A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - Néhány kontrovers magánjogi kérdés - Matlekovits Sándor új könyve. A Jog eredeti tárcája

A JOG. 323 csak a törvényes osztályrész biztosítása céljából kérhetik és tekintve, hogy az 1885: VI. t.-c. 3. §-a szerint: »az 1877: XX. t.-c. 28. §-a b) és c) pontjainak eseteiben gondnokság alá helye zést az 1877 : XX. t.-c. 31. §-ában említett jogosítottakon kívül a gondnokság alá helyezendönek házastársa is kérheti«, u. a. t.-c. 4. §-a szerint pedig »ha az 1877 : XX. t.-c. 28 §-a b) és c) pon'jai eseteiben valakire nézve olyan körülmények forognak fenn, melyek folytán teljes elszegényedésétől és ennél fogva attól lehet tartani, hogy az illetékes község a tartás által \aló megterheltetésnek leend kitéve, az illetékes gyámhatóság utasítása folytán a gondnokság alá helyezést az árvaszék ügyésze is kérheti«, azon couclusiora kell jutnunk, hogy mai jogunk szerint a tékozlás miatti gondnokság alá helyezés célja vagy a törvényes osztályrész biztosítása (1877: XX t.-c. 31. §.) vagy a család létfeltételeinek megóvása (1885: VI. t.-c. 3. §-a) — mely cél a házastársi és családi viszony s érdekközösség természete által teljesen indokoltnak is veendő, vagy pedig, hogy az illetőt ne legyen kénvtelen a község eltartani (18Sö: VI. t.-c. 4. §-aj, mivel az 1872: XXXVI. t.-c. 105. §-a és az 1886: XX. t.-c. 145. §-a által az elszegényedett községi tagok eltartásának kötelezettsége a községekre háríttatott. // Hitbizományi helyettesítés. (Substitutio fidei commissaria ) Ezen, a római jogból átvett, de az európai jogfejlődés folytán jelentékenyen módosult intézménynyel azon oldalról akarunk foglalkozni : vájjon a hitbizományi helyet esités helyt foghat-e hazai jogunkban vagy sem? E kérdésre elméletileg megfelelni nem lehet s így tehát a judicaturához kell fordulni, mely azonban nem nyugtathat meg, mert volt idő, midőn felsőbíróságaink felfogása szerint a hitbizományi helyettesítés lnzai jogunkban helyt nem foghat, ujabb időben meg ismét azon felfogásnak hódol a birói gyakorlat, hogy a hitbizományi helyettesítés igen is helyt foghat. A hitbizományos helyettesítés magában véve nem egyéb, mint magánintézkedés folytán történt s a törvény által megengedett korlátolása a tulajdonjognak. Nálunk természetesen törvény, mely azt megengedi, vagy eltiltja, hiányzik és ezt pótolja a birói gyakorlat. A birói gyakorlat azonban itt terét már túllépi, mert a birói gyakorlat feladatai a hiányos, hézagos vagy nehezen érthető törvényt a törvényhozó intentiójához képest történő magyarázat által pótolni, de < gy jogrendszerbe egy egészen új intézményt belehozni, azt hiszem nem lehet a birói gyakorlat feladata, már azért sem, mert e gyakorlatnak alapja sem az elmélet, sem a régibb jog, hanem egyedül a bíróság azon felfogásának kijelentése, hogy ha törvényt hozna, a ptkvbe a hitbizományi helyettesítést bele venné vagy nem venné be. A hitbizományi helyettesítést, mint a tulajdonjognak magán intézkedés folytán történt és a törvény által megengedett korlátolása gyanánt felfogva, az elidegenítési tilalmak fogalma alá esik, mégis azonban csak az esetben, ha az elidegenítés tilalma halál esetére is szól. végre lehetővé válik az adóreform kérdésének nyugodt tárgyalása. »A nehéz idők már a múlté, a sikeres kibontakozás a jelené s igy a lehető virulás a jövőé.