A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A kir. jogakadémiák javítása mai keretükben

Tizenharmadik évfolyam. 46. szám. Budapest, 1894. november 18. Szerkesztőség : v., Rudolf-rakpnrl sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 15. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZÖI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalTánynyal küldendők. TARTALOM : A kir. jogakadémiák javilása mai keretükben. Irta : dr, Kmetty Károly, kir. jogakadémiai tanár Pozsonyban. — Peregyezségek illetéke az új sommás eljárásban. Irta: Lasitz Pál, pénzügyministeri titkár; Budapest. — A sommás eljárási törvény 2. §-a. Irta: dr. Berényi Sándor, budapesti ügyvéd. A csatlakozás, mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban. Irta: dr. Plopu György, gyulai kir. tszéki biró. — Belföld. (A magyar jogász-egylet börtönügyi bizottságának ülése november hó 10-én. — A budapesti kir. tábla elnöke és az ügyvédek.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. TÁRCA : Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. Irta : dr. S a 1 g ó Jakab, u lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöuirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) y^A kir. jogakadémiák javítása mai keretükben. Irta : Dr. KMETTY KAROLY, kir. jogakadémiai tanár Pozsonyban. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének pénzügyi bizottsági tárgyalásánál ismét szóba került a királyi jogakadémiáknak rég sinlödő ügye. Mint más alkalommal, ugy most is kapcsolatba hozták ezt a harmadik egyetem létesítésének kérdésével. A kultusminiszter határozottan és őszintén kijelenté, hogy súlyt helyez a királyi jogakadémiáknak mostani keretükben való fejlesztésére, javítására, de nem hive azon eszmének, hogy azok aprólékos toldásokkal kis egyetemekké fejlesztessenek. Örvendetesnek tartjuk a miniszter ezen állásfoglalását és azt mindenkép helyesnek ismerjük; kifejezve találjuk abban azon véleményt, melyet gróf Csáky Albin kitűnő gyakorlati érzékével gyakran nyiltan vallott, hogy a jogakadémiák, vagyis az egyetemi kötelékben nem levő önálló jog- és államtudományi karok fentartása állami és nemzeti szempontból éppen úgy, mint a jog- és államtudományi szakoktatás és tudományos irodalom érdekéből fontos és szükséges, de másrészről constatálva látjuk azt is, hogy ezen különálló jogi karok jelenlegi működése a reájuk ruházott feladattal nem áll kellő arányban, hogy azt hatályosabbá, sikeresebbé, magasabb színvonalúvá tenni szükséges. A javítás munkáját igen természetesen az állami, illetőleg az államkormány közvetlen és teljes rendelkezése alatt álló kir. facultásoknál kell megkezdeni; ezeknél minden lealkuvástól menten kell megvalósulásra vezetni azon követelményt, hogy az önálló jogi facultások működése egyenértékű legyen az egyetemi jogi facultásokéval. E nélkül igazi létjogosultsággal az önálló facultások nem bírhatnak, e nélkül meg lehetne, sőt meg kellene tagadni tanfolyamuktól azon minősítő hatályt, a melyet ma az állami közszolgálat tekintetében az egyetemekkel egyenlően nyújtanak. Az állami facultások javitásának jó példája törvényhozási, illetőleg administrativ kényszer nélkül kihatna a felekezeti jellegűjogakadémiák emelkedésére, esetleg ezek kevesbitésére is; mert a mint az eddigi tapasztalat igazolja, főleg protestáns felekezeteink saját intézményeiket törekednek anyagi erejük megfeszítése árán is az államiaknak niveaujára emelni. Ma még nem tudjuk, nem is sejtjük azon módokat és eszközöket, melyek által a cultusminiszter a királyi jogakadémiák »javitását« elérhetőnek gondolja; de a mint szándékának teljes komolyságában úgy a saját, mint kitűnő államtitkárának s7akavatottságában bizalommal hiszünk. Ennek dacára bátorkodunk szerény nézetünket