A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

324 A JOGK Ha már most a fent közölt különböző felfogások egyaránt helyesek, legfelebb azt kérdezhetnek, hogy melyik azok közül a magyarabb és következetesebb, ugy azt hiszem az, a melyik a hitbizományi helyettesit >st elveti és pedig magyarabb azért, mert ez intézmény régibb jogunkban teljesen ismeretlen, következetesebb pedig azért, mert a hitbizományi helyettesítés befogadása az ősiségét más alakban honosítaná meg. A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárás ban. y i. Ezen kérdést fejtegeti a »J o g« 43-ik számában dr, Plopu György, tszéki bíró ur s behatóbb fejtegetés után oly eredményre jut, mely nézetein szerint, habár éles jogi kritikának következménye is, nem állhat fenn, mert ha fennállhatna, ez az új sommás törvény intentiójának s az Írásbeliség elvének teljes félreértését vonná maga után. Minthogy a csatlakozás új intézmény eljárásunkban s kétségtelenül jelentékeny szerepet van hivatva játszani, nem tartom feleslegesnek ezen kérdéssel behatóbban foglalkozni s annak tisztázása céljából véleményemet e helyütt előadni. Cikkíró ur az 1893 : XVIII. t.-c. 147. §-ának ama passusát veszi bonckése alá, a mely meghatározza azt, hogy mikor tekintendő a csatlakozás, mely különben függőségi viszonyban áll a felebbezéshez, önálló felebbezésnek. O arra az eredményre jut, hogy a hivatkozott szakasz ezen meghatározásában, mely igy szól: »Ha a csatlakozás a felebbezési határidő alatt a bíróságnak bejelentetik, ez önálló felebbezésnek tekintendő«, tévesen használja a törvény a »felebbezési határidő« kifejezést, mely alatt a 131. §-ban körülírt 15 napi határidő volna értendő, hanem e helyett a 135. és 141. §-okban körülirt idézési időköz első fele értendő. Emez állítását pedig azzal indokolja, hogy az önálló felebbezés joghatályával bíró csatlakozási kérelem csakis az előkészítő iratban terjeszthető elő; már pedig az előkészítő iratot nem a 131. § ban lévő felebbezési, hanem a 141. és 135. §-ban körülirt idézési időköz első felében lehet beadni. Csakhogy ezt, t. i. hogy az önálló felebbezés csakis az előkészítő iratban terjeszthető elő, sem az általa idézett szakaszok, sem pedig a törvény többi szakaszai nem mondják. Már mindjárt a legelsőül hivatkozott 131. §-ban az a körülmény, hogy ez csakis felebbezésről s nem csati ikozásról szól, nem hozható fel annak igazolására, hogy ugyanezen idő alatt csatlakozás nem volna beadható, illetőleg bejelenthető. Ilii/, a 147. §. világosan azt az esetet tartja szem előtt, midőn a csatlakozás még a felebbezési határidő alatt adatott be, azt mondván : »ha a csatlakozás a felebbezési határidő (131. §.) alatt a bíróságnál bejelentetetU (tehát szóval is) stb. Egyáltalán nem kívánja ez a szakasz sem a felebbezési kérelemtől, sem a csatlakozástól, hogy az előkészítő iratban terjesztessék elő. gyában. A költségvetésben megszavazott összegeken felül azonban a kormány még póthitelre szorult. Matlekovitsnak változatosan csoportosított összeállításaiból s leírásaiból tisztán áll előttünk az igazságügy akkori képe. Nincs pénz s az adósrófot mozgásba hozzák s a hol legkevésbbé szabadna kapzsiskodni, a jogszolgáltatásnál, ott eszközölnek krajcároskodó megtakarításokat, hogy betömjék vele a deficit mérhe- I tétlen szakadékát. Az 1,080 oldalt magában foglaló vaskos második kötet az államháztartás történetét tárgyalja folytatólag 1876-tól 1893-ig. Láthatjuk, hogy a pénzügyi bizottság még az 1877-ik évben is töröl az igazságügyi tárca rendes kiadásaiból 60,579 frtot Természetszerűleg az igazságügyminister póthitelre szorul. 