A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - A gyámság történeti fejlődése. 1. [r.]

178 A J OG. A m. kir. Curia (1894. szept. 11. 395. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik és valamint felperesek keresetükkel, ugy alperes viszonkeresetükkel egészben elutasittatnak, stb. Indokok: A kojsói 47 — 49. sz. tjkönyvekben eredetileg a 65., 64. és 63. össz. sz. házak mint önálló és különböző tulajdonosokat illető birtoktestek 65—67. hrsz. alatt voltak felvéve akkép, hogy az udvarterület közös. A telekkönyveknek átalakítása alkalmával vagyis 1883. évben szabályellenesen a három házhely egy birtoktestté egyesittetett 160. hrsz. alatt és ez a házszám részlet mind a három telekkönyvben vétetett fel azzal, hogy : »ez a részlet '/s részben közös a többi két telekjegyzőkönyvvel.« A birói szemle alkalmával felvett vázrajzzal és szakértői véleménynyel megállapittatott, hogy a 160. hrsz. részlet, mely a telekkönyvek szerint 165 • öl területtel bir, tényleg 196-43 • -ölet tesz, hogy azon nem három, hanem csak két lakház áll, hogy abból sem felperesek, kik a 48. sz. telekjegyzőkönyvben mint tulajdonosok vannak bevezetve, sem a 47. és 49. sz. telekjegyzőkönyvben felvett tulajdonosok mit sem birnak, hanem a tényleg 6 részre osztott birtokokból a térrajzon feltüntetett a) és b) alatti részletet id. K. Mihály (esetleg Miklós) örököse a c), d), e) alattiakat alperes ifj. K. Mihály és az f) alattit a nevezettek közösen birják és használják, illetve az a) és c) alatti részleteken álló két házat lakják. Ha már most a telekkönyv jelenlegi állapota szerint megállapítottnak vehető is, hogy felpereseket nem csupán az a terület illeti, melyen a 64. össz. sz. ház épilve volt és a közös udvar eszményi 1/z része hanem az egész 160. hrszám részletnek, tehát a 63. és 65. össz. számú házaknak is egy eszményi '/3 része és igy felperesek a társtulajdonosok perbe vonása nélkül jogosítva volnának alperestől az általa bírt részleteknek kibocsátását követelni, felperesek mégis követelésükkel az ügy érdemében elutasitandók voltak azért, mert a kihallgatott tanuk vallomásával, támogatva a mai birtokállással bizonyítást nyert az, hogy a Kojsón 1871—73. évek egyikében dühöngött nagy tűzvész után, egy a szolgabiróból és mérnökből álló megyei bizottság oly célból, hogy tüz esetén az egyes házak hozzáférhetők legyenek, új utcákat nyitott, a házhelyeket újra felosztotta és a kisajátítást szenvedett birtokosokat más házhelyekkel kárpótolta, hogy ezen felosztás alkalmával alperes atyjának a peres terület osztatott ki és mert bizonyítást nyert az is, hogy az érdekelt felek a megyei hatóságnak eme bár a magánjogba ütköző intézkedésébe belenyugodtak, jelesen pedig felperesek jogelődei azzal, hogy tűrtek, miszerint alperes atyja azon a helyen, hol a tüz előtt az ő házuk állott, új házat építsen és hogy azóta 13 — 15 évig az ellen fel nem szólaltak, sőt a tanuk vallomásai szerint alperes atyjának a leégett házuk falait 40 írtért eladták. Az ügy ily állásában tehát felperesek az alperes birtokában és használatában levő, esetleg nem is egészben a felperes, hanem részben a társtulajdonosok volt házainak területén épült ház és területének kibocsátására csupán a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonjog alapján jogot nem támaszthatnál, és pedig annál kevésbbé, mert ha nem is vétethetnék bizonyítottnak, hogy alperes jogelőde a peres területet felperesek jogelődeinek teljes kielégítése mellett szerezte meg, alperes, kinek jogelőde másnak területén jóhiszemben épített, csakis a házhely becsértékének megfizetésére volna kötelezhető. De elutasítandó volt az alperes is az ingatlan tulajdona iránt támasztott viszonkeresetével, mert a 160. számú részletnek tulajdonosai mind perben nem állanak. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha vevő a küldött árut rendelkezésre bocsátja és egyúttal vissza is küldi és eladó a visszaküldött árut kifogás nélkül visszaveszi, úgy tekintetik, mintha eladó az ügylettől elállott volna. A budapesti kir. járásbíróság: Wolner HeDrik ügy\éd által képviselt W. Ferenc felperesnek, dr. Sch. Richárd Szatmármegye tiszti ügyésze által képviselt Sándorfalu község alperes ellen 86 frt és jár. iránti sommás perében a következőleg itélt; Felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Alperes maga sem vonja kétségbe, hogy a kereseti követelés tárgyát képező es az alperes által visszaküldött fecskendőt 1890. évi máj. 4-én átvette, elmulasztotta azonban a fecskendőt kellő időben a vevő veszélyére és költségére valamely közraktárakba vagy egy magánszemélynél a keresk. törv. 351. §-a értelmében letenni, vagy a keresk. törv. 347. §-a értelmében eladni, mely esetben egyúttal az indokolatlan át nem vételből eredett kár megtérítésére kötelezte volna; elmulasztotta tehát a visszaküldött fecskendőt alperesnek rendelkezésére bocsátani. Minthogy pedig a felperes az árút visszavette, ilyképen kifejezést adott azon szándékának, hogy az ügylethez, melytől alperes a fecskendő visszaküldése által ellátott, felperes sem ragaszkodott ; ennek folytán tehát alperes most már arra, hogy a fecskendőt visszavegye, — dacára az A) alatti kellő alakban kiállított kötelezvénynek, — kötelezhető nem lévén, a mennyiben most már a felperesi követelésnek tárgya sincsen, s felperesnek az A) alatti kötelezvényre alapított követelése kereseti jogot meg nem állapítván, őt alaptalan keresetével elutasítani s az okozott perköltségek megfizetésére a fenti okokból kifolyólag marasztalni kellett. (1892. október 31. 