A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég törvény

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 50. számához. Budapest, 1894. december hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. Valamely nyugdíjalappal és nyagdíjszabályzattal biró részvényt&rsaság alkalmazottjának nyugdíjigényére nézve közömbös az, hozy az alperes részvénytársaság alkalmazottja kötelességét pontosan és Jtiven teljesitette-e, avagy adott-e okot arra, bogy alperes szolgálatából felmondás nélkül elbocsáttassék, mert a nyuedijalap az alkalmazottak befizetéseiből alakul, külön kezelendő és a nyugdíjigény elbírálásánál ezen alap szabályzata veendő irányadóul. Ha e nyugdíjszabályzal azon intézkedési tartalmazza, bogy a nyugdíjjogosultság csak abban az esetben s/iinik meg, baa nyugdíjjogosult oly súlyos vétséget vagy bűntényt követ el, mely bíróilag elitéltetik, a nyugdíjalapra belizetett összegeket azonban még az olyan hivatalnok is visszakapja, ki az imént emiitett esetek egyikének fenforgása miatt a szolgálatból azonnal elbocsátható volt, a társaság kötelékéből kilépő hivatalnok nyugdijat csakis ezen esetben nem követelhet. Az a körülmény, bogy felperes más alkalmazásban van. minthogy a nyugdíjigény szabályozása a takarékpénztár és alkalmazottai között ez iránt kötött szerződéses viszonyban leli alapját, a nyugdíjjogosultságra befolyással nincs. A kom romi kir. tszék : Dr. Oesterreicher Samu ügyvéd által képviselt B. Henrik felperesnek, dr. Dombosi Mór ügyvéd által képviselt »kisbéri takarékpénztár részvéivytársaság« alperes ellen évi nyugdíj megítélése és járulékai iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittalik. Indokok: Felperes követelését az alperes részvénytársaságnál könyvelői minőségben volt alkalmaztatásából eredett nyugdíjigényére alapítja, mely alkalmaztatásából öt alperes részvénytársaság 1890. évi február havában felmondás nélkül elbocsátotta, a kereset állítása szerint pedig mely könyvelői állásból felperes saját felmondása után lépett ki. A viszonválaszhoz 4—6'/. alatt csatolt, tartalmukra nézve felperes által sem kifogásolt tanuvallomási jegyzőkönyvekben foglalt vallomások, melyek az 1868. évi L1V. t.-c. 209. §-ának rendelkezésénél fogva jelen perben is bizonyítékul szolgálnak, perrendszeríien bizonyítják alperes részvénytársaság abbeli állításának valóságát, hogy felperest könyvelői állásától felmondás nélkül azon okból fosztotta meg, mert ez alperes részvénytársaság érdeke ellen tört, alperes részvénytársaságról ismételten becsmérlőén nyilatkozott, sőt annak megbuktatásán működött, mely körülménvek K. József, H. Márton, B. István és F. Gyula tanuk vallomásával bizonyítva vannak. A nyugdíj -intézmény a nyugdíj adására kötelezett fél javára és érdekében teljesített bizonyos időtartamú hűséges szolgálatot megjutalmazni céizó intézmény lévén, nyugdíjra annak természeténéWogva csakis az tarthat igényt, ki azt hűséges szolgálatával kiérdemelte. Minthogy felperessel szemben épen azon körülmény nyert igazolást, hogy alperes részvénytársaság irányában hűtlenül viselkedett, midőn annak megbuktatására törekedett; midőn az ellen ismételten becsmérlőén nyilatkozott s a betevőket betétük felmondására és az alperes részvénytársaság versenytársaként álló gesztesjárási takarékpénztárba leendő átvitelére igyekezett reá bírni, felperes ezen okokból alperessel szemben nyugdíjigényre érdemetlen lévén, ezen igényre alapított keresetet elutasítani kellett. (1892. okt. 24. 6,121. sz. a.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes társaság nyugdíjszabályzatában nem foglaltatik rendelkezés arra nézve, hogy a társaság alkalmazottjai magával a társasággal szemben tanúsított maguktartásuk folytán mely esetekben vesztik el nyugdíjigényüket, mert a nyugdíjszabályzat lő. §-áuak helyesen csak azon értelem tulajdonítható, hogy e szakasz az a'kalmazott és a társaság közt fennálló és törvény által szabályozott jogviszonytól eltekintve, azon esetre akart szabályt alkotni, a melyben az alkalmazott a köztük fenforgó viszonyon kivül és a társaság érdekeit ugyan nem érintő, de^hatásában a közbizalom megrenditésére alkalmas vétséget, vagy súlyos büntettet követett el. Ez a rendelkezés azonban nem azt jelenti, hogy a társasággal szemben elkövetett súlyos kötelességszegések a nyugdíjigényre befolyást nem gyakorolnak, hanem ellenkezőleg annak jelentősége az, hogy a társasággal szemben elkövetett súlyos kötelességszegésekre nézve, a melyekre a nyugdíjszabályzat nem intézkedik, a kereskedelmi, illetőleg az ipartörvények szabályai alkalmazandók és hogy ennek következtében oly esetekben, midőn a segéd súlyos kötelességszegése folytán felmondás nélkül elbocsátható, a törvénynél fogva megszűnik a kötelességszegő segédnek a szolgálati szerződésből folyó minden joga; megszűnik tehát nyugdíjigénye is, a mely másnak, mint a szolgálati szerződésből folyó jogosítványnak nem tekinthető. Ezen jogelv elfogadásával a kir. itélő tábla arra való tekintettel, hogy a perben kifejtett és az elsőbiróság által helyesen mérlegelt tényállásból, még inkább pedig az ugyanezen felek közt a felmondási időre járó fizetés iránt indított és ezen kir. itélő tábla által az 1,728/93. sz. Ítélettel elbírált per adataiból meggyőződött arról, hogy felperes az 1884: XVII. t.-c. 94. §-ának 9. pontja értelmében vett oly súlyos kötelességszegést követett el, a mely miatt felmondás nélkül a törvény alapján elbocsátható volt és tényleg el is bocsáttatott: felperest keresetével elutasitandónak, illetőleg az elsőbiróság ítéletét helybenhagvandónak találta. (1893. ápr. 19. 579. sz. a.) A in. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek alperes elleni nyugdíj iránti jogosultsága megállapíttatik és ennek folytán köteleztetik a kisbéri takarékpénztár-részvénytársaság, — e perben alperes — hogy felperesnek évi nyugdíj fejében 372 fit 66 krt és pedig az 1890. évi ápr. 1-től 1894. évi okt. l-ig lejárt 55 havi részletek kiegyenlítéséül havonkint 31 frt 06 krral számítva 1,708 frt 30 krt/l894. évi nov. 1-től kezdve ped'g felperes halála napjáig minden hó 1-ső napján 31 frt 06 krt stb. a jelen ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett, mely végrehajtás azonban az alperes társaság által alkotott es A) alatt a perhez csatolt nyugdíjszabályzat érteimében a 2. §. szerint alakult és alakuló nyugdíjalapnak 24. §-a szerint csak jövedelmeire és csak a 8. §. korlátozása mellett rendelhető el, megfizetni. Indokok: Felperes keresete az A) alatti nyugdijszabálvzatra alapíttatván, ennek rendelkezéseit szem előtt tartva, a jelen per eldöntéséuél közömbös az, hogy felperes, mint az alperes részvénytársaság alkalmazottja, kötelességét pontosan és híven teljesitette-e, avagy adott-e okot arra, hogy alperes szolgálatából felmondás nélkül elbocsáttassék; mert a nyugdíjszabályzat 2. §-a. értelmében, részben a nyugdíjra igényt tartható alkalmazottak befizetéséből alakult nyugdíjalap, mely a 24. §. értelmében külön kezelendő s mely a 31. §. szerint csak abban az eseiben osztható fel a részvényesek javára, ha a társaság megszűnésével minden nyugdíjjogosult kielégíttetett, az alperesnek ugyan kezelése alatt lévő, egyébként azonban teljesen különálló alapot képez, saját szabályzata szerint kezeltetik és tüzetes rendelkezéseket tartalmaz az iránt, hogy kik és minő feltételek mellett és mily arányban részesitendők nyugdíjban, de az iránt is intézkedvén, hogy mezesetekben veszti el a különben igényjogosult a nyugdíjhoz való igényét; kétséget nem szenved, hogy a nyugdíjigények elbírálásánál a nyugdíjszabályzat rendelkezései az irányadók, miből ismét önként folyik, hogy alperesnek a felperes szolgálati viszonyából merített s a szolgálatból felmondás nélkül való elbocsátás jogosultságával indokolt érvelése e perbea figyelembe nem vétethetik, mert a nyugdíjszabályzat szerint bizonyos korlátozással minden jogosultnak jár a nyugdíj, kivéve azokat, kiket ugyanez a szabályzat kizár. A nyugdíjszabályzat 4. §. szerint a nyugdíjhoz való jogosultságot 10 évi szolgálat és a nyugdíjlaphoz való járulás állapítja meg ; felperesnek a szabályzat 5. pontja értelmében 1877. évi január 1-töl számítandó szolgálatát alapul véve, az elbocsátás napjáig, 1890. évi március 25-ig 13 évi szolgálata vau, mely arányban nyugdíjra van igénye, mivel a szabályszerű járulékokat a B) a. nyugdíjkönyvecske szerint pontosan befizette. Tekintve már moit, hogy felperesnek az alperes szolgálatából akár saját felmondása, akár alperes társaság rendelkezése folytán történt kilépése felperes 10 évet meghaladó szolgálása után őt megillető igényének útjában nem állhat; tekintve, hogy a nyugdíjhoz való igény megszűnését szabályozó 15. §. szerint a nyugdíjjogosultság csak abban az esetben szűnik meg, ha a nyugdíjjogosult súlyos vétséget vagy bűntényt követ el, de mely bíróilag elitéltetik, a nyugdíjalapra befizetett összegeket azonban még az olyan hivatalnok is visszakapja, ki az imént emiitett esetek egyikének fenforgása miatt a szolgálatból azonnal elbocsátható volt, az emiitett 15. § ban foglalt megszűnési eset fenforgását pedig alperes nem bizonyította, felperesnek nemcsak az általa befizetett járulékok visszatérítéséhez, hanem a szabályzat értelmében a 13 évi szolgálatnak megfelelő nyugdíjhoz van joga; tekintve végül, hogy az a körülmény, hogy felperes más alkalmazásban van, minthogy a nyugdíjigény szabályozása a takarékpénztár és alkalmazottai között ez iránt kötött szerződéses viszonyban leli alapját, a nyugdíjjogosultságra befolyással nincs, fel-