerint a hírlapi közzétételi dij az árverési jegyzőkönyvben számíttatik fel és az ennek elintézésével egyidejűleg meghatározandó árverésfoganatositási költségek sorában nyer birói megállapítást. Kétségtelen tény tehát, hogy a hírlapi közzételi dij az árverésfoganatositási költségek összegében benfoglaltan sorozandó kielégítésre, a miből további okszerű tény gyanánt az következik, hogy az árverés hirdetése körül felmerült (rövidebben: árveréshirdetési) költségek alatt mást kell érteni, mint a hírlapi közzétételi dijat. Ha azonban az árveréshirdetési költségek alatt nem lehet a hírlapi közzétételi dijat érteni, előtérbe lép azon másik kérdés: vájjon mit kell hát érteni az árveréshirdetési költségek alatt? Nézetem szerint, mint ezt fentebb is hangoztattam már, árveréshirdetési költségeknek nevezett tétel alatt a törvényhozó az árveréskérési költségeket rendelte kielégíteni. Ez annál is inkább áll, mert a hírlapi közzétételi dijnak az árveréshirdetési költségek keretében való sorozása a fentiek szerint ki lévén zárva, árveréshirdetési költségek alatt még akarva sem lehet mást érteni, mint az árveréskérési költségeket. Ámde ilyen magyarázat mellett azt kérdezhetné valaki: ha az árveréshirdetési költségek alatt árveréskérési költségek értendők, akkor miért nem használta a törvényhozó azok megjelölésére az utóbbi elnevezést? Szerintem egyszerűen azért nem, mert az árverési kérvény helytadólag árverési hirdetmény kibocsátása által intéztetik el, vagyis a megkeresett telekkönyvi hatóság, ha a beérkezett árverési kérvénynek helyt adni lehet, árverési hirdetményt bocsát ki, más szóval: árverést hirdet. Innen van azután, hogy az árverés kérése körül felmerülő költséget is nem árveréskérési, hanem árveréshirdetési költségnek nevezte a törvényhozó, a mit annál is inkább tehetett, mert «árverés hirdetése* és «árverés elrendelése* ugyanazon egy jogcselekményt fejezvén ki, az e körül felmerülő költségeket teljesen egyenlő joggal lehet akár árveréshirdetési, akár árveréselrendelési költségeknek nevezni; és minthogy azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy az árverés elrendelése körül csak árveréskérési költség merülhet fel: tisztán áll előttünk, hogy az árveréskérési költség helyesen nevezhető árveréshirdetési költségnek is. De mindezeknél jobban és világosabban igazolja nézetem helyességét a kéz alatt levő szakaszoknak egybevetése az ebben hivatkozott 167. § második bekezdésével. E szerint ugyanis csatlakozás esetében az árverési póthirdetmény hirlapi közzététele nincs kötelezőleg kimondva ; ha azonban az érdekeltek valamelyike a póthirdetménynek hirlapi közzétételét mégis eszközöltetné: ezt csak a maga költségére teheti, ellenben a 189. § a) pontja a 166. és 167. §-okra való hivatkozás által azt rendeli, hogy árveréshirdetése körül felmerült költségek a csatlakozott végrehajtató részére is sorozandók. Tekintve tehát, hogy a csatlakozás folytán felmerült hirlapi közzétételi dij sorozása kifejezetten ki van zárva, és ennek dacára a törvény mégis azt rendeli, hogy árveréshirdetési költség a csatlakozott végrehajtató részére is sorozandó: minden kétség fölé helvezve látjuk azt, hogy a 189. § a) pontja szerint kielégítendő árveréshirdetési költség nem lehet más, mint árveréskérési költség. Kimutattam tehát a fentiekben, hogy az árveréshirdetési és árveréskérési költségek keretét egy és ugyanazon tartalom tölti ki; valamint kimutattam azt is, hogy a hirlapi közzétételi