A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Közrendészeti jog. (1. r.)

252 A JOG. eltávozott. F. évi április hó 15-én felperes megjelent a bíróság előtt azzal, hogy alperes mult évi december hóban a házba ment, a szobát elfoglalta s abban ismét benlakik. Felfogásunk szerint, a volt határőrvidéken érvényes 30 napi perinditási záros határidő letelvén, alperes új birtoklási tényt teremtett s az újabb perben, tekintet nélkül a »kilakoltatási« ítéletre, a tényleges birtoktól rövid uton meg nem fosztható. Ha a t. olvasók közül valaki ellenkező meggyőződésben volna s ezt indokolná, igen lekötelezettnek éreznök magunkat. Belföld. /\ Közrendészeti jog. Azon nagy fontosságnál fogva, melylyel a bűnügyi jogszolgáltatás és az egyéni szabadság szempontjából is, a rendőrség szervezete és eljárási szabályai bírnak, bizonyára sokaknak olvasóink közül jó szolgálatot vélünk tenni, midőn megismertetjük a székes fővárosi m. kir. államrendőrség Őrségére, valamint a detektiv-testületre vonatkozó és a folyó év kezdetével már életbe is léptetett szabályzatokat, melyek a rendőrség belső szervezetét sok tekintetben átalakítani hivatvák. I. A fővárosi rendőrség és detektívek rendszabályai és szervezete. A végrehajtó funkciókat teljesítő rendőri őrszemélyzet szervezetének alapvonalai az 1881. évi XXI. t.-cikkben és az ennek végrehajtását tárgyazó belügyministeri utasításban foglalvák. Ez időpont óta azonban az őrszemélyzet létszáma annyira megszaporittatott s egyáltalán annyi új intézkedés lépett életbe, hogy az eredeti szervezetnek egyrészt élesebb körvonalakban való meghatározása, má>részt egyik másik irányban módosítása mindinkább érezhető szükséggé vált. Az első szempontból szükségesnek mutatkozott szabatosan megállapítani azt a feladatot és hatáskört, mely a rendőrségnek az 1881. évi XXI. t.-c. által meghatározott általános feladatából az őrszemélyzetre különösen háramlik. Az eredeti szervezet módosításának szüksége pedig különösen a rendőrfelügyelői intézménynek az őrszemélyzet szervezetébe beolvasztásának követelraényekép merült fel és kikerülhetlenné tette az őrszemélyzetnek tagosítását és területi decentralisatióját akként, hogy a végrehajtó közegek ismét szorosabb kapcsolatba jussanak az intéző rendőrséggel, melytől a rendőri őrszemélyzet saját létszámának szaporítása folytán és az által is különvált, hogy a kerületi kapitányságok rendőrbirósági teendőkkel mindinkább elhalmoztatván, a külrendészeti funkciók teljesítésétől elvonattak. Végül annyira fokozódtak és az időközben alkotott törvények és szabályrendeletek folytán annyira megszaporodtak az igények és követelmények a rendőrökkel szemben, hogy elodázhatlan szükséggé vált egy oly általános szolgálati utasítás megállapítása, mely a rendőröknek sokféle teendőik teljesítésére nézve irányadó zsinórmértékül szolgáljon. Ehhez képest az őrség számára kiadott szabályzat 3 részből áll, u. m.: I. az őrség rendeltetése és hatásköre; II. szervezési szabályzat; III. általános szolgálati utasítás. szerencsétlen emberből bűntettes, akkor be fog következni a speciális intézetek szükségszerű szaporítása. Érdekes jelentést tett a congressusnak China küldöttje. 0 excellentiája azt találta, a mint ez a chinaiaknál hasonló esetekben mindig megtörténik, hogy a patronage a nap országának egy régi intézménye. Ott tudniillik nagyszámú család, a mely néha 10,000 emberig emelkedik, egy fő alatt egyesítve van, a ki alattvalói felett bizonyos büntetőhatalmat van jogosítva gyakorolni s például joga van egy makacsot a birodalom egyik vegétől a másikba száműzni. A csoport egyes tagjai kötelesek egymást gyámolitani és a koldulást megakadályozni. Mindenesetre bizonyos igénytelenség kell ahhoz, hogy ez intézmény a patronage-al egy vonalba állittassék. Az utolsó közgyűlésben még egy igen fontos határozat hozatott. Nagyszámú vélemények és hosszas viták alapján az egyesült három alosztály egy gyűlésén azon meggyőződés jutott érvényre, hogy a segélyző-egyletek tevékenysége végső célját el nem érheti, ha az ügyek nemzetközi szabályozása be nem következik. A közgyűlés magáévá tette e felfogást. Nemcsak az egyes államok közti jogviszonyok rendeztessenek, hanem az egyik országból a másikba átvándorló védencek megóvása szoros elvek szerint szabályszerűleg minden egyes esetben tért fogjon s a nemzetközi zsiványok, koldusok és csavargók ellen gát emeltessék. E célból nemzetközi szövetség köttetett s egy bizottság állíttatott élére; azonkívül négyévenkint a közös célok elérésére egy congressus tartassék mindig Antwerpenben. A nők hasonló szövetségbe léptek, melynek elnöknöi Zegwaert Osy báróné, Le Jeune miniszter neje és Vloebergks asszony (Brüssel), a díszelnökséget pedig a belga királyné vette át. Így várható, hogy a megkezdett mű sikeres kifejlődésre jut s remélhetjük, hogy Ausztria-Magyarországban is az adott jó példa buzgó utánzásra talál. Ezúttal az elsővel, vagyis az őrség rendeltetését és hatáskörét megállapító szabályzattal foglalkozunk. E szabályzat magában foglalja az 1881. évi XXI. t.