A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - A közjegyző útján teljesíthető fizetésekről

5.8 A JOG 28. §§.) Különösen kihívja a kritikát az elsőfokú fegyelmi bíróságnak a tervezetben contemplált szervezése. Nem habozunk kimondani azon meggyőződésünket, hogy ennek érvényrejutásával, nemcsak hogy a fegyelmi bíráskodás szervezeti garantiáit nem nyernénk meg kellő mérvben, de bizonyos szempontból jelentékeny visszaesés lenne a jelenlegi szervezethez képest is. Nevezetesen, azt a fegyelmi birói hatóságot, a melyet a tervezet szerint az elsőfokú fegyelmi bú óság venne át, a mai jogállapot szerint, túlnyomó részben a közigazgatósági bizottságoknak fegyelmi választmányai gyakorolják első. második, esetleg harmadik fokú fegyelmi biróságokképen. (1886. XXII. XXIII. 1889. XXVIII. stb. t-czikkek). Ezek a fegyelmi választmányok a független, részrehajlatlan bíráskodásnak szerintünk nevezetesen több s-zervezeti kellékét bírják, mint a tervezeti elsőfokú bíróság, mert tagjaiknak fele, t. i. két rendes és egy póttagja a közigazgatási bizottságnak a törvényhatósági közgyűlés által választott tagjaiból veendő, s ezen tagok az 1876. évi VI. t. cikk rendelkezései szerint, közhivatali viszonyban függőségben nem lehetnek, szabad társadalmi, igazi önkormányzati elemet képeznek, tiszteletbelileg működnek. Ezt a tiszteletbeli állású, tekintélyes, független, szabad elemet, melynek közreműködésére a közigazgatási bírósági törvényjavaslatban oly nagy súly van helyezve, teljesen kizárva látjuk a tervezeti elsőfokú fegyelmi bíróságból Miért bizalmatlankodik ezen elemmel szemben a tervezet ? Hát nem minden okunk van-e arra, hogy a tiszta bureaukratiát kerüljük és inkább hatósági szervezeteinket a társadalom elemeivel elevenítsük, s így az állam és társadalom együttes hatalmi functióit elősegítjük, és végül nem lényeges szükség-e, hogy törvényhatósági önkormányzatot, a melyet most megakarunk fosztani egyik leglényegesebb jogától, a tisztviselők választásától, kárpótoljuk az által, hogy az igazságszolgáltatás és közigazgatásnak újabb téréin valóságos hatósági jogokat engedjünk át neki? Hát a büntető bi'áskodás ezen neméből a máiérvényre jutott esküdtszéki elvet is ki akarja a tervezet küszö bölni ? Jogosultnak igenis elismerjük azt a szempontot, hogy a hivataltársaknak köze legyen a fegyelmi bíráskodáshoz, abba befolyhassanak, annál a testületi szellem és testületi becsületérzés követelményeit képviselhessék és érvényre emelhessék, ezért nincs szavunk pl. a felsőbíróság szervezet contemplálása ellen, de hová vezet ez. ha a fegyelmi bíróságban kizárólag a közigazgatási hivatalnokok testületét alkotjuk meg, azon közigazgatási hivatalnokokét, a kik teljes alárendeltségben fognak állani a pártminiszterhez, sőt annak «évente elvonható)) bizalma által emeltetnek «fegyelmi birói» székükbe. A tervezet első fokú bírósága (dúcus a non lucendo», mely semmivel sem becsesebb, egy ((közigazgatási főnökn fegyelmi bíróságánál, sőt mert a felelősséget megosztja, annyit sem érne. Különben érezni látszik ezt a tervezet szerzője is, midőn «ut aliquid fecisse videatur» azt megengedné kivételesen, hogy a bíróságba legfelebb két királyi biró, tehát ((független birów is kineveztessék. De hát miért nem mindenütt, miért nem állandóan, miért kivételesen; nem tudjuk elgondolni micsoda különös okckra van előrelátással a tervezet, ezen kivételes szervezési szabály felvételénél. Nem tudjuk mit szólna a kir. bíróságok ezennemű bevonásához egy igazságügyminiszter; ki gondosan