A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - A gyámság történeti fejlődése. 1. [r.]

3i6 A J OQ. és testi fogyatkozásainál fogva ügyeit kellőleg intézni, a családi vagyont biztosítani és mindazon kötelmeket, a mik egy római páter familiastól — habár csak maga-magának páter familiása is — megvárhatok, teljesíteni nem képes: a családi érdekek veszélyeztetve vannak, mert a vagyon szétmálhatik s az ezen alapuló családi tekintély és hatalom is vele bukik. Nehogy tehát ez eset bekövetkezhessék s a törvényes örökösödés, mely az elhalt vagyonára annak legközelebbi családtagjait, agnatusait hivja meg, csorbát szenvedjen, az így sui iurissá vált római polgár gyámság alá helyeztetett, vagy helyesebben szólva, annak oltalma és hatalma alá adatott, kit a törvényes örökösödés illetett s a ki nem volt más, mint legközelebbi agnatusa. A gyámság ezen nemét hivták a rómaiak »legitima agnatorura tutela«-nak. Ezen legitima tutela lényege abban állott, hogy a gyámság lévén hivatva pótolni a családatyai hatalmat, a gyámnak megfelelő kötelezettségek nélkül majdnem mindazon jogokat biztosította, melyeket előbb a családatya élvezett; minden intézkedés a család előnyére irányittatván, a gyám első sorban nem védencének érdekeit volt köteles szem előtt tartani, hanem jogosítva volt a családnak s így viszont önmagának vagyoni hasznát mozdítani elő és a törvényi öröklést, melyen a család nagysága nyugszik, a maga s igy viszont a család javára biztosítani. Könnyen érthetjük tehát, hogy habár gyám csak az lehetett, ki a törvénynél fogva arra első sorban hivatott volt, de ezen gyámnak legközelebbi agnatusi minőségén kivül egyéb kelléket igazolnia nem kellett. Mert ha gyámi teendőinek megfelelni nem tudott, sőt maga is gyámra szorult, a római jog ezen a criticus helyzeten is túltette magát s ép az előbbi módon rendelt gyámot a gyámnak is, ki aztán mindkettőjük vagyonából sáfárkodott önmaga javára. A gyámság kezdetleges formája tehát pusztán családi magánjog volt; ebből pedig megérthetjük, hogy miért vol'ak a gyámságból kiszorítva a cognatusok, azaz a famílián kivül álló merőben vérségi rokonok és viszont miért volt jogosítva a patrónus is arra, hogy védencének utódja felett törvényesen gyakorolhasson gyámi jogokat! Be kell ismernünk ugyan, hogy a gyámság a rómaiaknál családi és igy sok tekintetben magánjogi jellegét soha sem veszítette el; de valamint változtak idővel a családi szervezet és viszonyok, ép u^y változott, sőt gyökeres átalakuláson ment keresztül a gyámi intézmény is. A család képezte az államalakulás substratumát; mihelyt azonban az állam a kellő szilárd alapot nyerte, a családot nem ugyan absorbeálta, de a családi kötelékeket lényegesen enyhítette. A családatyai hatalom szelídült és a családtagok mindnagyobb önállóságra tettek szert, különösen pedig vagyonjogi szempontból a különféle peculiamok segélyével. Mihelyt ugyanis az államegységet a családok megalkották, az államnak többé nem családi cqngloineratumokra, hanem polgárokra volt főleg szüksége. És tény, hogy az ó-kori népek közt sehol sem fejlődött ki annyira a személyiség és a személyi jogképesség, mint Rómában ; csakhogy előbb p.uszta családi, most meg állami érdekek fonták körül a római polgárt, ki e tekintetben csakugyan cseberből vederbe jutott. Ezen iránynak megfelelöleg fejlődött aztán a gyámi intézmény