A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - A gyámság történeti fejlődése. 1. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 45. számához. Budapest, 1894. november hó 11-én. Köztörvényi ügyekben. Egy, a szolgabiróból ós mérnökből álló megyei bizottság új utcákat nyitván, a házhelyeket újra felosztotta cs a kisajátítást szenvedett birtokosokat má* házhelyekké] kárpótolta, az érdekelt felek a megyei hatóságnak eme bár a magánjogba ütköző intézkedésébe belenyugodván, az Uyeténképen kiosztott területre épitett ház és területének kibocsájtására a csupán telekkönyvileg bejegyzett tulajdonjog alapján jog nem támasztható. A. kinek jogelőde másnak területén jóhiszemben épitett, csakis a házhely becsértékének megfizetésére kötelezhető. Yalamely ingatlan tulajdona iránt támasztott kereset elutasítandó, ha annak nem ö^s/es tulajdonostársai állanak perben. A lőcsei kir. törvényszék (1892. nov. 3-án 3,813. sz. alatt) Putz Adolf utóbb dr. Valkó Zsigmond ügyvéd által képviselt Z. szül. P. Éva és társai felpereseknek dr. Nagy Árpád ügyvéd által képviselt ifj. K. Mihály alperes ellen ingatlan birtoka és járulékai iránti perében következő Ítéletet bozott: Alperes köteles a kojsói 48. sz. tjkvben A + 1(50. hrsz. alatt foglalt ingatlant felperesek birtokába bocsátani és 1886. évi ápril 6-tól miut a kereset beadása napjától évi 2 frt 20 kr elvont hasznot megfizetni. Viszont kötelesek felperesek egyetemlegesen alperesnek a haszonkövetelésbe helyezett 500 frt értékű beruházásokból 150 frtot megfizetni. A kereset beadása alatti időre követelt elvont haszon iránti keresetükkel felperesek elutasittatnak, úgyszintén elutasittatik alperes a kereseti ingatlan tulajdonos és a megítélt 150 frton fölül támasztott beruházás iránti viszonkeresetével, stb. Indokok: Felperesek alperest a kojsói 48. sz. tjkvben foglalt 160 hrsz. alatt felvett ingatlan birtokba adására elvont haszon megfizetésére kérik kötelezni azon okból, mert a keresethez A. alatt csatolt telekkönyvi kivonat tanúsága szerint ezen ingatlan az ö korlátlan telekkönyvi tulajdonukat képezik. Alperes tagadja, hogy a kereseti ingatlan felperesek tulajdonát képezné és hogy azt ő minden alap és ok nélkül használná, mert azon terület, melyen házát ö illetve jogelődje felépítette, a kereset beadása előtt 16—18 évvel Kajsón pusztított tűzvész után jogelődje egy kiküldött bizottságtól kapta tulajdonul, kárpótlásul a tulajdonát képezett azon területért, melyet a bizottság tőle utcának átvett, keri ennélfogva és azon okból, hogy a felperesek a 160. hrsz. ingatlannak a kajsói 47. és 49. sz. tjkönyvekben foglalt tulajdonosait perbe nem idézték s így a perbehivás hiányos, felpereseket keresetükkel elutasítani és viszonkeresete folytán részére a kereseti ingatlan tulajdonát feltétlenül és az esetre, ha a kereseti ingatlan birtokának kibocsátására köteleztetnék, 500 frt beruházási költséget felperesek irányában megítélni. Alperesnek a hiányos perbehivásra alapított kifogását mellőzni kellett, mert a körülmény, hogy a közös tulajdonosok valamelyike által indított birtokkeresethez az összes tulajdonostársak hozzá nem járultak, nem szolgál akadályul arra, hogy felperesek jogaikat egy harmadik személy ellenében a többi társtulajdonosok nélkül ne érvényesíthessék. A per során hit alatt kihallgatott V. György, M. János, S. Mihály, G. Mihály, M. Mihály, L. György, L. Anna és Z. András tanuk vallomásával beigazoltatott, hogy a 160. hrsz. ingatlant alperes a Kojsón dühöngött tűz óta használja; tekintve pedig, hogy a keresethez A. alatt csatolt telekjegyzőkönyv tanúsága szerint a kojsói 48. sz. tjkvben foglalt 160. hrsz. ingatlan felperesek korlátlan tulajdonát képezi s tekintve, hogy a korlátlan tulajdonnal a birtokjog is jár, a kereseti ingatlan birtoka felperesek részére megítélendő volt. Aperes a per adatai szerint a keresetlevél beadása előtt rossz hiszemű birtokosnak tekinthető nem lévén, felperesek a kereset indításáig terjedő időre az elvont haszon iránti követelésükkel elutasitandók voltak, ellenben miután alperes a kereset indítása után jóhiszeműséggel többé nem védekezhetik, ezen időponttól ő a szakértők által is igazolt elvont haszon megtérítésére is kötelezendő volt. A kereseti ingatlanra vonatkozó tulajdonjog megítélése iránti keresetével elutasítandó volt alperes, mert a kihallgatott tanuk val'ják ugyan, hogy Kojsó községbea volt tűzvész után a szolgabíró a házhelyeket szabályozta, hogy alperes a tűzveszély után a 160 hrsz. részleten építette házát és azóta abban lakik, hogy alperes jogelődje ezen részleten volt kőfalért felperesek jogelődjének 30 frtot fizetett, de mindez elegendő bizonyítékot nem képez arra nézve, hogy alperes a 160. hrsz. részletnek tulajdonosává lett volna, miután alperes elleniratában maga is beismeri, hogy a tűzvész után épitett háza csak kis részben áll azon a területen, mely felperes tulajdonát képezi és az alperes állal ajánlott főeskü sem foglal magában oly