1877. dec. 7-én terjeszt be törvényjavaslatot, melyben póthitelt kér az 1877. évi költségvetése számára. Javaslatát — a mi csöppet sem mulatságos — a pénzügyi bizottság csak 1878. május 10 én tárgyalta, ekkor a delog természeténél fogva már csak a túlkiadások elszámolásáról intézkedhetett, utalással a zárszámadásbani igazolás kötelezettségére. 1879-ben már beszélnek a perrendtartásnak a közvetlen szóbeliségre fektetéséről, valamint a királyi tábla decentralisatiójáról, nemkülönben kiterjed a figyelem a börtönügy javítására is. 1880-ban annyira érzik az igazságügyi reformok szükségességét, hogy a ház két határozati javaslatot fogad el. Az egyikben utasítja az igazságügyministert, hogy nyilvánosság, szóbeliség s közvetlenség alapján álló perrendtartást készítsen, a másikban Dárday indítványára az ügyvédi rendtartás (1874. XXXIV.) módosítását kívánja, 1881-ben is a reformkérdések kerülnek szóba a budget tárgyalásnál, de sem Veszte r javaslata új táblai s curiai birói állások rendszeresítéséről, sem Chorin indítványa, mely utasíttatni kívánta a ministert katonai büntetőtörvénykönyv s bűnvádi eljárás készíttetésére, nem fogadtatnak el. Csak a pénzügyi bizottság javaslata talált viszhangra, mely a törvényszékek középületekben elhelyezését óhajtja. 1883-ban Polónyi kívánja a katonai büntető tvkömvet az 1878: V. t.-cikkel összhangzásba hozni. Felhangzik Azért, hogy a 135. §• szerint a felebbezö ellenfele felhivatik, miszerint új bizonyítékait,'valamint esetleges csatlakozási kérelmét előkészítő iratban közölje, »az idézési időköz első felében«, azért ez a második hivatkozott szakasz nem mondja egy szóval sem, hogy az ekképen bejelentett csatlakozás önálló felebbezésnek volna tekintendő, annál kevésbé, mert mindjárt a 142. §. világosan mondja, hogy az előkészítő irat tartalma az ügy eldöntésénél »csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben a tárgyaláson szóval elő volt adva.« Ha pl. a csatlakozó nem jelen ' meg a tárgyaláson s ott tehát nem adja elő élőszóval is kérelmét, csatlakozása ekkor a 142. §. szerint figyelmen kívül fog hagyatni, habár a csatlakozás a cikkíró ur által felhozott idézési ^ időköz első felében« adatott volna is be. Természetszerű folyománya ^ ez a szóbeliség elvének, a mely szerint csak a bíróság előtt élőszóval előterjesztettek vehetők figyelembe, dc a szóval előterjesztettek azután figyelembe is vétetnek, a mint az épen a cikkíró ur által hivatkozott 150. §-ból világos, a mely 150. §. szerint, a felebbezési tárgyaláson szóbelileg előterjesztett csatlakozás után a felebbezés már csak a csatlakozó beleegyezésével vonható vissza, a mi gyakor'atilag nagyon közel áll ahhoz, hogy az ekkép szóbelileg előterjesztett csatlakozás önálló felebbezésnek tekintessék. E 150. §. nem kívánja meg, hogy a csatlakozás irásbelileg előkészített legyen. Az egész előkészítésnek ugyanis csak az a célja, hogy az ellenfél a szóbeli tárgyaláson ne legyen meglepetésnek kitéve, ne legyen kénytelen halasztást venni és sanctiója is csak e halasztás költségének viselése (114. §.) A cikkíró ur által hivatkozott szakaszokból tehát sehogysem lehet az általa