A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég törvény

198 peres nyugdíjigényét alperessel szemben megállapítani és annak számszerű meghatározását a következő alapra fektetni kellett. Az A) a. nyugdíjszabályzat 21. §. szerint az évi nyugdíj kiszámításánál a jogosult utolsó három évi fizetésének átlaga számítandó ; felperes fizetése 1888. és 1889. években évi 1,120 frt, 1890. évben a kilépés évében pedig 1,200 frt volt, e három évi fizetésösszegek átlaga 1,146 frt 662/3 krt tesz ki, melyből 13 évi szolgálat után 13/40 rész illetvén meg felperest, évi nyugdíjigénye 372 frt 66 krban, a havonként fizetendő részlet pedig 31 frt 06 krbau volt megállapítandó és az alperes kezelése alatt álló nyugdíjalap terhére megítélendő ; erre pedig azért, mert a többször említett nyugdijszabályzat 8. §. szerint a nyugdíj csak a nyugdíj alapjövedelmeiből és annak mérvéhez képest lévén fizetendő, alperes társaság más vagyonával nem, hanem csak a nyugdíjalap erejéig felelős ; ez indokolja az ítélet rendelkező részében kifejtett korlátozást is. (1894. okt. 12-én, 1,409. sz.) A feleknek a pts. 52. §-ának a) pontjában engedélyezettszabad birórálasztási jog- csak a hazai bíróságokra vonatkozik. Az a kiiiiilmény, hogy a szerződésben a felek magokat a bécsi bíróság illetékességének vetették alá, nem gátolja meg felperest abban, hogy keresetét az illetékes hazai bíróság előtt megiuditsa. A prts. G7. §-ából nem következik szükségképen az, hogy a felperesként fellépett feleknek az egész per folyama alatt egy közös képviselő által kellene képviseltetniük, mivel az érintett szakasz vonatkozó rendelkezése csak a keresetre vonatkozik. (A bpesti kir. tábla 1894. október 12-én 1.488. sz.) A házastársak között, a házassági elválásból fölmerült vagyoni követelések iránti keresetek a pts. 22. §. értelmében a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozván, a férjétől elvált felperes által női hozományának az elválás alapján követelt kiadása iránt volt férje ellen indított kereset a kir. törvényszék illetőségéhez tartozik ÍM. kir. Curia 1894. okt. 18. 8,097. sz. a.) A szülök a kiskorú gyerniekök részére kiszolgáltatott ruhák árát csak akkor kötelesek megfizetni, ha azok szükséges volta be van bizonyítva, vagy ha azok beleegyezésükkel lettek kiszolgáltatva. (M. kir. Curia 1894. okt. 5. 789. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Érvényesen létrejött szállítási szerződés alapján a szállítandó árú vételárának megfizetése iránt váltóuak aláírásával elvállalt feltétlen fizetési kötelezettség alól alperes váltóelfogadó csak a szerződés megszűnése esetében szabadulhat, a midőn is felperes a váltót ok nélkül tartván vissza birtokában, azt rosszhiszemüleg érvényesíti: az a kérdés azonban, hogy felperes a szerződés fennállása alatt mint eladó a szállításnak szerződésszerű teljesítésével eleget tett-e a szerződésben elvállalt kötelezettségének, a váltóperben bizonyítás tárgyává nem tehető. A trencséiii kir. törvényszók (1893. évi január hó 21. 32,3. sz. a.): Dr. Friedner Dávid ügyvéd által képviselt Sch. József felperesnek dr. Roth Vilmos ügyvéd által képviselt N. Soma alperes ellen 4G0 frt tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Ha alperes leteszi a pótesküt arra, hogy a kereseti váltó ellenértékét sem készpénzben, sem pedig árúban meg nem kapta, az 1892. június 11-én 3687. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperes keresete elutasittatik stb. Ha alperes a pótesküt le nem tenné, tartozik a Varinban 1892. január 4-én 400 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó 400 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes kifogásában azt adja elő, hogy a kereseti váltó ellenértékét sem készpénzben, sem pedig árúban meg nem kapta, a mennyiben ő ezt a váltót felperesnek csupán fedezetül adta azon követelésre, mely a felperes által részére szállítandó fa vétele címén előállani fog. Minthogy azonban felperes ama kötelezettségének, hogy részére az adott váltó értékének megfelelő fát fog szolgáltatni, meg nem felelt, tőle a váltó értékét sem követelheti. Felperes tagadásával szemben alperes a •/. alatt becsatolt levél és tanukra hivatkozik. A •/. alatti levélből tényleg az tűnik ki, hogy peres felek faüzleti összeköttetésben állottak egymással és hogy ennek folytán 1892. évi január 4-én alperes felperesnek 386 frtnyi értéket szolgáltatott. Azt állítja ennélfogva alperes, hogy ez az összeg tulajdonképpen egy és ugyanaz a kereseti váltóval s hogy utóbbi 400 frtról s nem 386 frtról van kiállítva, ennek oka az, hogy felperes a lejáratig számítandó 5 hóra szóló kamatokat a 400 frtból már előre levonta. Ha már most tekintetbe vétetik K. Simon tanúnak vallomása, kinek előadása szerint felperes beismerte, hogy a 400 frtos váltó értékének megfelelő fát alperesnek még nem szolgáltatta ki, sőt késznek nyilatkozott ezen, ugyan már beperlés végett ügyvédjének átadott váltót alperesnek az esetre visszaszolgáltatni, ha az erdőben levő és lefoglalt fa a végrehajtás alól feloldatik s az ő szabad rendelkezésére fog állani s ha figyelembe vétetik, hogy a •/. alatti levélből, valamint F. Frigyes tanú vallomásából is az tűnik ki, hogy felperes azt a fát, melyet az uradalomtól vett, onnan el nem szállította és nem is állítja, hogy az alperesnek a váltó szövege szerint is: »Wert in Bauholz« ellenértékül szolgáltatandó fa más kereskedelmi ügyekből kifolyóan szállíttatott vagy lett volna alperesnek szállítandó : kétségtelen, hogy alperes kifogásainak igazolására, ha nem is teljes, de miuden esetre részbizonyítékot szolgáltatott. 