A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - A közigazgatási tisztviselők fegyelmi bírósága

Tizennegyedik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1895 február 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETIUP ÍZ ICAZSÍ1ÜCY ÉRD-KEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « ... C> « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A közigazgatási tisztviselők fegyelmi bírósága. Irta: dr. K m e t y Károly, kir. jogtanár Pozsonyban. — A közjegyző útián teljesíthető fizetésekről. Irta: dr. Blum Béla, pécsi kir. közjegyző. — Végrehajtás ingatlanokra fizetési meghagyás alapján. Irta : Borovi n s z k y Ede, ügyvéd Nagyszombaton. — Belföld (Az igazságügyi tárca 1895. évi költségvetése). — Ausztria és külföld. (Német birodalmi magánjogi codificatio 1894-ben. Irta: dr. Szokolay István, ügyvéd Budapesten.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Az uj bélyegtörvény köréből. (Kérdés) Irta: dr. O b e t k ó Dezső, kir. aljárásbiró Pécsett. — Az itélet feloldása (az 1893 : XVIII. t.-cikk Itíb. §-ához. Irta: Spectator.) — Vegyesek. —Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a (-Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.! A közigazgatási tisztviselők fegyelmi bírósága Irta: Dr. KMETY KÁROLY kir. jogtanár, Pozsonyban. A közszabadság barátai igazi megelégedéssel láthatják a közigazgatási reform nagyfontosságú ügyében tapasztalható azon fordulatot, hogy immár a kormány körében is elismerésre talál amaz álláspont jogosultsága, hogy az u. n. államo sitássaf szabatosabban szólva, a kinevezési elvnek tág körre terjesztésével kapcsolatosan, avagy azt megelőzőleg, a ((garanciális)) törvényeket is meg kell alkotni. Ki van még Magyarországon mai nap is azon theoretice és gyakorlatilag véve egyaránt tarthatatlan, téves, nem akarjuk mondani «szemfény vesztő» nézetben, miszerint az önkormányzati hatalmat nem fogja csökkenteni az, hogy ha a központi kormány kinevezése lép a törvényhatósági vagy községi publicum időszáki választásainak helyére, hogy ha az autonóm testek elvesztik valóságos «államszervezeti» hatáskörüket, az organisatorius hatalomba való egyenes részvételüket. Ki lenne oly könynyelmű Magyarország viszonyai mellett, hogy átengedné magát a parlamenti kormány iránti túlságos és felesleges bizalomnak ezen kérdésben és nem kívánna minden lehető és «gyorsan létesíthető)) intézményes biztosítékot, a megizmosodó párturalmi hatalom esetleges visszaélései, tévedései ellen. Az új kormány elnöke és belügyminisztere egyaránt oda nyilatkoztak, hogy a közigazgatási szervezeti reformjavaslatokat, jelesül a törvényhatósági tisztviselőkről, a törvényhatósági önkormányzatról, közigazgatósági bizottságokról és a községekről való törvényjavaslatokat egyidejűleg elő fogják terjeszteni, és hogy velük kapcsolatosan, a már törvényhozási előkészítő tárgyalás alatt levő garanciális javaslatok, t. i. a közigazgatási bíráskodási és a Curiai bíráskodásról képviselő választási ügyekben szóló javaslatok mellett, a ((köztisztviselők felelősségéről)) szóló u. n. fegyelmi törvényjavaslatot is be fogják nyújtani. Csak egyet nélkülözünk még, sajnálattal a kilátásba helyezett javaslatok sorában, és pedig azt, a mit szintén és mindenek felett sürgős ((garancialis» alkotásnak tartunk, t. i. a köztisztviselők közigazgatási szakképzésének rendezésére irányuló, a közigazgatási szaktanfolyamra és közig, gyakorlati államvizsgára vonatkozó törvényjavaslatot. Reméljük azonban, hogy még időközben reá jön a közvélemény hatása alatt az új belügyminiszter, hogy a kinevezési rendszer csak úgy «vághat be», ha a kinevezett tisztviselők kitűnő kiképzéséről elméletileg és gyakorlatilag jól gondoskodva lesz, mert hogy egy triviális német kifejezéssel éljünk, alkalmas «Menschen-Material» nélkül semmiféle kigondolható módszerrel megalkotott közigazgatási gépezet nem fog akadálytalanúl, törvényszerűleg, igazságosan és eredményesen functionálni. Köztudomású, hogy a volt Wekerle kormánynak munkás