A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 10. szám - Árverési költségek. (A végr. törv. 189. §-ának a) pontjához.)

76 A JOG magasabb hagyatéki dij-scala teljesen illusoriussá van téve, s mig az a kincstárnak temérdek kárt okozand, a közjegyzői kar existentiáját veszélyezteti. Tudjuk ugyanis, hogy eddig a «hagyatéki vagyonnak a terhek levonása nélküli leltári értéke» becslés útján határoztatott meg, még pedig a közigazgatási hatóságok több izben és szigorúan ministeri rendeletekkel utasítva lettek, hogy a leltári becsértéket az illetékszabályok 64. §-a alapján állapítsák meg. Sőt a közjegyzők is utasítva lettek, hogy a tárgyalás alkalmával a leltári értéket a forgalmi becsértéknek megfelelőleg igazítsák ki, mert különben tartoznak megelégedni a leltárban kitüntetett érték után járó scala-dijjal. Ismerjük az 1886 : VII. t.-c. 33. §-át, mely bizonyos esetekben a scalaszerü díj kétszeresének megállapítását is megengedte, a hagyatéki kimutatás mellékleteinek elkészítéséért a közjegyzőt irás és hitelesítési dijban részeltette, sőt kimondotta, hogy a hagyatéki leltározással szorosan össze nem függő egyéb, habár kapcsolatos cselekményeket a közjegyző a 32. §-ban meghatározott díjért teljesíteni nem köteles. Ezzel szemben az 1894: XVI. t.-c. 117. i; ában megállapított dij-scáláért a közjegyző minden, a fentebbiek szerint külön díjazott munkát végezni tartozik. S ha ama módositvány el nem fogadtatik, hanem az eddigi becslés meghagyatik, a törvénynek ez intentiója a közjegyzői intézmény tekintélyének emelésére lényeges befolyással birt volna, mert így a közjegyző elvégre minden magyarázgatás nélkül tudhatja, hogy mi és mennyi az, mi őt megilleti. De ama módositvány elfogadása folytán: a 100 frtig terjedő hagyatéki ügyek teljesen díjmentesek lesznek; ezeknek száma pedig lényegesen meg fog szaporodni. A becslés elmaradása folytán a hagyatékok leltári értéke oda fog leszállani, hogy az azért járó scala-dij sem fog nagyobb lenni a mostaninál. Állításom igazolásául szolgáljon egy példa : A mely hagyaték becslés után 20,000 frtot ér s jár érette I. scala szerint 40 frt, II. scala szerint 50 írt, az az adóalapon jó lesz ha megüti a 10,000 frtot s járni fog érette 20 frt, illetve 30 frt, vagyis annyi, a mennyi a mostani scala szerint, azon különbséggel, hogy a mellékes munkákért járó dijak elesnek. A mi pedig az 18H4 : XVI. t.-c. 117. t?-ának azon rendelkezését illeti, hogy a maximális dij 1,000 frtban lett megállapítva, na ez a közjegyzők legnagyobb rászére a fajta pium desiderium, mert: 20,000 frtig jár ... ... ... ... ... 40 frt 20,000 frttól 320,000 frtig jár ezrenként 1 frt 50 kr, a mi = 320X 1 frt 50 kr. ... ... ... ... ... 480 » 320,000 frton túl ezrenkint jár 50 kr., tehát 960 X 50 kr. = ... ... ... ... ... ... ___ ... ... 480 » Összesen 1000 frt vagyis hogy a maximális összeget elérhessük, kell : 1. ... ... ... ... ... ... 20,000 frt 2. ... ... ... ... ... ... 320,000 « 3. ... ... ... ... ... 960,000 « együtt 1.300,000 frt egy millió háromszázezer forint értékű hagyaték, ha pedig ez földbirtokból áll, az elfogadott módositvány szerint csupán 13,000, mondd tizenhárom ezer forint adó szükséges hozzá. De a különbség felderítésére ez sem elég, mert eddig csupán a hagyatékhoz tartozott fekvó'ségek képezhették osztály tárgyát, mig ellenben az 1894: XVI. t.-c. 60. §-a szerint az örökhagyó házastársa, vagy az örököstársak közül egy vagy többen a saját vagyonukat is osztály alá bocsáthatják vagy kiegyenlítő értékül átadhatják — s a mig eddig az ilyen munkálatokért a közjegyzőt az 1880: LI. t.-cikkben meghatározott dijak illetik, most tartozik megelégedni az 1894: XVI. t.-c. 119. §-ban meghatározott csekély díjtöbblettel. Az 1894 : XVI. t.-c. 69. és 70. faiban nevezett tulajdonjog rendezésével járó munkálatért eddig a közjegyző az 1886: VII. t.-c. 33. $-a alapján a scalaszerü dij kétszeresének megállapítását igényelhette s kérhette, mig ellenben most e munkálatokért is, melyek pedig gyakran kétszer annyi dolgot adnak, mint magának a hagyatéknak letárgyalása, ugyancsak az 1894: XVI. t.-c. 119. teában meghatározott csekély díjtöbbletért tartozand teljesíteni. És ha még legalább a kötelező hagyatéki eljárás életbe léptettetett volna, de nem, hanei.i az 1894 : XVI. t.-c. X. fejezetében meghagyatott a hirdet íényi eljárás és pedig az ellenjegyzési kényszer behozatala nélkül. E téren is tovább folyik tehát a zugirászat, a perenkivüli igazságszolgáltatásnak e fekélye, a milliókba kerülő telekjegyzőkönyvek megrontója, a perek szaporitója. És valóban bámulatos, hogy az istentől oly csodálatos tehetséggel, vasakarattal megáldott volt igazságügyminister, a ki a királyi táblák decentralizálását, a polgári házassági jog megalkotását és a sommás eljárást keresztül vinni tudta, — a zugirászat ellen egyetlenegy törvényjavaslatában vagy tervezetében is intézkedni szükségesnek nem tartotta. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy : 1. a jelzett módositvány elfogadása által a kincstár kára temérdek lesz, mi hiszem — ha az 1894: XVI. t.-c. még ez év folytán életbe léptettetik — már a jövő évi budget hagyatéki illetékből való bevételi rovatában eclatánsul mutatkozni fog. 2. A közjegyzői kart existentiájában fogja megtámadni, s azon nemes cél, hogy a közjegyzői állások szaporítása mellett ne idézzünk elő rosszabb helyzetet, mint a mi van, csak papiroson marad. Az első közjegyzői kerület szétválasztása már megtörtént, mert a karcagi közjegyzőség ketté osztatott a karcagi és kisújszállási közjegyzőségekre. Ezáltal a ministeri enunciatió azon része, hogy «ne idézzünk elő rosszabb állapotot, mint a mi van», megsértve nem látszik, mert itt új helyzet lett teremtve, hogy azonban ama másik része, hogy «minden kinevezett közjegyző tisztességesen megélhessen)) mennyiben fog sikerülni, azt majd a jövő fogja megmutatni. Pályázó is volt elég, mert tudomásom szerint a ketté választott közjegyzői állásra összesen 97 pályázat érkezett. Meg vagyok győződve róla, hogy ha Magyarországnak nemcsak járásbirósági székhelylyel ellátott, de minden nagyközségben közjegyzői állás rendszeresittetnék is, jutna aspiráns bőven, hiszen nálunk minden ügyvéd szentül meg van győződve arról, hogy ő praedestinálva van arra, hogy közjegyző legyen. Mostani igazságügymínisterünk, Erdély Sándor úr ő nagyméltósága kinyilatkoztatta, hogy : «én az igazságügyi politikával szemben ugyanazt az álláspontot foglalom el, melyen az előző igazságügyi kormány állott», miből következik, hogy a fent idézett ministeri kijelentést a közjegyzői állások szaporítása tekintetében is magáévá tette. Ezt látszik igazolni azon kijelentése is, hogy: «a birói létszámnak, a segéd- és kezelőszemélyzetnek a valódi szükséghez mért szaporítása s a szükségnek megfelelő új közjegyzői állások rendszeresítése által oda fogok hatni, hogy az igazságszolgáltatás körébe tartozó ügyek alaposan és késedelem nélkül nyerjenek elintézést.)) Lehetetlen ezt és azon további kijelentést, hogy : «az igazságügy körébe tartozó kinevezéseknél kizárólag az igazságszolgáltatás fontos közérdeket és a valódi érdemek igazságos méltatását fogom szem előtt tartania, megnyugvással nem fogadni, s talán mi, mint a régi gárdának tagjai, a közjegyzői intézménynek 20 év óta becsületes munkásai, tettel, szóval, tollal védelmezői, istápolói, megszilárditói, kecsegtethetjük magunkat azon reménynyel, hogy e téren már megszereztük azon «valódi érdemet», mit igazságügyministerünk "igazságos méltatásában)) leend kegyes részeltetni, s igy annyi küzdelem után, éltünk jó második felében, semmiféle magánérdek vagy más téren szerzett érdem előtérbe tolásával, ha egyébként kötelességünket úgy mint eddig tettük, odaadással teljesítjük, az eddig élvezett beneficiumtól megfosztatni nem fogunk. Bízzunk tehát és reméljünk, talán csalatkozni nem fogunk. t X Árverési költségek. (A végr. törv. 189. §-ának aj pontjához.) Irta : dr. POLACSEK ENDRE ügyvéd Szeniczen. Végrehajtási eljárásunk egész vonalán nincs intézkedés, mely annyi különböző magyarázatra s ebből kifolyólag olyan sokféle és ingadozó birói gyakorlatra szolgált volna alkalmul, mint az, mely a 189. § aj pontjának képezi tárgyát. Tizenhárom esztendeje mult már annak, hogy az uj végrehajtási törvény életben van, de még most sincs tisztába hozva az a kérdés, hogy az ingatlan árverés hirdetése körül felmerült költségek alatt mit értett a törvényhozó? Nézetem szerint ezen költségek alatt nem lehet mást érteni, mint az árverés kérése körül felmerült költségeket; és ki fogom mutatni, hogy tévednek azok, kik ezen költségeket a hírlapi közzétételi dijjal vélik azonosíthatni. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az árverés elrendelése után felmerült költség nem tartozik már az árveréskérési költségekhez mert az árveréskérési költségek az árverési kérvény folytán kibocsátott árverési hirdetményben, vagyis az árverés elrendelésekor állapíttatván meg, ki van zárva a lehetőség, hogy az ezután felmerülő költségek is az árverési hirdetményben nyerjenek megállapítást. Minthogy pedig az árverési hirdetmény hírlapi közzétételéért fizetendő dij is csak az árverési hirdetmény kibocsátása után merül fel: kétséget nem szenvedhet, hagy a hírlapi közzétételi