3641. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla; Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik s alperes végrehajtás terhével köteleztetik 86 frt 36 kr. tőkét 8 nap alatt felperesnek megfizetni. Indokok: A per adataival bizonyítva van azou tényállás, hogy alperes egy tüzi-fecskendőt vett meg felperestől s ennek vételára fejében állította ki, a különben is szabályszerűen felsőhatóságilag helybenhagyott, a keresethez csatolt, valódiság és tartalom tekintetében nem nem kifogásolt, tehát teljes bizonyító erővel biró A) alatti kötelezvényt. Tekintve, hogy a fent kifejtettek folytán kétséget nem szenvedhet az, hogy a peres felek között tényleg vételi jogügylet létesült; tekintve, hogy ezt felperes teljesítette is, mert alperes beismerésével bizonyítva van, hogy felperes a tüzi-fecskendőt elküldötte és alperes azt átvette; tekintve, hogy alperes nem tagadta, hogy az A) alatti értelmében fizetni kötelezett és keresetbe vett két részlet már lejárt és végül tekintve, hogy alperes fizetési kötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy alperes a tüzi-fecskendőt visszaküldte és azt felperes átvette, mert alperes nem bizonyította, hogy a tüzi-fecskendő rendeltetése és céljának meg nem felelő állapotban küldetett felperes által alperesnek és hogy a tüzi-fecskendő hasznavehetetlen volt; mindezeknél fogva az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával alperest a mennyiségileg nem kifogásolt kereseti tőkeösszeg és ennek kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. (1893. november 14. 13,520 sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes azzal, hogy a kérdéses fecskendőt 1890. évi máj. 4-én minden kifogás nélkül visszavette, emez árunak rendelkezésére bocsátását elfogta s igy, miután felperes a megrendelésnek megfelelő árú kiszolgáltatása iránt utóbb sem intézkedett, a vételügy megszűntnek lévén tekintendő ; felperes a ki nem szolgáltatott fecskendő vételárát alperes községtől nem követelheti, felperes tehát helyesen lett az elsőbiróság részéről keresetével elutasítva s mint pervesztes, az okozott költség megtérítésére kötelezve. (1894. szept. 20. 1283. sz. a.) A K. T. 276. és 277. §-ainak rendelkezései alapján kétségtelen, hogy a foglaló fogalmához tartozik szükségképen az, hogy a foglaló az egyik szerződő fél által a másik szerződő félnek tényleg átadatott légyen, a foglalónak ezen fogalma tehát kizárja azt, hogy csupán igért vagy kötelezett, de tényleg át nem adott foglaló mint ilyen perrel érvényesíthető követelés tárgyát képezhesse. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék (1892. április 19.12,651. sz. alatt) : Dr. Bácskai Albert ügyvéd által képviselt R. Nándor felperesnek Petrovits László ügyvéd által képviselt B. Lajos alperes ellen 400 frt és járulékai iránti perében a következőleg itélt : Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperesnek a kereset időelőttiségére vonatkozó kifogását a kir. törvényszék figyelmen kivül hagyta, mert az alperes által a kereset alapját képező A. alatti szerződés érvénytelenítése iránt 1889. évi 39,064. sz. alatt indított perben viszonkeresetileg érvényesített, 400 frt foglaló megfizetése iránt hozott I. birói Ítélet, alperes által nem felebbeztetvén, az még ezen kereset megindítása előtt jogerőre emelkedett és igy felperes keresetét a pts 77. §-a értelmében megindítani jogosított lévén, az időelőttinek nem volt tekinthető. Az ügy érdemében. Felperes az A) alatti szerződésben kikötött és 1889. évi július lö-én alperes által fizetni kötelezett 400 frt megfizetése iránt indítván keresetet, keresete a szerződés teljesítésére irányul, de kétoldalú szerződésnél, a ki ellen a szerződés teljesítése követeltetik, arra csak az esetben kötelezhető, ha a másik fél saját részéről a szerződést teljesítette, illetőleg kész a teljesítésre (K. T. 335. §.) felperesnek azt kellett volna kimutatni, hogy ő az A. alatti szerződést teljesítette, vagy arra vonatkozó készségét kellett volna kijelentenie. Minthogy pedig alperes azt, hogy részéről a szerződés teljesíttetett, nem is állítja, sőt a szerződés teljesítésére vonatkozó szándékát ki sem jelenti, felperes sem követelheti alperestől, hogy az A. alatti szerződésben kötelezett 400 frt fizetésével a szerződést a maga részéről teljesítse. Ehhez képest felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. február 16. 2,557. sz. alatt) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az első bíróság ítéletét indokai alapján és azért kellett helybenhagyni, mert felperes alperesnek azt az ellenirati állítását, hogy az alperesnek korábban eladott üzletét időközben másoknak eladta, válasziratában, nem tagadván, az alperes által állított ez a körülmény és ez által az is, hogy felperes a szerződést a maga részéről nem is teljesítheti, az 1868: LIV. törvénycikk 159. §-a értelmében bebizonyitottnak veendő. A m. kir. Curia (1894. október 12. 813/v. sz. alatt) a kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A K. T. 276. és 277. §-ainak rendelkezéseiből kétségtelen, hogy a foglaló fogalmához tartozik szükségképen az,