is, melyet előbb a családi, most pedig az állami érdekek protegáltak. A legitima tutela ridegségét mindenek előtt az a körülmény enyhítette, hogy a családatya már korán jogosítva volt gyermekei részére végrendeletileg rendelni gyámot; ez által az első lehetőség megadatott arra, hogy gyámul a legalkalmasabb családtag választassék s ez által a gyámolt érdekei és előnyei is érvényesíttessenek, habár az állam beavatkozása a végrendeleti gyám működésére és ellenőrzésére is felette csekély volt. Tagadhatatlan továbbá, hogy a ius gentium is gyakorolt némi befolyást a gyámoltak érdekeire, de azért az agnatusi rendszer továbbra is fenmaradt. Csak a császárok alatt vett rohamosabb átalakulást a gyámi intézmény. Süríien hozattak tauácsvégzések és adattak ki császári rendeletek, melyek lépten-nyomon arra törekedtek, hogy a védtelenek o'talmával többé ne pusztán a család és az öröklésre hivatott családtagok, hanem mindenek előtt maga a védelemre szoruló és vele együtt az állam java, a közjó raozdittassék elő. Ez irányban a fejlődés fokozatos. A jogok helyébe szoros kötelezettségek lépnek s a gyámság közhivatallá válik. Törvény- és tanácsvégzések által szabályoztatik a gyámkijelölés, a gyámok felelőssége, hatáskörük és viszonyuk gyámoltjaikkal szemben. Már a szabad köztársaság korában lép a végrendeleti és törvényi gyámság mellé a hatóság részéről rendelt gyámság s a kirendelési jogot az arra jogosított vagy kötelezett rokonok ajánlata folytán a tribünök közbejöttével a praetor urbánus gyakorolja. Még ugyanezen korszakban a lex Júlia et Titia a tartományi kormányzókat bizza meg a kirendeléssel, mignem e célra M. Aurelius és Constantinus császárok alatt külön praetorságok, az u. n. praetores tutelares szerveztetnek. Minthogy pedig ezen hatóságok rei dszerint nem hivatalból jártak el, a gyámságra .szoruló személyeket azoknak legközelebbi rokonai voltak kötelesek bejelenteni és részükre gyámot ajánlani; mig a hatóságok a legnagyobb gonddal tartoztak a kirendelést eszközölni, ugy hogy egy — Trajanus császár alatt hozott — tanácsvégzés a netán felmerülő vigyázatlanság esetében (pl. ha az óvadékot be nem követelték) in subsidium elégtételre is kötelezi őket. (Folyt, köv.) Belföld. A budapesti kir. tábla elnöke és az ügyvédek. Közöltük mult számunkban Vértessy Sándor kir. táblai elnök urnák a törvényszékek elnökeihez a sommás eljárás életbeléptetése alkalmából intézett és október hó 25-éről kelt körrendeletét, melynek egyik részében a törvényszékek, mint felebbezési forumok elnökeit arra figyelmezteti, hogy »az ügyvédi képviseletnek a méltányosság mérvét esetleg meghaladó, az érdemleges védekezésre nem vonatkozó t ú 1 h o s s z a d a 1 m a s fejtegetései és vitatkozásai a gyors igazságszolgáltatásérdekében — a jogvédelem.sértetlen biztosítása mellett — a törvényes korlátok közé szoríttassanak s ugy ezzel, valamint a tárgyalásoknak minden irányban higgadt s tárgyilagos vezetésével abiróság tekintélye szükség esetén az ügyviteli szabályok 40. §-a rendelkezésének szigorú alkalmazása s kellő erély kifejtése mellett csorbittatlanul fentartassék és megóvassék.