A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - Végrehajtás ingatlanokra fizetési meghagyás alapján

A JOG 59 köztük feaforgó jogviszony lebonyolításához egy megbízható közvetítő' személyt keresnek. Es mi a joghatálya a fizetésteljesités ezen módjának? Eltekintve attól, hogy a közjegyzőhöz a pénzintézet elküldheti a pénzt, mielőtt még törlési nyugtát kap a kezeihez, a mint másrészről az előző is vagy elmegy maga a közjegyzőhöz felvenni a neki megjáró pénzt és ugyanakkor ott a kifizetés ellenében kiállítja a törlési nyugtát, avagy a közjegyzőnek postán beküldi a törlési nyugtát s ennek ellenében felkéri őt a megjáró pénznek postán leendő elküldésével. Eltekintve tehát attól, hogy a közjegyzőt azon esetre, ha a pénz felvétele ellen az előző részéről akadály fenn nem forog s az ezt meg nem tagadja, mind a két félnek teljes biztosítékot nyújt az ügy sikeres lebonyolításához. Még azon esetre is, ha az előző a -neki felajánlott fizetést nem fogadná el: a fizetni ajánlkozó fél részére egy hiteles tanúsítványt adhat ki arról, hogy ez a fizetést teljesíteni akarta, amaz pedig azt el nem togadta. Ennek a tanúsítványnak azután meg van az a joghatálya, hogy a fizetésre ajánlkozott fél magától a mora minden hátrányait elhárítja. Sőt azon esetben, ha a közjegyző a hozzá ily értesitvény kapcsán letétbe helyezett készpénzt a l1 9. § értelmében birói őrizet alá adja: az ajánlkozó fél a birói letét joghatályával teljesítette a fizetést a nélkül, hogy az ezt elfogadni vonakodó fél ellen, mint a közönséges birói letétnél, a pernek a megindítását igazolni tartoznék. A birói letét előnyei a perindítás hátrányai nélkül! Akár tesz a fizetéssel megkínált előző az ellen kifogást, akár nem: az ajánlkozó mindegyik esetben biztosította magának a fizetésteljesités előnyeit, a megtagadás hátrányait pedig a vonakodó félre hárította. A közjegyző tehát, ha hozzá a pénzintézet levele megérkezik, a melyben az az előzők követeléseinek a kifizetésére ajánlkozik, erről egy jegyzőkönyvet vesz fel s ehhez a levelet hozzáfűzi. A levél kapcsán küldött készpénzt akár külön, akár ugyanazon jegyzőkönyvben őrizetébe veszi s erről a szabályszerű elismervényt a letevőnek megküldi. Az értesilvénynyel azután a 99. § értelmében annak a lakására vagy üzlethelyiségébe megy, a kivel az értesitvény közlendő s ott azt neki szóval előadja. De vájjon mit tesz a közjegyző akkor, ha az értesítendő fél nem lakik az ő székhelyén ? A törvény szószerinti értelmezését véve alapul, azt kell felelnünk, hogy a közjegyző ily esetben köteles, székhelyén kivül is, abba a községbe menni, a hol az értesitendőnek a lakása vagy üzlethelyisége van. Mert a közjegyzőnek a hatásköre az 50. § szerint kiterjed az egész törvényszék területére, a melyen a részére kijelölt székhely fekszik. Az 56. § szerint pedig a közjegyző nem tagadhatja meg szolgálatát a hatásköréhez tartozó ügyekben. így tehát a közjegyző köteles az értesitvényt oly féllel is közölni, a melyik bár a törvényszék területén, de nemcsak hogy nem az ő székhelyén, de még a járásában sem lakik. Igen, de a közjegyzői díjtörvény 18—20. Jí-aira való tekintettel, az ilyen értesitvény esetleg aránytalanul súlyos költséget róna a félre, a mi alig volna alkalmas a közjegyzői intézménybe vetett közbizalmat megszilárditani. Kétségtelen, hogy itt a törvény hiányos, mert nem gondoskodik megfelelően a közjegyző székhelyén kivül lakó felek miként leendő értesítéséről, a szóbeli értesítést pedig nem köti csupán a közjegyző székhelyéhez. Itt tehát a joggyakorlatnak kell a törvény hiányait pótolni. Nem tartom a törvény szellemével ellenkezőnek, ha ily esetben a közjegyző az értesitvényt a székhelyén kivül lakó féllel nem szóval, hanem levélben, postán ajánlva közli, a mint