A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég törvény

A JOGK ilijuz.isrn nézve is, ha az ügyvéd költségei ügyek szerint liquidáltatnak, mert ha az ügyvéd ugyanazon napon több ügy után felosztva'csak egy díjat és egy költségmegtérítést kapna, ez az eljárás éppen egyenlő volna azon hivatalos intézkedéssel, midőn több biró csak egynek a havi díját vehetné fel. A perbeli taktorságnak ilyen egyenlőségére azt hiszem, hogy a fungens bírák se törekednek; úgy de akkor az igazság érdekében ue vegyék el az ügyvédek illetményét ők sem. 2. Roppant közgazdasági hordereje van annak, hogy az ügyvédnek miuden ügy után külön megtérítve legyen díja és kiadása ; sőt a mellett a jogi élet postulatuma se követeli legkevésbé sem, hogy több ügyet összefogva egy költség liquidatióra szorítson a bíróság; mert minden külön ügynek külön joghatályú bírói intézkedésében külön peres fél követi el azt a mulasztást, melyért külön fizetnie kell; az az esetlegesség, hogy más is tartozik, hogy más is perbeli mulasztást követett el — öt sajátmulasztásának kötelezettségei alól legkevésbé sem menti és erre nincs is törvény az ügyvédekkel, hanem csakis a bírákkal szemben. (Knnek fentebb láttuk az okát.) Közgazdasági elvek szerint ítélve meg a kérdést pedig, bizonyosan nem fogunk olyan boldogtalan ügyvédre akadni, a ki egyszerre egy napon pl. négy ügyet adjon be, tárgyaljon avagy végrehajtson egy ügynek a díjazásáért, hanem csinál csak minden nap egy ügyet és a többit elutasítja, mert ingyen dolgozni bizony senki sem hajlandó éveken, sőt egy életen keresztül; ha el nem utasítja : akkor kedvetlenül elfuserálja. Mi az eredmény ? Az ügyvéd szerencsétlen helyzetben marad s a felek ügyei problematikus megoldást nyernek, avagy elhanyagoltainak. Ilyen eredmény igen káros volna nemzetgazdaságilag. Az ügyvéd minden ügyért egészben felelős, ennélfogva költségei sem oszthatók meg, hanem ügyek szerint egészben liquidálandók és ekkor elérjük azt a közgazdaságilag helyes és perjogilag kívánatos állapotot, melyben az ügyvéd egész figyelmét fordítja az egyes dologra, melyben az ügyvéd ennélfogva tekintélyre tesz szert, a mely tekintély birtokában — féltve annak elveszítését — lelkiismeretes munkát végez a perlekedő felek számára, a mi az igazságügy általános javulására nagy befolyással van. Elmentem B.-Hunyadról Hidalmásra = 35 kilométer, hogy elhozzam a végrehajtót Xy ercére = 15 kilométer, Ny ercéről vissza Hidalmásra 15 kilométer, Hidalmástól B.-Hunyadig 35 kilométer, összesen 100 kilométer út csak 15 krjával 15 frt. Eljárási díj (tarirfa a kolozsvári kir. törvényszék területén, midőn az ügyvéd személyesen jelen van) 3 frt, napidíj 8 frt. bélyeg 20 kr., összes dijam és kiadásom tehát 26 f r t 20 kr. és ebből liquidál a sérelmes végzés = 3 frt 20 krt. Lehetetlen ez ellen fel nem jajdulni, mert ezt a nagy levonást semmivel sem indokolja a t. eljáró bíróság ; hogy még volt egy másik végrehajtás, az a fenti elvek alapján oknak nem vehető bizonyára. Ily körülmények között nagyon szükséges és igen célszerű volna — miután a tételes törvények distinctiója nélkülözi a szabatosságot e tárgyban — ha a m. kir. Curia támaszkodva az 1881. évi L1X. t.-c. 4. §-ára, elvi jelentőségű határozatával az irányt megszabná. Sok kétséges beadvány maradna el ez által az igtatóról a felek érdekeinek megkimélésével és sok haszontalan munkától menekednék meg a felebbviteli bíróság. Egy kalotaszegi ügyvéd. Vegyesek. Válasz »egy kis birói szeszély«-re. Dr. b. s. ur szemére veti a bpesti V. ker. járásbíróságnál működő egyik albiró urnák, hogy tekintettel az 1893 : XVIII. t.