A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

A JOG. 15 ingatlanokon termett 12 kocsira való kukoricát, 2 kocsira való muhart, 31/- mérő babot s 4—5 frt értékű mustot önhatalmúlag elvittek s azokat maguk között felosztván, jogtalanul eltulajdonították ; melyeknek értékét káros összesen 162 frt 50 krra értékli s ebben vádlottakat marasztalni kéri. Vádlottak elismerik, hogy az emiitett terményeket — eltiltás dacára — a hagyatéki ingatlanokról elvitték és eltulajdonították, de azt hozzák fel, hogy az ingatlanokhoz nekik joguk van; azokat a rault évben ök szántották, ök vetették be s igy azoknak termése is őket illette; azoknak elvétele és eltulajdonítása által tehát lopást el nem követtek. Miután azonban a hagyatéki ingatlanok az özvegy birtokában maradtak s a 8. naplószám alatti polgári perben hozott Ítélettel igazolva van, hogy vádlottak azoknak használatától előzőleg elt'ltattak s P. Andrásné azoknak békés birtokába, özvegyi haszon élvezetébe törvényesen visszahelyeztetett: az ingat lanok tehát minden tartozékaival és terméseivel együtt a nevezettnek birtokában voltak; miután továbbá a hagyatéki eljárás befejezéséig vádlottakat - az özvegy beleegyezése nélkül — az ingatlanokon haszonélvezet nem illeti, azoknak földtől elválasztott termése tehát reájok nézve idegen ingó dolgot képez még akkor is, ha való volna azon állításuk, hogy a földeket ök szántották és vetették be 1891. évben, mert azt önhatalmúlag jogtalanul tették, a miről a visszahelyezési perben hozott ítéletből is maguknak meggyőződést szerezhettek: ezeknél fogva vádlottaknak cselekménye a B. T. K- 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minő sülő lopás bűntettének tényálladékát állapítja meg. (1892. június 1-én, 5,493. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával a kir. itélö tábla vádlottakat az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A B. T. K. 333. §. szerint minősülő lopá9 bűntettének tényálladékát az képezi, hogy a tettes által idegen ingó dolog minden jogcím nélkül arra irányzott szándékkal vétessék el valakinek birtokából vagy birlalatából, hogy ilyen módon az jogtalanul eltulajdonittassék. Ebből kifolyólag kétségtelen, hogy akkor, midőn az eltulajdonított tárgy tulajdonjoga a tettes és sértett közt vitás, a lopás eme tulajdonjognak a polgári biró által leendő eldöntése előtt meg nem állapitható. A becsatolt hagyatéki iratokkal bizonyítva vau, hogy vádlottak azokhoz az ingatlanokhoz, melyeknek termését elvitték, nagyapjuk után, mint annak leszármazó örökösei, örökösödés útján tulajdonjogot vitatnak, mig sértett özvegyi jogon tart igényt a kérdéses ingatlanokra A polgári bíró által döntendő el tehát az a kérdés, hogy vájjon sértett akkor, midőn nagykorú leszármazó örökösök vannak, a hagyatékhoz tartozó összes ingatlanokra megilleti-e az özvegyi jog, vagy pedig az korlátozandó. A kérdés elbírálását nem befolyásolja vádlottak hátrányára az, hogy ök ugyancsak sértett által a kérdéses ingatlanokra vonatkozólag megindított sommás visszahelyezési perben pervesztesek lettek, mert a sommás visszahelyezési per alapját sohasem tulajdonjog, hanem mindenkor egy év és egy napi előző használat képezi és a tulajdonjog vitássá nem tétetik, a minthogy a sommás visszahelyezési perben vesztessé lett fél a tulajdonjog iránt indítandó perben nyertes Tehet. A fenforgó esetben tehát a kir. itélö tábla a tulajdonjog vitás volta s bűntett elkövetésére irányuló szándék meg nem állapithatása miatt vádlottakat felmentendőnek találta. (1892. évi november hó 30-án, 6635. