A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - A magyar büntetőjog kézikönyve

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 47. számához. Budapest, 1894. november hó 25-én Köztörvényi ügyekben. A talált kincsre nézve törvényünk nem létezik, hanem ma is érvényben levő rendeletek szerint, ha a talált kincs 150 irtot túlírnia!, u húrom egyenlő részre osztandó a földtulajdonos, a találó es a kincstár között. Oly kincsre, mely az iparművészet, történelem és tudományra fontos, a nemzeti közintézeteknek mint muzeumok, egyetemek — elővásárlási joguk vau és a jogosult részcsek csak a becsárra tarthatnak igényt. A talált kincs értékenek megállapításánál azon forgalmi értek veendő tekintetbe, a melyen a kincs, mint áru a inai viszonyok közt eladható volua. Tekintetbe veendő tehát a kincs anyásának ertekén kiviil a reá fordított munka, valamint, a régészeti ertek is. A kincsleletek tárgyában kibocsátott rendeletek a kincsleletek átvétele és felosztása körüli eljárást közigazgatási hatóságokhoz utasítják ugyan, arra nézve azonban, hogy a kincsleletekböl eredő magánjogi vitás kérdések eldöntése nem a rendes bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok elé tartoznék", nem tartalmaznak rendelkezést. .Vz ISTI. evi XXXVI. t.-c. 87. §-ában foglalt tilalomnál fosva az ügyvédnék nem szabad azon jogot, melynek érvényesítésével megbizva van, ügyvédi jutalomdíj fejében megszerezni és ha az ügyvéd ezt tette, ugy azon magához váltott jog fölötti perébea felperességi joga nincs. A budapesti kir. törvényszék: Dr. Várady Zsigmond ügyvéd által képviselt T. Josefine I. rendű, L. Ödön II. r., R. István 111. r., F. Sándor IV. r., L. József V. r. és P. Iván VI, rendű felpereseknek, a m. kir. kincstári jogiigyek igazgatósága által képviselt in. kir. kincstár elsőraudü és a közalapítványi ügyigazgatóság által képviselt m. nemzeti múzeum II. rendű alperes ellen kincslelet 3/s részének természetben kiadása esetleg teljes becsértékének megfizetése és járulékai iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Felperesek a kincslelet természetben felosztására és a kincsnek esetleg bírói árverésen eladására vonatkozó kérelemmel eltuasittatnak. II. r. alperesként perbe idézett m. nemzeti múzeumnak megtartási joga az A. a leltárban irt egész kincsleletre nézve megállapíttatik. Köteleztetik azonban I. és II. r. alperes egyetemlegesen I. r. felperesnek földtuiajilonosi jutalék címén 17,3Í2 frt 77 krt, II. , III., IV. és V. r. felpereseknek együttesen az egész kincslelet után járó '/s rész találói jutalék 4/5-de fejében 13,850 i"rt 213/s krt lő nap alatt és végrehajtás terhe alatt megfizetni, egyszersmind ugyanezen jogkövetkezmény terhe és idő alatt VI. r. felperes járuléka fejében 3,462 frt 552/s krt birói kézhez letenni. Indokok: A II. r. alperesként megnevezett m. nemzeti múzeum helytelen perbe idézésére vonatkozó kifogás, miután a törvénykezési rendtartás 84. §-a szerint az ezen alperes képviseletére hivatott közalapítványi kir. ügyigazgatóság tényleg perbe állott és ezen alperes képviseletében védelmét előterjesztette, tárgytalanná válván, erre nézve határozni nem kellett. Az ugyanezen alperes által emelt hatásköri kifogást figyelmen kívül hagyni kellett, mert a kincsleletek tárgyában kibocsátott rendeletek a kincsleletek átvétele és felosztása körüli eljárást közigazgatási közegekre bizzák ugyan, arra nézve azonban, hogy a kincsleletekből eredő magánügyi vitás kérdések eldöntése nem a rendes bíróságok, hanem a közigazgatási hatóság elé tartoznék, rendelkezést nem tartalmazván, az általános szabály nyer alkalmazást, mely szerint magánjogi vitás kérdéseket a polgári biróság dönt el s hogy ez igy van, bizonyítja a D) a. ministertanácsi határozat, mely szerint felperesek igényeikkel a rendes bírói útra utasíttattak. Ily körülmények között hatásköri összeütközésnek esete fenn nem forogván, az 18J9. évi IV. t.