A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - Bécsi bűnügyi védői viszonyok

A JOG. 29 A bizottság ezután T e 1 e s z k y előadótól az 5-ik szakasz után Indítványozott új szakasznak szövegét tárgyalta, a mely igy szól: »Az a jegyes, ki az eljegyzéskor cselekvő képességében korlátolva volt, kártérítésre csak akkor köteles, ha az eljegyzésbe törvényes képviselője beleegyezett. A visszakövetelési jog a cselekvőképességben korlátolt jegyes ellen akkor is érvényesíthető, ha a törvényes képviselő az eljegyzésbe bele nem egyezett.« P o 1 ó n y i Géza a fenuálló joggyakorlatokra hivatkozva felveti a kérdést, hogy a kártérítés kiterjed-e az önálló keresetet gyakorló, de cselekvőképességben még korlátolt félre. Teleszky István előadó a gyámsági törvényre hivatkozva, egyéb intézkedésnek szükségét nem látja. A bizottság a szöveget elfogadta Polónyi Géza ezután a függőben maradt kérdésre, a jegyesi állapotban született gyermek törvényességi kérdésére tér át. A jelen törvényjavaslat az eddigi felekezeti szabályokat a házasság megkötésénél mellőzi és ujabb szabályokat vesz fel. De a javaslat szerint is az érvénytelen házasságok kötésének egyéb és ujabb esetei fognak felmerülni, például a nem illetékes hatósági személy előtt kötöttek. Kimondaná azt, hogy eljegyzés után született gyermekek, ha a házasság létrejövetele elháríthatatlan akadályokba ütközött, törvényeseknek ismertetnek el. Szilágyi Dezső minister szerint a gyermekek törvényességének kérdése ma sem tartozik a felekezeti, hanem a civil jurisdikció alá. Az eljegyzés után született gyermekek a mai magyar jog szerint is törvénytelenek. A törvényesitésnek külön intézkedései -vannak. Erkölcsi szempontból sem tartja helyesnek, hogy a jegvességben született gyermekeket bármily feltételek mellett törvényeseknek mondják ki. Külön intézkedést ma sem lát szükségesnek. Polónyi Géza helyreigazítja azt, mintha azt mondotta volna, hogy ebben a kérdésben eddig a felekezetek döntöttek volna. Utal a háború eseteire, hogy esetleg a jegyesi állapot után a házasságkötés lehetősége ki lehet zárva. Szilágyi Dezső minister ismételt felszólalása után a többség kimondotta, hogy a felvetett kérdésben külön intézkedések szükségét nem látja. A bizottság ezután áttért a második fejezetnek, mely a házassági akadályokról szól, tárgyalására. Wlasstos Gyula a fejezetet az akadályok természete szerint osztaná szakaszokba. Azt indítványozza, hogy a 8—17-ik szakaszokat bontó, a 18—31. szakaszokat tiltó akadályok alosztályok alá sorolják. Szilágyi Dezső minister a javaslatnak ilyen tisztán doktrináris jellegű osztályozását feleslegesnek tartja. Teleszky István előadó helyesnek találja a törvényjavaslat beosztását, a mely a házassági akadályokat egy fejezetbe foglalja össze. A bizottság a fejezet címét változatlanul tartja meg. Szilágyi Dezső igazságügyminister arra való tekintettel, hogy az előadó esetleg akadályozva lehet a tárgyalásnál jelen leDni, pótelőadó választását kéri és azt indítványozza, hogy az ellenzékből történjék a választás. Titkos szavazással H a v i á r Dánielt választották meg. A nyolcadik szakaszt, a mely igy szól : »Cselekvőképtelen személy (149. §.) nem köthet házasságot.* A bizottság észrevétel nélkül elfogadta. A kilencedik szakasz igy szól: »Férfi 18-ik, nő 16-ik évének betöltése előtt nem köthet házasságot. Az igazságügyminister felmentést adhat.« Körösi Sándor az itt megállapított életkort viszonyaink közt és az általános védkötelezettségre való tekintettel nem tartja helyesnek és a férfiakra nézve a 20. év felvételét javasolja annak kimondásával, hogy a férfinak, ha a 18 ik, a nőnek pedig, ha a 15 ik évét betöltötte, az igazságügyminister engedélyt adhasson a házasságra. Szilágyi Dezső minister arra utal, hogy a kor megállapítására az általános védkötelezettségnek az a hatálya, a melyet az előtte szóló szem előtt tartott, egyetlen oly országban sincs rneg, a melyben az általános védkötelezettség fennáll. Különben is a védkötelezettség szempontjából a 20. év megállapításának sem lenne jelentősége. Ebben a kérdésben szakértőket, az orvosi tanácsot is meghallgatta és a javaslatban foglalt időhatárt tekintette olyannak, a mely viszonyainknak leginkább megfelel. Polónyi Géza az életkor meghatároíásánál ti-tztán az ország átlagos viszonyaiból indul ki és ezekre való tekintettel a 20. évet tartja felveendőnek. A fölmentést csakis a 18—20 éves életkor közt adná meg. A felmentés megadását nem kell az igazságügyministerre ruházni, hanem bírósági funkcióvá kell tenni és arra a bíróságra ruházni, a melynek területén a házasságot megkötik. Fabiny Teofil a közerkölcsiségi, nemzetgazdászati és fejlődési viszonyokat tartja e kérdésnél első sorban figyelembe veendőknek és valameunyi népfajra való tekintettel a férfiakra nézve a 20-ik évet tartja olyannak, a melyen alól csak az igazságügyminister felmentésével történhetnék házasságkötés. (Budapesten, január 8.