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva s még azért is, mert nem fogadható el azon elv, hogy vitás polgárjogi kérdések esetében a cselekmény büntetendő volta csakis a polgári bíróság határozata, illetőleg határozatának jogerőre emelkedése után lenne a büntető bíróság által megállapítható ; sőt ezzel ellenkezőleg kétségtelen és teljes érvényben állván azon jogszabály, mely szerint az esetben, ha a vádbeli cselekrriénynek büntetendő volta valamely polgárjogi kérdés eldöntésétől függ : a büntető bíróság feladatai közé tartozik a büntetendő cselekmény létének vagy nem létének előfeltételét képező ezen polgári kérdést is megbírálni és eldönteni; továbbá meg azért: mert a jelen esetben a magánjogi kérdés már el is van döntve, minthogy a sértett nő a kérdéses földek birtokába bíróilag visszahelyeztetett; tehát az azon termett gabona feletti rendelkezés öt mindenesetre megillette ; végre mert mint férjének özvegye s az ezzel nemzett kiskorú gyermekeir.ek gyámja és gondnoka kétségtelen haszonélvezeti joggal bir. (1893. évi szeptember 22-én 1,527. sz.) Tanúskodás más neve alatt. (Btk. 400. §. és kbtk. 43. §.) A komáromi kir. törvényszék: Id. G. Mihályt a btk. 400. g-a alá eső közokirathamisitás Vétsége miatt vád alá helyezi; Kun István ellen az eljárást megszünteti. Indokok: P. Jánosnak M. Rachel és tsai elleni ingatlan birtokba bocsátása iránt a komáromi kir. törvényszék polgári osztályánál lefolyt újított perben a megkeresett esztergomi kir. járásbíróság a tanúkihallgatásra 1892. évi jan. hó 15-ik napját tűzte ki határidőül s erre K. István, G. János és több hivatkozott tanukat megidézte. G. János azonban megbetegedvén, helyette G. Mihály édes apja jelent meg s midőn a kihallgató biró G. Jánost hivta, G Mihály lépett be s magát G. Jánosuak nevezve, vallomást tett, a jegyzőkönyvet, mint G. János irta alá s vallomására az esküt le is tette, mit az iratoknál 15. naplószám alatt VII. alatt lévő jegyzőkönyv igazol. Id. G. Mihály a tényállást elismeri s azt adja mentségére elő, hogy nem tudta, hogy fia helyett nem vallhat. Minthogy id. G. Mihály szándékosan közreműködött arra, hogy a közokiratot képező tanúkihallgatási jegyzőkönyvbe valótlan körülmények vezettessenek be, minthogy az, hogy a vallomást nem G. János, hanem vádlott tette, beismerésével igazolva van: igazoltnak látszik, hogy id. G. Mihály a közokiratkamisitás vétségét követte el. G. Mihály tettének elkövetésében K. István segédkezet nem nyújtott: igy ellene a további eljárás megszüntetése indokolt. (1892. évi dec. 3. 4,022. sz.) A győri kir. itélő tábla: A kir. törvényszék határozatát K. Istvánra vonatkozó részében helybenhagyja; G. Mihályra vonatkozó részében azonban megváltoztatja s vádlott G. Mihály ellen a btk. 400. §-ába ütköző közokirathatnisitás miatt folyamatba helyezett eljárást megszünteti s elrendeli, hogy a fenforogni látszó s a kbtk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás hatásköri ellátása céljából az ügyiratok az illetékes közigazgatási hatósághoz áttétessenek. Indokok: A kir. itélő tábla elfogadta a kir. törvényszék határozatának a tényállást feltüntető, ugy K. István ellenében az eljárás megszüntetésére vonatkozó indokolását. Tény az, hogy G. Mihály a 15. naplószám alatt fekvő periratok szerint M. Rachel és társainak P. János ellen folyamatban volt ingatlan birtokba adása és elvont haszon iránti újított perében a per lényeges körülményeire