A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A. Jog tárcája

A .J OÖ. 283 vagy mindkettő akár egyszerre, büntetendő cselekmény még sem forog fenn, ragaszkodunk az adott fogalomhatározáshoz. Beme r,2) ki a kettő közt a középúton van, igy szól: »Verbrechen ím weit< ren Sinne oder strafbare llandlungen sind diejenigen Verletzungen, bei denen der Civilzwang zur Rechtsordnung nicht ausreicht, und die der Staat deshalb mit Strafc bedroht hat.« Merkel3) tankönyvében, mely talán a legjobb német kézikönyv is, a büntetendő cselekményt úgy határozza meg körülbelül, mint Binding, hogy mi az állam »Gebot« parancsával ellenkezik, az *unbotmássig«, az parancsellenes és igy büntetendő. Láttuk tehát, hogy a tudomány más-más szövegezéssel egy tant hirdet, hogy az bűntett, a mit a törvényhozó annak nyilvánít. Ezt mondja a büntetőtörvénykönyvünk 1. §-a is. (Nem olasz bő bcszédüségnek tartjuk, ha az olasz btkönyv 1. § ában ugyanezen eszme igy van kifejezve: Senki sem büntethető oly cselekmény miatt, mely a törvény által kifejezetten (espressa mente) nem nyilvánittatik annak és oly büntetéssel, melyet az meg nem állapit.) Lehet tehát egy cselekmény bármily »társadalomellenes« • hogy Merkel szavaival éljüuk, lehet bármily gonosz és büntetésre, megtorlásra méltó, ha nincs reá paragrafus, úgy nem lehet Ítélni és elitélni. \ éleményünk szerint pedig ilyen esettel állunk itt szemben. Három paragrafus alkalmazásáról lehetne esetleg szó. A btkönyv 290. és 291., illetve a kihágási törvénykönyv 92. §. 1. pontja volra esetleg alkalmazandó. A 290. §-nak két eriterionja vau. 1. a gondatlanság, 2. halál okozása ezen gondatlanság által. Dacára annak, hogy majdnem megint azon örvény előtt állunk, hogy a két eriterion f nforgására csak az orvosszakértö válaszolhat, mégis mint jogászok is felelhetünk és pedig ugy, hogy a két kellék nem forog fenn a jelen esetben. Hol orvosszakértö volt jelen (dr. Vragassy), ott nem torog fenn c u 1 p a 1 a t a , mert nem olvastuk, hogy ezen előkelő bécsi orvos bármi óvást is emelt volna akár Salamon Ella hypnotisálása, akár Neukom módszere ellen. Másodszor, minthogy constatálva van inár eddigelé az, hogy Salamon Ella roppant vérszegény, ideges és tuberculotieus volt, nem állapitható meg j o g ás L i 1 a g , hogy Neukom tet'e, a hypuotisálás volt a causa causae, úgy nem mondható, hogy az okozta a halált, mert miként Illés4) kitűnő commentárjában nagyon helyesen megjegyzi, hogy ha kü*) Bemer: Strafreeht, 15. kiadás. I. 35. ij. 3) Merkel: Lerbuch d. deutschen Strafrechtes, 4. §. 4) Illés: Commentár, I. kötet, 394. és következő lapjai. folytán. Itt két táborra válnak a tudósok. Az egyik táborbau Lombroso, T a r n o v s k y, c) H a v e 1 o c k E 11 i s,7) K urella)si hisznek a »született bú'ritettes«-beu, a másik rész — S ide tartozik az utorok többsége -- tagaeja azt. Természetszerűleg az előbbieknek tovább kellett kutatniok, vájjon a »született büntettes« nem volna-e anthropologiai'ag fixirozható s ime, óhajuk nemsokára valósággá vált, megtalálták a »büntettes typus«-t, a »tipo criminale«t, mint az emberiségnek találóan jellemzett válfaját, mit persze a másik tábor megtámad. Vizsgáljuk meg sine ira et studio mindkét párt által felhozott indokokat és igyekezzünk a tényeket a jogász előtt lehetőleg oly érthetővé tenni, hogy a kérdés alapját s vele az eredményt is tisztázzuk. Lombroso tanának sarktétele a »s z ü letett bűntette s«. Ha ilyen létezik, úgy bűntettéért nem vonható felelősségre s a büntetés igazságtalanság. A delinquente nato-t, tehát az olyat, ki születése óta agyszervezeténél fogva a bűntettre van szánva, az olasz iskola főleg visszaesők és a »bŰDtettes-természetek« (tehát gyilkosok stb.) közölt keresi. Ha most ez osztályokat előítélet nélkül vizsgáljuk, mindenesetre észreveszszük, hogy elejétől fogva gyakran semmirekellők, kegyetlenek, hazudozók, szeretetet és bűnbánatot nélkülözők voltak gyermekkoruk óta, hogy azonban másrészt leggyakrabban már a ínilieu, melyben felnőttek, a legszomorúbb, a családi éltt rendesen szomorú, az apa iszákos vagy bűntettes, az anya feslett volt, a nevelés teljesen hiányzott, vagy, miként az iskolázás is, igen hiányos volt, a mellett nyomor, nélkülözös és egészségtelen viszonyok is hozzájárultak. Csoda-e tehát, ha valaki ily körülmények között bűntettessé vagy a leány perditává lett, még ha nem is volt különös, vagy feltűnően erős hajlama hozzá .J Vájjon ki bizonyíthatná be, hogy ez mind nem birt fontossággal s hogy az illető molu proprio, veleszületett haj *) Tarnovsky: Etude antropométrique sur les prostituées et les voleuses. Paris, 1889. (Anthropometrikus tanulmányik a prostituáltak és tolvajnők felett. Páris, 1889.) ;) H a v e 1 o c k-E 1 1 i s : The Criminal. London, 189'. (A