A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 45. szám - Néhány kontrovers magánjogi kérdés - Matlekovits Sándor új könyve. A Jog eredeti tárcája

322 A JOG. Néhány kontrovers magánjogi kérdés. Irta: Dr. ADMETÜ GÉZA, Budapest. I. Tékozlás miatti gondnokság alá hely esés. A gondnokság alá helyezés egyik igen fontos és a gyámi törvény által sem tisztázott kérdését képezi a tékozlás miatti gondnokság alá helyezés Nem tisztázott e kérdés, mert sem a tékozlás fogalma megadva, sem az, hogy mily esetekben és mi célból, kinek az érdekében van helye a tékozlónak gondnokság alá helyezésének, meghatározva nincsen. Hogy ki tekintendő jogilag tékozlónak vagyis mi a tékozlás fogalma, azt minden egyes esetben a bíróság határozza meg, az dönti el in concreto, hogy az adott esetben olyanok-e a körülmények, miszerint az illetőnek gondnokság alá helyezését szükségessé teszik. Habár a biró in concreto teljesen szabadon mérlegelheti a körülményeket és viszonyokat, mégis e működésének alapját egy általánosabb tudományos felfogásnak kellene képeznie, mivel máskülönben e teljes szabadság visszaélésekre vezethetne. Ily általános tudományos felfogást azonban nem találunk. A római jog szerint tékozlónak az tekintetik, ki a költekezésben semmi határt nem ismer, hanem javait vesztegeti és pazarolja (qui neque tempus, neque finem expensarum habent, sed bona sua dilacerando et dissipaudo profundunt). A könnyelműség e neme a lelki betegség egy fajának tekintetett és kezdetben a szokás, később a XII. tábla szentesité, hogy az ilyen könnyelmű akadályoztassék vagyona elidegenítésében és ezen célból gondnokság alá helyeztetett (cura prodigi1), melynek fő célja volt a családi vagyon megóvása. Az osztr. ptkv. 173. §-a szerint a bíróság azt tartozik kimondani tékozlónak és gondnokság alá helyezni, ki konokságból vagy ártalmas fellételek mellett kötött kölcsön szerződések által raigát vagy családját Ínségnek tenné ki. E fogalom-meghatározás szabatosság tekintetében még a római jog meghatározásánál is hátrább áll, mert első pillanatra nyilvánvaló, hogy pazarlást nemcsak kölcsön szerződések kötése, hanem a vagyon más módon való elprédálása által is lehet elkövetni. Helyesebb a szász tör vény meghatározása, mely inkább a római jogi meghatározást megközelíti, e szerint t. i. tékozló az, ki vagyonát könnyelmű módon elharácsolja (durchbringen) és ez által magát és családját az inség veszélyének teszi ki. Régibb magyar törvényeinkben pedig a tékozlás fogalmának meghatározását egyáltalában nem találjuk, bár akkor is volt helye a tékozlás miatti zárlatnak (sequestrum2), melynél fogva azon tulajdonosnak ősi vagyona, ki túlságosan eladósodott, annak kezelése alól elvonatott s e célra különösen kirendelt gondnok (sequestri curator) kezelésére bízatott oly célból, hogy a tulajdonos élelmi szükségleteinek fedezése mellett a gondnok kezelése alatt levő vagyon az adósságok törlesztésére fordittassék és ha az adósság mind le volt törlesztve, adatolt vissza a vagyon. Ebből ') Dig 27., 10., 1. pr. Ulpianus. 