-c. 50 §.-ára helytetenül utasította őt a határozat meghozatala előtt a kérdéses számla beterjesztésére, sőt szerinte ezzel törvénytelenséget is követett el. Szerény nézetem szerint Dr. b. s. ur igen nagy tévedésben leledzik. Méltóztassék csak azt a hivatkozott 50-ik §.-t elolvasni, mely igy szól: »Ha az első tárgyalási határnapon a felek valamelyike meg nem jelen, a bíróság a megjelent fél kérelmére az ügy érdemében tárgyal és halároz« stb. Nos. Dr. b. s. ur, amint felszólalásából kiveszem, arra kérte az albiró urat, hogy érdemben tárgyaljon és határozatot hozzon. Már pedig ez esetben az albiró ur érdemben óhajtván az ügyet letárgyalni, igen helyesen tette, hogy Dr. b. s. urat a számla beterjesztésére hivta föl, mert hiszen ha nem coulánsan akart volna Dr. b. s. úrral elbánni, egyszerűen hivatkozott volna az 54 §. 4-ik pontjára, s az alperes mulasztása következményeinek megtagadását kimondhatta volna, mert hiszen Dr. b. s. ur nem .szerelte fel keresetét úgy, a mint kellett volm. Az 50-ik §. Dr. b. s. ur által is fölhivott része : »a felperes szóbeli tényállításai, a menyiben az alperessel a keresetben közölve voltak és a felperesnek egyébb előadásai vagy bizonyítékai által le nem rontvák — valóknak tekintendők« szintén csak azon esetben áll, ha a kereset rendesen fel van szerelve, vagyis ha a marasztalás alapját képező tények (itt: a számla tételek) »alperessel a keresetben közölve voltak«. Már pedig azt Dr. b. s. ur is elismeri, hogy ő azt nem cselekedte. W. S. Hogisicli Lajos a budapesti kir. törvényszék kitűnő elnöke a sommás eljárás életbelépte alkalmából hetenkint két napon délutáni értekezleteket tart a birói karral a jegyzői személyzet jelenlétében az uj törvények, a bélyegtörvény és az életbeléptetési rendeleiek megbeszélése tárgyában. Az ezen alkalmakkor tett nézetnyilvánitások sok kétséges felfogást tisztáztak és a későbbi félremagyarázások, valamint az egyöntetű eljárásnak nagyban elősegitői lesznek. Az ügyvédjelöltek kamarai igazolványának a felebezési tárgyalásoknál leendő felmutatása tárgyában N a g y Ödön a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszék elnöke átiratot intézett a budapesti ügyvédi kamarához, a melyben felhívja a kamara figyelmét arra, hogy a felebbezési tárgyalások alkalmával a kamarai igazolvány felmutatását esetről-esetre követelni fogja. A kamara választmánya a törvényszéki elnök ezen átiratát helyeslőleg vette tudomásul s egyúttal a következő hirdetményt bocsájtotta ki: Hirdetmény. A bpesti ügyvédi kamara részerői ezennel közhírré tétetik, miszeriut a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék elnökének 1,288/91. eln. sz. a. kelt értesítése szerint a vezetése alatti bíróság az ügyvédjelöltektől a bejegyzésüket igazoló kamarai igazolvány felmutatását ezentúl esetről esetre kívánni fogja. Felhívatnak ennélfogva a kamara összes tagjai, hogy a náluk gyakorlaton levő és a felebbezett ügyek szóbeli tárgyalásán, vagy I nyilvános előadásánál a felek képviseletében helyettük megjelenő ügy védj elölte k e t u t a s i t s á k, hogy az ü g y v é d i kamaránál történt bejegyzésüket tanúsító igazolvan y a i k a t m i n d e n k o r m a g u k k a 1 v i g y é k. Az igazságügyministeriumban ez időszerínt az alábbi járásbíróságoknak telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel leendő felruházása iránt vannak tárgyalások folyamatban : 1. az apatini, 2. a bács-almási, 3. a berettyó-ujfalu, 4. a bozovicsi, 5. a csáki-gorbói, 6. az élesdi, 7. a hevesi, 8. a mócsi, 9. a nagy-halmágyi, 10. az ökörmezői, 11. a sárbogárdi, 12. a szászkabányai, 13. a szerdahelyi, 14. a tisza-füredi, és 15. a znyováralyai kir. járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal leendő felruházása iránt. Az 1894. évben telekkönyvi hatósággal felruháztatott: 1. a billédi, 2. a felvinci, 3. a hidalmási, 4. az illavai, 5, a kis kőrösi, 6. a m.-ludasi, 7, a n.-mártoni, 8. a puchói, 9. a t.-rékási, 10. a técsői, 11. a topánfalvi, 12. a tornallyai, a minek következtében a telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházott kir. járásbíróságok száma 230-ról 242-re emelkedett, s ennélfogva jelenleg: 66 törvényszék közül 65-nél, 384 járásbíróság közül 242 nél, tehát összesen 307 bíróságnál 305 különböző székhelyen kezeltetnek a telekkönyvek, miután a fő- és székvárosban a budapesti kir. törvényszéken kívül a pestvidéki kir. törvényszék és az I —III. keriiletbc-li kir. járásbíróság is telekkönyvi hatóságot gyakorol. E szerint azon járásbíróságok száma, melyek ez ideig telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruháztattak, 242, azon járásbíróságok száma, melyek törvényszéki székhelyeken vannak felállítva, de a melyek telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva nincsenek, mert ezen hatóságot a székhelyükön levő törvényszék gyakorolja, kitesz 71-et. Végül a törvényszék; székhelyeken kivül felállított azon kir. járásbíróságok száma, melyek telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel eddig felruházva nem lettek, 7l, vagyis összesen 384 járásbíróság. A nagyatya, illetve nagyanya kiskorú unokájuk tartására csak akkor kötelezhetők, ha a szülők annyira vagyontalanok, hogy gyermeküket társadalmi állásukhoz mérten eltartani képtelenek. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 74,405. sz. határozata : H. vármegye közig, bizottságának. A néh. Cs. Imre és neje K. Erzsébet házasságából származó vagyontalan kiskorú Cs. Mária tartási díjának az atyai nagyatya öreg Cs. István ellen megállapítása tárgyában a cím gyámügyi felebbviteli küldöttségnek f. évi július hó 17 én 1,517. sz. a. hozott másodfokú határozatát öreg Cs. István sz—i lakos felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam : Az idézett keletű és számú másodfokéi határozatot, melylyel a vármegyei árvaszék f. évi május hó 26-án 9,001. sz. a. hozott, öreg Cs. István szűcsi lakost a vagyontalan kiskorú Cs. Mária unokájának tartási díja fejében havi 4 frinak lefizetésére kötelező határozata ezen díjnak 2 frtra való leszállításával helybenhagyatott, az árvaszéki határozattal együtt feloldom s utasítom a vármegyei árvaszéket, hogy az ügynek újból való tárgyalása mellett derítse ki, vájjon özv. Cs. Imréné sz. K. Erzsébet munkakeresményéből kiskorú leánygyermekének tartására nem képes-e és a kifejlendőkhöz képest hozzon újabb elsőfokú határozatot. Indokok: Kiskorú Cs. Mária tartá'djía az atyai nagyatya öreg Cs. István ellen a felebbezett határozatok szerint azon okból állapíttatott meg, mert a kiskorúnak anyja teljesen vagyontalan és mint napszámosnő vagy mint cseléd keresi keresményét. Tekintve, hogy az 1877. évi XX. t.-c. 11. §-a a nagyszülőt vagyontalan kiskorú unokája neveléséről és tartásáról gondoskodni, csak másodsorban az esetre kötelezi, ha a szülők a kiskorú gyermek tartására képtelenek, tehát ha az atya, illetve az anya kiskorú gyermekét társadalmi állásához mérten tartani képes, a nagyszülő tartására nem kötelezhetők • tekintve, hogy jelen ügyben a tárgyalás folyamán az, hogy mennyi a kiskorú Cs. Mária anyjának munkakeresménye s vájjon e keresményből az anya nem tarthatja-e kiskorú gyerme-