óvja birói szervezetét a közigazgatási szervezettel való belső kapcsolatba jutástól; részünkről azt tartjuk, hogy sem a kir. bíróságok iránti bizodalomnak, sem a fegyelmi bíráskodás ügyeinek nem tenne nagy szolgálatot a törvényhozás, ha a tervezetnek ép érintett szabályát acceptálná. A királyi bíróságot a köztisztviselők büntetőjogi súlyos felelősségének érvényesítése illeti meg, ez a büntetőjogi felelősség sokszor kapcsolatos, illetve párhuzamosan hatályo sitandó a fegyelmi bíráskodással ; jobb, helyesebb ezért is, ha a kettőnek szervezete isolálva marad. Ha komolyan akaijuk a fegyelmi bírósági szervezet kettős fokozatát, komolyan kell vennünk az alsófoku és a «bíráskodási» követelményeit: azért ajánlani bátorkodunk olyan módosítást a tervezeti állás ponton, hogy független, de a közigazgatás munkájában részes, tehát eléggé hozzáértő tagoknak is engedtessék hely az alsófoku törvényhatósági fegyelmi birói testületekben és pedig úgy, hogy legalább egyenlő számban vegyenek részt a közigazgatási hivatalnok tagokkal, minden fegyelmi ügynek eldöntésénél. Leghelyesebb volna, ha ezen független elemet, a törvényhatósági önkormányz >t. a törvényhatósági képviselet vagy közigazgatási bizottság küldené a bíróságba, 3 — 4 évre szóló választás útján. A hivatalnoki elemre is legalább ily időtartamú megbízatás szükséges, mert hiszen egy év alatt, ennyire szólna kinevezésük a tervezet szerint, sok fegyelmi eset tán el sem lesz végezhető, de még célirányosabb volna, ha a közigazgatási hivatalnokok azon egész időtartamra neveztetnének ki fegyelmi birákul. a meddig mint hivatalnokok, az illető törvényhatóság területén működnek és ha az is kimondatnék reájuk, hogy fegyelmi birói minőségükben tanúsított magatartásukért csupán a közigazgatósági bíróságok hivatalnoki állású tagjaival egyenlő szabályok szerint vonhatók feleletre. ===== A közjegyző útján teljesíthető fizetésekről. Irta dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. A jogélet folytonos hullámzása mindig uj meg uj jogeseteket vet a fölszinre, a melyek majd ephemer természetűek, majd bizonyos rendszerességgel ismétlődvén, az állandóság jellegét öltik fel. így az az eset, hogy egy jelzáloghitelező magához akarja váltani egyik előzőjének a követelését, meglehetősen ephemer jelentőségű. De a jelzálogi követelések conversiójára vonatkozó törvény életbelépte és különösen hitelviszonyainknak javulása, a kamatláb leszállása s a jelzáloghitelnek pénzzel való elárasztása óta a pénzintézetek egész rendszerré fejlesztették az előzők követeléseinek a kifizetését, természetesen azért, hegy az ő követelésük a jelzálogon első helyen biztosítottnak jelentkezzék. Es itt állott be azután egy megbízható közvetítő személy működésének a szüksége, a kiben ugy a hitelező pénzintézet, valamint a jelzálogadós és az előzők is feltétlenül megbízhatnak, a kinek az útján ezek a kifizetések a legalkalmasabb módon teljesíthetők. A közjegyzői intézménybe vetett közbizalom ezen fontos közvetitő szerepre a kir. közjegyzőket jelölte ki, mint olyanokat, a kik pártatlanságuknál, megbízhatóságuknál és közhitelességüknél fogva arra mintegy praedestinálva vannak. Sajnos, hogy panaszok merülnek föl, épen a pénzintézetek részéről, melyek szerint vannak közjegyzők, a kik maguktól e missiót elhárítani, de vannak olyanok is, a kik e hivatást a közjegyzői hatáskörnek, nézetünk szerint nem a helyes kategóriájába sorozzák. Mihelyt pedig a jogéletben ilyen rendszeresen ismétlődő jogesetek merülnek föl és azt