A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban

•2 A J OGK doctor is. — Ebben semmi veszélyt nem látunk az oklevélre, I hanem igen nagy hasznot a szolgabiróra és a közigazgatásra I nézve. De veszélyt látunk abban, hogy egy nemzet megsokalja az ő művelt férfiait. Végül nem örvendünk annak sem, hogy a vizsgák decentralizáltatnak. Magára a vizsgázó tanulmányára fontos, hogy a felsőbb oktatásnál az oklevelet ne attól kapja, a kitől tanulmányait nyerte. — Mindenki bizonyíthat e mellett, a ki egy ily vizsgarendszeren keresztülment. A tanuló összehasonlithatlanul komolyabban veszi feladatát, ha nem az ő kis városának népszerű és ő vele magával is oly jó viszonyban álló tanára elé kerül végszámadásra. Azt hiszszük, nem sértjük senkinek felekezeti érzékenységét, kimondván, hogy épen nem vált a magyar felső oktatás előnyére némely vidéki felső tanodának az a renomméja, miszerint a vizsgálatok falai között nem épen túlszigorúak. — Az alsó és középiskolában nevelőket óhajtunk, akik egész lélekkel, meleg szívvel kisérjék és támogassák, erősitsék és fejleszszék a tanuló egyéniségét. De a felső iskola oklevelét ne adja ki más, mint a hideg bírálat, a szigorú igazság. Ez pedig soha sincs minden veszély nélkül, ha tanuló és tanár igen közel vannak helyeztetve. — A jogakadémiák életét kellően biztosítja, hogy alap- és államvizsgákat teszünk előttük, reájuk semmi életbevágó kárt nem képez, hogy a tudori oklevél külön közeg előtt legyen megszerezhető. Mindent összevetve tehát, nem hiszszük, hogy a kötelező tudori fok eltörlése értelmiségünknek előnyére váljék. Egyenesen kárára lesz. Y A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. Irta: VILLECZ JÁNOS íárosvármegyei árvaszéki ülnök Eperjesen. Azon jogrendőri intézkedések közül, melyeket a törvény az örökösödési eljárásban, az örökösök érdekeinek megóvása végett a hatóság rendelkezésére bocsát, eminens gyakorlati jelentőséggel bir a hagyatéki zárlat. Sajnos, hogy fennálló törvényeink nem intézkednek róla oly szabatossággal, milyet annak fontossága megkíván. A mi kevés megállapodást pedig törvényeink s a felsőbb bíróságok gyakorlata létesített, az majdnem kizárólag a bíróságok előtt lejátszódó örökösödési eljárásra vonatkozik. Természetes ez egyrészt, meit aránytalanul terjedtebb a hatáskör, több és fontosabb a teendő, mely a hagyatéki bíróságot a gyámhatósággal szemben megilleti. Míg ugyanis a gyámhatóság hatásköre a hagyatékok azon csekélyebb csoportjánál, melynél gyámság vagy gondnokság alatt álló egyén van érdekelve, csak a hagyaték tárgyalására szorítkozik, addig a bíróság nemcsak a most emiitett hagyatékoknál végzi a döntő hagyatékbirói teendőket, de kizárólagos ellátásban részesiti a hagyatékok azon nagyobb csoportját, melyeknél gyámság vagy gondnokság alatt álló egyén érdekelve nincs. Innét van, hogy a bíróságok előtt sokkal gyakoribb a hagyatéki zárlat esete; innét van, hogy a bíróságok előtt előforduló hagyatéki zárlatnak a törvény világos szava adott létet, a bírói gyakorlat és jogi irodalom valamelyes tartalmat, ellenben a gyámhatóság által elrendelt hagyatéki zárlatnak még létjogosultsága sincs minden kétségen felül helyezve. Az ellentét feltűnik, ha a birói és gyámhatósági örökösödési eljárásban előforduló hagyatéki zárlatra vonatkozó törvényszakaszokat szembeállítjuk. A bíróságok előtti örökösödési eljárásnál: 1. Az 1868: LIV. t.