A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - Az igazságügyi tárca 1895. évi költségvetése

60 A JOG donképen csak a biztosítási végrehajtás joghatályával birjon, hanem jelentik azt, hogy csakis azokat a végrehajtási cselekvényeket szabad végezni, a melyek a végett szükségesek, hogy a hitelező végrehajtási zálogjogot szerezzen. Ezt az értelmezést az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-ának további szövege is támogatja, mely a korlátozás terjedelmét meghatározza, t. i. hogy árverés el nem rendelhető stb. De ezt az értelmezést támogatják a jelenleg érvényben lévő végrehajtási törvényünkben már előforduló hason kifejezések. így az áll a végr. törv. 22. §-ában, hogy a Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepeken és a végrehajtást szenvedő vallási ünnepein csak azok a végrehajtási cselekvények teljesíthetők, melyek a végből szükségesek, hogy a hitelező követelése biztosítva legyen. Itt sem azt értjük a törvény szavai alatt, hogy az ily napon csak biztosítási végrehajtást szabad foganatosítani, hanem értjük alattuk azt, hogy a végrehajtási cselekvények közül csak azokat szabad foganatba venni, a melyek szükségesek a célból, hogy a hitelező végrehajtási zálogjogot szerezzen és ezáltal követelésének érvényesítését biztosítsa. A telekkvi biró a kir. járásbíróságnak mint polgári bíróságnak azon végzése alapján, melylyel kielégítési végrehajtást az adós ingatlanaira elrendel, de a melyben kimondandó az is a végrehajtási zálogjog bekebelezésén, esetleg a végrehajtási jog feljegyzésén tül további végrehajtási cselekvények addig, mig a végrehajtási jog korlátlanná nem válik, nem teljesíthetők, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezését, esetleg a végrehajtási jog feljegyzését elrendelni köteles és minden akadály nélkül el is rendelheti; de már péld. árverést a végrehajtást elrendelő biróság végzésének tartalmára való tekintettel nem fog elrendelni mindaddig, mig hivatalból értesítve nem lesz arról, hogy a kielégítési végrehajtás korlátozás nélkül folytatható. Nem áll ezen értelmezés ütjában a végrehajtási törvény 144. §-a, mert az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-a a fizetési meghagyások alapján foganatosítandó végrehajtásra vonatkozólag speciális rendszabályt tartalmaz, a melyet a telekkvi biró hivatalból figyelembe venni köteles. A részemről helyesnek tartott értelmezés mellett szólnak az 1893. évi XIX. t.-c. egyéb szakaszai is, valamint a végrehajtási törvénynek a biztosítási intézkedésekről szóló fejezete; és szól mellette különösen az a körülmény, hogy a törvényhozás, ha azt akarta volna elérni a 13. §-al, hogy a fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás csakis a biztosítási végrehajtás hatályával birjon, ennek mindenesetre határozott kifejezést adott volna. De még az esetre is, ha ezt a csekélyebb joghatályt csak az ingatlanokra elrendelendő végrehajtás esetére akarta volna szorítani, e tekintetben is határozott rendelkezést vett volna fel a törvény szövegébe. Az én nézetem mellett szól, úgy hiszem az is, hogy a jelzálogilag biztosított követelésekre nézve a végrehajtási zálogjog előjegyzésének nem is igen volna értelme, különös tekintettel a végrehajtási törvény 142. §-ában foglalt azon intézkedésre, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezésének vagy a végrehajtási jog feljegyzésének van csak az a joghatálya, hogy a későbbi tulajdonjogi bekebelezés vagy előjegyzés a végrehajtás további folyamát meg nem akasztja. Hexner Lipót kartárs úr azt véli, hogy a mi codificatorunk figyelmét kikerülte az, hogy Németországban a perrend a végrehajtási törvénynyel egy törvénybe foglaltatott és idézi a német perrendnek, valamint a végrehajtási eljárásnak ide vágó szakaszait. Én ezt a mi codificatorunkról föl nem teszem. A német végrehajtási eljárás határozottan úgy rendeli, hogy az előzetesen, vagyis a jogérvényesség előtt végrehajtható Ítéletek alapján a telekkönyvben bejegyzett ingatlanokra csakis előjegyzés adható meg. A mi eddigi peres és végrehajtási eljárásunk szerint ez nem igy van. Nálunk a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható ítéletek alapján a kielégítési végrehajtás minden korlátozás nélkül rendelendő el az ingatlanokra is. A fizetési meghagyás alapján elrendelendő végrehajtást a 13. §-ban egyáltalán korlátozni akarta codificatorunk úgy az ingókra, mint az ingatlanokra vonatkozólag. Én azért hajlandóbb vagyok elhinni azt, hogy codificatorunk a mi eljárási rendszabályainkra való tekintettel szövegezte a célba vett korlátozást úgy, a mint ez az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-ában szövegezve van. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy jövőben ne lehessen helyesebb rendszerbe hozni az eljárási szabályokat ; lesz erre alkalom akkor, a mikor egész perrendünket és vele együtt végrehajtási eljárásunkat reformálni fogjuk. De azt se merném állítani, hogy a korlátozásnak a magyar törvényben kifejezést nyert módja nem a helyesebb, nem az igazságosabb. Egyelőre úgy hiszem be lehet érni azzal, a mi megvan. Belföld. Az igazságügyi tárca 1895. évi költségvetése. Az igazságügyi tárca költségvetése 346,725 frt emelkedést mutat fel. Ez az összeg a 353,885 frttal emelkedett kiadások és 7,160 frttal gyarapodott bevételek egybevetésének végeredménye. Ezen végeredmény egyes tényezőit és az előirányzat egyes fejezetei és cimei között való megoszlását az alábbiak tüntetik elő. I. Rendes kiadások ; 1894. évre megszavaztatott 1 1.872,130 frt. 1S95. évre előirányoztatik 15 216,904 frt tehát több 343,885 frttal. Ezen többletből esik: központi izgatás költségeire 10,836 frt, kir. Curia 1,146 frt kir főügyészségek 1000 frt kir. törvényszékek és jbirosagok 320,802 frt; kir. ügyészségek 12,844 Irt: büntetéspénzek orsz. alapja költségeire 2 666 frt; összesen 319,204 frt. Ennek elleneben apadás mutatkozik: 5,409 írt. II. Átmeneti kiadások többlete: 10,000 frt mely összeg az 1896-iki országos kiállítás előkészületeire vétetett fel. Viszont a bevételeknél is 7.160 frttal több vétetett fel Ha ezen bevételi gyarapodást a fent érintett 353,885 frt kiadási többletből levonjuk, az 1894. évi költségvetéssel szemben 349,725 frtra rug azon összeg, a melylyel az igazságügyi tárca költségelőirányzata emelkedett. A központi igazgatás költségei 10,836 frttal emelkedtek. Ezen tételt a költségvetés következőkép indokolja: Az igazságügyi ministérium hatáskörébe tartozó ügyek, a minden Téren mutatkozó általános fejlődés által előidézett rendszerinti gyarapodáson felül fokozottabb mérvben szaporodtak, az utóbbi években életbeléptetett igazságügyi szervezeti és törvénykezési reformok következtében. De szaporodtak a teendők azon ügyek tekintetében is, melyek az állami igazgatás más ágazatába tartoznak ugyan, de a melyeknek elintézésében részint a meghozott törvények végrehajtása, részint az alkotandó törvények és rendeletek előkészítése által a vezetésem alatt álló ministériumnak jelentékeny részt kell vennie. Az administrativ teendőknek nagyobb mérvű szaporodását fogja a legközelebbi jövőben előidézni a sommás szóbeli eljárást és az örökösödési eljárást szabályozó törvények életbeléptetése A házassági jognak és az állami anyakönyvek intézményének életbeléptetése már most terjedelmes előmunkálatokat kiván meg. Eltekintve a többi már közzétett, úgy a befejezés végstádiumában álló törvény és rendeleti javaslatok bizottsági átvizsgálásával egybekapcsolt teendőktől, már az igazságügyi igazgatás körében felmerülő rendes teendők nagymérvű megszaporodása, elegendőleg indokolttá teszi az igazságügyi minisI térium fogalmazó személyzetének egy ministertanácsosi és egy osztálytanácsosi állással való szaporítását. Szaporítását kéri ezenfelül a számvevőség személyzetének, és pedig két számtiszti állással. A kir. Curiánál a mult 1894. évi költségvetésben három tanácsjegyzői szolgálatra berendelt bírónak működési pótléka volt felvéve. Ez a létszámot azonban szaporítani kell. Szükségessé teszi ezt az a körülmény, hogy a kir. Curiánál ez év folytán egy űj tanács szerveztetett, mely célra az 1893. évi XXXII. t.-c. alapján a kir. Curia bíráinak és a berendelt kir. ítélőtáblai bíráknak létszáma szaporittatott. A kir. tábláknál és kir. főügyészségeknél nincs lényeges változás. A kir. törvényszékek és járásbíróságok tételénél a többlet 320,802 frt, mely a következőkép indokoltatik : A bírósági személyzet létszámát 1891. évtől kezdve évenként fokozatosan szaporítottam. Hogy a szükségesnek felismert személyszaporitás egyszerre egy év terhére nem eszközöltem, annak a pénzügyi tekinteteken felül egyik oka az is volt, hogy a felismert szükségnek megfelelő számú, kellő minősítéssel bíró munkaerő elegendő számban nem könnyen található. A szaporítások fokozatossága mellett is nem ritkán előfordul, hogy kivált az alsóbb állásokra a pályázatok, alkalmas pályázók hiányában eredménytelenek. A jövő évre a bíróságok forgalmi és kezelő személyzetének nagyobb mérvű szaporítását kérem. Az 1872. évben megállapított bírósági személyzeti létszám az utóbbi időkig lényegesen nem változott, holott a bíróságok ügyforgalma az 1872-ik év óta megkétszereződött. Az 1872. évről kimutatott 3.766,685 ügyszám, 189á-ban 6.821,744-re emelkedett. Maga a budapesti kir. törvényszék területén lévő bíróságok ügyforgalma, a mult 1893-ik évhez viszonyítva, ez év szeptember 1-ső napjáig 39,948 ügyszámmal emelkedett. Az ügyforgalomnak ezen emelkedése mellett, a mint azt a múlt évi költségvetés indokolásában is kifejtettem, szükségessé teszi az alant kért személyzetszaporitást: a vizsgálóbírói intézmény fejlesztése, a birtokrendezési eljárásnak, különösen az erdélyi részekben gyorsítása, a mind sűrűbben igénybe vett telekkönyvi helyesbítési eljárás (1892: XXIX. t.-c), a sommás es örökösödési eljárás, valamint a fizetési meghagyásokról szóló törvény életbeléptetése, a telekkönyvi hatóságok nagyobb mérvű szaporítása, Mert szándékom a járásbíróságokat, úgy a telekkönyv, intézmény fejlődése, mint az érdekelt felek érdekében, mindenütt hol az az államnak aránytalanul sok költségébe nem kerül, telekkönyvi hatósággal felruházni