ezt egyébként a 101. § végbekezdése mellesleg meg is engedi. A készpénzt ugyanazon jegyzőkönyvben letétbe veszi a közjegyző és már most a pénzintézet levelében megjelölt előzőket egyenkint kifizeti, tőlük a törlési engedélyeket átveszi, esetleg velők azokat, ha készen át nem adnák, közokiratba foglalja vagy a pénzintézetnek beküldi, vagy ennek már netán a levelében adott abbeli megbízása folytán a zálogjogok törlése végett a telekkönyvi hatéisághoz beadja. Ha a közjegyző arra is kap megbízást, hogy az előzők kifizetése után fenmaradó pénzösszeget az adósnak szolgáltassa ki, a jegyzőkönyvben az előzők kifizetéséről különkülön felvett folytatások után, az adóssal leszámol s a letétmaradékot általa ugyanitt nyugtattatja. Ezzel egész eljárásáról egy közhitelű okiratban — a jegyzőkönyvben — elszámol, a melyről — a viszonyok ügy alakulhatnak — bármely érdekelt fél kérhet egy tanúsítványt, bizonyítékául az ügy miként történt lebonyolításának. Ezekben meg van a felelet arra is, hogy a közjegyzők a pénzintézet ezen levélbeli megbízását miért nem utasíthatják vissza? Nem utasíthatják vissza a közjegyzői törvény 56. §-a szerint, mert ez a ténykedés világosan és kétségen kivül az ő hatáskörükbe tartozik, még pedig a 98—100. §-okban szabályozott s az 50. §-ban terület szerint is meghatározott hatáskörükbe. Meg van a felelet arra is, hogy a kik a pénzintézet ezen levélbeli megbízását egyszerű magánmegbizásnak veszik, azt a közjegyzői hatáskörnek nem a helyes kategóriájába sorozzák. Mert a közjegyzői törvény 56. §~a, a melyre a magánmegbizások dijait szabályozó 27. §-a a közj. dijtörvénynek kifejezetten hivatkozik, más magánmegbizást nem ismer, mint a felek nevében a hatóságokhoz általában, a bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben intézett beadványokat: a pénzintézet levelében kivánt kifizetések pedig, a melyek a legtöbb esetben sem hatóságnál, sem bíróságnál nem teljesitendők, a legjobb akarat mellett sem minősíthetők beadványnak és így, miután a közjegyző, mint ilyen, másféle magánmegbizást, legalább rendes díjfelszámítás mellett a féltől nem vállalhat el, a pénzintézet ezen levelét s az abban foglalt kifizetések iránti megkeresést magánmegbizásnak minősíteni s a közjegyzői hatáskör ezen kategóriájába sorozni helyesen nem lehet. Még kevésbé tartható fenn az az állítás, hogy a közjegyző a pénzintézet ezen levelét s az abban kivánt kifizetéseket, nem mint közjegyző, hanem mint magánember fogadja el. Mert először is, mint magánember, nincsen jogosítva díjazás ellenében másnak a jogi dolgait ellátni, kivéve ha jogtudor, a saját és a felesége jogügyeit. De másodszor az is bizonyos, hogy a pénzintézet a levelet nem magánemberhez, hanem közjegyzőhöz intézi, bizalmával nem magánembert, de közhivatalnokot akar megtisztelni. Végül pedig, mert ily okoskodás mellett a közjegyző túltehetné magát a közjegyzői törvény 58. §-án is, s ennek a határozott tilalma ellenére vehetne föl — természetesen, mint magánember — derüre-borura magánokiratokat, a mit a tön ény szellemével alig lehetne összhangzásba hozni. A mit a közjegyző hivatalos minőségben, törvényes hatáskörében ellátni köteles, azt nem háríthatja át magánemberi jogkörére, ép oly kevéssé, mint a hogy nem teljesíthet oly tényeket, mint magánember, a melyeket ellátnia mint közjegyzőnek nem szabad. Mind a két álláspont hibás. Azok a közjegyzők, a kik a pénzintézet megkeresését, mint nem az ő hatáskörükbe tartozót, visszautasítják, nemcsak igaztalanok a féllel szemben, a midőn ezt megfosztják egy neki törvény által biztosított jogeszköznek a felhasználásától; hanem vétenek a közjegyzői intézmény ellen is, a mikor elidegenítik tőle a felet, a ki bizalommal fordul hozzájuk, mint az intézmény fontos jogai