-c. 25. §-ára való hivatkozás és ezen szakasz 3zerinti eljárás iránti kérelem minden alapot nélkülöz. Az érdemben a felpereseknek a kincs 2/3 részének természetben leendő kiadására és a kincs feloszthatlansága esetén annak elárverezésére, másodsorban pedig a kincsnek őket illető 2/3 r<ísz teljes ériékének megtérítésére irányuló kereseti kérelme folytán és annak következtében, hogy ennek ellenében felperesek II. r. alperesnek korlátlan megtartási jogát és az értékmegtéritést csak a fémérték szerint fizetendőnek vitatták : a jelen per a következő két kérdés eldöntésén fordul meg, u. m.: a m. nemzeti múzeum megtartási jogának kérdésén és az érték-megtérités kérdésén. A megtartási és kiválasztási jogra vonatkozólag valamennyi, az alkotmány visszaállítását megelőzött időben e tárgyban kibocsátott kir. leirat és szabályrendelet azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a 1.30 frt értéket meghaladó leletből első sorban azok a tárgyak választatnak ki, melyek a bécsi cs. és kir. régiség- és éremgyüjtemény részére visszatartandók ; sőt az ugyanezen időszakban kelt egynémely rendeletben a m. nemzeti múzeum és a pesti etryetem részére is megállapittatott a választási és megtartási jog. Az alkotmány visszaállítása után következett időkben kelt rendeletekben pedig a megtartási jog kizárólag a m. tudományos intézetek javára van fentartva és megállapítva. így az 1812. év november 13-én 30,227. sz. a., az 1813. évi július 17-én 8,353. sz. a., az ugyanez évi június 18-án 15,501/1309. sz. a. kibocsátott kir. leiratban a kiválasztás és megtartás joga a bácsi cs. és kir. érem- és régiséggyüjtemény részére van fentartva. Hasonló rendelkezést tartalmaz az 1777. évi III. sz. m. kir. udvari kamarához intézett leirat, mig fiz 1816. évi szeptember 10-én 37,668. szám alatt kelt (G) alatti) hivatalos leiratban a béc9Í cs. és kir. régiség- és éremgyüjtemény mellett a m. nemzeti múzeum és a pesti egyetem íészére is van a kiválasztás és megtartás joga megállapítva. Az 1871. évi 47,711. és az 1873. évi 38,138. sz". pénzügyminkteri rendeletekben pedig ez a jog, mint olyan van említve, mely kizárólag a in. nemzeti tudományos intézeteket illeti meg. Az alkotmány visszaállítását megelőzött korszakban kelt és felsorolt rendeletekben a bécsi cs. és kir. érem- és régiséggyüjtemény részére fentartott kiválasztási és megtartási jog az 1867. évi közjogi átalakulások folytán köztudomás szerint a m. nemzeti múzeumra hárulván és eme idő óta folytonosan gyakoroltatván is, de ezen átháramlás a fentebb már idézett 1871. és 1873. évi pénzügyministeri rendeletekben is kifejezésre jutván, felpereseknek a G) a. csatolt és szintén már idézett 1816. évi 37,668. sz. a. kibocsátott kir. rendeletre alapított az az érvelése, hogy a nemzeti múzeum és pesti egyetem által gyakorolt kiválasztási és megtartási jog ezeket az intézeteket csak a találóknak és földtulajdonosoknak az ő nyilatkozataik szerint esetleg természetben kiadandó jutalékukon felül, vagyis ha nevezettek részöknek