-c. 563. §-a szerint: »ha senki sem létezik, a kinek kezeinél s felügyelete alatt az örökhagyó lakásán talált javak veszély nélkül hagyathatnának: azon hivatalos személyek, kik a haláleset felvételével vannak megbízva, addig is, mig jelentésük folytán bírói intézkedés tétethetnék, a hagyatékot zár alá vétel, lepecsételés és megbízható gondnok alkalmazása által azonnal biztosítsák.« -- Nézetem szerint ezen törvényszakasz többet fejez ki az 1877 : XX. t.-c. 222. §-ánál, mert kimondván a hagyaték zár alá vételét s a gondnok alkalmazását, a hagyatéki zárlat eszméje világosan kifejezést nyer benne, holott ez utóbbi §-ban csak az ingóságok zár alá vételéről lévén szó, ez a hagyatéki zárlatot tárgyazó intézkedések közé nem számitható. 2. Az id. törv. 568. §-a szerint: »Az. 560. §. (hivatalos beavatkozás) eseteiben köteles a bíróság a leltározást haladék nélkül eszközölni s arra nézve, hogy az örökség foglalás, elrejtés vagy eltékozlás ellen biztositva legyen, a kellő ideiglenes intézkedéseket megtenni, szükség esetére zárgondnokot rendelni.« — Ezen §. csak azon hagyatékoknál alkalmazható, melyeknek tárgyalása a bíróság jogköréhez tartozik. — A gyámhat óságilag tárgyalt hagyatékoknál a tárgyalás időszakában a bíróság semmiképen az eljárásba be nem folyhat. Az egyezség létrejövése esetén a biztosítási intézkedések fölöslegesek. Ha pedig az egyezség nem létesül, a sommás osztályt vagy a perre utasítást eszközlő bíróság rendeli el a zárlatot, ennek eljárásáról azonban már a következő pontban idézett §. szól. 3. Az id. törv. 588. §-a szerint: »A peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a bíróság mindaddig gondoskodik, mig az örökség átadása jogérvényes ítélet által nem eszközölhető.« Ezen §-ra céloz az 1877 : XX t.-c. 226. §-ában foglalt kitétel: »A községi jegyző tartozik addig is, mig a gyámhatóság, illetve hagyatéki bíróság intézkedhetik, a hagyatékot zár alá venni . . . « Az itt értett hagyaték-birósági intézkedés, az előbbi pontban foglaltaknál fogva csak az 588. §-ban emiitett intézkedés lehet. A gyámhatósági örökösödési eljárásnál előforduló hagyatéki zárlatnak az 1877 : XX. t.-c. 226. §-a veti meg alapját, e szerint: »A községi jegyző tartozik oly esetben, ha az örökhagyónak halála helyén sem hátrahagyott házastársa, sem önjogú gyermeke, sem más közeli rokona nincs, a kinek kezeinél s felügyelete alatt a hagyatéki javakat hagyni lehetne: vagy, ha az örökösök között oly személyek vannak, kik jogaikra fel nem ügyelhetnek s ezek törvényes képviselővel még nem birnak, addig is, mig a gyámhatóság, illetve hagyatékbiróság intézkedhetik, a hagyatékot zár alá venni, lepecsételni és a községi közgyám felügyelete alá helyezni, az eltarthallan ingóságok értékesítéséről pedig a közgyámmal egyetértöleg gondoskodni.* A törvény szövegéből kétségtelen, hogy a gyámhatóságnak joga van a községi jegyző által eszközölt zárlatot fentartani vagy megszüntetni. Kérdéses csak az lehet: elrendelheti-e a gyámhatóság a zárlatot, ha a községi jegyző a törvényben meghatározott esetekben annak teljesítését elmulasztotta. S i p ő c z László és Rónaszéki Trux Hugó közkézen forgó műveikben constatálják, hogy az árvaszékek ezen jogot tényleg gyakorolják; azonban, hogy mennyiben bir ezen gyakorlat törvényes alappal, hallgatással mellőzik. Nézetem szerint ezen gyakorlatnak támogatására a következők hozhatók fel : a) a törvénynek nem lehet szándéka, hogy a felettes