A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A beszámítási kérdéshez

28 A .JOG. jogi helyzetére, mint reá nézve nem is létező valami, befolyással nem lehet: ezt nem fogunk habozni bevallani, mihelyt meggondoltuk, hogy jogügyletek és kötelmek mindig tények és körülmények körül mozognak, melyek a külvilágban érzékeink alá esnek. Itt is áll a szabály: »De internis praetor iudicare non valet«. Nézetem szerint határozottan kiválik a titkos megbízások sorából az az eset, a mikor valaki egyelőre elhallgatja, hogy ö megbízott, a mikor a megbízott ezt csak akkor teszi nyilvánossá, a midőn őt a harmadik személy teljesítésre beperli. Titkosnak ezt az esetet már csak azért sem tartom, mert a jelző : »titkos«, mintegy reáutal arra, hogy a megbízó és megbízott között összejátszás legyen. Itt azonban, a hol a megbízóit megbízóját csak később ismerteti meg, ennek erről a priori tudomása sincs. Összejátszást itt föltenni nem lehet. Jogi szempontból még egy mozzanat érdemel figyelmet. Ha károsodástól igyekszik ugyanis magát a harmadik a megbízás elhallgatására való netáni hivatkozással óvni, nem bánom, engedjük meg azt figyelembe venni, hogy ő a megbízottnak e minőségét nem tudta. Ámde quid tunc, ha az a körülmény az ő helyzetén mit sem változtatott, ha a megbízotti minőség elhallgatásából reá semmi hátrány, semminemű kár nem származhatik ? Megilleti-e ilyenkor a megbízottat a megbízó fennálló követelése nyomán a compensatio ? Ott, hol a jogalkotás mereven ragaszkodik az elvhez, hogy szerződésbeli obligatióban csak azok lehetnek, kik a szerződést kötötték, valamint akkor is, midőn a megbízott elhallgatja megbízatását, nem közli szerződő felével megbízója nevét, állását: a létesített kötelem természetesen csakis a szerződő feleket illetheti ; a követelés per utján csakis a megbízotti minőségét elhallgatta egyén ellen fog érvényesíttethetni. S nézetem szerint ily esetben is, ha igazolja az igy eljárt megbízott, ki megbízóját a harmadik személylyel nem közlötte, hogy meghatalmazása valóban volt s hogy teljesen annak értelmében járt volt el; ha igazolja továbbá, hogy csak a perben megnevezett megbízójának a felperes harmadik személy ellen van beszámítható követelése: igenis, akadály nélkül kívánhatja, hogy neki ugy ez a követelés, mint, ha neki magának is lenne követelése felperes ellen, ez a saját igénye is beszámításra figyelembe vétessék. Két esetet lehet és kell megkülönböztetni. Első az az eset, melynél az elhallgatott megbízó a harmadik ellen való követelését á mintegy saját nevében eljárt alperesnek érvényesítés végett cedálta. Hogy itt a compensatio, a viszonkereset megáll, az természetes, az világos! A második eset, midőn formaszerű cessio nincsen. Én azt állítom és azt vitatom, hogy a compensatiónak, a viszonkeresetnek itt is helyének kell lenni. A per bírája az alperesi kifogást, a részéről előterjesztett ellenkövetelési kérelmet ekkor sem utasíthatja vissza. Ellenkezőleg, a felperesi követeléssel egyidejűleg fog kelleni elbírálnia az alperesi ellenköveteléseket is s mennyiben azok egymást födözik, ez alapon föl fog kelleni mentenie az alperest a felperesi köve telés teljesítésének kötelezettsége alul. Igazoló érvül felhozom a kezességi jogviszonyokból kínálkozó fontos analógiát. Itt meg van engedve s lehet a kezesnek a főadós személyéből compensálnia, nincs miért megtagadni az igényt, a