'Minthogy pedig a vt. 92. § a szerint alperes oly kifogással, mely őt a mindenkori felperes ellen közvetlenül illeti, kétségtelenül élhet s azokat a váltóperekben követendő eljárás szabályai szerint alkalmazható bizonyítékok segítségével igazolhatja is; s minthogy oly esetben, midőn a váltó elfogadója a váltót, árú vételára fejében adta az eladónak és a váltóeljárás keretén belül alkalmazható bizonyítékokkal igazolja, hogy a vételügylet teljesedésbe nem ment, az eladóval szemben a váltó kifizetésére nem kötelezhető : ennélfogva az alperesnek az általa szolgáltatott részbizonyítékhoz a pts. 236. tj-ához képest a pótesküt megítélni és annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett. Nem volt figyelembe vehető felperesnek az az állítása, hogy még abban az esetben is, ha alperes kifogásai valók lennének, az magában véve még nem állapítaná meg részére azt a jogot, hogy az esetleg fizetett vételárt. itt a váltót visszakövetelhetné, miután annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az ellenértékűi szolgáltatandó fa szállítására felperes még jelenben is kötelezhető-e vagy nem, nem ezen per keretébe tartozik ; és pedig azért, mert eltekintve attól, hogy felperes azt nem is állítja határozottan, hogy ő a fát szállítani köteles nem volt, — a mint oly esetben, midőn árúk vételára fejében minden különös megállapodás nélkül az eladónak váltó adatik, a váltó adása önmagában véve az eredeti tartozást meg nem szünteti s igy a hitelezőt nem gátolhatja abban, hogy követelését az eredeti alperes keresetileg ne érvényesíthesse és igy jogában áll ezt most, a midőn alperes az általa adott váltó kifizetése alól felmentetett, megtenni. Nem lehetett végül alaposnak elfogadni felperesnek K. Simon tauu vallomásának aggályosságára nézve előadott kifogásait, mivel a nevezett úgy felperes, mint alperessel egyaránt sógorsági viszonyban áll és igy érdekelt tanúnak nem tekinthető stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1893. május 16. 1,009. sz. a.): az elsőbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy alperes részére a pótesküt arra ítéli meg, miszerint a peresített váltó a közte és felperes között létrejött megállapodáshoz képest részéről a felperestől megvett fa vételárának előlege gyanánt állíttatott ki. egyebekben pedig az ítéletet helybenhagyja. Indokok: A peresített váltó minden lényeges kellékkel el van látva és az alperes csupán azt a kifogást tette, hogy az a váltó a megállapodáshoz képest a felperestől megvett fa vételárának előlege gyanánt ílllittatott ki és hogy ennek dacára felperes a vétel tárgyát tevő fát át nem adta. Az alperesnek kifogása tehát lényegileg az, hogy a váltóra ellenértéket nem kapott. Az ilyen kifogásnak helye van akkor, ha a váltóadós bebizonyítja azt, hogy közvetlenül magával a váltóbirtokossal történt az a megállapodás, miszerint a váltóadósnak a váltóra ellenértéket kapnia kell; ha továbbá a váltóadás bebizonyítja azt, hogy a kikötött ellenértéket meg nem kapta. Ha a peresített váltó az alperes és felperes között létrejött megállapodáshoz képest alperes részéről a felperestől megvett fa vételárának előlege gyanánt állíttatott ki, ez esetben a dolog természetéből következik az, hogy felperes tartozott a maga részéről is a vételi szerződést teljesíteni, vagyis a vétel tárgyát tevő fát alperesnek átadni, hogy ez a ía a beperesitett váltó kikötöttnek tekintendő ellenértéke és hogy annak a fának átadása nélkül felperes a beperesitett váltóra alperestől fizetést nem követelhet és pedig annál kevésbé, mert felperes nem is állította azt, hogy a fa átadására valamely még le nem járt határidő volt volna kikötve és hogy az átadás elmaradása tekintetében az alperest valamely mulasztás terhelné. Magának a váltónak szövegével, az •/. alatti levéllel és perrendszerü kifogás alá nem eshető K. Simon tanúnak a vallomásával részbizonyiték nyújtatott arra, hogy a peresített váltó az alperes és telperes között létrejött megállapodáshoz képest alperes részéről felperestől megvett fa vételárának előlege gyanánt állíttatott ki, az 1868. évi LIV. t.-c. 236. §-a szerint tehát erre a körülményre alperesnek a pótesküt meg kellett Ítélni és ettől a póteskütől a pernek kimenetelét függővé termi azért, mert K. Simon és F. Frigyes tanuknak egymást kiegészítő vallomásával be van bizonyítva az, hogy felperes a kérdéses fát alperesnek át nem adta. A m. kir. Curia (1894. évi október hó 17. 1,247. sz. a.): mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes, a kibocsátott sommás végzés joghatályának fentartásával mint a váltónak elfogadója a kereseti 400 frt tőkét stb. tartozik felperesnek megfizetni stb. Indokok: Az alperes a váltó ellenértékének át nem adására irányuló kifogását a felperes faárúknak szállítása iránt létrejött szerződésből kifolyólag arra alapítván, hogy felperes a szálli-