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Krajt s i k Ferenc elnöklése alatt tartott ülésében folytatta a házasságjogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. A tárgyalást a 17. szakaszon kezdték meg, a mely igy hangzik : 17. §. Nem köthet házasságot: a) az, a ki a házastársát meggyilkolta, szándékosan megölte vagy élete ellen tört azzal, a kivel egyetértve vagy a kinek közreműködésével követte el ezt a cselekményt; b) az, a ki másnak házastársát meggyilkolta, szándékosan megölte, vagy élete ellen tört a másik házastárssal, ha ezt a cselekményt vele egyetértve vagy közreműködésével követte el. Teleszky István előadó a szakasz mindkét pontjából kihagyandónak tartja a »közremüködésével« kifejezést, mert azt feleslegessé teszi a cselekménynek »egyetértve« való elkövetése, a melyre itt súly helyezendő. Körösi Sándor az »élete ellen törtcc kifejezést, mint a melynek ismérvei nem állapithatók meg, kihagyatni javasolja. Szilágyi Dezső igazságügyi minister felvilágosításai után a szakaszt elfogadták az előadó által javasolt következő szövegezéssel : Nem köthet házasságot: á) az, a ki házastársának élete ellen tört, azzal, a kivel egyetértve ezt a cselekvényt elkövette ; b) az, a ki az egyik házastársnak élete ellen tört, a másik házastársnak, ha ezt a cselekményt vele egyetértve követte el. Polónyi Géza bontó akadályt kiván statuálni a házasság törőre nézve, ugy hogy ne köthessen házasságot a házasságtörő azzal, a kivel a házasságtörést elkövette, továbbá minden ujabb házasságkötés tekintetében arra nézve, a kinek házassága absolut tehetetlenség okából felbontatott. Szilágyi Dezső minister felvilágosításai után a bizottság mellőzte a javaslat e helyén ily intézkedések felvevését. Ezután a tizennyolcadik szakaszt tárgyalták, a mely igy hangzik: 18. §. Tilos házasságot kötni annak, a ki ellen vagy elmebetegség, vagy jelekkel megértést is gátló siketnémaság okából indíttatott gondnokság alá helyezési eljárás és ellene : a) a zárlat elrendeltetett, ennek közzétételétől megszűntéig, vagy b) a gondnokság alá helyezés még nem jogerős Ítélettel ki lett mondva az ítélet hozatalától jogerőre emelkedéséig. Teleszky István előadó a §-t következő szövegezésben ajánlja elfogadásra »Tilos házasságot kötni annak, a ki ellen vagy elmebetegség vagy jelekkel megértést is gátló siketnémaság okából indított gondnokság alá helyezési eljárás van folyamatban, ha a gondnokság alá helyezés még már jogerős határozattal ki lett mondva, vagy a gondnokság alá helyezés esete előleges hatósági határozattal meg lett állapítva*. A bizottság hozzájárul a szakasznak az előadó javaslata értelmében való szövegezéséhez. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. X Bécsi bűnügyi védői viszonyok. A bécsi büntetőtörvényszék elnöke, gróf Lamezan, az igazságügyministernek egy rendkívüli érdekes memorandumot nyújtott át, mely az ügyvédeknek a büntető eljárásban való állásával s az elnök fegyelmi jogával szemben való magatartásukkal foglalkozik, s mely érdekességénél és sok vonatkozásban a mi viszonyainkra való találó voltánál fogva is méltán érdemli meg figyelmünket. Fejtegetéseiből közöljük a következőket : Az ügyvédi kar hosszú névsorának legjobbjai s legelőkelőbbjei, néhány tiszteletreméltó kivételével, távol tartják magukat a v é d ő ü g y v é d s é g tisztétől; legtöbbjének a bűnvádi eljárás ismeretlen fogalom, s ha hivatalból neveztetnek ki védőkké, úgy csekély tiszteletdíj mellett átruházzák e tisztet egy kevésbbé elfoglalt collegára, vagy — ha úgynevezett »sensationalis eset«-ről van szó — ama fiatal stréberek egyikére, a kik a legnagyobb készséggel m i nden díjazás nélkül állnak rendelkezésre. Ennek a következménye az, hogy itt Bécsben a védők padján mindig egy és ugyanazon urakat láthatni. Könnyű eltalálni, hugy mily érdek vezérli ez urakat ily látszólag haszonnélküli magatartásra. Törekvésük természetesen arra irányul, hogy magukat minden áron észrevétessék. Ha ezt maga a »sensationalis eset« nem idézi elő, úgy elő kell idéznie a védő provokáló magatartásának, akár a közvádló, akár az elnökkel szemben. Ily esetek »hirnevet« szereznek az illetőnek, s keresett védőügyvéddé teszik, valamint hogy az orvos is egy sikerült nehéz cura után új clientelát nyer. Ha ez igy éveken keresztül folytattatik, úgy idővel az illető ügyvédnek polgári ügyekben is virágzó praxisa lesz, s a cél, melyet kezdettől fogva kitartón s idő és munkaáldozattal szem előtt tartott — el van érve. A tapasztalás arra is tan't, hogy ezen egykor oly buzgó védőügyvédek, azon pillanattól fogva, mikor sikerült nekik jó civilpraxist szerezni, büntető téren való tevékenységük mezejéről eltűnnek, hogy más ifjú erőkuek engedjék át a tért, kiknél aztán ugyanaz a játék ismétlődik. Nem is akarom állítani, hogy az ily eljárás manapság, mikor a létért