A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége. A. Jog tárcája

282 A JOG. A magyar btkv. indokolása szerint: rendkívüli elővigyázazatot, különös képességet nem követel a törvény s ha a terhelt a közönséges életben oly elövigyázatot, melyet a cselekmény természetéhez és a körülményekhez képest az emberek rendszerint kifejteni szoktak, kifejtett és ennek dacára is bekövetkezett a káros eredmény, ez esetben az neki be nem számitható. Arra, hogy mikor forog fenn gondatlanság, törvényünk zsinórmértéket nem nyújt, azt csak a concret eset összes körülményeinek latolása mellett állapithatni meg. Ha tehát a hypnotiseur ténykedése és a hypnotisált ember halála között az okozati összefüggést constatálhatjuk, akkor amannak a btkv. 290. §. alapján való felelősségre való vonatása iránt mi aggályunk sem lehet. Mindezeket egybevetve, miután kétségtelen, hogy a hypnotisált médium a hypnotiseur által beszámithatlan, önkivüli állapotba helyeztetik és mert orvosi capacitások bebizonyították, hogy a hypnotisálás által a médium egészsége, sőt élete is veszélyeztetve lehet : szükségesnek tartom, hogy a hypnotismusra a törvényhozás figyelmét terjeszsze ki s törvényes rendelkezésekkel mielőbb oldja meg azon kérdést, hogy milyen felelősség mellett kinek szabad hypuotisálni. Eisertli István, kir. ügyész Lőcsén. II. Salamon Ella szerencsétlen katasztrófája megrendítette a nagy közönséget és gondolkodóba ejté az orvosokat és a jogászokat. Már rég nem volt eset, mely egész valójában jobban felkelté a szakkörök érdeklődését, mint ezen thuzséri dráma. Két nagy kérdés vár itt szakszerű megoldásra. Az egyik, forog-e fenn bűntett és a másik, ha fenforog és ha Neukom (tette) hypnotisálása és (az eredmény) a halál közti causalitás helyreállítható, úgy büntethető-e és mi miatt? A kérdés egyike a legnehezebbeknek a bíróra nézve. És pedig azért, mert a két kérdés kózt oly okozati összefüggés van, hogy csak az elsőnek sikeres, minden kétséget kizáró megfejtése után foghat a biró az ő feladatához : a bűnösség és büntethetőség eldöntéséhez, a második kérdés megoldásához. A punct u m saliens tehát az, hogy mi okozta Salamon Ella halálát? Ez az első kérdés és itt van az a sötét titok, mely alig talál majd megfejtésre. Ha tudjuk azt, hogy az emberi agynak legnagyobb kutatója M e y n e r t is élete alkonyán úgy sóhajtott fel, mint előtte számtalan tudós már, hogy kutattam egész életemen át, de e nagy | problémát, az agy működését én sem birtam teljesen megfejteni, j ha tudjuk, hogy az orvosi tudomány még azzal sincs teljesen tiszláj ban, mi az a hypnosis tulajdonképeu; ha olvastuk pl. Benedict, J K ra fft -Eb ing, Erb stb.-nek a m. év folyamán megjelent értekej zéseit a hypnosisról és láttuk, hogy ezek majdnem valamennyien más és másképen gondolkoznak a hypnosis hatásáról, ha figyelembe veszszük továbbá, hogy Salamon Ella halála volt az első mely ily körülmények közt beállott és így a tudomány egy praecedens nélküli nóvum előtt áll: belátjuk, hogy mily nehéz kérdés vár itt a hivatott orvosokra. És minthogy nekünk jogászoknak kiinduló pontul ugy is azt kell elfogadnunk, a mit az orvosi szakvélemény nyújt, a mi tulaj donképeni kérdésünk az, hogy ha az okság (e a u s a 1 itás) a tett és az eredmény közt helyreállítható, ha a hypnotisálás volt a causa causae, úgy büntethető-e Neukom? A f e 1 e 1 e t a z, h o g y a mi büntetőtörvényünk i szerint nem. Hogy álláspontunkat indokolhassuk, szükséges, hogy visszamenjünk azon kérdésre mindenekelőtt, hogy mi az a bűntett, hogy c fogalmat recapituláljuk. A büntetőjogban két valóságos sark, két pólus C a r a r a és B i n d i n g. Egy egész világ, egy nagy fejlődési történet fekszik annak »P r o g r a m m«-ja és enuek »Normen«je közt, e két férfi jelzi egyszersmind két egész ellentétes iránynak kiinduló pontját és sarkkövét. Eg és föld a különbség a két iskola közt és Carrara »bűntett« definitiója és Binding által construált »Unbotmássigkeitsdelict« fogalom közt mégis vajmi kevés a különbség. Caiara azt mondja,1) hogy a bűntett »a polgárok biztossága védelmére kihirdetett állami törvénynek, az ember positiv vagy negatív erkölcsileg beszámítható külső tettéből származó megszegése«. Es midőn Carara F r a n c kkal polemizál, ki e definitiót semmikép sem akará elfogadni, mert e fogalomhatározás szerint a »kiválólag gonosz és ártalmas cselekmény sem válhatik bűntetté oly országban, hol azt semmi törvény sem tiltja és viszont a legártatlanabb cselekmény is bűntetté lesz a barbár törvényhozó szeszélye miatt, kinek ugy tetszett, hogy azon cselekvényt bűntettnek nyilvánitsa«, Carara igy felel: »Ha a bűntettnek pusztán bölcsészeti meghatározását kutatnók, aláirnók Franek definitióját, de minthogy bűntettről vádolni valakit csak akkor lehet, ha a törvénybe ütközik és a nélkül lehet bármily káros vagy gonosz, *) Carara: Programm, I. köt. 40—42. 