A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 43. szám - Adalék a sommás eljárási törvénycikk szövegezéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 43. számához. Budapest, 1894. október hó 28-án Köztörvényi ügyekben. kt 18GS: LIY. t»-c. 17. §-ának ama rendelkezéséből, hogy az njitott perre nézve kivétel nélkül az alapper bírósága van kijelölve illetékes bíróságnak, önként következik, hogy az alapper bírósagának illetékessége elleni kifogások az njitott perben már nem érvényesíthetők és ebből folyólag abban az esetben is, midőn az alapper bírósága oly ügyben járt el, melyben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, hivatalból ez a szabálytalanság az njitott perben már nem vizsgálható. Az alsó-kubini kir járásbíróság. (1S93. október 17-én 2,472/P. S93. sz. a.) ür. Mi-dzihradszky Frigyes ügyvéd által képviselt P. A lölf felperesnek, személyesen védekezett A. Gyula alperes ellen 22 frt 10 kr. s jár. iránti sommás újított perében következőleg ítélt: A kir. járásbíróság a perújításnak helyt ad és az 1S93. évi január 11-én 49. p. sz. a. ez ügyben hozott ítéletet hatályon kivül helyezi s alperest kötelezi, hogy felperesnek 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett 9 frt 44 krt fizessen meg, de csak akkor, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy alperes nála 1S92. évi szeptember és október havában saját személyében összesen 42 napig volt lakás és élelmezésben. Ha felperes ezen pótesküt nem teszi le, keresetének 9 frt 44 krnyi részével elatasittatik. Ha pedig alperes föesküt tesz arra, hogy ö Henrik testvéröcscseért felperesnél lakás és élelmezés dolgában jótállást nem vállalt és hogy felperestől Krnlovánban 2 frtot kölcsön nem vett, akkor felperes kereseti követelésének 10 frt 66 kr. s illetőleg két forintnyi részével elutasittatik. Ha alperes a neki megítélt föesküt egyáltalában vagy a megjelölt körülmények közül az egyikre nem tenné le, akkor kö:eles felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 12 frt 66 krt, illetőleg 10 írt 66 krt s esetleg 2 frtot megfizetni stb. Indokok: Felperes arra állapítja keresetét, hogy alperes nála személyesen 42 napig, valamint alperesnek bevezetése folytán és szavatossága mellett ugyanannak üzletvezető öcscse A. Henrik 13 napig s így mindketten összesen 55 napig voltak napi 82 kr. kikötött díjért összeseu 4l frt 10 krért s hogy ezenfelül felperes alperesnek 2 frt készpénzt kölcsön adott, mely összes követelésre alperes csak 25 frtot fizetvén, 22 frt 10 kr. tartozásban maradt. Minthogy pedig alperes határozottan tagadásba vélte, hogy ö 28 napnál többet töltött volna felperes élelmezésében, felperes azon kereseti állítását, hogy alperes nála 1892. évi széptember 2-től szeptember 18-ig és október 2-tól ugyanazon hó 26-ig nála lakott és étkezett, N. Alajos hit alatt kihallgatott ki nem fogásolt tanú vallomásával félbizouyitékképen beigazolván, ennek kiegészítéséül felperesnek a pótesküt megítélni s annak le vagy le nem tételétől a 42 napra járó 34 frt 44 kr. követelésre alperes által fizetett 25 frt levonása után fenmaradó 9 frt 44 kr. megítélését függővé tenni s egyúttal az alapperben hozott 40/p. 892. sz. ítéletet hatályon kívül helyezni kellett. Alperes azon kereseti állítását, hogy ő Henrik nevü testvérét felpereshez élelmezésbe és lakásba hozta, érte szavatosságot vállalt, vagy felperestől 2 frt készpénzt kölcsön kapott volna, határozottan tagadásba vette, minthogy a bizonyító felperes e tekintetben mi bizonyítékot sem hozott létre, alperesnek e körülményekre szabályszerű megkinálás és elfogadás után a főeskü megítélendő s ettől a kereseti további 10 frt 66 kr. és 2 frt s illetve 12 forint 66 krban való marasztalás függővé teendő volt. Felperes azon állítása, hogy alperes az üzletvezetést testvérének átadván s vele felperesnél megjelenvén s illetve kosztolván, testvéreért fizetési kötelezettséget vállalt, figyelembe vehető nem volt, mert ezen tények által a jótállás sem kifejezetten, még kevésbé hallgatagon elvállaltnak tekinthető stb. A pozsonyi kir. itélő tábla, (1894. február 14-én 5941/P. 393. sz. a.) végzett: Az elsőbiróságnak ítéletét az azt megelőző peres és biztosítási végrehajtási eljárással együtt megsemmisíti és a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a felperesnek úgy az alap, mint a perujitási keresetet adja vissza, mert a jelen kereset tárgyát 50 frtot meg nem haladó pénzkövetelés képezi, az ily tárgyú keresetek pedig az 1877. évi XXII. t.-c. 11. § a 1. pontja szerint a kisebb polgári peres eljárás alá tartoznak és mert a kisebb polgári peres eljárás alá utalt perekre nézve a birói illetőségtől eltérésnek helye nem lévén, az 1881. évi XIX. t.-c. 39. §. d) pontja alapján a sommás bíróság által a jelen perben hozott ítélet az azt megelőző eljárással együtt hivatalból meg volt semmisítendő. A m. kir. Curia (1894. szeptember 14-én 4,366/P. 1894. sz. a.