A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - A képviselői immunitás Austriában

A JOG. 139 Indokok: A csődtörvény 99. §-a értelmében a jelzálogos hitelezőknek jogukban áll a tömeghez tartozó azoknak a javaknak kezelésére, a mely ingatlanok zálogjogaikkal terhelve vaunak, a dologi bíróságnál külön vagyonkezelő kirendelését kérni és külön vagyonkezelőt választani. Ebből a rendelkezésből kétségtelen, hogy az igy megválasztott külön vagyonkezelőnek a birtokba és tényleges kezelésbe való bevezetése, ha és a mennyiben ennek szüksége fenforog, egyedül a dologi bíróság hatáskörébe tartozik. Ehhez képest az elsőfokú biróság végzését megváltoztatni, a kir. törvényszéket az 5,951/893. szám alatt beadott kérvényben foglalt kérelem tárgya felett határozathozatalra hatáskörrel bírónak kimondani s ebből kifolyólag azt a kérvény érdemleges elintézésére utasitani kellett. A m. kir. Curia: A felfolyamodás, a mennyiben az a debreceni kir, itélö táblának a 3,(161/893. sz. végzése ellen van intézve, visszautasittatik ; az egyebekben elfogadott felfolyamodás folytán pedig a debreceni kir. ítélő táblának megvizsgált 4,470/893. számú végzése helybenhagyatik. Indokok: Az alsóbiróságoknak azok az intézkedései, a melyekre a felfolyamodással megtámadott végzések vonatkoznak, az 1SS1 : XVII. t.-cikk 99. g-án alapulnak s így a jogorvoslat használhatása tekintetében is az idézett törvény szabályai az irányadók. Minthogy pedig az 1881 : XVII. t.-c. 78. §-a értelmében két egyenlő határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye s minthogy az elsőfokú bíróságnak 2,734/893. sz. végzését a kir. ítélő tábla a 3,661/893. sz. végzésével helybenhagyta s helybenhagyó végzés ellen további felfolyamodás nem használható. A fel folyamodás tehát, a mennyiben az a kir. itélö táblának 3,661/893. sz. végzése* ellen van intézve, visszautasittatott A kir. itélö táblának az elsőfokú biróság 5,951/893. számú végzését megváltoztató 4,470/893. számú végzése az abban felhozott indokok alapján hagvatott helyben. (1894. juDius 25 én, 5,825. sz.) Bün-ügy ékben. Erőszakos nemi közösülés közben elkövetett emberölés. (15. T. K. 237. §.) A szegzárdi kir. törvényszék. P. G. Gábor vádlott a B. T. K. 232. §-ának 1. pontjába ütköző s a 2:i7. §. szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért a B. T. K. 94. §-ának alkalmazásával, a 237. és 250. §§. alapján, a mai naptól számítva tizeuöt évi fegyházra, mint fő s ennek kiállásától kezdődöleg tíz évi tartamú hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre Ítéltetik; a szabadságvesztés-büntetésbe a rövid ideig tartott vizsgálati fogság be nem tudatik. Indokok: Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán a kinyomozott ténykörülményekkel egyezően beismerte, hogy folyó évi október 13-án a délutáni órákban, a gerjeni határban levő kunyhójában Sz. Sára 16 éves sógornőjét nemi közösülés közben egy kötélostorral akaratlanul megfojtotta olykép, hogy a leányt nyakánál fogva, a nyakra csavart kötéllel lesz jritva tartotta mindaddig, mig rajta a nemi közösülést végrehajtotta , tette pedig ezt azért, mert a leány a már megkezdett közösülés után valószínűleg a fájdalomtól ellentállást fejtett ki; beismeri azt is, hogy a leány hulláját letakarta, azután vacsorázni ment és a vacsora után a hullát a Dunaparton azon helyre vitte, hol az feltaláltatott. Végül pedig azon meg nem cáfolhatott és részben pedig a boncjegyzökönyvre vezetett orvosi véleménynyel is igazolt védekezéssel él, hogy a büntettet a pálinkától felhevült állapotban és a már megkezdett közösülés közben, a midőn akarati elhatározása némileg befolyásolva volt, követte el. Felemlitésével annak, hogy a vizsgálat vádlott ellenében