bebizonyítani kivánt tételre jutni, t. i. arra, hogy a csatlakozás csak akkor válik önálló felebbezéssé, ha az előkészítő iratban terjesztetett elő. Hiszen ha pl. a 131. §-ban körülirt 15 napi időköz ötödik napján aditott be a felebbezés s az ellenfél csatlakozott hozzá szóval, a nélkül tehát, hogy előkészítő iratot venne igénybe; akkor igaz, hogy a felebbezési tárgyaláson esetleg a 114. §. éltelmében a költségekben marasztaltatni fog, de azért egyik §. sem mondja, hogy csatlakozása ezért önálló felebbezésnek tekintetni nem fog, hiszen a felebbezési hatáiidő« (15 nap) alatt jelentetett be, a 147. §. pedig csak ennyit kiván meg arra, hogy a csatlakozás önálló felebbezéssé legyen. Nyilván az az aggodalom vezette cikkíró urat erre a következtetésre, hogy a csatlakozni kívánónak folyton kell lesnie ellenfelét, vájjon beadja-e az felebbezését s ha esetleg a 15 napi határidő utolsó pillanatában adatik be a felebbezés, akkor az ellenfélnek már ideje sem maradna a csatlakozásra. Ámde ezek az aggodalmak alaptalanok ; ez dirécte a törvény intentiójának félreértése. Mert mit akart a törvény a csatlakozás intézményével ? Nem akart többet, mint azt, hogy abban az esetben, ha az ellenfél fele'bbez, az ítéletben ne lássék a másik fél sem megnyugodtnak, már pedig emez utóbbi eléri ezt akkor is, ha nem tekintetik csatlakozása önálló felebbezésnek. Ha pedig minden egy dologház szükségességének kérdése is. 1883-ban a Curia könyvtárát kívánják kiegészíttetni s Hódossy e célra 2,000 frtot kér megszavazni. Igazságügyünk utolsó tiz évének története ugyan elég ösmeretes, még sem tartjuk azonban fölöslegesnek s érdektelennek egy néhány fontos momentumát Matlekovits munkájából röviden 1 ide igtatni. 1886-ban tekintettel az igazságügyminister (Pauler) egészségi állapotára, fél ülés alatt végeztek a költségvetéssel, bár az ellenzék kijelenté, hogy igazságügyünk desolált voltánál fogva sok mondani valója volna. 1887-ben utasította a ház Irányi javaslatára az igazságügyministert, hogy »a vezetése alatt álló ministerium működéséről s az igazságügy állásáról háromévenként kimerítő jelentést, a bíróságok ügyforga'máról évenként terjeszszeu elő kimutatást.« 1888-ban az igazságügyi reform s a codificatio lassúsága képezte vita tárgyát s Fabinyi ministernek azt vetették szemére, hogy a kinevezéseknél felekezeti s politikai szempontoknak ád előnyt. 1891-ben Szilágyi minister egy rakás reform törvényt helyezett kilátásba. (Ezeknek egy része már tényleg mint törvény szerepel, de a katonai büntető eljárás mindig pium desiderium.) A minister azonkívül a főváros közelében kiváu legközelebb (?) felállítani nagyobb fegyházat. Az 1893: XIII. t.-c. végre felhatalmazza az igazságügyi ministert, hogy az igazságügyi palota építésére, a pénzügyminister kezelése alatt álló »Magyar készpénz biztosítéki alapból« 2.183,000 frt kölcsönt vehessen fel. A műhöz csatolt »Adatok« című kötet a történethez mintegy az illustratiókat szolgáltatja, le van rakva benne 27 év államháztartása számokban. A csoportosítás munkájában elégtételül szolgálhatott szerzőnek a tudat, hogy e collossalis számlabirinthusban felosztások s beosztások által az olvasó kezébe adta a fonalat, melynek segélyével mindent könnyen feltalálhat a mi ebben a műben érdekli. Államháztartásunknak ez első monographiája. Az utána következők már járt ösvényeken fognak haladhatni.