-c. és a már emiitett belügymin. utasítás mindazon határozmányait, melyek a fővárosi rendőrség feladataiból az őrségre háruló külön feladatot állapítják meg és körülírják ama jogkört, melynek határán belül az őrség minden egyes tagja jogosítva van saját iniciativábó! és saját felelősségére : a) magánlakásokba behatolni; b) elővezetéseket és bekiséréseket eszközölni; c) az elővezetendő és bekisérendö személyeket megbilincselni ; d) fegyvert használni. A magánlakásokba való behatolás joga, mely a rendőr jogköréhez tartozik, nem foglalja magában a házkutatásra való jogot, mely az őrség hatáskörének határain teljesen kivül esvén, a rendőr soha és semmi körülmények között nincs feljogosítva saját felelősségére házkutatást eszközölni. Egyébként a szabályzat 6. §-a szerint az őrség tagjai hivatalos kötelességük teljesítése végett a következő esetekben jogosultak külön rendelet vagy parancs nélkül is magánházba vagy magánlakásba behatolni: a) ha segélykiáltást hallanak; b) valamely lakosnak közvetlen és indokolt felhívása folytán ; c) ha üldözött személy üldözés közben magánházba vagy magánlakásba menekül ; d) tüz- és árvízveszély esetében (1881. évi XXI. t.-c. 23. §.); e) öngyilkosság vagy szerencsétlenség esetében. Az elővezetés és bekisérés fogalmai egyrészt a lerartóztatás fogalmától, másrészt önmaguk között is élesen és szigorúan megkülönböztelendők. Mindhárom fogalom a személyes szabadság korlátozásának egy nemét jelenti. De miután a belügyministeri utasítás szerint a letartóztatás csak hivatalos helyiségben és rendőrtisztviselő által eszközölhető, a rendőr csupán a másik két ténykedést, vagyis az elővezetést (előállítás) és bekisérést (elfogatási) gyakorolhatja. E két ténykedés közt pedig következő a különbség: Ha a rendőr valakit önigazolása végett, saját érdekében, vagy a megelőző rendészet valamely funkciója gyakorlatában, tehát büntetendő cselekménynyel való konkrét vád nélkül állit vagy vezet a rendőri hivatal elé vagy rendőri helyiségbe: ez elővezetés vagy előállítás. Ellenben ha a rendőr valakit konkrét büntetendő cselekmény gyanúja vagy vádja miatt állit a rendőrhivatal elé vagy rendőrhelyiségbe: ez bekisérés. A szabályzatban ezen alapelv és értelmezéshez képest mindenütt határozottan ki van mondva, mikor tartozik a rendőr a bekisérést és előállítási eszközölni s mikor eszközölhető az általa saját belátása és a fenforgó körülmények szerint. És ha a rendőr által eszközölt bekisérés vagy előállítás jogossága iránt kérdés támad azon esetekben, midőn a szabályzat ezerint is bekisérés vagy előállítás eszközlendő, a rendőr nem tartozik egyebet igazolni, mint azt, hogy az illető esetek valamelyike fenforgott; ellenben midőn a szabályzat szerint a bekisérés vagy elővezetés nem feltéllenül eszközlendő, hanem csak eszközölhető, a tényálladékon kivül azon indok is felemlítendő, melyből a rendőr a bekisérést vagy előállítást célszerűnek vagy éppen szükségesnek vélte. A szabályzat 9 — 19. §-aiban részletesen és szabatosan körülírva vannak az elővezetés és bekisérésnek kötelező és fakultatív nemei, valamint a bilincs alkalmazás és fegyver használat esetei, a mely szakaszokat közérdekű voltukra való tekintettel, az alantiakban egész terjedelemben közöljük : 9. §. Az őrség tagjai jogosítva vannak, letartóztatási rendelet vagy elfogatási parancs nélkül is, saját hatáskörükben elővezetéseket és bekiséréseket eszközölni: a) bűntettek, vétségek és kihágások esetében; b) a közbiztonság és közrend fentartása vagy helyreállítása érdekében ; c) az előállítandó személy saját érdekében; azonban mindhárom esetben csak a következő szakaszokban meghatározott korlátok határain belül. 10. §. Bűntett esetében f e 11 é 11 e n ü 1 bekísérendő a tettes és társai, vagy azok, kik a fenforgó adatok szerint a tett elkövetésével alaposan gyanusithatók. Alaposan gyanúsítható: a) ki a tett után futásnak ered vagy menekülésre előkészületeket tesz ; b) kinél bűnjelek találtatnak, vagy ki bűnjeleket elrejteni vagy magától elhajítani akar; c) ki a bűntett nyomait eltüntetni igyekszik. 11. §. Vétség esetében a bekisérés csak akkor eszközölhető, ha: a) a tettes vagy gyanúsított futásnak ered, vagy menekülésre előkészületeket tesz; b) ha a tettes vagy gyanúsított szabadlábon hagyva, a nyomozat eredményét veszélyeztetné; c) ha a tettes vagy gyanúsított csavargó, avagy rovott előéletű egyén; d) ha a tettes vagy gyanúsított magát igazolni nem képes, vagy igazolását megtagadja.