belügyminisztere, a közigazgatási reform, illetőleg garantiális törvények jórészének javaslatával, illetőleg tervezetével már készen volt, midőn állásából elszóllittatott, és hogy néhány nagy érdekű tervezetet, úgymint a községekről, a hatásköri összeütközések bíróságáról és a «közigazgatósági tisztviselők felelősségéről)) szólókat, minisztersége utolsó napjaiban a nyil vánosságnak is átadott. A miniszternek ezen codificatorius eljárása helyes példa lehet utódai előtt; mert a nyilvánosság elfogult vagy elfogulatlan kritikájának kereszttüze, a legjobb elősegitője lesz annak az eszmeérlelődési processusnak, mely közigazgatási reformjaink tekintetében, még igen kevéssé haladt elő. Ez alkalommal néhány szerény szót kívánunk mondani a legutóbb említett, t. i. a közigazgatási tisztviselők felelősségéről szóló törvénytervezetnek, a fegyelmi bíróság szervezetét illető határozmányairól. E törvénytervezet, mely nem — mint címe sejteti — a felelősséget általánosságban, hanem a felelősség több nemei közül a fegyelmi felelősséget szabályozza, létesítését azon törekvésnek köszöni, hogy egyrészről a felsőhatóságoknak az eddiginél helyesebb mód nyujtassék a köz tisztviselőket kötelességeiknek pontos teljesítésére teljes erélylyel utasítani, a hivatali rendeletet sikerrel biztosítani, másrészről a tisztviselőnek kellő garanciák nyújtassanak a felsőség esetleges túlkapásaival szemben, hogy a tisztviselő, ha kötelességének a törvény és igazság szolgálatában hűen, tárgyilagosan megfelel, ne legyen védtelenül kitéve az esetleg elfogult és pártos felsőség chicanirozásának és főleg ott, a hol hivatali kötelmei megszegésének címén, szolgálati jogainak, állásának, existentiájának elvesztésével lakolhat, «birói» ítéletet követelhessen. Vezérelve a tervezetnek, hogy a köz igazgatási közvetlen vagy közvetett főhatóságnak kezéből nem lehet ugyan egészen kiragadni a fegyelmi természetű büntetés hatalmát, a hivatali «r e n d e 11 e n s é g» megakadályozása, megtorlása végett, az enyhébb fenyítés u. n. «rend bűnt et é s» jogát meg kell náluk hagyni, ott azonban, a hol súlyosabb hivatali, szolgálati vétség, hiány (képtelenség) folytán érzékeny erkölcsi és anyagi hátrány alkalmaztatik, avagy épen a hivatalból való — s a szolgálat által szerzett jogigények elvesztésével kapcsolatos — elbocsájtás szabandó vagy szabható ki, a ((közigazgatásin főnök vagy más közigazgatási jellegű egyes hatóság döntése nem nyújtja a tárgyilagosságnak követelményeit. Az utóbbi esetekben, testületi hatóságnak, büntetendő perszerű nyilvános, szóbeli, contradictorius eljárá rására van szükség. Ily testületi hatóság lenne az első fokú és a felső fegyelmi bíróság, amaz minden vármegye székhelyén, ez Budapesten szerveztetnék. Az első fokú fegyelmi bíróság a tervezet szerint, a főispánból, mint elnökből és a minisztérium által, az illető területen működő közigazgatási tisztviselők sorából kinevezett h a t tagból állana és a kinevezés egy év tartamára szólna. A bíróság tagjaivá kivételesen királyi birák is kinevezhetők lennének, azonban számuk kettőnél nagyobb nem lehetne. A Budapesten székelő első fokú fegyelmi bíróság elnökét a minisztérium nevezné ki. A felső fegyelmi bíróság az elnökön és tanácselnökön kivül 16 tagból állana; az elnököt a minisztérium nevezné ki, a tanácselnököket pedig kijelölné a közigazgatási biróság tanácselnökei közül; a tagok közül nyolcat a felső közigazgatási biróság teljes ülése, saját itélő bíráinak sorából minden év kezdetén titkos szavazással választana, nyolcat pedig a Budapesten székelő közigazgatási tisztviselők sorából, egy év tartamára, a minisztérium nevezne ki Előadók lennének a felső közigazgatási b:róság által választott tagok. Sem az első, sem a felső fokú fegyelmi bíróságok elnökei, tanácselnökei és tagjai ezen tisztükéit külön javadalmazásban nem részesülnének, s az ellenük emelhető érdekeltségi kifogások tekintetében, a közig, bírósági törvényben megállapított szabályok volnának irányadók. (Terv. 22— Lapunk mai száma 12 oldalra terjed