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az eljárt kir. járásbíróság hatásköre a jelen újított perre nézve megállapíttatik és a másodbiróság utasittatik, hogy a per érdemében határozzon ; mert az 1878: LIV. t.-c. 47. §. ama rendelkezéséből, hogy az njitott perre nézve kivétel nélkül az alapper bírósága van kijelölve illetékes bíróságnak, önként következik, hogy az alapper bíróságának illetékessége elleni kifogások az újított perben már nem érvényesíthetők és ebből folyólag abban az esetben is, midőn az alapper bírósága oly ügybsn járt el, melyben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, hivatalból ez a szabálytalanság az njitott perben már nem vizsgálható, mert e szerint az idézett szakasz alapján a jelen esetbeu az ujitott per ellátása az eljárt kir. járásbíróság mint alapper bíróság hatáskörébe tartozván, a másodbiróság a per érdemi megvizsgálására utasítandó volt stb. Jogosult azon kereseti kérelem, hogy az engedményező az engedményezett követelésnek alapjául szolgált okirat kiadására, avagy a követelés felvehetéséhez szükséges beleegyezés megadására köteleztessék. Okirat nem létében engedményező a kifizetés törésére kötelezendő. .Hágában véve az a körülmény, hogy az engedményes az átruházott követelésről okiratot lel nem mutathat, az engedmény érvényesítését az esetben nem akadályozhatja, ha a követelésnek valódisága és fennállása egyébként bizonyítva van. A pozsonyi kir. törvényszék (1893. február 2-án, 11,173. P. 1892. sz. a.) : Pekovich Sándor ügyvéd által képviselt K. Márk felperesnek, dr. Stern Mór ügyvéd által képviselt F. szül. Sch. Erzsébet I. r„ Sch. Móric II. r. és a perben nem védekezett K. szül. Sch. Júlia III. r. alperesek, mint néh. Sch. Bernát és neje P. Henriette örökösei ellen házassági szerződés átadása s jár. iránti perében következőleg itélt: Felperest keresetével elutasítja stb. « Indokok: A papkörmösdi 38. sz. tkjkvben irt A. 1.1 — 6. sorsz. ingatlanon C/a. l/a. alatt a jelzálog 2,000 frt pp. erejéig Sch. szül. P. Henriette javára van bekebelezve. Ezen 2,U00 frtnyi követelést a hitelező Sch. szül. P. Henriette 800 frt erejéig felperesre engedményezte. A jelzálog birói úton elárvereztetvén, felperes 80Ó frtnyi követelése raegállapittatott, de ki nem fizettetett, mert felperes a követelt igazoló kötelezvényt be nem mutathatta. A 2 UOO frt erejéig a zálogjog Sch. szül. P. Henriette javára, a közte és férje Sch. Bernát közt létrejött házassági szerződés alapján lön bekebelezve. Sch. szül. P. Henriette a szerződést felperesnek át nem szolgáltatta. Sch. szül. P. Henriette időközben meghalt s így az engedményezett követelt igazoló okmány kiadatására a maga személyében nem kötelezhető. Minthogy azonban nevezett nőnek az alperesek az örökösei, kötelesek tehát alperesek — mint Sch. szül. P. Henriette örökösei — e szerződést felperesnek kiszolgáltatni, vagy pedig oly tartalmú nyilatkozatot adui, hogy felperes 800 frtnyi követelése — birói letétben tartott összeg — a házassági szerződés visszaadása nélkül is kiutalványozható s illetve kötelesek alperesek tűrni, hogy azon összeg felperesnek azon szerződés nélkül is kiutalványoztassék. Kéri tehát felperes alpereseket ily értelemben marasztalni. A perben védekezett I. és II. r. alperesek tagadják, hogy Sch. Bernát és neje, szül. P. Henriette örökösei volnának, hogy a felperes által követelt házassági szerződés valaha létezett s ha létezett, hogy azon okmány az ö birtokukban volna s hogy a felperes által kivánt nyilatkozat adására jogositvák és kötelezhetők. Sch. szül. P. Henriettének 2,000 frt hozománya soha sem volt, a zálogjog azon összeg erejéig csakis Sch. Bernát bemondása alapján lőn a tkvi helyszíneléskor a tkkvben kitüntetve. A felperesnek javára történt engedmény is színleges, mert felperes az engedményezett 800 frt fejében az engedményezőnek semmi értéket sem adott. Kérik tehát alperesek, hogy felperes keresetével elutasittassék. Az esetre, ha felperes keresetének hely adatnék, alperesek viszonkeresettel kérik felperest azon 1,430 írtban marasztalni, a mely összeg erejéig Sch. szül. P. Henriette hagyatékához tartozó értékeket elsajátított. Az E. F. G. alatti eredeti hatósági bizonyítványokkal fe'peres kellően igazolta, hogy alperesek Sch. szül. P. Henriette gyermekei, miért is őket — mint nevezett Sch. szül. P. Henriette örököseit — perbe idézhette. Alpereseknek tagadásával szemben felperes semmiféle bizonyítékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy alperesek volnának azon házassági szerződés birtokában, a melyet felperes követel. Alperesek tehát azon szerződés kiszolgáltatására kötelezhetők sem voltak. Annak igazolására, hogy az engedményezett 800 frt értéket felperes az engedményező helyett és annak érdekében kifizette, hogy ennélfogva követelése valódi, felperes bemutatta az j. K. L. alatti váltókat,