A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 9. szám - A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

68 A JOG hagyásokról szóló törvény előtt, csakis akkor fordulhatott, ha ezen minőségét igazolta, ha keresetet indított, ha holttányilvánítási eljárást kért, ha a hagyatéki eljárást kérte folyamatba tétetni, örökösi minőségét mindig igazolnia kellett, a bíróság csak akkor adott helyt kérelmének, ha e minőségét már a kérvény előterjesztésekor igazolta vagy örökösi minősége a beszerzett adatokból kiderült; hogy ezt az általános joggyakorlatot, jogszokást megváltoztatta volna a fizetési meghagyási intézmény, majdnem hihetetlen. Maradjunk a régi joggyakorlatnál, nem sértjük meg a fizetési meghagyásról szóló törvény intentióját, ha az örököstől csak azt követeljük a fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásakor vagy szóvali előterjesztésekor, hogy igazolja jogelődje elhaltát és örökösi minőségét, azt már ne kívánjuk tőle, hogy az érvényesíttetni óhajtott követelésnek az ő javára tett átadását is igazolja, mert akkor sokat követelünk, az igazolással ha nem is kizárólag az örökös, az okvetlenül megkívántató érvényesítésre való jogosultsággal bír és ha esetleg az ügy perré alakul, a bíróságnak áll jogkörében úgy intézkedni, hogy az esetleg több örökös közül annak idejében a követelést az kaphatja meg, a kinek a hagyaték bíróságilag átadatott, a vitás kérdés itélt dologgá válik. Az adós, ha marasztaltatott, szabadulhat kötelezettsége alól, a bíróság nem vesződött hiába az ügygyei, mert a két fél közötti jogviszonyt rendezte; mig ellenben ha eltekintünk az általános joggyakorlattól és a posterior derogat priori elvet a legszorosabban viszszük keresztül a fizetési meghagyási ügyekben, nemcsak a feleknek okozunk haszontalan költségeket, de a sokszor úgy is túlságos munkával elterhelt birót megkímélünk oly munkától, a melylyel már csak azért sem foglalkozik örömest, mert előre tudja, hogy a két fél közötti jogviszonyt nem rendezheti. ) A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál Irta: LENGYEL IMRE szoboszlói kir. járásbiró. A telekkönyvi jószágtest jogi természetét a tulajdonjognál a tkvi rendt. 55. §-a, a zálogjognál pedig az 57. §. tárgyazza és a zálogjogra vonatkozólag szabály, hogy az csak az egész jószágtestre, közös jószágoknál pedig mindenik tulajdonostárs járulékára is, de nem birtokrészletekre, vagy a telekkönyvi jószágtest részére, sem pedig valamely közös tulajdoni jutalék egy részére nem szereztethetik. A Curia ismert teljes ülési határozatával pedig azt is kimondta, hogy a közös tulajdont képező telekkönyvi jószágtestből egyik tulajdonostársat illető jutalékra szerzett zálogjog ki nem terjed egy másik tulajdonostárs jutalékára is, csupán az által, hogy ez utóbbit a terhelt jutalék tulajdonosa, a zálogjog bejegyzése után tulajdonul megszerzi, akár volt a megszerzett jutalék záloggal terhelve, akár nem. Vagyis példával megvilágítva: ha az A-\-í sor alatt foglalt joszágtest fele része A, másik fele része pedig B tulajdonát képezi, és A jutalékára 100 frt erejéig zálogjog van bekebelezve vagy előjegyezve és a zálogjog bejegyzése után A a B jutalékát megszerzi, úgy hogy most már az A-\-\ sor alatt foglalt jószágtest egyedüli tulajdonosa A, a 100 frt erejéig bejegyzett zálogjog nem terjed ki a />-től szerzett jutalékra, hiába rendeli az 57. hogy a zálogjog csak az egész telekkönyvi jószágtestre szerezhető. Hiába kicsinylik is némelyek