egyik letéteményeséhez. Azok pedig, a kik a magánembert tolják a közjegyző elé, azok még nagyobb hibát követnek el, mert mig amazok elutasítják a felet, de tőle legalább semmiféle dijat sem fogadnak el, addig emezek a közjegyzőnek járó dijak ellenében csak egyszerű magánjellegű ügynöki munkát végeznek és a felet azon tévedésben tartják, hogy költségei fejében egy közhitelű jogeszközt nyer a közjegyzői tanúsítványban, a melyre különösen azon esetben lehet szüksége, ha az előző a fizetés elfogadását megtagadja. Ez a közhitelű jogeszköz — a tanúsítvány, kapcsolatban a közjegyzőhöz küldött készpénznek a 109. § esetében szabályozott birói őrizet alá adásával — pótolja a bírósági letétet és megkíméli a felet az előzetes perindítástól, a mit különben el nem kerülhetne. Mert, ha a fél nem közjegyző utján teljesiti a fizetést, hanem azzal maga kinálja meg az előzőt, a fizetés elfogadásának megtagadása esetében a pénzt birói letétbe helyezni lenne kénytelen, ezt pedig a per megindításának az igazolása nélkül a biróság el sem fogadná. Maga a közjegyzőnél eszközölt letéteményezés a 110. § értelmében ugyan nem bír a birói letéteményezés joghatályával, vagyis nem képez fizetésteljesítési, nem hárítja el a letevőtől a mora összes jogi következményeit. Ámde a közjegyzőnél eszközölt letéteményezés, ha a fizetés elfogadásának a megtagadása áll be, vagyis ha a közjegyző a pénznek a kézbeadását nem eszközölheti, s azt a letevő fél tudtával a 109. § szerint birói őrizet alá adja, akkor a biróság ezt a letétet a közjegyzőtől minden perindítás igazolása nélkül hivatalból is elfogadni köteles ugy, hogy a fizető fél nem lesz kénytelen az elfogadást megtagadó ellen előbb keresetet indítani, hanem feltéve, hogy a megtagadónak a fizetésre kinált összegnél több nem jár, minden perindítás nélkül is elháríthatja magától a mora összes jogkövetkezményeit, miáltal a közjegyző utján teljesített fizetés ebben az esetben ugyanazon joghatálylyal fog bírni, mint a bíróságnál eszközölt letéteményezés és előzetes perindítás. A közjegyző azon tanúsítványa, hogy a megkínált fél a pénz elfogadását megtagadta, ez esetben pótolja a fél által különben beadandó keresetet, a mi bizonyára előnyösebb jogi helyzetet biztosit a fizető félnek, mint biztosit a kereset, a melynél a bizonyítás egész terhe őt, mint felperest illeti meg. Ebben található föl a közjegyző utján teljesíthető fizetéseknek a legfontosabb jogi előnye, a melytől a felet megfosztani nem szabad. 7 Végrehajtás ingatlanokra fizetési meghagyás alapján. Irta: BOROVÁNSZKY EDE, ügyvéd Nagyszombaton. Én a fizetési meghagyásokról szóló E^93. évi XIX. t.-cikk 13. £-át nem találom annyira hézagosnak, a milyennek az eddig a «fog»-ban* közzétett feleletekben ecsetelve látom, sőt azt sem tartom indokoltnak, hogy az idézett törvény ezen szavaiból : «a végrehajtás foganatosítása csakis a követelés biztosításáig terjedhet* levezettessék annak a kérdésnek a tételes törvény szempontjából való vitás volta, vájjon a telekkvi biró a kir járásbiróságnak kielégítési végrehajtást elrendelő végzése alapján, a végrehajtási zálogjognak csak előjegyzését, vagy pedig annak bekebelezését, esetleg a végrehajtási jog feljegyzését rendelje-e el? Én de lege lata határozottan az utóbbi nézet mellett foglalok állást és ezt a nézetemet az idézett törvény szövegéből, ezen szövegnek az értelméből és eljárási szabályainak rendszeréből iparkodom majd igazolni. A fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás nem biztosítási, hanem kielégítési végrehajtás és a törvény ama szavai: «a végrehajtás foganatosítása csakis a követelés biztosításáig terjedhet» nem azt jelentik, hogy a foganatosított végrehajtás tulaj* A «Jog» 1894-. évi 50. és f. évi 1. és 4. számai.