A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 9. szám - A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 69 Ezen elv a francia s porosz jogrendszerből vétetett fel a tervezetbe s a bizottság által el is fogadtatott, mellőzésével a szász codex szellemében tett azon indítványnak: hogy a születés törvénytelensége a nő, a gyermek és mindenki által, a kinek jogérdeke van ahhoz fűződve érvényesittethetik, tekintet nélkül arra, hogy a férj megtámadta-e, vagy a megtámadási jogot elvesztette-e ? Nem kifogásoltatott az l,471.§ 2. pontja sem, mely szerint a férj megtámadási keresettel élvén, ezen ügy elintézése előtt a gyermek törvénytelensége más módon senki által sem érvényesíthető. Az 1,472. a férj megtámadási jogának megszűntéről azon esetben, ha a gyermek általa elismertetik, azon eltéréssel fogadtatott el, hogy az elismerésre világos akarat nyilvánítása nélkül elégséges, ha a gyermeket, kifejezetten vagy hallgatag a magáénak elismeri. Ezen $ második bekezdése, mely szerint az elismerés hatálya nem függ attól, hogy az a gyermek irányában történjék, mint felesleges töröltetett. Másrészt kiegészíttetett azzal, hogy az elismerés halálesetrei rendelkezésekben is eszközöltethessék. Az 1,473. íj a férj ezen jogának az idő lejárta általi kizárásán')! s az 1,474. § meg nem engedéséről annak, hogy a szülelés törvényességének megtámadása, vagy elismerése a férj képviselője által is történhessék, a nem ügyletképcsek kivételével, a kiknek törvényes képviselőjük azt végezheti a gyámhatéiság jóváhagyása mellett. Az 1,47(5. § 2. s 3. bek. szabályai a megtámadási keresel visszavételének és a per folyama alatti elismerésnek hatályáról szintén azon változással fogadtattak el, hogy a visszavonás a megtámadási jog clcnyészése. Az 1,478. S a gyermekelismerés megtámadhatásáról s az 1,479. az abból eredő bizonytalanság eloszlatásáról, ha a nő a házasság felbontása utáni 300 nap alatt ismét férjesül s ezen idő alatt gyermeket szül, lényegileg a tervezet értelmében fogadtattak él. Ezen cimzetnél is több S a perrendbe lett utasítva, p. o. az I, 476. S 1. pontja a férj perjogi képességéről s képviselője általi kereshetőségről; az 1,57,. § a megtámadási keresetre hozott ítélet jogerejéről. A húsvéti szünet előtt a bizottságban még több nagyobb érdekű tárgy került megvitatás s vizsgálat alá, u. m. az eltartási kötelemről, a szülők s gyermekek közti jogviszonyokról, a szülői hatalomról. A tervezet nagyrészbeni helyeslése mellett számos lényeges változások s kiegészítések történtek ezen cimzeteknél is. Az elsőre nézve a tervezet azon elvet állította fel (1,180. §), hogy az eltartási kötelesség nemcsak az egyenes ágoni rokonokra, hanem egy más irányában a testvérekre is kiterjed; a bizottságban azonban az egyenes ágoni vérrokonságra korlátoltatott. Az eltartás igénybevehetésének feltételeiről, a jogosult szükségéről s a kötelezett fél vagyoni képességéről szóló 1,481—1,482. ijvj. elfogadtattak akkép, hogy az 1482. 1. kikezdés oly szerkezetet nyerjen, a melyből kitűnjék, hogy az eltartási képességről folyó perben, ellentétben a tervezettel, ha az eltartásra kötelezett vétetik igénybe, ezt terheli az ellenkező, a képtelenségnek bizonyítása. A rokonok eltartási kötelmének a házastársak ezen kötelezettségéhez valé> viszonyáról rendelkező 1,481-. § s a rokonoknak ezen kötelez?ttség biztosítására vonatkozó sorrendjét megállapító II, 485.1,486. sjS1 szabályok elfogadtatván, mellőztetett azon indítvány, hogy az 1,48 ). 