terhelő adatot nem szolgáltat arra nézve, hogy a vádbeli cselekményt ölési szándékból hajtotta volna végre, sőt ezen körülmény fenforgását a boncjegyző könyvre adott 9. naplószám alatti orvosi vélemény sem valószínűsíti, az előadottaknál fogva tehát vádlottat a kinyomozott ténykörülményekkel egyező beismerése alapján az ítélet rendelkező részében körülírt erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek kimondani és figyelemmel töredelmes beismerésére, továbbá hogy a büntettet az élvezett pálinka italtól felhevült állapotban és a napló 31. szám alatti orvosi vélemény szerinti a ritkán történt közösülés folytán beállott erős közösülés! vágy hatása alatt követte el, mely ha akaratának szabad elhatározási képességét meg nem szüntette is, de mindenesetre befolyásolta, figyelemmel arra is, hogy az elhalt leány a vizsgálat adatai szerint maga kereste fel vádlottat kunyhójában és hogy vádlottnak az orvosi véleményekkel támogatod előadása szerint a leány a nemi közösülésre megadhatta magát és csak a közösülés közben nemi részeiben érzett fájdalom miatt fejtett ki ellentállást, mint enyhítő körülményekre, melyek együttvéve a büntetés kiszabásánál a B. T. K. 91. §-ának alkalmazását is indokolják, ellenben súlyosító körülménykép véve rovott előéletét és különösen azt, hogy i bűntettet állatias kegyetlenséggel, a serdülő korban volt sógornőjén követte el, illetőleg hajtotta végre, a kiszabott fő- és mellékbüntetésre ítélni kellett. (1893. december 16-án 5,444. sz.) A pécsi kir. ítélőtábla. A vádlott fegyházbüntetését a mai naptól számított tizenkét évi tartamra leszállítja; abból a vádlottnak 1893. évi november hó 2-tól tartó vizsgálati fogsága által egy hónapot a tí. T. K. 94. §-a alapján kitöltöttnek nyilvánít és ezzel a változtatással egyebekben az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: Az elsőbirósági Ítélet indokolásában foglalt az a ténybeli megállapítás, hogy Sz. Sára magát a nemi közösülésre megadta, s hogy a vádlott csak akkor alkalmazta áldozatának nyakára a hurkot, a mikor a leány a közösülés megkezdése után a nemi részeiben érzett fájdalom hatása alatt ellenállást fejtett ki, némi támogatást talál ugyan abban a körülményben, hogy a leány maga ment a vádlott kunyhójába, s hogy combjainak belső felületén a boncolás alkalmával sérülések nem észleltettek, tekintettel azonban arra, hogy a vádlott ugy a vizsgálat folyamán, mint a végtárgyaláson beismerte, hogy a nemi közösülésre irányzott kísérleteinek a leány mindjárt kezdetben a leghatározottabban ellentállott s ezt az ellenállást a vádlott csak a hurok alkalmazásával győzte le; tekintettel továbbá arra, hogy a vádlottal sógorsági viszonyban volt Sz. Sárának a nemi közösülés vágyával összefüggésbe nem hozható, más oka is lehetett arra, hogy a vádlott kunyhóját felkereste, s abból a körülményből, hogy az az ok a bizonyítási eljárás adatai alapján megállapítható nem volt, nem lehet alaposan következtetni a vádlott ellenkező állításával és a leáuy ellentállására mutató tárgyi jelenségekkel szemben azt, hogy a teljes nemi fejlettségét még el nem ért leány önként engedte át magát a vádlottnak nemi közösülésre; tekintettel végül arra, hogy a leány combjai belső felületén a sérülések hiánya megfejthető abból a körülményből is, hogy a vádlott a nemi közösülés végett alkalmazott erőszakot kezdetben nem a leánycombjaira alkalmazta, a mikor pedig az ellenállást a hurok alkalmazásával legyőzte, lehetséges volt a nemi közösülést a nélkül is elvégezni, hogy a leány combjain sérüléseket idézzen elő ; mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla nem fogadhatván el az elsőbirósági ítéletben foglalt és fentidézett ténybeli megállapítást, az