« A körrendelet ezen része a legmélyebb felháborodást szülte és méltán, az egész ország ügyvédségében és minden oldalról kapunk a legerősebb kifakadásokkal telt nyilatkozatokat a hazai ügyvédség ilyetén meg nem érdemlett támadása ellen. Méltán kérdhetni, hogy mi ind totta a tábla tisztelt elnökét arra, hogy mintegy megbélyegezze az ügyvédséget és hogy szükségesnek tartsa az ügyvédség netáni viselkedését az új eljárással szemben különös rendszabályozás végett a bíróságoknak figyelmébe ajánlani. Hát csakugyan sürgősebb és fontosabb dolgokra az új eljárás küszöbén nem kell felhívni a bíróságok elnökeit, mint arra, hogy az ügyvédek védelmi modorára legyenek éber szemmel nemcsak, hanem annak tulterjengését azon eszközökkel nyomják el, mint minővel a tárgyalást megzavaró rendellenességeket, rendzavarást, a felek illetlen viselkedését szokták orvosolni. Az új eljárás új kötelességeket ró az ügyvédségre a képviselet tekintetében, védelmi rendszere el fog ütni a régi irásbeliségitől. De a bíróságra is új kötelességeket ró. És a mint nem szabad már előre kétkedni abban, hogy a bíróság az új helyzet követelményeinek meg fog felelni, ép ugy nem szabad kétkedni, hogy az ügyvédség is új kötelességei teljes tudatában fogja végezni nehéz munkáját. Legkevésbbé szabad ily sértő kételynek oly helyről kifejezést adni, mely első sorban hivatva volna útját egyengetni az új törvénynek az összes tényezők harmonikus együttműködése által. A budapesti ügyvédi kamarának pedig első sorban kötelessége lesz a kir. tábla tisztelt elnökének ezen, az ügyvédségre nézve sértő utasításával szemben autoritativ módon állást foglalni. Felolvasás a magyar magánjog és gróf Széchényi Istvánról. A magyar tudományos akadémia folyó hó 4-én Széchényi gróf emlékére ünnepélyes ülést tartott, melyen dr. Vécsey Tamás, az egyetem tudós és irodalmilag is mindig tevékeny tanára azon érdekes tárgy felett értekezett, hogy mit köszön a magyar magánjog Széchényinek. A nagyterem széksorait nagy közönség töltötte meg, az akadémikusok emelvényén pedig az akadémia tudós tagjain kivül ott voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök és Szilágyi Dezső igazságügyminiszter is és gróf Széchényi Béla, az ünnepeltnek fia. A díszgyülés elnöki emelvényén báró Eötvös Lóránt, az akadémia elnöke, Pulszky Ferenc, a II. osztály elnöke és S z i 1 y Kálmán főtitkár foglaltak helyet. Báró Eötvös Lóránt rövid, üunepies beszédben gróf Széchényi István emlékének szentelt kegyeletes szavakat. Az ő tudományos munkássága olyan széles teret ölelt fel, hogy a mikor az akadémia születésének százéves fordulóján elhatározta, hogy működésének emlékére minden évben díszülést tart, egyúttal azt is kimondta, hogy minden évben másik osztály rendezze az ünnepet. Ez évben a II. osztály feladata a diszülés rendezése s ezért fölkéri Pulszky Ferencet, a II. osztály elnökét, hogy az ülést nyissa meg. Ezzel Pulszky Ferenc a díszülést rövid üdvözlettel megnyitotta s fölkéri dr. Vécsey Tamást, hogy értekezését olvassa fel. Dr. Vécsey Tamás Széchényi és a magyar magánjog cím alatt tudományos értekezést olvasott fel, a melyben megkapóan rajzolja azt a hatást, a melyet Széchényi szelleme gyakorolt a magyar magánjog kifejlődésére. A nagy hatást keltett előadás eszmemenete a következő volt: A Széchényi-korszaknak egyik nemes ambitiója a tudás. »A tudást végtelenül szomjahozom. Fejem szellemi táplálékot követel. Most tehát le a feszes csákóval, le a vörös nadrággal. Hadd tanuljam a törvény-tudományt és a gazdaságtant.« Igy szólt és igy cselekedett a huszárkapitány Széchényi. Leteszi