1. TÁRCA. > Uj jelenségek büntető-antropológiai téren és azok jelentősége.*) y~ — A. »Jog« tárcája. — Közli: CSILLAG HUGÓ, Budapest. Nagy köszönettel tartozom Liszt tanár úrnak, ki felkért, hogy az uj büntető-antropológiai munkálatokról jelentést szolgáltassak, mert ezáltal alkalmam nyilik, hogy jogászok előtt és pedig a tudományosság terén tovahaladók előtt beszélhetek, kik Terentius: homo sum stb.-jét magasra becsülik s egyúttal alkalmam nyilik oly pontokat érinteni, melyek bár csak lazán függnek össze a büntető-antropológiával, de a jogászra nézve nézetem szerint elég fontosak arra, hogy a jelenkor különböző kérdéseinek és törekvéseinek helyesebb megítélésére világot vessenek. A további előadás kiinduló pontja természetesen: Mi a bűntett ? Mert ha kitűnik, hogy a fogalom változó s különböző magyarázatra alkalmas, aldíor nem is lehet beszélni »bűntettes«-ről antropológiai értelemben, vagyis az »emberek« egy külön fajáról. A »bűntett« fogalmával azonban itt nem akarok foglalkozni, mert ez inkább a jogászok dolga. Csak Blocq ésOnanoff2) érdekes kísérletére akarok utalni, kik a büntettet természettüdományilag és pedig az erők kölcsönhatásának törvényéből magyarázzák ki; ez úttörő eszme, mely további figyelmet érdemel. Mindenesetre igazam lesz, ha azt állítom, hogy a morál és a bűntett fogalmak történetileg fejlődtek ki s fejlődnek, hogy sociologiaiak, melyek kor, ország és faj szerint különbözőkép alakulnak s hogy absolut szabályok rájuk nézve fel nem állíthatók. A mi a jelenlegi morálkodexszel s a rajta nyugvó jogokkal ellenkezik, az bűntett. ') E nagyérdekű dolgozatot, mely dr. med. Nicke tollából származik, Liszt ismert büntetőjogi folyóiratából vettük át. A szerk. -) Actes du 3-e congrés international d'anthropologie criminelle, tenu á Bruxelles en aoút 1892. Bruxelles, 1893. (A Brüsselben 1892. aug hóban megtartott 3. nemzetközi büntetü-anthropologiai congressus jegyzökönyve. A mondottakra példákat, azt hiszem, nem kell felhoznom. Erre vonatkozólag különösen utalok Tarde-nak szellemes és mélygondolkozásra valló művére: La Criminalité co napa r é e (Az összehasonlító büntethetőség) (Paris, 1870.) Nekem feladatom csak az, megállapítani, hogy minden itt e földön, tehát az emberi intézmények és az emberi szellem megnyilatkozásai is folytonos változásnak, az adott és folyton újonnan alakuló viszonyokhoz való alkalmazkodásnak, a szűkebb és tágabb értelemben vett létért való örök harc hatásának vannak alávetve s természetszorűleg kell, hogy alávetve legyenek. Ha azonban a »büntett« fogalma folyton változó, úgy önmagából következik, hogy a bűntettesek osztálya nem szorosan határolt, hanem folyton változó kell hogy legyen, s igy képtelenség, itt anthropol ogiai jelenségeket kutatni. Ezt. különösen Manouvrier,3) szerző (dr. Na eke)4) s mások beigazolták. Lorabroso, Kure 11 a5) s mások természetesen megtámadják ez álláspontot, mert hisz különben egész tanok összeesne. Helyesebb: bűntettes és becsületes helyett csak: büntetett és büntetlent mondani, mint Manouvrier szépen kifejti. Ha részünkön van az igazság, azért a büntetö-anthropologia elessék vagy felesleges legyen ? Korántsem. És pedig különböző okokból. A megfigyelés arra tank mindenekelőtt, hogy a katexochen azaz szokásos bűntettesek, épúgy a »bűntettes természetek«, a mig a fegyházban tartózkodnak, túlnyomólag a nép salakjából származnak. A büntető-anthropologia feladata most már megvizsgálni, miért vettetnek ép ezek előszeretettel a bűn ösvényére s miért vetődnek oda szükségszerűleg. Utóbbi csak három módon történhetik; vagy belső természeténé] fogva — Lotnbroso »született gonosztevő«-je, a »reo, delinquente nato« —; vagy csak a külső körülmények, a szűkebb és tágabb értelemben vett milieu behatása folytán; vagy végre mindkét lehetőség kombinatiója 3) Actes du congrés 1892 Bruxelles. *) Dr. N a c k e : Verbi ech en u. Wahnsinn beim Weibe ; mit Ausblirken auf die Kriminal-Anthropologie überhaupt. Wien u. Leipzig, 1894. J) Kurella: Nnturgeschichte des Verbrecher?. Stuttgart, 1893.