tapasztaljuk, hogy azoknak a jogi természetére nézve a gyakorlat nem tud egyöntetű, helyes megállapodásra jutni: a szakirodalomnak válik kötelességévé a jogesetet vizsgálata tárgyává tenni és azt a helyes jogi kategóriába beosztani. A felhozott esetre nézve ez képezi a jelen fejtegetések célját. Lássuk magát a rendszeresen ismétlődő esetet. Valamely pénzintézet egy birtokra jelzálogkölcsönt szavazván meg, zálogjogát arra bekeblezteti és az összes előzőket ki akarja fizetni, hogy a jelzálogon első helyre jusson. Ezen jogviszony lebonyolítására legalkalmasabbnak tartja a közjegyzőt, miért is az előzők kielégítésére szükséges pénzösszeget — tegyük föl, hogy az intézet székhelye a közjegyző székhelyétől különbözik — az utóbbinak levélben megküldi, hogy a kifizetésekről az előzőket értesítse s a nekik megjáró összegeket kiszolgáltassa. Első kérdés itt az, hogy a közjegyző elfogadhatja-e a hozzá küldött készpénzt vagy sem? Erre megadja a választ a közjegyzői törvény 108. §-a, mely szerint a közjegyző készpénzt csak úgy vehet őrizet alá, ha az valamely közjegyzői okirat felvétele alkalmával adatik át neki a végett, hogy azt bizonyos személynek vagy hatóságnak átszolgáltassa. Közjegyzői okirat felvétele nélkül tehát a közjegyző készpénzt át nem vehet, és így a nélkül az ő utján fizetések nem teljesíthetők. Ebből folyólag a második kérdés már most az, hogy a pénzintézetnek az a megkeresése, mely szerint ö az előzők követeléseinek a kifizetésére ajánlkozik: képezheti-e egy közjegyzői okiratnak a tárgyát vagy sem? Ha nem képezheti, akkor ezen ügyben közjegyzői okirat felvehető nem lévén, a közjegyző a készpénzt sem veheti őrizetbe, és igy nem vállalkozhatik oly ténynek a teljesítésére sem, a melyet neki a törvény tilt. Ha azonban a fizetésre való ajánlkozás képezheti egy közjegyzői okiratnak a tárgyát: akkor maga ezen ajánlkozás, illetve erről fölvett jegyzőkönyv közjegyzői okiratot képezvén, az ennek felvétel alkalmával átadott (vagy postán küldött) készpénzt a közjegyző őrizetbe veheti és azt bizonyos személynek vagy hatóságnak átszolgáltathatja. Mi tehát voltaképen a pénzintézetnek az a levele, melyet a közjegyzőhöz intéz, s a melyben ezt értesiti, hogy az előzőket kifizetni akarja? A közjegyzői törvény szerint ez a levél nem lehet más, mint a 98. §-ban szabályozott értesitvény. Még ped'w tegyük hozzá, olyan értesitvény, a melynek a tárgya pénz átadására való ajánlkozás, a melyről a 100. § részletesen intézkedik. A pénzintézet (egyik fel) a közjegyző utján azon értesitvényt akarja az előzővel ímasik fél) közölni, hogy a követelését képező készpénzt neki átadni, vagyis azt kifizetni ajánlkozik. Erre a 98. § értelmében a közjegyzőt a fél levélben vagy táviratilag is megkeresheti. A lr,vé tehat' t m,elyet a Pénzintézet a közjegyzőhöz intéz, kétségvul közjegyzői ertesitvénvt kénez n mt*U, i,, - in— kívül, közjegyzői ertesitvenyt képez, a mely ha a megállapított szabályok szerint vetetett fel, a 105. § alapján - a contrario következtetve - közokirat erejével bír. Az ennek felvétele alkalmával átadott vagy.s a közjegyzőhöz intézett levél kapcsán küldött készpénz a közjegyző tehát igenis jogosítva van őrizetébe 7m k ^r13'1"31 mCrt a 10B- § végbekezdése, a melyre a 108. § kifejezetten utal, megengedi, hogy a készpénz énen úgy, mint valamely okirat ívéerendelet) a tfwLrr, penz cpen ugy, beküldhető. végrendelet) a közjegyzőhöz posta útján is módia^a^tw telJesithető fizetéseknek az a módja, a melyet a törvény a feleknek nyújt azon esetre, ha a