dij az árveréshirdetési költségeknek még csak alkatrészét sem képezheti. Ennélfogva ismételve hangsúlyozhatom, hogy fölötte nagyon tévednek azok, kik az árveréshirdetési költségeket a hirlapi közzétételi dijjal vélik azonosíthatni. A végszükségről. y (Btk. 8o. SíIrta: dr. RÓNAI SÁNDOR bpesti tszéki jegyző. K. Anna szülésznő egy a técsői pusztán lakó vajúdásban levő nőhöz hivatván, midőn az anya életét veszélyeztetve látta, a körorvosért küldött, ki azonban szintén betegsége miatt nem jöhetett el; ekkor a szülésznő a további késedelemben imminens veszélyt látván, az anya engedélyével a gyermek életét vette, s ez által az anya életét megmentette. Az a kérdés, hogy a szülésznő követett-e el büntetendő cselekményt vagy pedig mint végszükségben elkövetettnek tekintessék-e cselekménye. A btk. 80. §-a szerint nem büntettetik a cselekmény, ha az a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül származott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélyből való megmentése végett végszükségben követtetett el. A végszükség feltételei tehát törvényünk értelmében a keivetkezők : 1. a tettes vagy hozzátartozóinak (78. §) élete forogjon kockán; tehát a testi épség veszélyben forgása nem elegendő; 2. a veszély közvetlen legyen, vagyis az élet elleni támadás azonnal bekövetkezhető, jelenleges legyen; 3. a veszély vétlen legyen, vagyis olyan, melybe az illető saját hibáján kívül jutott; 4. hogy a veszély más módon elhárítható ne lett légyenu OG 77 mert ha más úton s más eszközzel elejét lehetett volna venni a bajnak, akkor az elkövetett cselekmény beszámítás alá esik. A végszükség tehát azon állapot, melyben az ember saját vagy hozzátartozójának veszélyben levő életének megmentésére más utat nem tud találni, mint valamely különben büntetendő cselekmény elkövetését. Lehetséges az, hogy a tettes tévedésben van, de elegendő az, ha ő felfogása helyes s jogos voltát igazolni képes. Ha a K. Anna szülésznő cselekményét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy ő a gyermek életét végszükségben oltotta ki; mert tény az, hogy az anya élete kockán forgott s pedig olyképen, hogy a szülésznő a halált mint minden percben bekövetkezhetó't látta; továbbá azt is tudta, hogy ezen veszélybe az anya saját hibáján kivül jutott, végül ha tekintettel vagyunk arra, hogy a baj elhárítását megkisérlette, hiszen a szülésznő tüstént orvosért küldött, hogy ez betegsége miatt nem jelenhetett meg a vajjudó nő lakásán, hogy másik orvos a közelben nem volt található, (feltéve, hogy még egy orvosért küldenek, ezalatt azonban az anya életét veszthette volna), mindezek oly körülmények, melyek a szülésznőt elhatározásra, cselekvésre bírták. Látjuk tehát, hogy a végszükségnek imént felsorolt összes feltételei fenforogtak a jelen esetben. Igaz ugyan, hogy a törvény szerint az kívántatik, miszerint a tettes vagy hozzátartozóinak élete legyen veszélyeztetve; a mi esetünkben pedig a tettes a szülésznő, kinek sem magának sem hozzátartozójának élete nem volt veszélyben, hanem egy neki teljesen indifferens vajjudásban levő nő élete forgott kockán; minthogy azonban ezen nő a veszély pillanatában jómagával tehetetlen s élete megmentésére képtelen volt, minthogy ő a saját vére, gyermeke életének kioltására engedélyt adott: úgy tekinthetjük a szülésznő cselekményét, mintha az a vajjudásban levő anya cselekménye volna, mit a szülésznő csak megbízásból annak kérésére s a helyett teljesített, kinek