eleve nyilvánítani a felett, hogy igazán állandó sikert, a sinlődő kérdés üdvös megcldását milyen javítástól várhatjuk. Röviden összefoglalva, a javításnak oda kell irányulni, hogy a kir. jogakadémiáknak, fokozatosan minden tekintetben egyenlő helyzet biztosittassék, az egyetemi jogi facultásokéval; az önálló jogi facultást mint testületet, továbbá annak tagjait az egyenlő feladat és functió alapján, azonos jogosítványokkal, azonos decorummal és javadalmi illetményekkel kell ellátni. Csakis ezen egyenlősítés biztosithatja az egyenértékű tanítási és tudományos működést; az önbizalmat, az egyetemekkel való sikeres versenyt, azon tudományos tekintélyt, jó hírnevet, mely vonzerejüket hathatósabbá teszi. A mai jogakadémiák jelesen a királyiak is, a reájuk érvényes államkormányzati rendeletek és intézkedésekkel, quasi köztekintély alapján, valóságos másodrangú jogi facultások, alárendelt, megalázott főiskolák, melyek mintegy kisebb kaliberű jogtudósok, kisebb igényű joghallgatók számára vannak szer vezve és talán legfölebb arra, hogy előiskolául szolgáljanak egyetemre hivatott kapacitások tanári kiképzésére. Ki merjük mondani, hogy míg ez így marad, addig más rendszabályoktól ne várjunk sikert; különösen ne várjuk a kir. jogakadémiák hallgatóságának szaporodását' mig különös kiváltságos állást csak az egyetem jogi karainak biztosítunk, mig morális és anyagi előnyöket azok tagjainak kizárólag juttatunk, addig ne várjuk a jogakadémiai élet virágzását. A kötelező doctorátus eltörlésétől sok javulást várni illusio, mely hamar el fog oszlani; nem is gondoljuk, hogy a miniszter a javítás tényezői között ezt is számba venné. Ama traditionális, de lényegben egészen hibás felfogással, hogy az egyetemi kötelékben álló jogi facultásokat más állás, más decorum, más jogosítványkor illeti, szakítani kell, ezeknek jogosult érzékenységét nem sértheti, ha az önálló s ugyanazon állam intézményeit képező királyi jogi karok hozzájuk emeltetnek s nekik velük egyenlően megadatik mindig az, a mi államilag adható. Az egyenlősítés kívánalmai közül concrétebben a következőket emelhetjük ki: Ruháztassanak föl a királyi jogi facultások a szervezkedési autonómiával úgy, mint az egyetemi jogi karok, nevezetesen : engedtessék át nekik a dékánigazgató választásának joga s a dékáni méltóság betöltése évenkint más más rendes tanárral történjék. Ma az igazgatót a karnak nem is candidálása, de puszta meghallgatása után a király élethossziglan nevezi ki, a mi a középiskolai rendszerhez hasonlít, különösen ha azt is tekintetbe veszszük, hogy 1893. óta, az igazgató nem többé primus professortársai között, hanem azoknál rang, illetőleg fizetési osztályban is magasabban, tudniillik a VI. osztályban áll. A tanári állások betöltése körül, jelesül a tanári meghívás tekintetében is adassék meg a vidéki karoknak azon befolyás, melyet az egyetemi karok gyakorolnak. Bár külsőleges, de a kar tekintélyére visszaható kívánalom, hogy a tanári állások közvetlen kir. kinevezéssel töltessenek be. Tudtunkkal a kisebb vagy egyenlő rangosztályú középiskolai igazgatók, egyetemi rendkívüli tanárok királyi kinevezéssel alkalmaztatnak. A kir. jogakadémiai tanárságra véglegesen rendes vagy rendkívüli tanár gyanánt csakis habilitalt egyének alkalmaztassanak ; a kellék csak nagyon kiváló s általánosan elismert tudományos capacitásoknak engedtessék el, az illető kaivéleménye alapján. Elismeréssel említhetjük, hogy a közoktatási kormány az egyetemi habilitatiót az utóbbi időkben következetesen megkövetelé a rendes tanároktól. Éppen ezen körülménynek köszönik kitűnőbb tekintélyüket a királyi akadémiák. Scrupulus nélkül megengedhető a királyi jogakadémiáknak a tudorozási és habilitálási jog. Lapnak mai szama 13 oldalra terjed.