« A kötetet egy kiváló gondossággal készített s ugy a tárgyi mint személyi momentumokra, valamint törvényidézésekre egyaránt kiterjeszkedő betűsoros tartalomjegyzék és az 1867-től működött ministerek csoportosított táblázata a hivataloskodási dátumokkal rekeszti be. A tulajdonképeni első kötet az 1875. évig terjedő időszakkal foglalkozik. Mindenekelőtt azonban röviden bemutatja mindegy az összehasonlítások könnyebbé tétele céljából az 1848 — 1867-ig terjedő évek történetét. Térszüke miatt mi főleg csak az igazságügyre vonatkozó részek ismertetésével foglalkozhatunk. Az 1848-ik év második felére készített költségvetésben az igazságügyi minister szükségletét 404,590 frttal látjuk fölvéve. míg a 49-iki költségvetésben már 809,180 frtot találunk. Ebben már benne van a felállítandó bányatörvényszékekre praeliminált 98,000 forint. Az 1867-ik évre a költségvetést még a centralis bécsi kormány készítette. Lónyay pénzügyminist^r az első rendszeres költségvetést 1868. ápr. l6-án terjesztette elő. Ebben az igazságügyministerium költségvetése 2.923,000 frttal szerepelt. A pénzügyi bizottság a tételt azonban 37,600 frttal kisebb összegben, azaz: 2.885,400 forintban állapította meg. Az 1869-ik évben kezdik a pénzügyi bizottságban hangoztatni, hogy a bírákat anyagilag is függetlenné kell tenni s hogy különösen a táblai birák fizetései emeltessenek, itt lesznek figyelmesekké fegyintézeti viszonyaink nyomorúságára s fölmerül a vélemény, hogy ezen viszonyok sanálására az erre vállalkozni kívánó szak- és munkaképes egyének külföldi tanulmányútra küldessenek. Az 1870. évi budget tárgyalásánál leginkább az igazságügyi reform s a codificatio képezik az általános vita tárgyát. H ó d o s s y Imre codificationalis osztály felállítását sürgeti, I r ányi Dániel 36 tagból álló bizottságot óhajt a polgári törLássuk most, hogy hazai bíróságaink mikép alkalmazzák időnkint a hitbizományi helyettesítés fogalmát hazai jogunkban. Régibb időben elvül tartotta a birói gyakorlat, hogy a hitbizományi helyettesítés magában még nem foglalja azt a tilalmat, hogy az örökség tárgyát képező vagyonnal az örökös életében vagy halála esetére ne rendelkezhessék s a hitbizományi helyettesítésnek nem tulajdonitható más joghatály, mint hogy az örökös örökségi része, ha a végrendelkezési képességre a törvényben előirt kor elérte előtt halna meg, vagy ha elérte is a kort s a vagyonnal nem rendelkezett, a helyettesitett utóörökösre szálljon.3) Később már nem ilyen subsidiarus jellegűnek tüntette fel a birói gyakorlat a hitbizományi helyettesítést, így kimondotta a legf. ítélőszék, hogy ha a tulajdonjognak a tkvbe bekeblezése alkalmával egyúttal bejegyeztetik, hogy a tulajdonos halála után a birtokban kiket fog az öröklési jog illetni, a bejegyzés csak a halál esetére való intézkedést korlátolja és nem szolgál akadályul annak, hogy a birtokkal a tulajdonos életében szabadon ne rendelkezhessék s azt életében el is ne idegenithesse.1) Egy más alkalommal pedig azt mondotta ki a legf. ítélőszék, hogy a hitbizományi helyettesítés nem foglalja az örökös végrendelkezési jogának korlátolását hallgatag magában, ebből kifolyó1 ag, ha egyidejűleg az örökösnek a végrendelettétel meg nem tiltatott, a hitbizományi helyettesítésnek más joghatály nem tulajdonitható, mint hogy azon örökös örökségi része, ki az előtt halna el, mielőtt az érvényes végrendelkezésre kellő kort elérte volna vagy ha elérte, de nem rendelkezett, a hitbizományilag helyettesitett örökösre szálljon; de nem terjed ki oly esetre, midőn a közvetlen örökös a törvényes kor elérte után végrendelet hátrahagyásával hal el.5) Más esetben pedig kimondotta a legfőbb biróság, hogy a végrendeletben kifejezett örököshelyettesités nemcsak a végrendelkezési tilalmat, hanem