2. kikezdése helyébe, mely szerint az anya az apa előtt köteleztetik, ha a szülői haszonélvezet őt illetné, azon szabály állittassék, hogy az apát az anya előtt annyiban terheli az, a mennyiben a haszonélvezet bevételei elégtelenek lennének az eltartásra; ugy az is, hogy több kötelezett találkozásánál, ezek ne örökrészük arányában, hanem a jogosulttal szemben mint összadósok köteleztessenek az eltartás nyújtására. Az eltartási kötelezettség terjeméről szóló 1,488. g irányában több módosítás hozatott javaslatba; nevezetesen, hogy ezen kötelezettség a házastárs és a szükségben levő kiskorú, meg nem házasodott gyermekeinek eltartására is kiterjesztcssék, ha ez arra házastársa és gyermekei irányában kötelezve van; továbbá, hogy az eltartási kötelezettség, a jogosulttal családi közösségben élő feleség eltartását is foglalja magában, ha ez magát eltartani nem képes, vagy pedig jogosult rokonaitól eltartást követelni. Ezek mellőzésével fenntartatott a tervezet intézkedése, mely az eltartást a jogosult személyére szorítja. Miután a testvérek segélyezése az 1,480. §-ná1 kizáratott, törlendő volt az 1,488. §, mely azt a szükségbeli eltartásra korlátolta. Különben az 1,490. § szerint minden jogosult igénye csakis a szükségbeli eltartásra szorittatik, ha szükölködése ön erkölcsi hibájából ered, vagy a kötelezett irányában oly magaviseletet tanúsított, mely azt a köteles rész megtagadására jogosította volna! És ez helyeseltetett is a bizottságban, elvettetvén azon indítvány, hogy a korlátolás csak a második esetben alkalmaztathassák. Az 1,491. í; is egy elleninditvány mellőzésével elfogadtatott, mely kimondja, a jogosult fél mennyiben követelhet a múltra nézve kárpótlást vagy pénzbeli járadék fizetését, az eltartási kötelezettség nem teljesítése következtében. Az 1,4^5 —1,496. §-ai után, a melyek a tartási igényről való lemondást, attóli megszabadulást előleges szolgáltatások ^ által és ezen kötelezettségnek a szűkölködő vagy a kötelezett fél elhalálozása általi megszűntét tárgyazzák, visszament a bizottság a függőben hagyott 1,454. s 1,483. g-ra, melyek az elvált s ártatlannak talált házastársnak a vétkesnek nyilvánított házastársa irányábani tartási igényéről rendelkeznek. Az 1,454. § nem tevén különbséget a nő és férj között, csak akkor ád igényt az ártatlan házastársnak a tartásra, ha az vagyontalanság és kereseti képtelenség miatt magát nem tudja eltartani. Különben a tartási kötelezettségre a rokonokra megállapított jogszabályok (1,181 § 2, 1,482. 1, 1,481. Jj 1, 1,481., 1,488. stb. §-ok) találtattak megfelelőleg itten is alkalmazandóknak azon toldalékkal, hogy a tartási kötelezettség megszűnik akkor is, ha a jogosult házastárs újra megházasodik. Többen azon nézetet nyilvánították, hogy az ártatlan házastárs igényét reá nézve kedvezőbbé kellenék alakítani. A részletekben következő megállapodások jöttek létre. Míg a tervezetben az ártatlan nő igénye is attól tétetett függővé, hogy vagyontalanság és kereseti képtelenség miatt ne legyen képes magát fentartani: a bizottságban az fogadtatott el, hogy igénye legyen az állásának megfelelő eltartásra a vétkes férj irányában akkor is, ha vagyonának jövedelme arra nem lenne elégséges és a mennyiben hason osztálybeli nőknél a saját munkája általi kereset szokásban van, az az állásának megfelelő munka által sem képes megszerezni az élet fentartás költségeit. Azon indítvány mellőztetett, hogy a hibátlan férj tartási igénye hasonló módon ne szoritassék a vagyontalanságára s kereseti képtelenségére, hanem a vétkes nő irányában igénye legyen illő járulékra, eltartási költségei fedezésére, azon esetben, ha vagyona van ugyan, de ennek és keresetének bevételei nem elégségesek az állásának megfelelő létfentartás költségei fedezésére. A tartási kötelezettségteljesitési képesség tekintetében a tervezet azon elvből indult ki, hogy a vétkes házastárs arra csak úgy köteleztetik, ha és a mennyiben más kötelezettségei tekintetbe vételével, saját állásának megfelelő ellátása veszélyeztetése nélkül arra