az esetjoggal való foglalkozást, nem egyéb az egy kis tudáskodó gőgnél, mert bizony ha az életben felmerülhető összes eseteket láthatná a törvényhozó a törvényalkotásnál, sok fonákságnak lehetne elejét venni. A fentebb jelzett jogelvekkel kapcsolatosan felvetek tehát egy jogesetet. A szoboszlói 23. számú telekjegyzőkönyben A+l sor alatt foglalt 100 hold szántóföldre a tulajdonjog Hun Ádám és Magyar Éva házastársak javára egyenlő arányban van bekebelezve. Hun Adámné Magyar Éva az ingatlannak az ő tulajdonát képező fele részét átruházza fiára, Hun Elemérre, de átruházó élete tartamára az elidegenitési és terhelési tilalmat feljegyezteti. A most körülirt ingatlan egészen tehermentes. Az átruházás megtörténte és a terhelési tilalom feljegyzése után Hun Ádám elhal és az ő jutalékára, a tulajdonjog-öröklés jogcímén Hun Elemérre, mint most már egyedüli tulajdonos javára bekebeleztctik. Ekkor az ingatlan egyedüli tulajdonosa zálogjoggal kívánja terhelni ingatlanát. Hogy ingatlanának azt a fele részét, melyre a terhelési tilalom feljegyeztetett, az anya életében nem terhelheti, az kétségtelen, de vájjon a másik fele rész tekintetében az 57. §. nem áll-e útjában a zálogjog-bejegyzésnek, hiszen a zálogjog csak az egész jószágtestre szerezhető ? És itt megjegyzem, hogy az én esetem nem egyezik azzal, melyre vonatkozólag a Curia 48. számú polgári döntvénye keletkezett, mert a Curia eseténél már terhelve volt annak a tulajdonosnak jutaléka, a ki később az egész jószágtest tulajdonosa lett. Ha figyelembe veszszük azon ismert axiómát, hogy az eljárási szabályokat a birói önkény megfékezésére és azért alkották, hogy azokat a biró szigorúan tartsa meg, úgy az 57. §-ban kijelentett jogelv alapján a felvetett kérdésre a zálogjogbejegyzés iránti kérelemre — elutasítás a felelet; de ha a Curia 8. számú póló-ári döntvénye — nézetem szerint — nem ütött rést a zálogjog jogi természetén: úgy egy kis liberális felfogással a zálogjog bejegyzése megengedhető, mert hiszen ebből sem telekkönyvi zavar, sem jogsérelem nem származhatik. Belföld. A szegedi ügyvédi kamara közgyűlése. A szegedi ügyvédi kamara február 3-án d. e. dr. Rósa Izsó ügyvéd elnöklete mellett népes közgyűlést tartott, melyen első sorban tudomásul vették a számvizsgálók jelentését, azután megválasztották számvizsgálókul újra dr. Reiner Mórt és Nyáry Jánost. Következett a mult évi zárszámadás előterjesztése: 1894. évi bevételek összege 5,888 frt 23 kr. Kiadások összege 5,008 frt 19 kr., pénztári maradvány 441 frt 15 kr. A könyvtár-alapállása: Revételek 673 frt 07 kr., kiadások 32 frt 38 kr., marad 354 frt 69 kr. A segélyalap állapota 1894. év végén 8,140 frt pénzben és értékpapírokban. A Kossuth-alap állása 1 94-ben: Bevétel 1,985 frt 57 kr., kiadás Í0 frt postadijakra; pénztári állapot 1,945 frt 52 kr. Aztán az 189."-iki költségelőirányzat állapíttatott meg és pedig: Kiadások 4,935 frtban, a' bevételek 5,048 frt 05 krban és igy a valószínű bevételi többlet 113 frt 05 krban. A kiadásokból a Kossuth-szoborra 1895-re esik 200 frt, a milleniumi kiállításra ez évre 200 frt, segélyezésre 200 frt, a segély-alaphoz 1,485 frt, rendkívüliekre 150 frt. Majd a kérvények tárgyalása következett tagdijak elengedése és leírása iránt. A kamara székházának építési ü<rye. Dr. Rósa ismerteti ezen ügy történetét. Bemutatja a Zombory Lajos és Böhm Gyula építészek által készített gyönyörű terveket. A közgyűlés kimondotta, hogy a bemutatott terv szerint kívánja