arra, mint enyhitő körülményre történt hivatkozás mellőzésével bizonyítottnak találta, hogy a vádlott már a nemi közösülés megkezdésénél is erőszakot alkalmazott. Másrészről nem volt a vádlott terhére súlyosító körülményül megállapítható az, hogy állatias kegyetlenséggel vitte véghez vádbeli cselekményét; mert a bizonyítási eljárás nem szolgáltatott adatokat arra nézve, hogy a vádlotf áldozatát megölni vagy kínozni akarta; elfogadandó tehát a törvényszéki orvos 31. naplószáiu alatti véleményére való tekintettel is a vádlottnak az az állítása, hogy a halált előidézett cselekményt csupán a nemi közösülés akadályának elhárítására irányzott célzattal követte el. Az említett beszámítási körülmények mellőzésével a vádlott terhére feumara'dó s az elsőbirósági ítéletben felemlített többi súlyosító körülményekkel szemben a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolttá tevő nyomatékos enyhitő körülményekül tekintette a kir. Ítélőtábla a vádlott töredelmes beismerését, az ítéletben való • megnyugvással tanúsított bűnbánatát, idegrendszerének a vádbeli ! eset alkalmával nagy mérvű pálinkaivás folytán felizgatott állapo| tát, melynél fogva a műveltség alacsony fokán álló s azért nemi j ösztönének fékezésére különben is kevésbbé képes vádlott könyj nyebben került a kínálkozó alkalom folytán benne gerjedt szenvedélyes vágynak a szabad akaratelhatározást ugyan ki nem záró, I de némileg korlátozó uralma alá. Az előadottak figyelembe vételével a kir. Ítélőtábla a vádlott fegyházbüntetését az ítélet rendeli kező részében meghatározott tartamra szállította le, egyebekben [ pedig az elsőbirósági Ítéletet annak a fentiek által nem érintett indokolása alapján helybenhagyta (1894. január 22-én, 23. sz.) A m. kir. Curia. A kir. ítélőtábla ítélete azzal a meghatá: rozással, hogy a vádlott fegyházbüntetése a mai naptól számítandó i s abból vizsgálati fogságával három hó kitöltöttnek veendő, indoj kainál fogva helybenhagyatik. (1894. április 12-én, 2,779. sz.) A férj, ki vagyonbukott nejének üzletét vezette, nem mint tettes, hanem mint segéd vonható felelősségre. A budapesti kir. törvényszék: I. Szabadlábon lévő V. S.-né, szül. R. I., budapesti születésű, 24 éves, izraelita, férjes, irni, olvasni tudó, büutetlen előéletű, vagyontalan szabónő, bűnös J a btkv. 416. §-ának 1., 2. és 3. pontjában körülirt vétkes bukás ' vétségében és ezért a btkv. 416. §-a alapján és a btkv. 92. §-ának í alkalmazása mellett, az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-ában meg.iatá! rozott célra fordítandó és a kir. kincstár javára 15 nap alatt ; végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén pedig 5 (öt) napi fogházra átváltoztatandó, 50 (ötven forint) pénzbüntetésre ítéltetik. II. Ugyancsak szabadlábon lévő V. S. békés-csabai születésű, ! 36 éves, izraelita, nős, kereskedelmi iskolát végzett, vagyontalan, , büntetlen élőéletü kereskedösegéd bűnös a btkv. 416. §. 1., 2. és I 3. pontjaiban meghatározott vétkes bukás vétségében, mint tettes í (btkv. 70. §-a) és ezért a btkv. 416. és 91. §-ai alapján az ítélet j foganatbavételétől számítandó 8 (nyolc) napi fogházra és a ' szabadságvesztés-büntetés kitöltésétől számítandó 1 (egy) évi ' hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: V. S.-né még hajadon korában a szülői háznál szabászattal foglalkozott s az igy szerzett pénzt édes anyjának adta át. Mint szabónő ismerkedett meg V. S.-el, ki az időben az Á. cégnél, mint eladó volt alkalmazva. 1877. évben ment V. S.-hoz nőül s 2,000 frt készpénzbeli hozományt vitt magával. A férjhezmenetel után V. S.-nénak megrendelői napról-napra szaporodván, V. S. rábeszélte nejét, hogy ö.iálló üzletet nyissanak. Igy jött