A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 36. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1894. évben
AjOQ. 12. §. Verekedés vagy csődület alkalmával, ha bűntett, vagy súlyosabb beszámítás alá eső vétség követtetett el, mindazok b e k i s é r h e t ö k, kik abban résztvettek, vagy a részesség gyanújával alaposan terhelhetők (1881. évi XXI. t. c. 16. §.). 18. §. Kihágás esetében bekisérendök: a) a rendőri felügyelet alatt álló vagy rovott előéletű egyének ; b) csavargók, bohócok, alakosok, mutatványosok, utcai vagy korcsmai zenészek (1881. évi XXI. t.-c. 18. §.). 14. §. Kihágás esetében bekísérhető bárki: a) ha a kihágás oly természetű, hogy az közbotrányt okoz, vagy ha az előidézett rendetlenség, esetleg csendzavarás csak a tettes elfogatásával szüntethető meg; b) ha a kihágást elkövető a rendőr részéről történt megintés után is folytatja a kihágást; c) ha a kihágást elkövető a rendőrnek ellenszegül, vagy azt bántalmazza; d) ha a kihágást elkövető, vagy az elkövetés gyanújával terhelt személy a rendőr felszólítására nevét és lakását be nem mondja (,1881. évi XXI. t.-c. 17. §.). 15. §. A közbiztonság és közrend fen tartása érdekében elővezetendők: a) kiutasított egyének, kik engedély nélkül a rendőri területre visszatérnek ^1881. évi XXI. t.-c. 17. §.) ; b) tiltott mesterséggel, vagy tiltott játékkal foglalkozók ; c) olyanok, kik csoportosan csavarognak, a lakókat fenyegetik, vagy testi sértések vagy lopásra alkalmas eszközökkel vannak ellátva; d) házalók, kik házalási engedélylyel nem bírnak, vagy a házalási engedély korlátait áthágják ' (1881. évi XXI. t.-cikk 19- §•); e) koldusok [18*1 évi XXI. t.-c. 18. §.) és azok, kik másokat koldulásra buzdítanak vagv tanítanak (1881. évi XXI. t.-c. 19. §.). 16. §. A közrend és közbiztonság fen tartása céljából elövezethetők: a) a kik éjjel, gyanút ébresztő körülmények között és oly eszközök birtokában találtatnak, melyek büntető cselekmények elkövetésére alkalmasak (1881. évi XXI. t.-c. 20. §.); b) kik oly tárgyakat hordanak magukkal, a melyek törvényszerű birhatása vagy használata iránt alapos kétség vagy gyanú forog fenn (1881. évi XXI. t.-c. 19. §); c) kik a rendőr azon hivatalos felszólításának, hogy őt a legközelebbi rendőri állomásra kövessék, nem engedelmeskednek. 17. §. Saját biztonságuk érdekében elővezetendők: a) túlittas személyek, ha kilétük és lakásuk iránt felvilágosítást adni képtelenek, vagy ha lakásuk feltalálásuk helyétől távolabb esik, mint a legközelebbi rendőri állomás; b) bármi okból gyámoltalan személyek, u. m.: őrültek, eltévedt gyermekek stb. ; c) hajléktalanok; ef) a tömeg által üldözött személyek. 18. §. Ha az elővezetés vagy bekisérés alkalmával a) az elővezetendő vagy bekísérendő egyén huzamosabb ideig indulatoskodik, a rendőrnek ellenáll, vagy másokat ellenállásra lázit, ha szökni vagy kitörni akar, vagy erre előkészületeket tesz ; b) ha az elővezetendő vagy bekísérendő egyén lelki állapota miatt saját magának, vagy mások biztonságára szükséges, hogy ártalmatlanná tétessék; c) ha az illető éjjel oly helyen fogatott el, vagy oly hely közelében szállítandó, melyen közbiztonságra veszélyes egyének szoktak tartózkodni (1872. évi január hó 22-én 2,082. számú igazságügyministeri rendelet), mindezen esetekben az elővezetendő vagy bekísérendő személy elővigyázati és biztonsági szempontból a rendőr által megbilincselhető. 19. §. A rendőrnek joga van fegyverét használni, de csakis a következő esetekben : a) jogos védelem gyanánt, ha tettleg megtámadtatik; b) ha életét vagy testi épségét komolyan fenyegető megtámadással oly körülmények között fenyegettetik, hogy annak bekövetkezésétől alaposan tarthat ; c) ha szolgálatának teljesítése közben oly tettleges ellenszegülésre talál, mely azt meghiúsíthatná s az ellenszegülés legyőzésére már alkalmazott minden kíméletesebb eszköz sikertelen maradt; d) ha a fegyver használata életükben vagy testi épségükben megtámadott harmadik személyek megmentésére vagy megvédésére szükséges. (Belügyministeri utasítás X. fejezet.) A 19. §-ban emiitett jogos védelem meghatározását az 1878. évi V. t.