A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 43. szám - Adalék a sommás eljárási törvénycikk szövegezéséhez

170 A JOGK állítván, hogy azon váltókra a fizetéseket az engedményező helyett s illetve ennek érdekében eszközölte. Ámde a váltók szövegéből az, hogy azon váltókon alapuló tartozásokat az engedményező Sch. szül. P. Henriette helyett, illetve érdekében fizette volna, ki nem derül. Az ez irányban felperes részéről kinált egyoldalú főesküt felperesnek odaítélni nem lehetett, mert a prdts 235. §-a nyomán semmi oly körülményt sem hozott fel, a melynek tekintetbe vételével azon eskü felperesnek odaítélhető lett volna. Ezek szerint felperes keresetének jogalapját be nem igazolta: ezért keresetével elutasítandó volt stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1893. november 8-án, 4,845. P. 1893. sz. a.): az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja, az alpereseket végrehajtás terhe mellett arra kötelezi, hogy 15 nap alatt a felperes részére egy oly tartalmú nyilatkozatot állítsanak ki, hogy a papkörmösdi 38. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra C/a., l/a., illetve 18. sorsz. a. felperes javára biztosított és a pozsonyi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnak 556/886. sz. végzésével ugyanannak kiutalványozott 800 frt és annak 4°/o kamata a követelés alapját képező házassági szerződés visszaadása nélkül is kifizettettessék, ellenkező esetben p?dig tűrni tartoznak, hogy a fentjelzett tőkét és annak kamatait a felperes a szintén fentjelzett eredeti okmány beterjesztése nélkül felvehesse, ellenben az alperesek viszontkeresetének a jelen perben helyt nem adott. Indokok: A felperes a D-G. alatt csatolt közokiratokkal kétségtelenül kimutatta, hogy az alperesek Sch. Bernátnak és nejének, szül. P. Henriettének kizárólagos örökösei. A perben védekezett alperesek, kiknek védekezéséhez a tvk. rdt. 119. §-a szerint a perfelvételhez meg nem jelent III. r. alperes is ccatlakozottnak tekintendő, önmaguk elismerték továbbá azt, hegy a papkörmösdi 38. sz. tjkvben C/a., l/a. a. Sch. szül. P. Henrietta javára 2,000 frt hozománytöke erejéig bekeblezett zálogjog a telekkönyvnek felvételekor az alperesek jogelődjének, Sch. Bernátnak saját bemondása alapján jegyeztetett be a telekkönyvbe és hogy Sch. szül. P. Henriette ebből a követelésből 800 frtot a felperesnek engedményezvén, az erre vonatkozó okmányt sajátkezüleg aláirta. E mellett a beismerés mellett az alpereseket terhelte ?. kielégítést célzó jelen perben a felperes, mint engedményes ellen is érvényesíthető annak a kifogásnak bizonyítása, hogy jogelődük Sch. Bernát nejének, szül. P. Henriettének a fentemiitett tőkével nem tartozott, tehát ennek a követelésnek valódiságát és fennállását a telekkönyvek felvételénél tartozatlanul ismerte el, valamint annak a bizonyítása is, hogy az engedmény fejében ellenérték volt kikötve és az^t az engedményező meg nem kapta. Erre nézve azonban az alperesek a per során bizonyítékot sem a részükről felhívott tanuk vallomásaival, sem egyéb módon nem szolgáltattak és igy a követelés fenn nem állása és az engedmény ellenértékének meg nem adása miatt a jelen perben emelt alperesi kifogás figyelmen kivül volt hagyandó. Minthogy pedig az engedményező engedményesének a büntetés érvényesítéséhez szükséges adóssági okmányt átadni, esetleg őt oly állapotba helyezni köteles, hogy a követelést a nélkül érvényesíthesse és minthogy az alperesek önmaguk sem állították, hogy jogelődük a kérdéses okmányt a felperesnek átadta volna és tagadják a felperes birtokában levő N •/. alatti okiratnak a telekkönyvi