képesítettnek tekinthető (1,451., 1,482. § 1.). Ez ellen javasoltatott, hogy a tartási kötelezettség kiterjedjen arra is, ha azon eset fenn nem forogna, de azon korlátozással, hogy ily esetben a vétkes házastárs a tartásteljcsitésre csak annyiban köteleztessék, a mennyiben saját eltartására szolgáló jövedelmének 2 3 része rendelkezésére marad és saját szükségbeli ellátása hátrányt nem szenved és ezen kötelezettség ne álljon elő, ha a hibátlan házastársnak az eltartásra kötelezett rokona van, vagy ha a hibátlan nő képesítve van törzsvagyonából eltartása költségeit fedezni. A többség hozzájárult az indítványhoz. A szervezet szerint (1,454. kapcsolatban az 1,493. §-sal) megengedi, hogy elválás után a szűkölködő vagy a kötelezett házastárs viszonyaiban változás állván be, a tartási kötelezettséget megállapító Ítélet megfelelően megváltoztathassák. Inditványoztatott ehhez, hogy a jogosult házastárs vagyonában az elválás után beállt kevesbitése tekintetbe ne jöjjön, ha az nem az illő tartás költségei által idéztetett elő. Ez nem nyert többséget; úgy az sem, hogy a férj az elválás után beállt keresetképtelenségre ne hivatkozhasson. Tüzetes tárgyalás fejlődött ki azon kérdésnél: hogy a kötelezettség megszünjék-e a kötelezett fél elhalálozása folytán r A tervezet ezt igenlőleg oldotta meg (1,454—1,496. §). Ennek ellenében az hozatott fel, hogy ellenkeznék a méltányossággal, ha ezen kötelezettség az örökösökre át nem menne. Abban történt megállapodás, hogy ezen kötelezettség ne szűnjék meg a kötelezettnek halálával, de a jogosult fél tűrni tartozzék, hogy a tartási járadék az elhalálozáskor még fennálló) vagyon jövedelmének felére leszállittassék. Különben ily esetben ezen tartozás teljesítése ne függjön a kötelezett fél vagyoni képességétől; és a hátrahagyott vagyon jövedelmének későbbi emelkedése vagy kevesbülése se gyakoroljon befolyást a tartási járadéknak mennyiségére. A tervezet szabályai (1,454. és 1,491. §) a kötelezettségnek pénzbeli járadék által való teljesítéséről meghagyattak azon toldással, hogy a jogosult fontos okból járadék helyett tőkepénzbeli végkielégítést követelhet. Az, hogy a kötelezett mily biztosítékot nyújtson, a felmerült eset körülményei szerint határozandó meg. A rokonok tartási kötelmére érvényes szabályoknak az elvált ártatlan házastársra való átruházása, úgy az ellen, hogy a tartási kötelezettség a jogosult halálával vagy isméti házasságával megszűnik — nem emeltetett kifogás; úgy az 1,454. § bek. ellen sem, a házassági vagyonjognak az elvált házastárs kötelmére való befolyásáról, ha az uj házasságra lépett. Azon esetre, ha az 1,454. § szerint elvált házastársat megillető tartási igény a kötelezett fél későbbi házastársának vagy a rokonoknak igényével összetalálkoznék, az 1,483. i; 3. bek. azt rendeli, hogy az elvált házastárs a későbbi házastárs- s a kötelezett fél kiskorú nem házas gyermekei után következik, minden más rokont pedig megelőzi. Ezen a bizottság akkép változtatott, hogy az elvált házastárs a későbbi házastárssal s az említett gyermekekkel egy sorba jöjjön. Nem volt véleménykülönbség a felett sem, hogy ha a házasság elmebetegség miatt felbontatik, a másik házastárs a tartásra akkép köteleztetik, mint az 1, 54. és 1,483. § szerint a vétkes házastárs az ártatlan irányában. Megpcndittetctt a bizottságban, hogy kapcsolatban az 1,454. íj szabályaival, az 1,25F § toldassék meg azzal, hogy ha házasságtöréskor a házasság semmisége mindkét fél előtt ismeretlen volt, felbontása vagy megsemmisítése után mindenik házastárs egymás irányában, az 1,454. S szabályaiként tartás teljesítésére kötelezendő. Ez azonban mellőztetett, mig helyeslésre talált az, hogy az 1,55 5. szabályai azon esetre is kiterjesztessenek, midőn a házastárs, ki a