az élők közti szabad rendelkezés korlátolását is magában foglalja.'1) A hitbizományi helyettesítés hazai jogunkban való befogadását vagy be nem fogadását illetőleg a birói gyakor'at mind ez ideig megállapodásra jutni nem tudott s habár a fent közölt határozatok egymással nagyon is ellentétesek és sokszor oly felfogást tanúsítanak, melyek, ha a hitbizományi helyettesítés intézménye elfogadtatik, ez intízményt teljesen felforgatják, mégis ugy az egyik, mint a másik felfogás mellett ugyanoly súlyú érvek hozhatók fel, mert midőn a biróság e kérdésre nézve dönt, nem a hiányos törvényt pótolja s magyarázza, hanem azon adott esetre világos törvényhozó és az illető határozatokból csak az tűnik ki, hogy a legfőbb biróság illető tanácsa, ha törvényhozó lenne, a hitbizományi helyettesítést csak ilyen vagy olyan alakban kívánná hazai jogrendszerünkbe átültetni. 3) 1865. febr. 22. 1,195. sz. u. kelt legf. it. hat. Dtár r. f. XXIII. 83. *) 1877. dec. 5-én 40,810. sz. a. kelt legf. it. határozat. Közölve Jogt. Közi. 1879. évi 48. számában. '•') 1875. febr. 21 9,511. sz. a. kelt hat. Dtár XII. f. 88. ,;) 1879. jun. 16. 6,443. sz. a. kelt hat. Dtár XIII. f. 72. vény könyv kidolgozására. A képviselőház azonban az indítványokat nem fogadja el. 1871-ben a codificationalis költségek tényleg meg is szavaztattak, de nem kizárólag az igazságügyi hanem az összes ministeriumnak. A ház elfogadta ugyanis Deák Ferenc határozati javaslatát, mely szerint codificationalis munkálatokra az összes ministeriumokuak 50,000 frt akkép szavaztatik meg, hogy ezen összegről az összes ministeriura rendelkezzék, de abból valamely állandó s rendes évi fizetéssel ellátott államhivatali testület föl ne állittassék. Ez okból helyeztetett át a tétel az igazságügymin'steriumból a rainisterelnökség költségei közé. Az 1873-iki költségvetésnél — mint az érdekesen tűnik ki a munkából — a rendszeres törvényhozási munkálatoknak szükségességét hangoztatták s Tisza Kálmán javaslatára a ház határozatot is hozott, melyben felhívja az igazságügyministert, »tegye tanulmánya tárgyává igazságszolgáltatásunk jelen rendszerét, jusson mielőbb tervszerű megállapodásokra azon reformokra nézve, melyek jogszolgáltatásunk terén halaszthatlanoknak mutatkoznak s megtévén a szükséges munkálatokat, mutassa be a javaslatot a képviselőháznak.* Érdekes az 1874. évi költségvetés néhány adata. A kir. tábla kiadásai 637,344, a kir. törvényszékek s járásbíróságokéi 6.669,451 frttal vannak beállítva. A pénzügyi bizottság előbbit 18,854, utóbbit 23,380 frttal reducálta, majd a költségvetést újból átvizsgálva, e tárca keretében a rendes kiadásoknál 254,564 frt, a rendkívülieknél 55,000 frt megtakarítást javasolt. Elénk világot vet ez a néhány számadat az akkori pénzügyek szánalmas voltára. 1875-ben is még 1.073,508 frt megtakarítás ajánltatik, sőt a kilences bizottság a törvényszékek számát is leszállítási óhajtaná. Kívánja azonkép az ügyvitel s birói eljárás szabályozását, közjegyzői intézmény behozatalát, ügyvédi rendtartás alakítását s általában a ppt. égető hiányainak mielőbbi orvoslását, valamint súlyt helyez a békebirói intézményre, melyet mezei s erdei rendőrségi ügyekben igen alkalmasnak vél. A költségvetési javaslat képviselőházi tárgyalásánál a semmitőszék s a Curia, a telekkönyvi hivatalok, a rabtartási költségek s a törvények szerkesztése adott alkalmat nagyobb vitákra s utasíttatott az igazságügyminister javaslat előterjesztésére a rabtartási költségek közigazgatási utoni behajtása s a rabok díjért való dolgoztatása tár-