természetben kiadását követelik, csak a kimutatást illető jutalékban gyakorolható, alaposnak elfogadni nem lehetett. Mert még ba a kir. leirat ide vonatkozó rendelkezésének az az értelem lenne tulajdonitható, a melyet annak felperesek tulajdonítanak, akkor is kétségtelen, hogy eme rendelet szerint is a cs. és kir. régiség- és éremgyüjtemény részére a kiválasztási és megtartási jog feltétlenül van fentartva, a mely jog a fentebb kifejtettek szerint az alkotmány visszaállítása és az 1867. évi közjogi átalakulás folytán a m. nemzeti múzeumra hárult és ez által korlátlanul és feltétlenül gyakorolható. Ezek szerint a m. nemzeti múzeum kiválasztási és megtartási joga a kir. rendeletek alapján kétségtelen lévén, miután alperesek a per folyamán az egész kincsleletre nézve vitatták a megtartási jogot és ez által anuak adtak kifejezést, hogy II. rendű alperes az egész kincsre nézve kiván megtartási jogával élni, a szakértők egybehangzó véleménye szerint pedig a kincslelet amúgy is természetben felosztathatlannak bizonyuk ; a m. nemzeti múzeum részére az egész kincsleletre nézve a megtartási jogot megállapítani és felpereseket a kincsnek természetben felosztására, esetleg árverésen leendő eladására irányuló kérelmükkel elutasítani kellett. A mi ezek után a nemzeti múzeum által megtartandó egész kincsleletekből felpereseket illető jutalék milyen érték szerint megtérítését illeti, e tekintetben a már fentebb idézett kir. leiratok és rendeleteknek többször egymástól eltérő rendelkezéseinek helyes értelmezésénél mindenekelőtt szem előtt tartandó az a körülmény, hogy valamennyi e tárgyú rendelet egyes felmerült konkrét eset alkalmából hozatván, tartalmuk rendszerint két részből áll, általános és a jövőben is szemmértékül szolgáló szabályból és eme szabálynak épen fenforgott esetre, ennek körülményei és célszerűségi tekintetek által javalt alkalmazás módjára vonatkozó intézkedésből. A midőn tehát a felvetett kérdésnél is zsinórmértékül szok gáló és a kir. leiratokban foglalt általános érvényű szabály megállapítása a feladat, ez csak a fentebb jelzett különbség szorgos figyelemben tartása mellett ugy oldható meg helyesen, ha a rendeletekben kifejezésre jutott törvényhozói akarat és intentió kutatása nyomán állapittatik meg ama szabály. Ily szempontból véve bírálat alá a kir. leiratokat és rendeleteket, megállapítható, hogy az általános szabály az, hogy a kincsleletnek a kiválasztási és megtartási jog gyakorlása után feninaradó része természetben felosztandó ; a kiválasztási és megtartási jog alapján megtartott tárgyak pedig igazságos kártalanítás mellett teljes mértékben váltatnak meg. így rendelkezik az 1812. évi noy. 12-én, 1813. július 17-én és 1816. szept. 10 én kibocsátott kir. rendelet. Ezen rendeletek szerint a részesedésre jogosítottakat jutalékuk természetben illeti; a természetben részesedés korlátolva van az esetleg gyakorlandó megtartási jog által s az utóbbi jog alapján megtartott tárgyakért igazságos és teljes kártalanítás jár. Hogy az igazságos és teljes kártalanítás nem azonos a fémértékkel, hanem ez alatt az egyes tárgyak mű és régészeti értékét is magában foglaló becsüt, egyszóval a tárgyaknak forgalmi árát kell érteni, az az igazságos és teljes kártalauitás fogalmából, de annálfogva is kétségtelen, hogy a rendeletekben elvül a természetben felosztás van kimondva, mely a kiválasztási és megtartási jog által csak esetleg van korlátozva s jgy a logikai következetessé?