bekeblezés alapjául szolgált okirattal való azonosságát, teljesen jogosult a felperesnek az a kereseti kérelme, hogy az alperesek, mint az engedményezőnek és az adósnak jogutódai, a többször emiitett eredeti okirat kiadására, avagy a követelés fedezésére birói letétben levő összegnek a felperes részére leendő kiutalványozásához szükséges beleegyezés megadására köteleztessenek. A dolognak ily állásában és tekintettel arra, hogy az alperesek tagadták, a felperes pedig nem bizonyította azt, mikép a bekeblezés alapjául szolgált okirat az alpereseknek birtokában volna, az utóbbiakat a fenteralitett beleegyező nyilatkozat kiállítására, esetleg a nélkül is a kiutalványozás tűrésére stb. kellett kötelezni. Az alperesek részéről a jelen per során hagyatéki vagyon kiadása iránt a íelperes ellen emelt viszonkereset a kereset tárgyát képező követeléstől teljesen különböző jogalapból származván és ezzel hasonnemíí sem lévén, ennek a viszonkeresetnek a felperes részéről ellenzett együttes tárgyalása és eldöntése az 1881 : L1X. t.-c. 8. §-a szerint a jelen perben helyt nem foghat. A m. kir. Curia (1894. szeptember 19-én, 633/P. 1894. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik abban az értelemben, hogy alperesek annak tűrésére köteleztetnek, hogy az a 800 forint összeg, mely a papkörmösdi 38. sz. tkvben C/a., l/a., illetve 18. s. sz. a. lett jelzálogilag biztosítva s mely a pozsonyi kir. törvényszéknek, mint telekkönyvi hatóságuak 556/886. sz. végzésével kiutalványoztatott, az eme követelésnek állítólag alapját képező házassági szerződés nélkül is felperes javára — 4"/o kamataival együtt — kifizettethessék stb. Indokok: A másodbiróság Ítélete — nyilatkozat kiállítása iránt intézkedő céltalan rendelkezésének mellőzésével — felhozott indokai alapján s a felebbezésre vonatkozóan még azért hagyatott helyben, mert engedménynek tárgya lehet oly követelés is, melyről okirat nincs kiállítva s igy magában véve az a körülmény, hogy az engedményes az átruházott követelésről okiratot fel nem mutathat, az engedmény érvényesítését az esetben uem akadályozhatja, ha a követelésnek valódisága és fennállása egyébként bizonvitva van. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a segéd szolgálatba lépése alkalmával a szolgáhdi bér összege tekintetében közte és a főnök között megállapodás nem lét ( sült, úgy a szerződés, melynél fogva a segéd szolgálatba lépett , végleges szolgálati szerződést nem képez, hanem a segéd egyelőre csupán próbára belépettnek tekintendő és felmondásra igénynjel nem bír. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Habár az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokában helyesen van kifejtve, hogy az üzletnek 1/i órára való elhagyása uem képez oly kötelezettségmulasztást, a melynek folytán alperes jogosítva lett volna felperest csupán azért felmondás nélkül a szolgálatból azonnal elbocsátani, a mennyiben az 1881. évi 1 XVII. t.-c. 94. §-ának b) pontjában a kötelességteljesítés makacs megtagadása, vagy egy egész munkanapon át igazolatlan szünetelés van felhozva, ezeknek az eseteknek azonban egyike sem forog fenn, azt pedig, hogy az idézett törvényhely többi esetének valamelyike fentbrogna, alperes maga sem állítja; mégis tekintve, hogy felperes maga beismeri, miszerint .szolgálatbalépésekor állandó fizetés részére kikötve nem lett, az 1884: XVII. t.-c. 92. §-ának 2. bekezdésében foglalt hat heti felmondási időre pedig csak a rendes havi fizetés mellett szerződött kereskedősegéd tarthat igényt, felperes által alperesnek kinált, ez által elfogadott főeskünek, mint a fentiek szerint feleslegesnek mellőzésével, illetve az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A Hl. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes kifejezetten beismervén azt, miszerint .szolgálatbalépése alkalmával a szolgálati bér összege tekintetében közte és az alperes között megállapodás nem létesült, a szerződés, melynél fogva alperesnek szolgálatába lépett, szolgálati véglege.szerződést nem képez, hanem felperes az alperes szolgálatába egyelőre csupán próbára belépettnek tekintendő s igy törvényes felmondásra jogos igénynyel nem birt, jelzett saját előadásával szemben pedig a főesküvel bizonyítás meg nem engedhető. Továbbá az 1891. évi március első felében teljesített szolgálat bére tekintetében alperes beismeri ugyan, hogy felperes a mondott idő alatt nála tényleg szolgálatot teljesített, de ezze: szemben azt állítja, miként az emiitett időre nézve felperes oly kikötés mellett maradt ideiglenesen szolgálatában, hogy fizetésre igényt nem tarthat s ezen kikötés bizonyítására felperest főesküvel kinálta meg. Miután pedig felperes ezen főesküt úgy, a mint az kínálva lett, sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta, felperesnek ebbeli igénye is alaptalannak bizonyult. (1894. jun. 26. 452.) A bejegyzett építési vállalkozóra az általa vállalt vasútépítéshez szükséges egyes munkálatok beszerzése a keresk. tön, 260. §-ának első bekezdése értelmében kereskedelmi ügyiéinek tekintendő. A budapesti keresk. és váltótörvónyszék, mint kereskedelmi bíróság : Felperes keresetével a birói illetékesség hiányából elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszék alperes illetékességi kifogásának helyt nem adott, mert felperes az alperesi cégtől, mint fővállalkozótól a vasútépítés egy részét alvállalatba vette, ez a szerződés tehát, mely a kereset alapjául szolgál, ingatlan tekintetében jött létre s a kt. 262. S,-a értelmében kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet az elsőbiróságnak kereskedelmi és birói hatásköréhez tartozónak nyilvánítja és az elsöbiróságót további perrendszerü eljárásra utasítja. Indokok: A'peres nem vonta kétségbe azt, hogy ő bejegyzett építési vállalkozó és igy kereskedő; az az ügylet pedig, a melyre a kereset alapítva van s a mely szerint alperes cég az általa vállalt vasútépítéshez szükséges fold munkálatok teljesítésével állítólag felpereseket bízta meg, mint az építési vállalat üzleti körébe eső szerződés kétségtelenül alperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozik. Minthogy pedig ennek a szerződésnek tárgya nem az építendő vasút, mint ilyen, tehát nem maga az ingatlan, hanem csak az építéshez szükséges egyes munkálatok; következőleg ez a munkabéri szerződés a keresk. törv. 262. §-ának tekintete alá nem esik és ezen az a körülmény, hogy a szerződés tárgyát képező munkálatok ingatlan építésénél használtatnak, mit sem változtat, mivel az ingatlan felépítése a szerződés tárgyát képező munkála; toknak, illetve az ezekre vonatkozó munkabéri szerződésuek csak j célját képezi, de nem maga az ingatlan a szerződésnek tárgya i is: ennélfogva a kérdéses szerződés a kt. 260. §-ának első bekezdése értelmében alperesre nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő s ugyanazért az arra alapított kereset a kereskedelmi eljárási rendelet 5. §-a értelmében a kereskedelmi bíróság hatásköréhe/, tartozik. Az előadottak alapján az elsőbiróság végzését a fentebbi módon megváltoztatni, az elsöbiróságot, raiut kereskedelmi bíróságot a kereset felett további törvényszerű eljárásra utasítani, egvI úttal a hatásköri kifogás kérdésében pervesztes alperest az alap-