az építkezés végrehajtását és a mú'épitészi teendőkért Zombory Lajosnak 800 frtot szavaz meg. A kivitelre vonatkozólag a választmányt bizza meg a közgyűlés arra is, hogy a szükséges összeget kölcsön útján vegye fel. Ezután dr. V é g m a n Ferenc kamarai titkár által előterjesztett évi jelentést vették tárgyalás alá. Az évi jelentés felöleli az igazságügy terén szerzett tapasztalatokat a bíróságok működéséről szóló kritikával együtt, és mint minden tekintetben kiváló munka, dicséri szerzőjét: a kamarai titkár urat, a kit a kamarai közgyűlés az évi jelentés előterjesztése után meleg ovatióban részesített. Ausztria és külföld. Nsmst birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben. * Az 1,465. $5 nem kifogásoltatott, a melyben kapcsolatban az 1,456--1,457. §-okkal, a szülőknek a közös gyermekek személyérőli gondoskodási joga és kötelessége szabályoztatott azon esetre, ha a házasság a holtnak nyilvánítottal az 1,464. § értelmében felbontatnék, ezen házastárs azonban még életben lenne. Továbbá kimondatott, hogy a házasság felbontásáról szóló jogszabályok (1,440—1,465. §§) a códexbe felvétessenek, a mely kérdés az előbbi ülések folyamán eldöntetlenül maradt. Ezután következtek a törvényes leszármazás szabályai (1,4'6—1,470). Egyhangúlag elfogadtatott azon elv (1,466. l?-bani, hogy azon gyermek is törvényes születésűnek tekintendő, a mely a házasféltől egybekelés előtt fogantatott s az egybekelés után született. Ellenben kimerítő fejtegetés tárgyául szolgáltak a gyermek fogamzási idejéről szóló rendelkezések (1,467), különösen megtámadtatván az, hogy a gyermek alkotásából vonható minden ellcnbizonyiték kizáratott. A tervezet szerint törvényes születésű, a ki házasság folyamán fogantatott, vagy a házasság tartama alatt, vagy annak mecszüntétőli 300 nap alatt született az elhálás feltételezése mellett ; a fogamzási idő a születés előtti 181 naptól 300-ig. Ezen szabályoknak az ellenbizonyítást kizáró jellege s a fogamzási idő terjeme több részrőli cllenmondásra talált, a melyek folytán következő eltérések állapíttattak meg. Fogamzási idő 300 nap helyett legyen 302, de megengedtetik a korábbi fogantatás bebizonyítása is. Továbbá kimondatott, hogy a fentebbi szabály a fogamzási időről nem nyerhet alkalmazást, ha a fenforgó körülmények közt nyilvánvaló a lehetetlenség, hogy a gyermek azon időben a férjtől fogantathatott volna. Helyeseltetett az 1,468. §-ban felállított azon vélelem, hogy a férj a fogamzási idő alatt, mely a házasság idejébe esik, nejével elhált és hogy a fogamzási idő az egybekelést megelőzvén, az vélelmezendő, hogy a férj a fogamzási idő alatt nejével elhált, ha a férj elhalt a gyermek törvényességének megtámadása nélkül (1,470). A törvénytelen születés érvényesítésére nézve azon elv állitatott fel (1,471. s 1,475.), hogy a házasság folyamán, vagy ennek felbontása utáni 300 nap alatt született gyermek törvénytelen születése senki által sem érvényesíthető, mig a férj annak törvényességét illetékes keresettel, a gyermek halála után meg nem támadta. Csak ha a férj ezen megtámadási jogának elvesztése nélkül meghalt, érvényesítheti a törvénytelenséget mindenki az általános elvek szerint. A férj azon joga megszűnik ha a gyermeket magáénak elismeri, vagy ha a kitűzött idő letelt és ily esetekben a gyermek törvénytelen születése többé senki által sem érvényesíthető, nem maga a gyermek és anyja által sem (1 Í72 1,473. §§.). * Előző cikkek a «J o g» 1895. évi 8. sz.