2) Z 1 i n s z k y : Magyar magánjog 1892. kitetszik ugyan a tékozlás miatti zárlat célja, a tékozlás fogalma azonban megadva nincs. Az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok szintén csak a tékozlás miatti zárlatot (sequestrum) ismerik, melynek célja azonban egészen más t. i. a 4. §-a szerint a törvényes osztályrész biztosítása A tékozlás fogalmának biztos zsinórmértékére n/zve, mint a fentebbiekből látjuk, más jogrendszerekben vagy régi jogunkban nem találunk állandó s biztos támpontot. A tékozlás fogalma nagyon is ingadozó és azért is veszélyes volna a tékozlásnak a fent vázolt intézményekben rejlő különböző fogatom közül egyet is önállóan zsinórmértékül venni, mivel a tékozlás fogalma a cél szerint változik. A római jog szerint a családi vagyon megóvása, az osztrák és szász jog szerint a család létének feltétele, a régi magyar jog szerint ismét a család érdeke, az ideigl. törvk. szabályok szerint a törvényes osztályrész biztosítása: célja a tékozlás miatti gondnokság alá helyezésnek. A mi a tékozlás miatti gondnokság alá helyezés cé Íját illeti, erre nézve az új gyámi törvény sem terjesztett világosságot. Az ideigl. törv. szabályok 4. §. szerinti tékozlás miatti zárlatnak kifejezett célja volt a törvényes osztályrész biztosítása, bár ezen határozottan kifejezett célt az akkori judicatura elhomályosította. Ugyanis ha a tékozlás miatti zárlatnak cé'ja volt a törvényes osztályrész biztodtása, ugy a vagyon csak azon része veendő zár alá, mely a törvényes osztályrésznek megfelel és nem szükséges sem az egész vagyont zár alá venni, sem a tékozló rendelkezési képességét elvenni, mégis a birói gyakorlat szerint az egész vagyon vétetett zárlat alá és a tékozló gondnokság alá helyeztetett. Az új gyámi törvény (1877 : XX. t.-c.) a tékozlónak gondnokság alá helyezését rendeli vagyis cselekvési képességétől megfosztja. Már most, hogy ennek mi a tulajdonképeni célja : az kétes. Hogy magának a tékozlónak érdekében nem rendelhető el a gondnokság alá helyezés, az nyilvánvaló, miután azonban az 1877: XX. t.-c. 31. § a szerint a gondnokság alá helyezést fel- és lemenő ágbeli rokonok kérhetik, ugy látszik, hogy a gondnokság alá helyezés célja a törvényes osztályrész biztosítása. Ámbár ez is kétes, mert az ideigl. törvk. szabályok 4. §-a szerint a köteles részre jogosítottak: a lemenők és a szülők, de nem a le- és felmenők. Lehet azonban, hogy mégis ez a törvényhozó intentiója és a fenti kivétel csak stiláris pongyolaság, mit a gyakorlat is bizonyít; így kimondoita a m. kir. belügym;nister 86,326. 1891. számú rendeletében, hogy a gyáragondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-c. életbelépte óta tékozlás esetében a törvényes osztályrész biztosítása nem az 1861. évi országbírói értekezleti szabályok 4. §-a szerinti birói zárlat által, hanem a pazarlónak gondnokság alá helyezésével eszközlendő. Hogy azonban a gondnokság alá helyezést és a vagyonnak zár alá vételét az ideigl. törvk. szabályok által felállított korlátok közt akarta-e továbbra fenhagyni a gyámi törvény vagy azt kiterjeszteni és mennyiben kívánta, erre a gyámi törvény felvilágosítást nem nyújt. Tekintve azonban, hogy a törvényben nincs kimondva, miszerint a tékozlás miatti gondnokság alá helyezést a lemenők és szülők (a törvény szövege szerint: a le- és felmenők) TÁRCA. Matlekovits Sándor új könyve. eredeti tárcája. — Irta: RÉVAI BÓDOG, Budapest. Méreteiben óriási mű hagyta el a napokban az államnyomdát, oly mű, mely hivatva lesz széles körökben jól megérdemelt érdeklődést kelteni. Matlekovits Sándor: Magyarország államháztartásának történet e*) című munkájáról van szó, mely megmutatja, hogy tudós szerzője nemcsak uralja szakmája kiterjedt anyagát, de a lélekölő számtengerben sok év fáradságos munkálkodását sem sajnálta, hogy oly művet hozzon létre, a mely ha nem is tökéletes, fölöttébb érdekes és minden tekintetben hézagot pótló. Hazánk államháztartásának ösmerete nemcsak a politikusokra