szabadságot erre a szóban forgó megbízottól sem. Támogatja ez analógiát a societas intézménye és az utódlásé is. A socius mindig hivatkozhatik az őt beperlő ellen társa oly viszonyára, a mely megkönnyítheti helyzetét ellenfelével szemben. Ennek ellenkezőjével a jogalkotás közvetve foszthatná meg a harmadik-negyedik személy közt megállapított jogviszonyt kellő hatásától akkor, ha t. i. annak követelményeire más két személy közötti pörben, kik közül az egyik amazokkal társi összeköttetésben van, kiterjeszkedni, arra hivatkozni ridegen megtiltja. Nincs-e a szóban forgó megbízott és elhallgatott s csak később nyilvánossá tett megbízója közt a végzett ügyletre nézve mintegy societas ? Az utódoknak is az előd személyéhez tartozott követelések alapján nem adnak-e a törvényhozások igényt ily compensatiokra ? Lehet-e általában mellőzni a méltányossági követelményeket, de különösen azt az igazságügyi politikai elvet, azt a jogrendőri szempontot, hogy a polgári bíróságoknak is nemes hivatása a pereknek már nemzetgazdasági tekinteteknél fogva is szükségkép óhajtott apasztása és e célból kerülése oly birói intézkedéseknek, melyek a jogsértésnek bennök elhintett csirái miatt ujabb peres bonyodalmaknak kelletlen szülő okai lehetnek.*) V. ö. az itt fejtegeiett követelményeket különben még az ^Allgem. I.andrecht fiir die Preussischee Staaten* Erster Theil dreizehnlen Titel §-aival (Berlin. 1855.), a »Geselze stb. des eidgenoss. Standes Zürich (Zürich, 1856.); I'riv. Gesetzbuch. Viertes Buch Vierter Abschnitt-jével ; úgyszintén az »Entwuif ein. Gesetzb. f. d. K. Sachsen« XVI címével (Diesden, 1860). Belföld. A magyar jogász-egylet f. hó 13-án esteCsemegi Károly elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyre a szőnyegen levő aktuális kérdés szokatlanul nagy és előkelő közönséget vonzott a fővárosi jogászkitünőcégek mellé. Ott voltak : Apponyi Albert gr., Török Ferenc altábornagy, Chorin Ferenc, Wlassich Gyula, Dárdai Sándor, Visontai Soma orsz. képviselők, Imling Konrád kúriai biró. Vécsey Tamás, Lánczy Gyula egyet, tanárok, Katona Béla kir. ügyész, dr. Fodor Árpád tvszéki biró, Gruber Lajos alügyész, Edvi Illés Károly, Sik Sándor ügyvédek és a belügyminisztériumból: dr. Némethy Imre és Lukács György s még sokan. C s e m e gi elnök megnyitván az ülést, üdvözölte a nagy számmal megjelenteket és örömét nyilvánította a felett, hogy az egyesületnek az oly fontos közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat tárgyalására mint előadót Concha Győző egyetemi tanárt sikerült megnyerni, a kit ezután előadása megtartására kért fel. Concha elsőbben is kifejti a közigazgatási bíráskodás fejlődésének két ellentétes irányát. Voltak idők, midőn a közigazgatási bíráskodás neve alatt az államoknak azt a törekvését értették, melylyel a polgárokat a rendes bíróságok nyújtotta jogvédelemtől megfosztani, kormányzati és igazgatási hatóságaiknak jogi ellenőrzéstől való mentességét biztosítani igyekeztek. Ma ellenkezőleg áll a dolog. A közig, bíráskodás több államban teljessé teszi a polgárok jogbiztosságát, mivel benne nemcsak magánjogi tekintetben, de közjogiakban is védelemre találnak. E két véglet közt mozog sok állam közig, bíráskodása s a nálunk kezdeményezett is ily kompromisszum alapjára van fektetve. Az előadó az előterjesztett törvényjavaslat ellen, mely — úgymond — az embert több tekintetben