nézve vallomást tett, azt adván elő, hogy a kérdéses szőlő 1881- 1886. években mi jövedelmet sem hozott s a komáromi kir. törvényszék az újított perben 2,053/91. sz. alatt kelt ítéletében P. Jánost az alapperbeli ítéletnek hatályon kívül helyezésével az elvont hasznok iránti keresetével elutasította, a mely elutasításnak indokául G. Mihálynak G. János neve alatt letett és hittel is megerősített vallomása is szolgált s az ítéletnek ezen része a felsőbb bíróság által is helybenhagyatott. Tény az, hogy G. Mihálynak G. János neve alatt tett ezen vallomása ugy tárgyilag, mint anyagilag való, a mennyiben az általa bizonyított körülményt a polgári per során még más két tanú is igazolta s nincs semmi terhelő adat arra nézve, hogy G. Mihály azt mondotta valónak, a mi nem volt az, vagy olyasmit tanúsított volna, a miről tudomással nem birt, a mi nyilvánvalóvá teszi, hogy hamis tanuzás nem terheli. De nem terhelhető közokirathamisitással sem, mert a btk. 400. §-a feltételezi, hogy a tettes szándékosan működjék közre, hogy valaki jogai és jogviszonyainak a lényegére vonatkozó valótlan ; tények, körülmények, vagy nyilatkozatok vezettessenek a közokiratba ; ámde a fenforgó esetbeu a perbeu álló felek jogviszonyaira vonatkozó nyilatkozat nem volt valótlan, hanem csak az a körülmény volt valótlan, hogy az a nyilatkozat G. János nyilatkozata, holott az G. Mihályé volt, a mi azonban a peres felekre teljesen közönbös volt, annál is inkább, mert oly ok, mely G. Mihályt a tanúskodásból kizárta volna, G. Jánost pedig nem, ; fenn nem forgott. Minthogy azonban G. Mihály a kihallgatását eszközló biró által neve megmondására szólittatván fel, valótlan nevet mondott • be, terhére a btk. 43. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás látszik fenforogni; miért is a kir. itélő tábla vádlott ellen e helyen a bűnvádi eljárás megszüntetésével, figyelemmel az 1880. évi XXXVII. t.-c. 41. §-a rendelkezésére, az ügyiratoknak az illetékes közigazgatási hatósághoz való áttételét találta indokoltnak. (1893. febr. 10. 61. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélö tábla végzése indokaiból helybenhagyatik. (1893. mái. 19. 3,55G sz.) Ha hatáskör-összeütközésnél törvényszék és járásbíróság közt nem is kéretett ki hivatalból azon bíróságok egyike által a düntés a kir. táblától, mely ily esetben egyedül illetékes az Összeütközés felett végérvényesen dönteni, tekintve azonban, hogy az ügyész felebbezése foiytán az ügy a Curiára felvitetett, ez mégis határozatot hozni jogosítva van. A budapesti kir. törvényszék: (1893. június hó 6-án 15,227/B. 93. sz. a.) büntető osztálya jogtalan elsajátítás, illetve abból kifolyó orgazdaság vétsége miatt vádlott B. Lajos és társai elleni bűnügyben következően végzett: Ezen ügyben e helyütt a további eljárás megszüntettetik s az összes iratok az itt fekvő bűnjelekkel együtt illetékes és saját hatáskörében való eljárás végett a budapesti büntető kir. járásbírósághoz áttétetni rendeltetnek stb. A budapesti kir. ítélőtábla: (1893. szeptember hó r>-án 42,449/B. 93. sz. a.) az első bíróság végzését indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia: (1894. január 19-én 10,910/B. '93. sz. a.) A kir. ügyész felebbezése visszautasittatik. Mert az eldöntendő kérdést csak- az képezi, vájjon a fenforgó ügybeni eljárásra, a bírói hatáskörre való tekintettel a budapesti kir. büntető járásbíróság, vagy pedig a budapesti kir. törvényszék illetékes-e ? E kérdésben a budapesti kir. járásbíróság