élete közvetlen veszélynek volt kitéve s kinek élete megmentése a cselekmény elkövetésétől függött. Binding a világhírű kriminalista azt mondja «Strafrecht» 15-4. tj-ában, hogy ha az orvos a vajjudásban levő anya életét csak úgy mentheti meg, ha a gyermeket a szülés előtt vagy a szülés alatt megöli (Perforatio), ez végszükség állapot és ily esetben az orvos jogosítva, sőt kötelezve van a gyermeket megölni még az atya akarata ellenére is, de nem teheti ezt, ha maga az anya ellenzi. Éppen ebből a körülményből, hogy ily esetben az anya beleegyezése kívántatik, következtethetjük, hogy a gyermek életének kioltása, habár az az orvos vagy szülésznő cselekménye folytán következik is be, — az életveszélyben levő anya cselekményénék tekinthető; s hogy a más életének kioltására ily esetben az anya felhatalmazhat harmadik személyt, főleg orvost vagy szülésznőt, ezt a dolog természete igazolja, mert az köztudomású, hogy a nő ilyenkor önmaga életének megmentésére képtelen. Egy felmerült s a jelen esethez majdnem teljesen hasonló, esetben a Curia elitélte a szülésznőt a btk. 290. § ütköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében, (Büntetőjog tára 24. kötet 316. lap) azonban ott a szülésznő meg sem kísérletté az orvos hívását, tehát az a veszély más módon való elhárítását nem próbálta meg. K. Anna szülésznő cselekménye. — igénytelen véleményem szerint — a btk. 80. §-ába ütköző végszükség állapotában elkövetettnek tekintendő, s mint ilyen nem büntethető; sőt mi több, nem lenne büntethető még az esetben sem, ha orvosért nem küldött volna, mert miként az életveszélyben levő anya az orvosra ruházhatja azon jogot, hogy születendő gyermeke életét kioltsa, épen úgy felhatalmazhatja erre a szülésznőt is, ki iránt talán nagyobb bizalommal viseltetik, mint egy idegen orvos iránt. Belföld. A képviselőház igazságügyi bizottsága f. hó 4-én ülést tartott, a melyet T e 1 e s z k y elnök megnyitván, üdvözölte a bizotság nevében az igazságügyminisztert, kihez ezúttal van először szerencséje a bizottságnak s a pénzügyminisztert, ki a tárgyalandó törvényjavaslatokra való tekintettel a bizottság körében megjelent. Az igazságügyminisztert, kivel a bizottság hivatásánál fogva állandó összeköttetésben áll, biztosítja szóló arról, hogy a bizottság igyekezni fog az igazságügyi törvényalkotás nehéz feladatának megoldását jó akarata közreműködésével elősegíteni. (Élénk helyeslés). — Polónyi és Issekutz teljes készséggel hozzájárulnak az elnöknek a miniszter személye iránti tiszteletet s üdvözlést nyilvánító szavaihoz. Erdély miniszter köszönetet mond az el nök üdvözlő szavaiért s azon jóindulatáért, melylyel a bizottság tagjai azokat fogadták. Szóló a jövőben is nagy mérvben óhajtja igénybe venni a bizottság tevékenységét; azonban, hogy sikert arathasson e törekvése, szükséges, hogy a bizottság jövőben is azon odaadó munkásságot fejtse ki, a melyet szóló elődjének idejében tanúsított. A midőn ezt kéri, kifejezést ad ama további kérésnek is, hogy az igazságügyi törvényjavaslatok tárgyalásánál hagyják a bizottság tagjai e terem falain kivül a politikai pártállást. Hathatós támogatást s objektív bírálatot kérve, a bizottság tagjainak szives jóindulatába ajánlja magát szóló. (Általános élénk helyeslés. Ezután áttérvén a napirendre, tárgyalás alá vette a bizottság a törvényes kamatláb meghatározásáról s a magyar korona országainak egész területén érvényben levő törvényes kamatláb leszál-