döntő körülményeket, melyek az alperes által vitatott tulajdonjogra nézve kellő bizonyítékot képeznének. A kihallgatott tanuk vallomásával igazoltatott, hogy Kojsó községben volt tűvész után a szolgabíró a házhelyeket szabályozta és hogy alperes a tűzvész után a 160. hrsz. részletén építtette házát a nélkül, hogy abban felperesek vagy azok jogelődje által megakadályoztatott volna és miután felperes ezek szerint jóhiszemű építkezőnek tekintendő, :i jóhiszemű építkező pedig a szükséges és hasznos költségek megtérítését a földtulajdonostól követelheti, felpereseket a tulajdonos alperes által épitett ház és melléképületeinek a szakértők által igazolt 150 frtnyi értékének alperes részére leendő megfizetésére kötelezni kellett. Szakértők az alperes által a 160. hrsz. területen épitett ház és melléképületek értékét csak 150 frtra becsülvén, alperest viszonkeresetének a 150 frton felüli részével elutasítani kellett, stb. A kassai kir. itólő tábla (1893. nov. 2. 7,005. sz. alatt) az első bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint felperesek a keresetet megelőző időre támasztott elvont haszon iránti követelésükkel elutasitattak, felebbezés hiányában nem érinti, azt a részét, mely szerint alperes a kereseti ingatlan tulajdona iránti viszonkeresetével elutasittatott, megsemmisítik, egyebekben azonban az első biróság ítéletét akként változtatja meg, hogy alperest az első biróság ítéletében megszabott időben és jogkövetkezményei terhével arra kötelezi, miszerint a kojsói 46. sz. tjkvben A. I. 160. hrsz. ingatlanból az 1. sz. alatt csatolt térrajzon c), d) és e) betűvel jelölt területet egészben, az f) betűvel jelölt területből pedig az általa birtokolt jutalékot tartozik felperesek birtokába és használatába kibocsátani, viszont azonban felpereseket arra kötelezi, hogy a részükre fentebb megítélt ingatlannak birtokba vétele, illetve kibocsátása alkalmával alperesnek az e helyütt is beruházás címén megítélt 150 frtot egyidejűleg végrehajtás terhével megfizetni tartoznak, vagyis alperes a kérdéses ingatlant csakis ennek a 150 frtnak egyidejüleges lefizetése mellett köteles felperesek birtokába átbocsátani, végül felpereseket az elvont haszon iránti követelésükkel a kereset beadása utáni időre is elutasítja, stb. Indokok. A kereseti ingatlanra vonatkozó tulajdonjog megítélése iránt támasztott viszonkereset a budapesti kir. itélő táblának 1890. évi nov. 3-án 55,354. sz. a. kelt határozatával itélt dologgá vált, a mennyibe í alperes ez iránti kérelmével feltétlenül és jogerősen elutasittatott; e szerint az első biróság az által, hogy ezt a kérdést újból elbírálta, oly szabálytalanságot követett el, mely miatt az arra vonatkozó intézkedését az 1881: LIX. t.-cz. 39. §. o) pontja alapján megsemmisíteni kellett. A budapesti kir. itélő táblának fentebb hivatkozott határozata következtében 1892. évi május 25-én megtartott birói szemle alkalmával meg lett állapítva, hogy a kojsói 47—49. sz. tjkvben felvett és közös birtokot tevő 160. hrsz. beltelekből alperes az 1. sz. alatt csatolt térrajzon c — c betűvel jelölt területet kizárólag, az f alatti területet pedig a perbe nem vont id. K. örökösével közösen birtokolja és használja. Tekintve, hogy felperesek az A. alatti hiteles alakban felmutatott tlkvi kivonattal igazolták, hogy a keresetlevélben megmegjelölt és a kojsói 48. sz. tjkben A 1. 160. hrsz. a. felvett belteleknek telekkönyvi tulajdonosai és tekintve, hogy felpereseket, mint telekkönyvi tulajdonosokat a törvénynél fogva birtok is feltétlenül megilleti, tekintve, hogy ezzel szemben alperes ezen ingatlanra vonatkozó jogos birtoklását nem igazolta, a mennyiben azt a védekezését, hogy édes atyja a kérdéses ingatlant felperesek jogelődétől, Z. Györgytől, még pedig I. r. alperes tudtával 40 frtért megvette, nemcsak nem bizonyította, de ellenkezőleg az ezen körülményre nézve kihallgatott tanuknak és különösen M. Mihálynak határozott vallomásával igazoltatott, miszerint alperes édes atyja a kérdéses 40 frtot nem a kereset tárgyává tett beltelekért, hanem az azon felépítve volt házfalak fejében fizette: ezek alapján alperest a kereseti ingatlan kibocsátására nézve a rendelkező rész értelmében, vagyis a megejtett szemle eredményéhez képest marasztalni, egyúttal azonban kimondani kellett, hogy alperes a kérdéses ingatlant csak is az első bíróságnak ide vonatkozó helyes indokai alapján e helyütt is részére felperesek ellenében megítélt 150 frtnak egyidejűleg lefizetése mellett tartozik felperesek birtokába kibocsátani. Ezt az utóbbi kijelentést pedig az a körülmény indokolja, hogy mindaddig, mig felperesek alperesnek a kereseti ingatlanon tett hasznos beruházás címen megítélt összeget ki nem fizetik, alperes ezt az ingatlant jogosan tarthatja vissza. Alperesek jóhiszemű birtoklása indokolja egyszersmind a kir. itélő táblának azt az intézkedését is, mely szerint felperesnek elvont haszont még a kereset beadása utáni időre sem Ítélte meg.