s jogászokra bir kiváló fontossággal, hanem szükségts és jó, ha ösmeri azt az állam mentül több polgára. Mert hiszen a költségvetésben látható meg legérdekesebben s legtanulságosabban az állam minden tevékenysége, de egyszersmind hibái, hátramaradottsága s az állami tevékenység ezen tükreinek egybevetése szolgáltatja a statisztika legbecsesebb anyagát. Ámde az állami budgetek tanulmányozása nehézségekbe ütközik. A napilapok rendeltetésüknél fogva csak a nagy közönséget mint olyat érdeklő dolgokat közlik, azt is csak kivonatosan. A szaklapok terjedelmüknél fogva csak részszerű közlésekre vállalkozhatnak ; az állami nyomtatványok, állami budgetek pedig már csak azon egyszerű okból sem nyerhetnek nagyobbszerű elterjedést, mert csupán korlátolt számban nyomatnak s kezelésük s a szükséges tudnivalók gyors megszerzése is bizonyos fokú gyakorlatot tételeznek föl, a mi pedig laikus embereknél alig lehet meg. *) Magyarország állami háztartásának története. 1867—1803. Irta Matlekovits Sándor valóságos b. t. t. 1^94. Grill Károly cs. és kir. udv. könyvkereskedése Budapest. Bevezető rész, két kötet és Adatok. Ára az egész műnek Adatok Magyarország államháztartásának történetéhoz című kötettel együtt 10 frt. Annál inkább örömmel kell üdvözölnünk Matlekovits nagy munkáját, mely 1867 —1893-ig terjedő időszakot vonzó előadásban könnyen áttekinthetőleg ösmerteti, nem hagyván figyelmen kivül az állami tevékenység bármily jelentéktelennek látszó mozzanatát sem. Az egész mű iránya inkább történeti, mint kritikai, ami tekintve, hogy a legközelebbi múltról van szó s a benne szereplő egyének többnyire még a jelen emberei, könnyen megérthető. A tárgyalás keretébe van vonva a törvényhozás s kiváltkép a képviselőház működése. A szerző által az egyes évek taglalásánál követett rendszer a következő : Minden évnél elő van adva a költségvetést előterjesztő pénzügyminister expozéja, azután a pénzügyi bizottság jelentése. Mindezek főbb vonásaikban. Fel van tüntetve a költségvetési vita, a költségvetési törvény. Ezzel kapcsolatban a delegationalis határozatok s az esetleges indemnity. Ezt követőleg tárgyaltaínak a póthitelek s a költségvetéssel szoros kapcsolatban álló pénzügyi intézkedések. Az egyes éveket a megfelelő zárszámadások rekesztik be. A bevezető részben egy általános körültekintés után annak fejtegetése következik, hogy nálunk rendszerint miért nem jön létre rendes^időben a költségvetés. Matlekovics a főokot nem a delegatio működésében, hanem törvényhozásunk saját tevékenységében látja s annak orvoslására azt ajánlja, hogy a költségvetés tárgyalásakor az ülések egyszerűen legalább két órával nyújtassanak meg, vagy a délelőtti üléseken kivül tartassanak esti ülések. Szerző ettől a valóban nem nagy nehézségekkel járó ujitástól a költségvetési javaslat pontos időbeni letárgyalását bizton reméli, mely az állami működésre már azért is igen üdvös lenne, mert igy nem szükségeltetnének az évenkinti pénzügyi felhatalmazások, melyektől csak négyszer voltunk mentek, 69-ben, 74 ben, 76. és 77-ik években. Vázolja aztán államháztartásunk lefolyt 27 évi törtenetét általánosan fő vonásaiban, különösen a mindenkori pénzügyministerek működésére való tekintettel s azt tartja, hogy Magyarország államháztartása ma Tisza initiativája s W e k e r f e szerencsésen befejezett intézkedései folytán oly egyensúlyba jutott, hogy az^ állami élet organicus továbbfejlesztése most már lehet] séges. Elérkezett az idő zilált pénzviszonyaink biztos rendezésére-