bűnös London, 1890) 8) Lásd K u r e 11 a idézett művét. lönbözö ható okok valószínűleg csak együttesen5) idézték elő a halált, úgy egy embernek külön tevékenysége nem vélelmeztetik az eredmény okozójának és igy az neki be sem számitható. A 291. §. pedig absolute nem alkalmazható, mert a kiinduló pontja e szakasznak, hogy ha a halál az azt »okozónak« gondatlanságából következett légyen be és hogy hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságból, hanyagságból vagy azok szabályainak való megszegéséből. Ha a törvénynek világos rendelkezése mellé még hozzáteszszük ezen szakaszra vonatkozó ministeri intézkedést, ugy belátjuk, hogy hiábavaló fáradság mindennemű más, ellentétes magyarázat; e paragrafus alapján lehetetlen vádat emelni. »A minősítés alapját tehát az képezi, hogy inig a közönséges életben rendkívüli elővigyázatot és különös képességet nem követel a törvény: addig azoktól, kik bizonyos foglalkozást szakszerilleg; gyakorolnak, a közönség fel van jogosítva a veszély teljes ismeretét és annak elhárítására a legnagyobb óvatosságo1 — vagyis rendkívüli elővigyázatot — követelni; hogy azonban mikor áll elő ezen eset, erre nézve a következő szabályok irányadók : a) a hivatás vagy foglalkozás, mely valakit rendkivüli elővigyázatra kötelez, magában foglalja a hivatali és tudo mányi foglalkozást és valamely iparág gyakorlását is, minthogy valaki által gyakorolt hivatal, tudomány, vagy iparág annak hivatását vagy foglalkozását képezi; feltételeztetik azonban, hogy a hivatás vagy foglalkozás ha nem is kizárólagos életpálya, de mégis állandó és szakszerű működés legyen ; b) a 291. §. csak akkor alkalmazandó, ha valaki éppen a z t a figyelmet hanyagolta el, melyre foglalkozásánál fogva különösen kötelezve volt; c) ha a tettest vagy hivatása, vagy foglalkozása a jelzett irányban különös figyelemre kötelezte. (Illés: Commentár, 399. és 400. 1.) Esetleg még egy úton lehetne talán Neukom it felelősségre vonni és pedig a kihágási törvény 92. §. 1. pontja alapján. Ezen szakasz pedig nem forog feuu azért, mert itt megkívántatik 1. hogy fizetésért vagy jutalomért, 2. orvosi vagy sebészi teendőt végezzen, 3. szabályszerű jogosítvány nélkül. Már ped g először is Neukom nem kapott díjazást, másodszor eddigelé a hypuotisálás nem volt speciális orvosi teendő, illetve csakis orvosoknak megengedve, harmadszor éppen e miatt, mert nem volt csakis orvo5) Lásd Kétli, Laufenauer, Benedict stb.-ek véleményét a ^Budapesti Hirlapt-ban. lámánál fogva lett bűntettessé ? Mindenesetre a m i 1 i e u - n (környezet) kivül, a legtöbb esetben legalább, még többé-kevésbé szabálytalanul funktionáló agyszervezetet, hibás nemzőktől (atya, anya vagy mindkettőnek iszákossága, syphilise stb.) kell előfeltételeznünk, mely agyszervezetnek a fenti kedvezőtlen körülmények között könnyebben kell összeesnie, mint egy egészséges szervezetnek. Az egyenlet igy áll : 1 egyéni faktor I railieu social = bűntettes. Ha az egyik tag nagyobb, úgy hasonló célhoz a második annyival kisebb lehet. Nézetem szerint az 1. faktor gyakrabban = 0, tehát a milieu social egyedül is előidézheti a bűntettes; hogy vájjon valamikor a 2. faktor egyenlő lehet-e 0-val, tehát az egyéni faktor maga is elegendő-e, az épen kérdéses. Feltéve azonban, hogy itt mégis s itt egyszer fennállna az eset, ez a szabályt nem dönti meg. Fájdalom, nincs ezidőszerint mértékünk, hogy a két faktor értékét megállapítsuk; innen a nagy eltérés a nézetekben. K u r e 11 a s mások kiemelik, hogy bűntettesek gyakran származnak bűntettes családból; ez azonban már kimagyarázható a szomorú milieu11) rosz példájával, mely a bűntettes gyermekeket környezi s mely maga is elegendő arra, hogy a gyermekből bűntettest csináljon. K u r e 11 a emliti azt is, hogy a fegyházlakók gyermekei s a törvénytelen gyermekek az árvaházban gonosz csinyjeikkel tűnnek ki, a mit azonban a másik részen nein erősítenek meg. Hasonlóan áll a dolog azon bukott nőkkel,10) kiket Lombroso, Tarnovsky stb.-en az úgynevezett »születettekhez« íprostituta nata) soroznak.Lombroso egyáltalában kevésbé kifejlődött lénynek tartja a nőt a férfinél. Mig az utóbbi finomabb érzékenysége által az összes idegek és érzék tekintetében állítólag kitűnik, addig 9) L a u r e n t (L'anthropulogie criniindle et ses nouvelles thédries du erime [A büutető-authropolpgia és annak u bűnről felállított uj elméletei ] Paris, 1891.) emliti, hogy a lyoni javítóintézet 385 ifjú foglya közül 223 árva vagy félárva volt, 42-nek szülei (vagy egyik szülője) bűntettes volt, 187 rovott előéletű, 145 teljesen nevelés nélkül nőtt fel s 51-et szülei biztattak a bűntettre. 10) Ama nagyon elterjedt tan, hogy a bukott nők a bünteltesség pótlói volnánuk, nézetem szerint még nem biztos alapon áll.