bizonytalanságban hagyja, számos kifogást emel. Szerinte csak ugy lesz összhangban az alkotandó közig, bíráskodás a magyar alkotmányos hagyományokkal : ha a javaslatban túlságosan gondozott közérdeket a jog korlátai közé szorítják ; ha a bíróság hatáskörét kiterjesztik a polgár szabadságát érintő minden fontosabb intézkedésre; ha az alsóbiróságoknái a főispánt mellőzik s állandó előadó szerveztetik. A nagy figyelemmel hallgatott előadást zajosan megtapsolták. Concha után felszólalt dr. Reichard Zsigmond. Az elvi meghatározásnak ő is híve, de most csak egyes megjegyzésekre szorítkozik. A törvény intenciója könnyen kijátszható. A törvény szerint ugyanis csak akkor van helye a közigazgatási bírósághoz való fordulásnak, ha az alsó hatóság hozza a határozatot. Megtörténik azonban, hogy a felső hatóság, a melynek a javaslat szerint meg van a joga a határozatot »törvénytelenség vagy 'illetéktelenség« címén hatályon kívül helyezni, ezt meg is teszi és ez által sérti a fél jogát. A fél aztán ez ellen nem fordulhat sehova, mert a törvény csak akkor adja meg a panaszjogot ha az alsó hatóság hozta a határozatot. Kimutatja végre, hog,y az elvi általánosítás ellen a kifogások tarthatatlanok és hogy csak azért látszik nehéznek az általános meghatározás a javaslat szerzői előtt, mert ötletszerűleg és elv nélkül határozzák meg az eseteket, a melyek a közigazgatási bíróság elé vihetők. Ily eljárás utján összeállított esetek természetes, hogy általános meghatározás alá nern vonhatók, de a helyes alapelv felvétele mellett az általános meghatározás nemcsak hogy lehetséges, de igen könnyű dolog is. A magyar jogászegylet f. hó 20-án tartott teljes ülésén, melyen Környey Ede elnökölt, a képvise'őházhoz beterjesztett »közigazgatási biróság«-ról szóló törvényjavaslatot lankadatlan érdeklődés mellett tárgyalták. Ezen ülésen is nagy számmal jelentek meg a tagok. Ezúttal L á n c z y Gyula egy. tanár foglalk zott a javaslattal, mely ellen először általánosságban emel kifogásokat. Az előadó álláspontja az, hogy a közigazgatási bíráskodást speciális bíróság elé kell utasítani, de a javaslat rosszul irja körül a maga intézkedéseinek körét, midőn azt mondja, hogy a közigazgatás részéről elkövetett sérelmek orvoslása képezi a közig, bíróság hatáskörét, mert azoknak csak egy része van ide utalva. A javaslat megokolásával szemben kimutatja, hogy a frauczia^ Conseil d'etat hatásköre elvileg minden közigazgatási jogsértésre kiterjed. Mig pld. az osztrák törvény egyéb s különösen a szokásjogok sértésének elbírálását a közig, bíróság elé utasítja, addig a mi javaslatunk csak a törvényes intézkedések megsértéséről szól, a kinevezett alispánt a főispánnál alkalmasabbnak tartja az alsófokú biróság elnökéül. A bizonytalanság oly nagy a szervezet minősége tekintetében, hogy a parlament csak azzal a tudattal emelheti törvényerőre a javaslatot, hogy egy ideiglenes bíróságot alkot. A két órán át tartott előadást megéljeneznék s mivel az idő előhaladt, dr. Némethy Károly belügyministeri titkár és Lukács György fogalmazó előadása a jövő ülésre maradt. u- .A 1r1Iázassa8'jogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Budapest, január 4. (Folytatás.) Szilágyi Dezső miuister Neumann indítványát ugy módosítja hogy az ajándékozásnál kifejeztessék az, hogy az eljegyzés folytán történt. Az indítványozott szöveget ezzel a módosítással fogadtak el.