-c. 79. §-a foglalja magában. A szabályzat 20. §-a hozzáteszi, hogy az ártalmatlanná tétel után folytatott bántalmazás már a jogos védelem határának túlhágását képeziA szabályzat 21. §-a szerint megtámadással fenyegetésnek tekintendő az is, ha az illető személy a nála levő fegyvert vagy egyéb veszélyes eszközt a rendőr felszólítására le nem teszi vagy át nem adja; továbbá, ha a fegyverrel vagy egyéb veszélyes eszközzel ellátott egyén esetleg védett helyzetéből előjönni vonakodik. A fegyver használatára feljogosító tettleges ellenszegülés alatt csak oly cselekmények értendők, melyek által a rendőr cselekvési képességének kifejtése lehetetlenné tétetik. (22. §•) Mindazon esetekben, midőn a rendőr fegyvert h a s zn á 1 n i jogosult, a mennyiben ezt a körülmények megengedik, előbb a szelídebb eszközök minden neme megkisérlendő ; minden körülmények közt figyelmeztetendő előbb az illető személy a fegyvernek bekövetkező használatára. Fegyver csak azon mértékig használandó, meddig az a megtámadás visszautasítására, az ellen szegülés legyőzésére vagy a megvédés biztosítására szükséges. Lőfegyver csakis az élet vagy testi épség jogos védelme esetében használható. (23. §.) Fegyver használata esetén a rendőr elöljárójának azonnal jelentést tenni köteles és ha az által testi sértés vagy halál okoz tátott, a tényálladék azonnal megállapítandó. (24. §.) A fentiekben ismertetett szabályzat nemcsak a fővárosi rendőrségi őrség hatáskörét írja szabatosan elő, de arra is hivatva van, hogy a rendőri jog egyes és pedig éppen a legkényesebb • kérdéseinek gyakorlása tekintetében analógia utján általános támpontul szolgáljon. Ausztria és külföld. A német birodalmi magánjogi codiíicatio 1894. évben. Ezen codex másodszori felolvasására, illetőleg szakbirálatára kiküldött birodalmi bizottság működését ez évben január hó 9-én kezdette meg. Muuka-programmja az volf, hogy húsvétig (márc. •2")-ig) a házassági jognak, pünkösdig (május 13-ig) a gyámságnak s pünkösd után az örökjognak tárgyalása befejeztessék. Fz azonban nem teljesült azon mélyre ható vizsgálódások, fejtegetések s ama nagymérvű viták következtében, a melyek a 2-ik felolvasásnál előfordultak. A házassági jog március helyett április végén fejeztetett be; a gyámság tárgyalása május végéig tartott; az örökjog pedig április - szeptemberi nagy szünet után október elején folytattatik, de bizonyosnak mutatkozik, hogy csak 1895-ben végeztetik felolvasása. De mily komoly s alapos volt ezen codificationális munkásság — a mi természetesen a fődolog — mutatja az, hogy a tanácskozás 189:3. évi december hó végén, a házassági vagyonjogból, különösen a hozományi s női javakra vonatkozólag az 1.332. §-szal fejeztetett be s 1894 ben január 9-től június végéig 1.333. §-tól 1,841. §-ig haiadtak; tehát hat hó alatt (a pünkösdi 10 napi szünet mellett) 508 §-t intéztek el ; miből, miután havonkint 10 — 12 ülést tartottak s így összesen mintegy 60 ülésük volt, egy ülésre általában csak 8 §. esett. Ezzel azonban — a mi kétségtelenül nagy érettségre és szakképzettségre mutat — a német szakközvélemény épen nem elégületlen, nem is nyilvánít hajlamot s törekvést ezen életbevágó munkálat siettetésére; hanem inkább azt sürgetik jelesb tényezői, mint a nagynevű jogtudós U n g e r, hogy ezen codificatío bár minél magasb szellemre emelkednék s minél gyökeresb társadalmi reformeszméket valósithatna meg. Ily jogi munkálatot nem is szabad siettetni. Helyesen jegyezte meg e napokban egy kitűnő dél-németországi tudós : »Bei den grossen und mannichfaltigen Schwierigkeiten, die mit der Ausarbeitung und gesetzgeberischen Behandlung des Entwurfes eines bürgerlichen Gesetzbuches naturgemás verbuuden sind; und bei dem gerechten Anspruch auf eingehende Kritik eines für Reich und Nation so ungemein wichtigen Werkes, solange sich dasselbe noch im Stádium der lex ferenda befindet, ist es nicht blos das Recht, sondern auch die Pflicht Auffassungen und Beurtheilungen des Entwurfs, sowie Bedenken und Vorschlage selbst dann der allgemeinen Prüfung zu unterbreiten, wenn sie der überwiegenden Meinung der Autoritáten und der legislativen Factoren abweichen«. Ezen eljárás pedig minden esetre hosszasb időt igényel. A mi ezen munkálat tüzetes ismertetését illeti, ez 1894. évben a házassági szerződésekre vonatkozó szabályok felülvizsgálatával vette kezdetét. Az 1,333-1,337. §§-szok általános jogszabályokat tartalmaznak a házassági szerződésekről s azok a tervezettel összhangzatban mind elfogadtattak, nagyon csekély módosítással. Az 1,333. §. közelebbről meghatározván ezen szerződések jogi fogalmát, a szerződési szabadság elvét állapítja meg. Az 1.334. §. eltiltja, hogy a házassági vagyonállapot szerződésileg elavult vagy külföldi törvények alapján határoztassék meg. Az 1335. §. első kikezdésében a házasszerződések érvényére a biróság vagy közjegyző előtti kötés van előírva ; de akkép, hogy elégséges, ha külön mindenike a házastársaknak maga részéről megteszi ebbeli nyilatkozatát a biróság vagy közjegyző előtt és ezen egyoldalú nyilatkozatok kicserélése a biróság és közjegyző közbenjárása nélkül eszközöltethetik. Helyeseltetett a tervezetnek azon kiindulási pontja is, hogy a házassági szerződés az önálló cselekvési képességében korlátolt személv részére törvényes képviselője által is megköthető. Az 1,336 — 1,337. §§. a jóhiszemű harmadik személyek jogainak megvédéséről intézkednek, a kik t. i. bízva a megállapított vagy közzé is telt házassági vagyonállás fennállásá-