hatóságot, az árvaszéket kevesebb joggal ruházza fel, mint annak végrehajtó közegét: a községi jegyzőt, kit az árvaszék a hatáskörébe utalt teendők teljesítésétől ki is zárhat az által, ha a hagyaték felvételét kir. közjegyzőre, vagy a gyámhatóság más kiküldöttére bizza ; b) a felsorolt törvényszakaszokból nyilvánvaló, hogy a törvény a hatóságnak a zárlat elrendelése- és támogatására, az örökösödési eljárás minden stádiumában módot kíván nyújtani. Ezt azonban a gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékoknál a bíróság nem teheti, mert mindaddig, mig az árvaszék a hagyatéki iratokat hozzá át nem teszi, a hagyaték megnyíltáról tudomása sincs. Ámde a törvény az árvaszéket az iratok áttételére csak az 1877 : XX. t.-c. 254. s 255. § aiban foglalt esetekben kötelezi, vagyis akkor, ha a hagyaték a lefolytatott tárgyalás által az átadás-, a sommás osztály- vagy a perreutasitásra alkalmassá válik ; c) a bíróság a gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékokba, a tárgyalás időszakában azért sem folyhat be, mert a törvény tüzetesen meghatározza, mely teendők tartoznak ezen hagyatékoknál a bíróság jogkörébe, ezen jogkört pedig önkényesen kiterjeszteni nem lehet; d) a gyámi törvény későbbi törvény az 1868: LIV. t.-c-nél s a mennyiben ellenkező intézkedést tartalmaz, utóbbit hatályon kivül helyezi. Ily kép gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékokra nézve hatályon kivül helyezettnek tekintendő az 1868: LIV. t.-c. 568. §-a, mert a gyámi törvény az idézett §-ban a bírósághoz utalt teendőket: a leltározást, a biztosítási intézkedéseket az árvaszék- s közegeinek tartja fenn (gyámi törv. 226., 231—243. §§.)A gyámi törvény nem szól ugyan az 568. §-ban emiitett zárgondnok kirendeléséről, de a leltározás, becslés s a zárgondnok kirendelése oly elválaszthatlan kellékei a zárlatnak, hogy ha a leltározás s becslés csak az árvaszéket illeti meg, ugy a zárgondnok kirendelése is hatáskörébe tartozik. A bíróság részére tehát csak az 1868: LIV. t.-c. 588. §-ában emiitett zárlat marad fentartva, mely a már peressé vált hagyaték biztosításáról szól. e) Ha a bíróság visszautasítaná a zárlat elrendelését, mert a törvény azt hatásköréből kizárja, az árvaszék pedig ugyancsak visszautasítaná, mert arra a törvény világos szava fel nem hatalmazza, a községi jegyző pedig az 1877 : XX. t.-c. 226. §-ában előirt intézkedéseket elmulasztotta volna ; akkor a tárgyalás befejeztéig a hagyaték zár alá vétele egyáltalában a lehetetlenségek közé tartoznék. Ha már most figyelembe veszszük, hogy csak valamelyest komplikált hagyatékoknál, a hatóság minden igyekezete dacára, a hagyaték megnyíltától, az iratoknak a bírósághoz való áttételéig évek múlhatnak el (hiszen a távollevők idézésére kibocsátandó hirdetmény maga egy évvel odázza el a hagyaték tárgyalását), ugy előáll azon képtelen helyzet, hogy a hatóság s az örökösök évekig ölbe tett kezekkel néznék, mint harácsolják el a hagyatékot, a nélkül, hogy a bajon segíteni lehetne. Ez illuzóriussá tenné magát az örökösödési eljárást, mert a hol nincs hagyaték, ott hiába való minden eljárás. Látni való tehát, hogy csak ugy jutunk megnyugtató megoldásra, ha elismerjük a gyámhatóság azon jogát, hogy a hagyatéki zárlatot proprio motu elrendelhesse. A gyámhatósági hagyatéki zárlat a gy. törv. 226. §-ában emiitett esetekben van helye. Ezeket Sipőcz következőleg csoportositja: