A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A kötelező tudori fok

Tizenkettedik évfolyam. 5. szám, Budapest, 1894. február 4. V ?., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: ?., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyaí küldendők. TARTALOM : A kötelező tudori fok. Irta : dr. V á r a d y Zsigmond, ügyvéd Nagyváradon. — Az óvaíoló személy jogairól és kötelességeiről I. Irta : dr. Kemény Andor, gyöngyösi kir. albiró. — II. Irta : P 1 i h á 1 Ferenc, nagykanizsai kir. közjegyző. — A napidíjakról. Irta: F'ank Lajos, ceglédi kir. albiró. — Belföld. (A magyar jogászegylet ülése. — Togászegylet megalakulása és jogtudományi felolvasás Kolozsvárott. — A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Ausztria és külföld. (Bécsi bűnügyi védői viszonyok.) — Irodalom. (A tengeri jog. Irta : dr. F e i c h t i n g e r A., pénzügyi igazgató Fiúméban. — A bizonyításról. Irta : dr. P a p p József, budapesti ügyvéd. — Az értéküzleti szokások. — Az értéküzleti leszámolás rendje. — A házasság felbonthatóságának tana.) Vegyesek. — Curiai éi tábla értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok éi döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny c-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törvény túra« t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az i8gj. évi törvénycikkek 28. és 2Q. ivét (417—448. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. X A kötelező tudori fok. Irta : Dr. VÁR ADY ZSIGMOND, ügyvéd Nagyváradon. Önmagunknak tartozunk azzal a tárgyiassággal, melylyel dr. K o v á c s ur, a vitás kérdésben egyik érdekelt akadémia tudós vezetője, a kötelező tudori fok eltörlését tárgyalta. Már csak a milieunél fogva is, melyből nagyrabecsült ellenfelem való, természetesnek és helyesnek találom, hogy nézeteimmel ellentétes véleményét emigy kifejtette, de kevésbé találom helyesnek a hasonlatot, melylyel engem a polgári házasság reakciós ellenzőivel állit egy csatasorba. A polgári házasságot, az egységes magyar házasságjogot csakugyan a reakció nem akarja, de a mi vitás kérdésünkben a reakció szellemét egyenesen azok képviselik, a kik a tudori fok kötelező jellegét el akarják törölni. A kötelező tudorság nagyobb szellemi aristokratiát teremt és'az értelmiség hatalmát szélesebb alapokra fekteti. Az összehasonlító és megkülönböztető tudományos gondolkozást állítja a felekezeti, a nemzetiségi és a laikus gondolkozás helyébe. Semmi sem lévén szabadelvűbb, demokratább és humanistikusabb, mint a tudomány: a tudományos szellem kötelező terjesztésénél a szabadelvűségre, a demokratiára és a humanismusra semmi sincs kedvezőbb. A reakció tehát ott van, a hol a tudományosságnak ezt a szélesebb alapok felé való haladását le akarják fegyverezni. Midőn dr. Kovács ur kijelenti, hogy a nemzet értelmi fejlődése a nemzet tagjai tudáskcrétól és a tudás elterjedésének szabadságától függ: ugyanezt mondja. Csak hogy ő kevesbíteni akarja a tudásnak körét épen a nemzet legnagyobb értelmiségénél. Mert az eddigi törvényes rend ettől az értelmiségtől követelte a doktorátus szóba foglalt tudáskört, mig mások részére csak szabadságot adott azt megszerezni, vagy meg nem szerezni. Ezután pedig nem fogják megkövetelni, azaz sokkal kevesebben is fogják azt megszerezni. A »kényszer« szó nanapság a korszellembe ütközik és ezt fel is használja ellenem dr. Kovács ur. Pedig a nevelés rendszere nem lehet el kényszer nélkül, akár hogy gyűlöljük is ezt a fogalmat. A népoktatás kötelező : ott van a kényszer mindenkire. A közép oktatás a legtöbb állásra nézve kényszerű kellék. Csak a felső oktatásban ne lehetne kellékül tűzni egy állás elnyeréséhez azt a tudományos fokozatot, mely a felső oktatás összes anyagának elméleti elsajátítását Lapunk mai szá bizonyítja ? Ha nem lehet, akkor ne követeljünk szigorlatot az orvostól és a mérnöktől sem. Ha pedig lehet, ily bizo' nyitványolást követelni attól, a ki a jogeszmét az életben alkalmazni akarja: akkor ugyan mi bir bennünket erre a csudálatos engedékenységre ? Megmondtam én : kizárólag a vidéki akadémiák érdeke. A vidék első tanintézetei egyenlőséget követeltek az egyetemekkel. Eltekinthetünk attól, hogy ezt az egyenlőséget meg akarják-e adni, vagy nem. Mert meg lehetne adni a nélkül is, hogy a nemzet értelmiségét leszállítsák, a tudományos gondolkozást a gyakorlati élet, a politika, a jogszolgáltatás és a nyilvános élet fórumairól végleg kiirtsák és átváltoztassák a jogtudósok parókakiváltságává. Szépen és jogphilosophiai tenorral mondja dr. Kovács ur, hogy a valódi tudás tényezői a nevelő férfiak szellemi kincstömege és az ifjúság kötelességérzete. Amabban nincsen baj, de azt hiában fogja ezerszer ismételni, hogy az ifjúság a majdan kőtelező vizsgák letétele után nem kötelező tudori szigorlatokat fog tenni — csupa kötelességérzetből. Törvény lesz reá, hogy ily kötelessége nincs. Az ifjúság nagy tömege nem is fogja letenni, erre a tömegre nézve pedig világos, hogy tudásköre kevesbedett. És itt van a nagy nemzeti veszteség, mely következéseiben felér egy elvesztett hadjárattal. Mert elvesztett hadsereget és tartományt vissza lehet szerezni, de a mely értelmi színvonalról egy nemzet vagy annak egy osztálya önönmagát leszállította: arra azután ezer derék tanárnak tizezer buzditó szónoklata nem fogja visszaemelni soha. Az elvesztett tartomány csak a nemzet külső hatalmának jelenti csorbulását: a feladott értelmiség pedig a haladás egyetlen fegyverének, tehát magának a haladás egy részének feladását jelenti. Midőn ezzel a veszélylyel szemben dr. Kovács ur az ifjúság kötelességérzetéhez felebbez: épen ugy illusióban ringatja magát, mint mikor az ügyvédi állás elnyerésének a reformból folyó könnyebbülése ellen azt veti fel, hogy nem lesz ily könnyebbülés, mert a vizsgák — majd szigorúbbak lesznek. Hát először is: nem lesznek szigorúbbak. A tudori vizsgák mai szigoránál már vizsgálat komolyabb, erélyesebb és szigorúbb nem lehet. Sőt maga dr. Kovács ur ugyanebben a cikkben azt mondja, hogy az igazságtalanságig szigorú, mert egyik vizsgáló szamárságnak tartja, a mit a másik cenzor helyesnek elfogad. Már ebben a jövendő rendszer könynyebbségének töredelmes bevallása rejlik. Mert a mai szigorlati rendszer azt követeli a jelölttől, hogy több tudományos rendszerű tanárnak képes legyen megfelelni: tehát több rendszert ismerjen. Lehetetlen tagadni, hogy ez a tanuló bírálatának felhívása és az önálló tudományos gondolkozás megteremtője. A jövőben így lesz, hogy ha egy vidéki akadémia egy cenzora tantárgyának egy rendszerébe beleszeret: nemzedékeket nevelhet fel abban a nélkül, hogy a tanuló legalább utolsó vizsgálatain kénytelen volna számot vetni a másik, talán ujabb vagy helyesebb rendszerrel is. — És dogmatikusok fognak kijönni oklevéllel a vizsgázó termekből, a kiknek a positiv bölcselemről fogalmuk nincsen. A másik iskola csupa positivistákat fog termelni s a harmadik evolutionistákat De ez mind csekélység: a fő, hogy a vizsgák mai szigorához szó nem fér. Tegyük még azt is fel, hogy minden akadémia épen így és állandóan szigorú lesz. De ezt feltéve is kétségtelenül áll, hogy kevesebb tananyagból lesz szigorú és kevesebb lesz maga a vizsga is. Több lesz tehát az ügyvéd. Dr. Kovács ur mondhatja, hogy ez beszéd pro domo suo. Beismerem, hogy az. De beszélni kell oly házért, a melyben már is igen sokan laknak, a melynek csak a fővárosból ezer lakója van, a melynek lakóit a törvényhozás intézkedéseinek egész sorozata üldözi és a melynek helyzetrosszabbodása a magyar jogrendnek fog megártani, iá 13 oldalra terjed.